Délmagyarország, 1990. november (80. évfolyam, 278-303. szám)

1990-11-21 / 295. szám

1990. november 21., szerda Vadászat 5 A megyében 21 területes és négy bérkilövő vadásztársaságban 1370 vadász hódol az ősi szenvedélynek. Tájékoztatásukra közöljük a vadállományról szóló, tavalyi megyei adatokat, melyeket nyugodtan nevezhetünk szomorú statisztikának. A törzsállomány őzből 25002600 (egykor 5-6 ezer volt!), fácánból 46 ezret lőttek tavaly (a 78 ezres telepítésből!), nyulat 16700at fogtak és lőttek. A vaddisznók száma elenyészően csekély, kb. 50-60 db. Magyar vadra magyar vadász — esik-e? Azt hiszem, unásig ismételt felismerés az, hogy az országban a gazdaság, a társadalmi mozgások, sőt, az élet minden szintjén kiszámíthatatlan, jövőkép nélküli állapotok a jellemzőek. Nincs ez másképp a vadásztársaságok esetében sem, mint az Szente IMSZIÓ, a Csongrád Megyei Vadászok Szövetsége elnökének szavaiból kiderül. — A jövő év elejétől a vadásztársaságok a megyei és az országos szövetségek is önálló jogi személyekké válnak. A MAVOSZ megszűnt, új néven fut tovább, mint Országos Magyar Vadászok Védegylete. A helyhatósági • választások után a vadásztársaságok területének bérleti jogát az önkormányzatok kapják meg, a vad továbbra is állami tulajdon marad. Mindössze ennyit tudhatunk biztosan, minden más bizonytalan. Most várunk. mást nem tehetünk. — Mégis, mire számítanak? — Attól tartunk, a szabályozók. melyekről az Országgyűlés dönt majd. nem lesznek megfelelőek. A várhatóan magas bérleti dijak miatt felaprózódó területeken apróvad-gazdálkodást folytatni nem lehet, ehhez legalább 8-10 ezer hektáros terület kell. Nem tudjuk, mi módon foghatnak össze az eredményes gazdálkodás érdekében a társaságok. És félünk attól, hogy odalesz a sok társadalmi munka, amit annak reményében is végeztünk, hogy nyugdíjas korunkra biztosítva legyen kedvenc szórakozásunk, nyugodtan kijárhassunk hétvégeken egy kis fácánlesre, dúvadra cserkészni, nyúlhajtásra. — Milyen saját elképzeléseik lennének, gondolkodnak-e elfogadható megoldáson? — Elképzeléseinek talán lennének, de mindenképp meg kell várnunk az Országgyűlés döntését. — A magas bérleti díjaktól tartanak, mint említette. Milyen anyagi helyzetben vannak a megye vadásztársaságai? — Egyelőre nem panaszkodhatunk. De, ha megemelik a bérleti dijat, az azt jelenti, több vendégvadászt kell meghívni, ezáltal még kevesebb vadászható vad marad nekünk. Ha egyáltalán eljönnek, mert a szomszédos országok, főleg a csehek, a bolgárok és a románok elcsalogathatják azokat, hiszen kuriózumot jelentenek, hiszen eddig oda nem lehetett menni, ráadásul vadállományuk is kiváló. Ha viszont ezek a bevételi forrásaink elapadnak, akkor nem tudunk bérletet fizetni, fácáncsibét nevelni, téli etetést csinálni, ördögi kör. Miért jó az, ha mindent a pénz határoz meg? — A túl magas bérleti díjak miatt nem hatolhat be ide is külföldi tőke? — Dehogynem! Ha licit lesz a területekre, és dönt az önkormányzat, akkor a magyarok csak másodikok lehetnek a külföldiek mögött. De ha nem, akkor is elképzelhetők bizonyos, személyeken átfutó mahinációk, de erről nem szeretnék beszélni, nem kívánok senkinek ötletet adni. — Elég sötét jövőképet festenek le a szavai... — Nézze, én több mint huszonöt éve vadászom. Hosszú időn át voltam az egyik vadásztársaság elnöke. Állíthatom, hogy. ebben a