Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-22 / 296. szám

2 Röviden 1990. november 22., csütörtök A dal ugyanaz marad (Folytatit az 1. oldalról) tásköröket; a jövőben" a mű­vészeti vezető dönt a bemu­tatandó darabokról, a szerep­lőgárdáról, az alkotók, ren­dezők személyéről és tiszte­letdíjáról. 1981. augusztus 31­éig pályázat útján meg kell találni az igazgatói székbe alkalmas embert. A Tisza Lajos körúton, az Árpád téren és a Dugonics téren az ideiglenes bizottság egy korábbi határozata meg­tiltotta az utcai árusítást. A kereskedők beadványokkal fordultak a polgármesterhez. A könyvkereskedők például azt hangsúlyozták, az egye­tem környékén szükségesek a könyvárudák. Más árusok arra hivatkoztak, nincs ele­gendő tőkéjük bódé építésé­hez. A minap láthatták a járó­kelők a közterület-felügye­let rendőrséggel megtámoga­tott, kétezer forintos bünte­tőakcióját. A tegnapi ülésen megjelentek a kereskedők és a kisiparosok képviselői is, El­mondták, hogy az Ideiglenes bizottság döntése létükben fenyegeti őket, s a testületet kérték, visszakozzon. Április óta újabb fl-700 vásározói te­vékenységre szóló jogosít­ványt adtak ki (összesen több mint ezret), életterüket viszont radikálisan beszűkí­tették. Ezzel szemben az ideiglenes bizottság úgy ér­velt, az engedély mellé nem ígértek telephelyet. A szak­hatóság képviselője kifejtet­te, a város nem garantálja az utcai árusok megélhetését, csupán a vállalkozás lehető­ségét tudja nyújtani. A rövid vita után az ideiglenes bi­zottság kitartott korábbi ha­tározata — az árusítás tilal­ma — mellett. Az jntermenedzser Kft. forintalapon működő kaszinó létesítését szervezi Szegeden. Elvi nyilatkozatot várnak, a város nem emel akadályokat tervük útjába. Az ideiglenes bizottság kifejezésre juttatta: nem zárkózik el a további tárgyalisoktól, de semmilyen előzetes kötelezettséget nem vesz magára. Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy a Schilling Ka­szinó Kft. szívesen bérbe venné a Bartók Béla Műve­lődési Központ első és máso­dik emeletét, évi 6 millió fo­rintért. A kft. szerződésaján­latát a képviselő-testület va­gyonkezelő és privatizációs bizottsága Budapestre küld­te, ahol dr. Török Ferenc — hasonló ügyekben szaktekin­tély — ügyvéd is vélemé­nyezte egyelőre csak szóban: nem tartotta ebben az ere­deti formájában alkalmas­nak arra, hogy a város alá­írja. Közgazdász szakértők bevonásával folytatódik a probléma vizsgálata. Megkezdődött az önkor­mányzati képviselők java­dalmazásának/költségeinek megtérítésével kapcsolatos döntést előkészítő munka. A mai képviselő-testületi ülés (9 órakor kezdődik a vá­rosháza dísztermében) min­den bizonnyal legnagyobb horderejű eseménye az al­polgármester-választás lesz. Antall József párizsi találkozója Mihail Gorbacsovval Üj kétoldalú megállapodást köt egymás­sal Magyarország ée, a Szovjetunió, A két ország külügyminisztere rövidesen megkez­di a megállapodás előkészítését. Erről szü­letett döntés Antall József miniszterelnök és Mihail Gorbacsov szovjet államfő szer­dán Párizsban megtartott találkozóján. A Szovjetunió párizsi nagykövetségének rezidenciáján a találkozón jelen volt a két külügyminiszter: Jeszenszky Géza és Edu­árd Sevardnadze. Ugyancsak részt. vett a megbeszélésen Annus Antal altábornagy, a Honvédelmi Minisztérium közigazgatási ál. lamtitkára, illetve Dmitrij Jazov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. A találkozó után Antall József a magyar nagykövetségen tájékoztatta a tudósítókat. — Megállapodtunk