Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-29 / 302. szám

6 Sport 1990. november 29., csütörtök öt fordulóval a sakkolimpia befejezése előtt a magyar nöi válogatott félpontos hatvánnyal állt a Szovjetunió mögött. Hogyan látja a Polgár-nővérek további esélyeit az edző-édesapa, Polgár László? — Tulajdonképpen, a várakozásnak megfelelően alakulnak a dolgok, hiszen úgy számoltuk, hogy 2,5 pontos átlaggal, azaz a végelszámolásnál 36 ponttal meg lehet szerezni az olimpiai bajnoki címet. Ezt a 9 forduló során teljesítettük is. A szovjetek ellen Judit és Zsófia is biztos döntetlent szalasztott el, azzal, hogy a kockáztatás mellett döntött. Ezúttal az „újítóknak" nem volt szerencséjük, talán nem is kellett volna ez a kockáztatás a szovjetek ellen. A vereségben csak az a fájó, hogy a rákövetkező napokon egy picit rányomta a bélyegét a lányok játékára a fiaskó. Eddig telitalálat az „alapcsapat" szerepeltetésének ötlete, hiszen végül is az első táblások közül eddig Zsuzsának a legjobb az átlaga (másfél pontot vesztett el a kilenc lehetségesből — a szerk.), Zsófia pedig szenzációs sorozatra büszke 8 pontjával. Judittól azt várom, hogy a hátralévő mérkőzéseken már fél pontot se veszítsen. Juditék megpróbálják függetleníteni magukat attól, hogy mérkőzéseiken gyakran 80—100 fotós veszi körül őket. Totózóknak 48. HÉT 1. Bari—Internazionale 2. Bologna—Atalanta 3. Cagliari—Sampdoria 4. Ancona—Cremoncse 5. Ascoli—Foggia fi. Barletta—Udincse 7. Breseia—Taranto 8. Cosenza—Messina 9. Padova—Avellino 10. Reggiana—Pescara 11. Reggina—Lucchese 12. Salernitana—Modena 13. Triestina—Verona + 1 I.ázio—Roma Á mórahalmi „gólvágó a Vasasnak szurkol... ' a Még javában tartott Mórahalmon (is) a júliusi alapozás, amikor a Szegedhez közeli kisváros együttesének legújabb szerzeményével, a 35 esztendős Gerecz Péterrel beszélgettünk a bajnoki célkitűzésekről, a gárda hangulatáról és — nem utolsósorban — a csapattársakról. A Szegedi Dózsa egykori gólzsákja különösen jó véleménnyel volt egy alig 20 esztendős fiatalemberről, Födi Zsoltról. Az Asotthalomról leigazolt játékos neve mellett immár 15 „első osztályú" gólt jegyeznek ... — Tizenkét évesen lettem „igazi", vagyis igazolással rendelkező labdarúgó — mondja mosolyogva a 180 cm magas, 76 kilós csatár. — 1988-ig Asotthalmon rúgtam a bőrt, és már a „megye kettőben" elég kemény „alapkiképzést" kaptam. Aztán a katonaságnál, egészen ponto san az orosházi Határőr Dó zsa csapatánál folytattam, i leszerelést követően pedig éppen kapóra jött a mórahalmiak ajánlata. EJ Csak nem luxusvillával, csodaautóval és sztárgázsival csábítottak el a szomszédvárból? — Sokkal többet kaptam új csapatomtól | A mórahalmi vezetők álláshoz segítettek — a Vízműnél dolgozom diszpécserként —, és a fiúk is nagyon kedvesen fogadtak. Ennél jobb közösségbe nemigen kerülhettem volna. ® Hogyan jellemeznéd Födi Zsoltot, a labdarúgót? — Azt hiszem, eléggé rapszodikus alkat vagyok. Sokszor 85 percig keresgélem a helyem a pályán, aztán 5 perc alatt szerzek egy-két gólt, és ezzel eldöntöm a pontok sorsát. A küzdőképesség nem az erősségem, viszont mindkét lábbal kitűnően rúgok, és — rövid távon — nem tartozom a lassú focisták közé. Persze még sokat kell tanulnom . . — Mindig a támadósorban játszottál? — Ifista koromban .még középhátvédként és beállósként gyötörtem az ellenfeleket, de a gólszerzési vágy már akkor is jó néhányszor hatalmába kerített. Hamar rá kellett jönnöm, hogy az én igazi vadászterületem valahol a „másik" 16-osnál kezdődik ... O Ez az ősz nemcsak neked, hanem csapatodnak is csupa sikert hozott. — Ügy érzem, nem a véletlen műve, hogy szinte végig a dobogón tanyáztunk. Csak az bosszant, hogy kedvenc csapatomhoz, a Vasashoz hasonlóan hazai pályán több pontot vesztettünk, mint idegenben. Nagyon bízom benne, hogy Orosházi László vezetésével május végén is az első három hely valamelyikét foglaljuk majd el. .. Ei Gondolom — bármenynyire is jól érzed magad Mórahalmon — nem ennél az együttesnél akarod befejezni pályafutásodat... — rí agyon sokat köszönhetek a mórahalmiaknak, de ha 1-2 év múlva egy NB l-es, vagy NB Il-es gárda hívna, nem biztos, hogy nemet mondanék. De addig is a legfontosabb, hogy a Móráhalom a lehető legelőkelőbb helyen zárja az idei bajnokságot . Rcthi J. Attila Pedró ötlete Azt mondja „Pedró", a kajak-kenu jövőjéért kötelessége tenni valamit, s már azt is kifundálta, hogy