megyében nem voltak túlkapások, és mint vadászember, őszintén remélem, hogy a fejvesztett állapotok miatt nem történik majd vadirtás. Mi, öreg rókák, hiszünk abban, hogy a jövőben is lesz vadászat, hogy ebben mi, magyarok is részt vehetünk. Vállalják a konkurenciát Beszélgetés dr. Sinkovics Miklóssal, az OMVV főtitkárával Újjáalakult a magyar vadászok szervezete. Az eddig Magyar Vadászok Országos Szövetsége (Mavosz) ncven működő egyesület átvedlett Országos Magyar Vadászati Védegyletté (OMVV). Az új szervezetről és a vadászat jövőjéről beszélgettünk dr. Sinkovics Miklóssal, az OMVV főtitkárával. C. J. Sportvadászok feladatai A közelmúlt, nagy botrányai közül a vadászokra, a vadászatot űzőkre is jutott egynéhány. Nem csoda hát, ha a közvélemény szemében a vadászat továbbra is csak úri passzió, a kiváltságosok státusszimbóluma. Az ám, csakhogy a botrányok szinte kivétel nélkül az állami kezelésű — természetesen a vadban leggazdagabb — területeken történtek. A vadásztársaságokban azonban, melyeknek a sportvadászok a tagjai, komoly munka, méghozzá társadalmi, önkéntes felajánlású munka folyik. Az ö szakszerű tevékenységüktől függ elsősorban, hogy milyen minőségű és mekkora az ország vadállománya. Gazdálkodásukat jól minősiti az a becsült adat, ami szerint az elmúlt 35 év során körülbelül 2 milliárd dollár tiszta bevételhez juttatták az államot, a vadhúsok, élő állatok eladása, és a vendégvadásztatás révén. Helyzetük az utóbbi évekVadfajta Törzsállomány a társaságok kezelésében Előbbi adat az országos törzsállomány százalékában 25 000—28 000 3000—5000 190 000 20 000—21 000 4000 600 000 Gímszarvas Dámszarvas Óz Vaddisznó Muflon Mezei nyúl Fácán 1 000 000—1 100 000 (nincs adat) Fogoly 40 000 (2 millió helyett!) (nincs adat) 56% (!) 38% (!) 84% (!) 57% (!) 49% (!) (nincs adat) A vadásztársaságok területén található vadak számát és azoknak az összterülethez viszonyított százalékos arányát jelzik az alábbi táblázat adatai. Szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét, hogy a társaságok kezelésében az összes terület 82 százaléka van, az állami kezelésű terület mindössze 18 százalék. Figyelemre méltó következtetés vonható le az 1989-es adatok tanulmányozásából, amihez külön kommentárt nem kívánunk fűzni A vadásztársaságok területén 1989-ben elejtett vadak (országos adatok) Gímszarvas 17 500 Dámszarvas 650 Óz Muflon Vaddisznó Mezei nyúl Fácán 30 000 700 26 000 170 000 760 000 ' Ez a szám nagyobb, mint a másik táblázatunkban közölt adat. Az ott látható érték a törzsállományt jelöli, a szaporulatot nem fog latja magában. ben egyre romlik, de ennek megértéséhez, pillantsunk vissza kicsit a történelemben. Az ötvenes évek elejéig a társaságok tagjai szinte egyáltalán nem lőttek vadat, óvták, őrizték, védték a háború ideje alatt tönkrement vadállományt. Ezután kezdődhetett a vadászat, majd a hatvanas évek elejétől a tulajdonképpeni vadgazdálkodás, szigorú üzemtervek, előírások szerint, a területek úgynevezett vadeltartó képességének figyelembevételével. Ez a fácánprogrammal kezdődött, amely magában foglalta a nevelést, az etetők építését, az őrzést. Ekkor indult meg az élö nyulak nyugati exportja is. A hetvenes évektől kezdődött az őz-, szarvas- és vaddisznótrófeák felajánlása külföldi vendégvadászoknak, majd az apróvadak, végül a gerlék követték ezt. Az. állandóan