abban, hogy ú.i kétol­dalú megállapodásokat kötünk a Szovjet­unióval. Ügy gondoljuk — s most őt is idé­zem —. hogv új alapokra helyezett szovjet —magyar kapcsolatra van szükség, és helyes, ha ezt jogi formába öntjük. Gorba­csov úr ezzel teljesen egyetértett, javasla­tunkat elfogadták, így a két külügyminisz­ter megbízást is kapott arra, hogy készít­sék elő a kétoldalú magyar-szovjet meg­állapodást. Gorbacsov úr hangsúlyozta: sző sincs arról, hogy a szovjet—magyar kapcso. latot rossznak tekintenék, és minden olyan híresztelés — amely a magyar belpolitiká­ban is felvetődik — arról, hogy mi egyol­dalú politikát folytatnánk, nem állia meg a helyét. Mi is fontosnak tartjuk a korrekt szovjet—magyar kapcsolat fenntartását. A tárgyalásokon Gorbacsov úr hangsúlyozta, hogy a kapcsolatainkban jelenleg mutatko­zó gazdasági nehézségek a Szovjetunió bel­ső nehézségeiből származnak. Antall József elmondotta: magyar részről felvetették 1956 újraértékelésének kérdését, de egyetértettek abban; hogy a két ország nem kíván történelmi vitát folytatni. A tárgyalásokon szó volt a szovjet csa­patok kivonásáról. A hátrahagyott objektu­mok értékéről, hasznosításáról a tárgyaiá­rok folytatódnak. Jelenleg nem terveznek újabb találkozót, ebben az évben már nem kerül sor újabb megbeszélésre, ezt a Szovjetunió is így lát­ja szükségesnek. Gorbacsov külön hangsú­lyozta: jónak •minősítik a szovjet—magyar kapcsolatokat. Antall József és a magyar küldöttség többi tagja szerdán délután Párizsból ha­zautazott Budapestre. Tom Lantos Egy mo"kval gomb6c Kolozsvárott Inog Iliescu elnöki széke ? Tom Lantos, az amerikai képviselőház magyar szár­mazású tagja adja át szom­baton a New York-i Magyar Emberjogi Alapítvány kitün­tetéseit Kolozsvárott. Az Egyesült Államokban működő szervezet, amely ti­zennégy éve fárador.ik a magyar kisebbségek jogai­nak megvédéséért, ebből az alkalomból, a kolozsvári Magyar Színházban jelenti majd be, hogy nemzetközi gyűjtést indítanak a Bolyai Egyetem újraindításáért. A cél az, hogy az 1959-ben a román Babes Egyetembe beolvasztott intézmény ön­állpan működő, magyar és angol tannyelvű egyetem le­gyen, új, korszerű, jól fel­szerelt épületekben. Az amerikai Magyar Em­berjogi Alapítvány ezúttal először adományozott kitün­tetését négy személynek ítél­ték °da a romániai magyar­ság önvédelmi küzdelmében szerzett érdemeikért. Bor­bély Emö tanár csaknem öt évet töltött börtönben; je­lenleg parlamenti képviselő, a Romániai Magyarok De­mokratikus Szövetségének titkára. Búzás László négy­évi börtön után szabadult, ma a Romániai Magyar Kis­gazdapárt elnöke. Páll Béla különösen súlyos körülmé­nyek között, betegen szenve­dett hatévi rabságot, nyug­díjasként él Ditrón. A ne­gyedik kitüntetett Szőes Gé­za, az ismert költő, parla­menti szenátor és az RMDSZ főtitkára. Az amerikai Magyar Em­berjogi Alapítvány egyéb­ként hónapokkal ezelőtt kér­te Ion Iliescu román állam­főt: engedélyózze, hogy az alapítvány képviseletet nyit­hasson Kolozsvárott. A ké­rést az Egyesült Államok törvényhozásának 94 tagja is támogatta egy Ion Iliescu­hoz intézett levélben, amely­ben a romániai emberi jog­sértések, a Securitate továb­bi tevékenysége ellen tilta­koztak. A levélre sem az alapít­vány. sem az amerikai kép­viselők máig nem kaptak választ. Iliescu elnöki széke legfennebb egy hónapig bírja még a rázkódást — mondják Romániában, akik már jobb sze­retnék törött széklábak közt, a földön ülve látni köztár­sasági elnöküket. Az sem baj, ha akkorát esik, hogy el­megy a kedve