Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-22 / 296. szám

1990. november 22., csütörtök Agrárvilág 3 Mély az árok—magas az ár Jól jött az ÜUési utcában lakó ruzsaiaknak az iskolabővítés. Ha már odáig elkészítik a szennyvízcsatornát, ők is ráköthetnek. A faluközpontban már nyolc éve létezik ez az alapvető közmű, de a folytatásra egész idáig várni kellett, hisz a csatornázás nem olcsó mulatság. A kivitelező Szeged és Környéke Vízgazdálkodási Társulat ígérete szerint még az idén befejezik a munkát. (Somogyi Károlyné felvétele.) Koca-kockázat Talán nem szokunk le az evésről Megyénkben minden negyedik tehenet, a tyúkfélék felét, az anyakocák kétharmadát az egyéni és háztáji gazdaságokban tartják. Köztudott, hogy napjainkban az aszály miatti takarmányhiány és drágaság, valamint az exporttámogatások csökkentése és a hazai vásárlók kényszerű „spórolása" dilemma elé állítja a termelőt: folytassa vagy hagyja abba? Sajnálatos, hogy a fogódzót jelentő információk hiányosak és felületesek, s az alapvető központi döntések késnek. A piacgazdaságra való áttérés teóriájához nincsenek meg a gyakorlat eszközei. Ráadásul pont az élelmiszer-gazdaság az, ahol a fejlett országokban is élnek az állami beavatkozás eszközeivel. Nálunk ma senki sem vállalkozik a termelés koordinálására. Talán a szakmai alapokon szerveződő érdekvédelmi csoportosulások — így a tejtermelőké, sertéstartóké, baromfitenyésztőké — válhatnak idővel az ésszerű döntések kikényszerítőivé. A Csongrád Megyei Állattenyésztő Állomás tevékenysége sok szállal kötődik a kisgazdaságokhoz. A mesterséges megtermékenyítést végzők naponta járják a portákat, érzékelhetik a hangulati elemek legapróbb rezdüléseit is. Bálint János igazgató a saját tevékenységük oldaláról szolgál néhány adalékkal. — Az elmúlt évben közel ötezer kistermelői udvarban végeztünk szarvasmarha mesterséges megtermékenyítést, míg a sertéstartók négyezer esetben hívták inszeminátorainkat. Ez egyértelműen a minőségjavulást szolgálja. Ugyanúgy a megfelelő biológia alapeleme a vemheskoca-kihelyezés. Törzskönyvezett, megtermékenyített nagyüzemi kocasüldőket juttatunk ki a Szalámigyárral közösen. Az idén az első félévben ezer kocát adtunk ki, s aztán mintha elvágták volna. Az ez évre betervezett kétezer darabnak így csak a fele kell. S ez már egy konkrét jelzés. — Biztató elemnek nyoma sincs? — Talán csak annyi, hogy a kisgazdaságok is elkezdtek érdeklődni a törzskönyvi ellenőrzés iránt. Egyelőre hat termelővel van ilyen kapcsolatunk. Ebben az irányban kéne haladnunk, hisz ez már a szakosodás jele. — Mi Jog ja eldönteni a jövőt? — Igen sok dolognak a függvénye, hogy az egyéni, illetve leendő farmergazdaságok milyen irányba haladhatnak. Magyarországon már eddig is eltértünk a klasszikus kolhozmodelltől azáltal, hogy felfuttattuk a háztáji és kisegitő gazdálkodást. A kisüzemi állattartást a földtulajdonviszonyok ésszerű rendezése mellett az érdekeltség megléte vagy hiánya fogja meghatározni. — Konkrétan? — A saját földön megtermelt takarmány költségcsökkenést eredményezhet. Ugyanakkor már most látni kéne, mennyi földadót, jövedelemadót, TB-járulékot várnak el a leendő farmertól. Nagy kérdés, mennyivel drágulnak a gépek, a takarmányok, az energia, s mire mennyi szubvenció marad, s nagy lábon jár-e a kamat. Enélkül nem lehet kalkulálni, s így a befektetés megtérülése teljesen bizonytalan. — Aki ezek után is hizlal, tehenet fej, mire spekulál? — Arra, hogy amíg teljesen le nem szokunk az evésről, valamennyi húsra, tejre mégis csak szükség lesz. Ezt az életösztönből adódó optimizmust kellene mielőbb megerősíteni. Mert ha a termelőnek a türelme után a pénze Is elolvad, annyira lecsökkenhet az állatállomány, hogy azt súlyos milliárdok árán — s például a szarvasmarha esetében csak évek múltán — lehet csak újra a kellő szintre hozni. S az élelmiszer-ellátás nemcsak a termelők ügye. T. Sz. I. Hírek A lengyel mezőgazdaság segélyképpen, térítésmentesen, használt mezőgazdasági gépeket kap az NSZK-tól. Az akció a lengyel magángazdaságok hiányos gépparkjának kiegészítését