növekvő állomány-fenntartási költségek következtében egyre több vendéget kénytelenek fogadni a társaságok. ezért mind kevesebb vad marad saját részükre. (Az egynapos fácáncsibe ára 30-40 forint, az előneveltté 160-180 forint. A leadott, lőtt kakasért 100-120 forintot fizet a Mavad. Valamint számolni kell a kiengedett szárnyasok természetes és a mezőgazdasági művelés miatti elhullásával, fogyásával is.) így szinte feleslegesnek tűnik a rendelkezés, mely éves szinten a hazavihető apróvadak számát 60 darabban, a vadhúst pedig 60 kilogrammban határozza meg. Fele se jut már a tagoknak. Ugyanakkor a vadászati felszerelések (ruhák, patronok, fegyverek) ára az egekig szökött fel. Korántsem fenékig tejfel, és lucullusi élvezet tehát sportvadásznak lenni Magyarországon. Az állami területek kerítésén belül pedig továbbra is kinyomozhatatlan rendszerváltás folyik. (czégény) — Volt még a régi Mezőgazdasági .és Élelmezésügyi Minisztériumnak egy törvénytervezete, mely a vadászati jogot a földtulajdonjoghoz kötötte volna. Ez meglehetős ellenkezést váltott ki elsősorban a vadászok körében. Hogy áll most a dolog? — E törvény megvitatására azért nem került sor, mert a korábbi Országgyűlésnek annyi dolga volt, hogy nem fért már bele a vadászati törvény. Nem arról van szó, hogy a minisztérium visszavonta volna a tervezetet, a mostani FM foglalkozik a vadászati törvény előkészítésével, és * re"mélhetöleg nem a távoli jövőben ez a Parlament elé is kerül. Sok vita volt már eddig is mind a vadászok, mind más szakemberek körében. kié legyén a vadászat és a vad tulajdonjoga. Nem volt egységes álláspont, csak a vadászok értettek egyet abban, hogy a vad állami tulajdon maradjon, hiszen ez nemzeti kincs ugyanúgy, mint például a bányakincsek. — Milyen megoldások léteznek erre a világon? — A legkülönbözőbbek. Van, ahol a vad a magántulajdonhoz kötődik, van, ahol „res nullius", úgynevezett gazdátlan birtok, s azé, aki lelövi, tehát a vadászatra jogosítotté: és van, ahol állami tulajdon. A vadászati' jognak ugyanilyen variációi léteznek. — A vadásztársaságoknál fölhalmozódott jelentős mennyiségű szaktudás, tapasztalat, kialakult a vadászat szervezete is. Ha a vadászati jog átkerül a földtulajdonosokhoz — ez a szellemi kapacitás kárba vész, új struktúrákat kell kiépíteni... — Ebben sok igazság van. A magyar vadállomány világhírű. Ez egyrészt az ország adottságainak köszönhető, másrészt viszont annak, hogy gondos kezek hosszú éveken át ápolták, gondozták. Ezzel együtt azt mondom, keresni kell azokat a megoldásokat. melyekkel mind a földtulajdonos. mind a vadászatra jogosított megtalálja a maga érdekeltségét. Szakemberek a mezőgazdasági üzemekben is rendelkezésre állnak. A megfelelő integráció ezekben a dolgokban csak segíthet. — .Vannak átfedések is a mezőgazdasági üzemek és a vadásztársaságok vezetői között? — Volt egy felmérésünk, nyolcszáz vadásztársaságból mintegy kétszáznak a vezetésében a mező- és erdőgazdasági üzemek vezetői vannak. — Csongrád megyében a terület 82 százaléka van a társaságok kezében. 