pártjának, a Nemzeti Megmentési Frontnak követeit Moszkvába küldeni, hogy Románia képviseletében részt vegyenek a kelet-európai kommunista és szocialista pártok értekezletén — teszik hozzá az ellenzéki lapok. A brassói munkáslázadás harmadik évfordulóját a ro­mán kormánypárt amúgy is keserűen fogja emlegetni. Több erdélyi városban tízezres tüntető tömegek, Bukarest­ben pedig majd százezren a Forradalom téren: az egyéb­ként politikailag semleges tüntetők egységes véleménye szerint Iliescu pártja országlásra alkalmatlan. Árliberali­zálás cimén két-háromszorosára emelték az árakat, s a kormány sem a munkaerőpiacot, sem az alapvető élelmi­szer- és közhasználati cikkek kereskedelmét nem tudja kézben tartani. Az utóbbi idők kapkodó, dilettáns dönté­seinek sorozata odáig fajult, hogy az amúgy is beszerez­hetetlen árukat ezután két-háromszor magasabb áron lesz lehetetlen beszerezni. A román polgárok sok mindenen ke­resztülmentek az utóbbi évtizedekben, megtanultak alkal­mazkodni a körülményekhez. Hogy az ellátásban nem vál­tozott semmi, még csak-csak elviselik, de a moszkvai gom­bócot már nehezen nyeli le a közvélemény. Kelet-Európa baloldali pártjainak összejövetele, (Magyarországról részt vett az MSZMP, az MSZP bölcsen nem)"ugyanis azzal di­csekedhetett, hogy bár „csak" megfigyelőként, de jelen­létével megtisztelte egy olyan párt, mely ma is hatalmon van, s ez ugyebár unikum. Kérdés, a megtiszteltetéshez mit szól a román választók majd 75 százaléka, akik an­nak idején gyanútlanul, Iliescu megnyugtató mosolyától vezettetve a Nemzeti Megmentési Frontra szavaztak. Mert­hogy a küldetéssel bizonyítva látszik az, amit Iliescu már nem is tagad: pártjának tömegbázisa a volt kommunista rendszer (plusz szekuritáté) ma állásukért aggódó tiszt­viselőinek népes táborában keresendő. Az elnöki szék ráz­kódásait csak felerősíti, hogy tulajdonosa akkor küldte követeit Moszkvába, mikor egy máskor és másutt tüntető, ugyancsak nagy létszámú tömeg épp a Szovjetuniótól va­ló távolodást óhajtotta a moldvai köztársaság Romániához csatolása miatt. Iliescu viszont ebben a kérdésben hatá­rozott. Nem támogatja az országnövelési törekvéseket, mert bajból elég neki, ami ebben a mostani nagyságú or­szágban van. Baljós előjelek. Egy százezres tüntető tömeg mindig az. Egy hónap múlva pedig december van, sokan úgy mond­ják, hogy az új forradalom ideje, ami csak Iliescu, s a kormány lemondásával megelőzhető. Ezek után nem is le­het csodálkozni, hogy román újságíróknak adott nyilatko­zatában Iliescu visszavonta ama szándékát, hogy Göncz Árpáddal találkozzék, pedig pár hónapja még igencsak erőltette a találkozást. Taktikai húzás? Stratégia? Azt hi­szem, ezúttal nem erről van szó, hanem arról, hogy az a bizonyos szék valóban inog P&nek József A fuvarozók közúti blo­kádjának hatásairól, az er­ről született elemzésekről már sokat írtunk. Viszont: hogy milyen hatással voltak az események a több szem­pontból is kulcsszerepet játszó párt, az MDF, s ezen belül a parlamenti frakció belső életere? Többek között erről beszélgettünk Grezsa Ferenc hódmezővásárhelyi országgyűlési képviselővel. — Mér október elején el­határoztuk, hogy átszervez­zük a képviselőcsoportot. Az erre készített program vég­rehajtását éppen akkor kezdtük volna, amikor a ta­*is blokád elkezdődött, ki­alakult. Ügyhogy az átszer­vezésnek nem a blokád volt az oka, hanem épp amiatt tolódott el egy-két héttel. — Az átszervezés korábbi elhatározását mi indokolta? — Két dolog. Az egyik, hogy a parlamenti