szolgálja. Az NSZK mezőgazdasági minisztériuma e célra 10 millió nyugatnémet márkát szán, ezen az áron a nyugatnémet mezögépgyárak és kereskedők lehetőséget kapnak arra, hogy megvessék lábukat a lengyel piacon. (Agra-Europe) * Izraeli és amerikai kutatók olyan természetes biolty giai hatóanyagot tudtak előállitani, amelyet gyümölcsnél és zöldségnél a betakarítást követően fellépő betegségek ellen lehet alkalmazni. Az áttörést a kutatók egy felismeréssel érték el; egy citrom felületéről é'esztősz'*rú anyagot különítettek el, amely hatékony szernek bizonyult a betakarítás utan fellépő betegségek ellen citrusféléknél, almánál és a szőlőnél. A kutatók arra következtetnek, hogy ez a biológiai szer minden antibiotikumnál hatásosabb az említett növényi betegségek ellen. (ZMP) * A FAO figyelmeztet: veszélyes parazita fenyegeti Afrika, a Közel-Kelet és Dél-Európa állatállományát, azon keresztül pedig az emberek egészségét is. Ez a Cochliomya hominivorax, kékeszöld légy, a szeme sárgás, valamivel nagyobb, mint a közönséges légyé. A nőstény minden három-négy nap alatt négyszáz petét rak le. Biológiai ciklusa nem haladja meg a három hetet. Az,,emberfaló" (ez a latin név fordítása!) már megjelent Líbiában — Amerikából került oda. Kiirtásának egyetlen módja: meddővé tett hímeket kell repülőgépről leszórni a fertőzött területre. A világon egyedül a mexikói Chipasban állítanak elö ilyen steril legyeket. * A svéd kormány határozata szerint a géntervezéssel segített növénytermesztéshez a jövőben külön engedélyre lesz szükség, ami az állami mezőgazdasági tanácstól függ majd. Amennyiben a tanács úgy ítéli meg. hogy a módszer a környezetre, vagy a természetes fajtákra ártalmas lehet, megtagadhatja az engedély kiadását. (SIP) Agrártámogatási „háború3 a mai világgazdaságban A mai világgazdaságban — már vagy jó 15-16 éve — az angolszáz gazdasági szaksajtóban, illetve szakcikkekben igen gyakran találkozunk a „háború" (WAR, kiejtése VÓR) kifejezéssel. Így a kereskedelmi „háború", hitelháború, kamatháború stb. Ez a kifejezéshasználat nem véletlen. E kifejezés két fontos jellegzetességet sugall; komoly dologról van szó, másrészt azt, hogy mint a háborúban, támadások és védekezések, lépések és ellenlépések vannak. Következésképpen az agrártámogatási „háború" is komoly dolog, az agrár lakosság léte forog kockán. Az egyik ország agrár ártámogatását, a másik ország védekezésként és támadásként egyaránt saját agrártámogatással viszonozza. Nos, ennek a folyamatnak vagyunk szemtanúi az utóbbi másfél évtizedben. De sajnos, nem csak külső szemlélői vagyunk, hanem szenvedő alanyai is. Mindezen okoknál fogva indokolt ezzel kissé közelebbről megismerkedni. Az agrártámogatás nagyságrendje ... Az ipari országok farmerei több mint 200 md dollár évi támogatást kapnak — írja az International Herald Tribüné (1988. június 27.) amerikai újság, és hozzáteszi, hogy ez kétszeresre nőtt az elmúlt 10 évben. Majd a cikk felbontja ezt az összeget USA farmerei 60 md, Közös Piac 60 md, Japán 40 Md dolláros támogatásira. De, hogy még érzékelhetőbb legyen a nagyságrend, ezen összegeket elosztja az adott országok, illetve országcsoport farmereinek számával, és akkor kiderül, hogy az 1984—86-os években az USA-ban a 2,5 millió farm — átlagosan kb. 24 000 dollár, a Közös Piacon 11 millió farm kb. 5600 dollár, Japán pedig (a 4,4 millió farm) 10 000 dollár támogatást kapott. Az NSZK-ban a főfoglalkozású farmerek (számuk 319 000) átlagosan farmonként kb. 14 000 márkát (kb. 8000 dollárt) kaptak. (Financial Times 1990. március 13.) A szomszédos Ausztriában is igen magasa mezőgazdaság támogatása. A búza esetében az állami dotáció hektáronként 20 000 schilling, kukoricánál ez 26 000 schilling. (Die Presse 1988. február 15.) Tehát 1 mázsa búzára vetítve ez kb. 400 schilling. A mezőgazdaság jövedelmének 1986-ban az USAban 35,4 százalékát, a Közös Piacon 49 százalékát, Japánban pedig 75 százalékát az állami támogatás tette ki (Financial Times 1988. május 20.) Az agrártámogatás egyik következménye, hogy hatalmas készletek halmozódnak