18 százalék állami terület. A törzsállomány létszámát tekintve azonban éppen fordított az arány... — Tény, hogy Csongrád megyében minőségileg a nem vadásztársasági kezelésben levő területek a legjobbak. Az arányeltolódás ebből fakad. Itt is nagy a szóródás: a szegedi térség lényegesen vadszegénvebb. mint például a makói vagy hódmezővásárhelyi részek. Ráadásul a derekegyházi állami területen. vagy a mi árpádhalmi gazdaságunkban olyanok az élöhelyi adottságok, hogy lényegesen több vadat lehet kibocsátani. — A vadászat az elmúlt rendszerben is sikerágazatnak számított, amely komoly beruházások nélkül is jelentős devizabevételt hozott az országnak. — Így igaz, a vadásztársaságok mindig is állami dotáció nélkül működtek. Jelentős bevételeik voltak, de ezek kellettek is a területek karbantartásához. A társaságok ugyanis nem gazdasági egyesületek, céljuk, hogy tagjaiknak biztosítsák a vadászati lehetőséget. A siker titka az volt, hogy a vadászok célja nem a pénzszerzés volt, hanem az, hogy fenntartsák vadászati lehetőségeiket. . fejlesszék a területet. -A vadban gazdag területekre aztán szívesen jöttek a külföldi vendégek. — A politikai változások eredményeként a volt szocialista országókba is lehet immár menni, s némelyek attól félnek, hogy a mi nyugati vendégvadászainkat elcsábítják az új lehetőségek. — Egészen biztosan lesz konkurencia, de én ezt nem tartom katasztrófának. Aki ide járt fácánozni, az lehet, hogy elmegy Romániába medvére, de továbbra is ide fog jönni fácánra vadászni. — Mi az, amiben „verhetetlenek" vagyunk? — Az talán túlzás, hogy verhetetlenek, de mezei nyúlban még mindig a magyar Alföld a leggazdagabb, s igen jó a fácánállomány is. Ebből a két fajból egységnyi területre számolva mi rendelkezünk a legnagyobb létszámmal Európában. Nagyvadaknál kitűnő a gímszarvas- és az őzállománvfctk. a világranglistákon az első 30 helyen legtöbb a magyar agancs, és szarvasból mi tartjuk a világrekordot is. Dámállományunk is kiváló; ez elsősorban a világhírű Gyulajt jelenti. innen került ki a világrekord lapát is, de a dám elterjedési köre sokkal szűkebb. Nekünk a konkurencia kihívására úgy kell válaszolnunk, hogy mind a vadászatok, mind a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások színvonalát még magasabbra emeljük. Szerencsére a magyarországi ellátással és a szolgáltatásokkal a külföldi vendégek nagy része elégedett. — A nemrég létrejött Védegylet általános jogutódja " a Mavosz-nak. Funkciójában, feladataiban mennyire különbözik tőle? — Alulról építkező szervezet jött létre. A vadásztársaságok létrehozták megyei szövetségeiket, amelyek önállóak, s az ő önkéntes társulásuk az országos védegylet. Ez a szervezet korábbi céljainak is megfelel, bízunk benne, hogy az 1881ben alakult Országos Magyar Vadászati Védegyletnek méltó örökösei leszünk. Márok Tamás fii jogosult? A jelenlegi jogi helyzet alapján (a vadászati jogot az. állam adja bérbe a „vadászatra jogosítottnak", azaz a vadásztársaságoknak, az állami erdő- és vadgazdaságoknak és az állami gazdaságoknak; a tulajdonjog az államé. A vad is az államé, ha azonban elejtik, a vadászatra jogosítotté lesz. A tenyésztett ós telepitett vad. amint kihelyezik a területre, abban a pillanatban ugyancsak aá államé lesz. A lelőtt vadat a vadászatra jogosult a kereskedelmi vállalatokon keresztül értékesíti, egy kisebb mennyiséget pedig vadászrészként -(„kompetencia") a vadászok részére kioszthat Ez apróvadnál évi 60 darabig terjedhet nagyvadnál pedig 60 kiló 'húsrészesedésig. Az utóbbi években ez átlagosan 20-25 darabot és kilót jelentett. a vadászok nem használták ki a szabályok adta lehetőségeket.