munká­ban, de a politikai munká­ban is kezdők voltunk. Fél év azonban már eltelt meg­választásunk óta, s ez mar elég tapasztalatot nyújtott az újraszerveződésünkhöz. A másik ok pedig, hogy mi­után végig kritikusan szem­léltük nem csupán a magyar politikai életet, hanem saját munkánkat is, éreztük, vál­toztatnunk kell annak érde­kében, hogy a súlyosbodó problémákkal megfelelően szembe tudjunk nézni. Má­jusban az ismertebb embe­rek kaptak vezető szerepet, de igazából ez a vezetőség nem is működött. — A mostani váltás után személyre szabottabbak a feladatok? — Az egyik hétvégi frak­cióülésen először is megha­tároztuk azokat a feladato­kat, melyeket egy képviselő­csoportnak el kell látnia. Több száz ilyen feladatot ír Szegedi orvos az MDF elnökségében „Diadalmasabb képviselői munkára számítottam - de senki nem dobja be a törülközőt" tunk össze, s aztán próbál­tuk csoportosítani, mik azok, amik összetartoznak. Végül hat nagyobb tevékenységi kört hoztunk össze. Mind­egyiknek a felügyeletére egy-egy embert akartunk ki­választani, öt-öt jelöltből. — Az égyík ötös jelöltlis­ta győztese, s így a héttagú elnökség egyik tagja On lett. Milyen feladatkörrel7 — Elég nehezen nevezhe­tő meg a munkaterületem, talán úgy foglalható össze: közösségi kapcsolatok. Ezen belül három területtel fog­lalkozom: sajtó és tájékozta­tás, a képviselői csoport, és részben a kormány image-a, általános arculata, valamint a csoport mentálhigiénéje, fizikai és lelki készenléti ál­lapotának biztosítása. — Mindhárom feladat egyenként és önmagában is rendkívül összetettnek, rá­adásul, nehezen konkretizál­hatónak látszik. Mit takar mindez pontosabban? — A héttagú elnökségben elsősorban képviselem eze­ket a területeket, illetve ko­ordinálom azok munkáját, akik e területen dolgoznak. De néízük sorra a felada­tokat. Ar MDF és a sajtó vi­szonya köztudottan neural­gikus pont. Gyakorlatilag eddig nem is volt, vagy leg­alábbis nem érvényesült saj­tóstratégiánk, aminek sok kárát láttuk. Most azt tar­tom fontosnak, hogy az ed digi konfrontatív viszonyu­láshoz képest, valami olyat tudjunk kialakítani, ami ne­künk is jobb, a sajtónak is jobb. Azt hiszem, természe­tes, hogy legyenek olyan or­gánumok. amik függetlenek ugyan, de közel állnak a kormánykörökhöz. — Milyen eszközei vannak az MDF-nek a hozzá közel álló sajtó megteremtésére?­— Ez pénzkérdés. Tőkét kell keresni, akár belföldön, akár külföldön. —• Miben tudja segíteni pártját a további két mun­katerületén? — A parlamenti választá­sok időszakában nagyon hangsúlyosan megjelenten a demokrata fórum értékei, valószínűleg ez (is) vezetett a választási sikerhez Azóta azonban, úgy érzem, képte­lenek voltunk az értékeink megmutatására, a progra­munk közérthető tolmácsolá­sára. Nem tudtuk tehát meg­őrizni az emberek szemében a választási sikert eredmé­nyező arculatunkat. így a már említett image megte­remtésében vagy újraterem­tésében fontos lehet szembe­nézni azzal: van, aki nem azzal tesz jót a pártunknak, ha hetente szerepel a tele­vízióban. Mert nem ebben jo. Hasznos viszont a hát­térmunkában, jól érti a szakmáját. Erre is figyel­nünk kell. A harmadik te­rület pedig, amin dolgozom, a belső mentálhigiéné, rész­ben a fizikai, döntően pe­dig az optimális lelkiállapot­nak a biztosítása. Demok­ratikus országokban teljesen természetes, hogy ezzel fog­lalkozó stábok működnek a politikacsinálók mellett. ^Öriási teher van az embere­ken, külön nagy súly a kor­mányzati munka, ugyanak­kor kevés a sikerélmény, s ha az így