fel. Az USA-ban 1984 végén pl. 26 millió tonna kukorica, 33 millió tonna búza, 6 millió to szójabab stb. (US News and World Repört 1984. október 22.) Ugyancsak hatalmas készlet tek a Közös Piacon: 16,7 millió to gabona 1,5 millió to vaj, 15 millió hektoliter bor (bor tó) 1,1 millió to tejpor, 0,6 millió tonna marhahús. A nyugati agrárszakemberek élelmiszerhegyekről és bortóról beszélnek. (The Times 1986. november 24.) Természetesen a hatalmas készletek évről évre változhatnak, de ezek nagy része most már állandósult, és az ezen készletektől való megszabadulási törekvés erősen nyomja a világpiaci árakat. A felhalmozott mezőgazdasági készletektől való megszabadulás erősen nyomott világpiaci árakon történik, az országok egymással versengve támogatják az exportot. Nézzük ennek is • a tényeit. Az USA az export támogatására 50 dollár/to, a Közös Piac pedig 150 dollár/to költ. Mit jelent ez? Azt, hogy az „exporttámogatás fedezi a magasabb belföldi ár (150 ill. 250/to dollár) és az alacsonyabb vi+ lágpiaci ér 100 dollár/to különbségét. Kissé másképpen fogalmazva és to helyett mázsában számolva úgy lehetne mondani, hogy az USA 1 q búzát 10 dollárért elad, és erre az állam még 5 dollárt (50 százalék) rátesz, hogy a termelőnek ne legyen veszteséges. Ugyanez a Közös Piac esetén: 10 dollárért eladja, és a termelő még kap 15 dollárt (150 százalék) az államtól. Tehát azt látjuk, hogy a dotáció az eladási ár 50— 150 százaléka között alakul. Ehhez a nagyarányú dotációhoz képest a magyar állami exporttámogatás 19 százalékos aránya igazán eltörpül. (Népszabadság 1990. VII. 19. 8. oldal.). Az osztrák gazdasági exporttámogatás még nagyobb. Az 1989 90-es évben 1 millió tonna gabonát exportált Ausztria és az exporttámogatás 2,5 md schilling volt, vagyis, tonnánként 2500 schilling. így a világpiacon 100 dollár terményt (1200 schilling) eladtak, és erre a termelőknek még 2500 schilling állami exporttámogatást adtak. Ha viszont az országok egymással versengve lejjebb mennek a 100 dollár körüli világpiaci árnál, akkor még nagyobb exporttámogatásra van szükség. A nagy tömegű mezőgazdasági árufeleslegtöl hoszszabb távon úgy is meg lehetne szabadulni, ha viszszafogják a termelést. Az USA-ban a farmerekkel „nem termelési" (parlagon hagyják a földet) szerződést kötnek. E szerződésben a várható termés kb. felét az állam megfizeti a gazdáknak. A nagy készletek fennmaradása azt mutatja, hogy nem sikeres ez az intézkedés. A garantált mezőgazdasági árak jelentős csökkentése, illetve a támogatások csökkentése, megszüntetése természetesen visszafogná a termelést, de ez a farmerek nagyarányú tönkremenésével járna, amit a politika nem mer sem az USÁ-ban, sem Európában felvállalni. Az USA-ban néha azzal ijesztgetik a farmereket, hogy bevezetik a piaci mechanizmust (US News and World Report 1985. február 18.), tehát, hogy az árakat szabadon a kereslet—kínálat határozná meg. A fő probléma tehát a világgazdaság mezőgazdasági túltermelése„ (a fejlett országokban), óriási készletek felhalmozódása. A másik a világgazdasági méretű agrárolló. Egy példa ennek szemléltetésére. 1970 körül 1 q búza világpiaci ára 6 dollár volt, napjainkban ez 10—11 dollár körül van. ez alig kétszerese. A mezőgazdaság egyik fő költségtényezője, az olaj, a hordónkénti 1,7 dollárról 30— 32 dollárra, közel 15-20szorosra ment fel. A mezőgazdasági termelés más költségtényezői is gyorsabban emelkedtek, mint az agrárárak. Nem kell tehát csodálkozni azon, hogy a világ mezőgazdasága (és ezen belül Magyarországé is) nagy válságban van, állami támogatásra, irányításra szorul. A mezőgazdasági termelés és export állami támogatása a fejlett tőkés országokban világosan mutatja azokat a nehézségeket, amelyekkel szembe kell néznünk. Ennek figyelembevételével lehet csak hazánkban is agrárpolitikát folytatni. Dr. Mayer László docens Nem irtanak — ültetnek A Városgazdálkodási Vállalat kertészei a napokban kezdték meg városszerte a kiszáradt fák pótlását. Platánok, hársak, díszfák kerülnek a régiek helyére. Somogyi Károlyné felvétele a Kazinczy utcában készült.