mivel is lendíthető fel a sportág népszerűsége. A dániai maratoni világbajnokság aranyérmese, Petrovics Kálmán a nyár elején gondolt egy merészet, elutazott Bécsbe, a jugoszlávok kétszeres világbajnokával, Milán .laniccsil, valahol az osztrák főváros belvárosában hajójukat vízre tették a Duna-csatornán, s leereszkedtek egészen Budapestig. Pedrót azóta is foglalkoztatja a vállalkozás kiszélesítése, s a napokban már kész forgatókönyvet mutatott. l.ehet, hogy ekkor született az ötlet? A Béfcs—Budapest kajakkenu szupermaratoni résztvevői május 3-án rajtolnának, s az első befutó 80 kilométer megtétele után Pozsonyban lenne, másnap Győr, Nagymaros, Visegrád 115 kilométeres szakasz várna a versenyzőkre, majd ötödikén laza 45 .kilométert jtellene evezniük a vállalkozó szellemű profiknak és amatőröknek a Lánchídig. Mert hogy itt aztán indulhatna boldog-boldogtalan. S mit ki nem talált „Pedró"! Az első szakaszt ugyanis négyes hajókban kell megtenniük a szupermaratonistáknak, majd párban és végül egyénileg. A három szakaszt pedig a kerékpárosoknál már jól bevált részhajrák tennék még izrgalmasabbá. Mindezt miért csak feltételes módban mesélheti „Pedró" jobb keze, Horváth András, a Szeged városi ifjúsági sportosztály vezetője? Hivatalos elnökségi döntés ugyanis csak a december eleji ülésen várható. de mint a szervezőbizottság két tagja megsúgta, Füleky András főtitkár már bólintott, és Bohn Ottó, a Nemzetközi Kajak-Kenu Szövetség régi oszlopos tagja is hóna alá vette a tervezetet, s mint hírlik, az ICF versenynaptárába már bekerült a Bécs—Budapest szupermaratoni, mely egvben Széchenyi-emlékverseny is Jenne, ugyanis jövőre lesz "a gróf úr születésének 200. évfordulója. Az elképzelések — istenemre mondom — dicséretesek. sőt. amikor a világbajnok arról beszél, hogy a szupermaratoni versenvekTalán Wichmann Tamás is újra kenuba térdel! kel visszatérhetnének a rövid távokról már kiöregedett sportolók, s ezáltal a klubok is olyan értékekhez juthatnának személyükben, amit az utánpótlás-nevelésben hasznosíthatnának, akkor azt kellett érezzem, ez a Bécs—Budapest kajak-kenu szeánsz sokkal több, mint egy egyszerű verseny. Mert. hogy nem két fillérbe fog kerülni, az egyszer biztos. De hal' isten — legalábbis úgy tűnik — a szponzorok fantáziáját is megmozgatta ez a 240 kilométeres dunai csónakázás, csakúgy, mint a világklasszisokét, a svéd Gustavssonét, a norvég RasmuSsenét, az angol Burnsét, a jugoszláv Janicsét és a csehszlovák Szabó Attiláét, ugyanis ők is jönnének! Ezek szerint „Pedró" ötlete nem is ann.Vira halva született.. . Cs. G. L. Kosárlabda NB I. Háromperces „rövidzárlat" A Szeged SC NB l-es női kosárlabdacsapata az őszi idényben eddig egyetlen győzelmet aratott. Mostani ellenfele, az MTK-VM közvetlenül előtte áll a táblázaton, ám a vendégek négy győzelemmel érkeztek Szegedre. Ez a különbség az első tíz percben nem látszott a két csapat játékán. A ha/aiak jól tartották magukat, ügyes megoldásokat láttunk a félidő közepéig. Ekkor 3 perces ;,rövidzárlat" következett, ami voltaképpen eldöntötte a találkozó sorsát. Ekkor enerváltan sok hibával küzdöttek a szegediek, a fővárosiak tetemes előnyhöz jutottak. Szünet után kiegyenlítetté vált a játék, ám a különbség maradt. így aztán a szegediek második győzelmére még várni kell. Szeged SC—MTK-VM 60-90 (31-52). Női mérkőzés. Üjszegedi Sportcsarnok. 103 néző.. Vezette: Weidingér, Faidt. Szeged SC: Kaszab (8)„ Knábel (5). Zsemberi (19,9). Csapó (6), Misik (3). Csere: MÉSZÁROS K (16). Tóth (4), Balázsik (5) Edző: Pungor Miklós, Domonkos Mihály. Röplabda Egy mérkőzést játszottak a férfi röplabdabajnokság A csoportjában. A Kecskeméten sorra került találkozón a Kecskeméti SC 3:2 (10, 9. —12, —10. 7) arányban győzte le a Szegedi Epuók csapatát. Arcok a megyei I. osztályból Az ötlet (a dicsőség?) nem az enyém. Egy kellemes nöi hang már a nyár végén rendszeresen arra buzdított, hogy foglalkozzunk — még többet — az alsóbb osztályokban szereplő labdarugócsapatok játékosaival, mert „isten elleni vétek" volna, ha a propagandahiány miatt akár egyetlen őstehetség is elkallódna... ' Nos, az őszi idény befejeztével — remélhetőleg, nemcsak a telefonáló hölgy teljes megelégedésére — igyekszünk majd több olyan, kis csapatban futballozó focistára felhívni az olvasók (és a „játékosügynökök") figyelmét, akik a tarisznyájukban hordják ama bizonyos marsallbotot...