keletkező feszült­ségeket nem sikerül fölolda­ni, az a munkavégzést is gá­tolhatja. — Miből állhat itt a gya­korlati munka? Például ab­ból, hogy ön azt mondja a képviselőtársaknak: járja­tok úszni, mert az a fizikai és lelki regenerálódást is se­giti? — Ez az a munka, amihez szakmámnál fogva a legjob­ban értek (Grezsa Ferenc orvos, megválasztásáig a sze­gedi drogambulancia vezető­je volt — B. T.), konkrétu­mokat azonban hadd ne em­lítsek, nem akarok mások­nak ötletet adni. Talán csak annyit: nyilvánvalóan bizto­sítani kell egy olyan lehető­séget mindenkinek, hogy pszichés gondjaival legyen kihez fordulnia. — Korábbi, frakcióbeli ténykedését, nevének említé­sét leginkább a Justitia-bi­zottsággal kötötték össze. Egy ideje csend van ekörül. Dolgozik-e még a bizottság? — Ez az ügy is példája annak, hogy időnként meny nyíre nem tudtuk érzékeltet­ni, megismertetni az elkép­zeleseinket. Nincs ugyanis Justitia-bizottság, az egész képviselőcsoport dolgozta ki azt a 10—11 kérdést, ami — szerintünk — a rendszer­változással kapcsolatosan a társadalmi igazságérzet helyreállítása érdekében megoldásra vár. Nem folya­matosan működő bizottság­ról, még kevésbé boszor­kányüldözésről, számonké­rőszékről van szó. Meg kel­lett változtatni a vezetői prémiumok rendszerét, bizo­nyos helyeken vezetőváltásra volt szükség, s várható in­tézkedés a nyugdíjakkal kapcsolatosan. Ami most te­rítéken van: a nyugdíjki­váltságok kérdése. Nem csak a társadalmi igazságérzettel ütközik, hogy rendkívüli pótlékot kap X elvtárs, aki '56-ban lőtte a forradalmá­rokat, hanem mindenféle biztosítási elvvel is ellenté­tes e pótlékok rendszere — a mi nyugdíjjárulékunk­ból kap valaki törvénytele­nül megállapított, külön nyugdíjat. Például Grósz Károly — a mai napig nettó kilencvenezret kap havonta. Ugyanígy hozzá szeretnénk nyúlni azokhoz a külön nyugdíjakhoz is, amik eddig politikai kitüntetésekhez jártak. — Grezsa Ferenc képvise­lő neve annak idején a nagy port felvert, a Magyar Fó­rumban megjelent Apók és fiúk című cikkel kapcsolato­san, annak társszerzőjeként hangzott el sokszor Az ügynek birősági folytatása is lett. Milyen eredménnyel? — Elmarasztaltak, mert a cikk több kitétele nem fe­lelt meg a valóságnak. — Hogy rendezte el saját magával ezt a kérdést? — Nem volt könnyű, jól­lehet nem én találtam ki a leírtakat. Egy általam telje­sen hitelesnek tartott for­rásból merítettem, amiben nem volt okom kételkedni, így elkövettem azt a hibát, hogy nem ellenőriztem le ezen információkat. Kétség­telen, hogy jogilag, sőt, ta­lán erkölcsileg is elmarasz­talható vagyok. Ugyanakkor továbbra is fönntartom, hogy a párt, amelynek a ve­zetőiről írtam, módszerében a baloldali radikalizmus módszereihez közelít. —- Ha összességében néz­zük az elmúlt fél évet: ez az a munka, tevékenység, amit megválasztásakor el­képzelt? — Diadalmasabb képvise­lői munkára számítottam, azt hiszem, sok társammal együtt. Nem voltam igazából tisztában a gazdasági helyze­tünkkel, s nem hittem, hogy az életszínvonal oly mérték­ben romlik, hogy teljesség­gel ellensúlyozza a rendszer­váltás fölött érzett örömöt. Azt pedig még kevésbé gon­doltam, hogy oly mértékben céltáblájává válik az MDF politikai és bizonyos sajtó­köröknek, mint amennyire az MSZP vagy az MSZMP volt az elmúlt években. Ugyanakkor, örömmel lá­tom, hogy a képviselők kö­zül senki sem úgy reagál e csalódásra, hogy bedobja a törülközőt, hanem inkább „csakazértia" hangulatot ér­zek. Balogh Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents