Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-06 / 254. szám

55 Röviden 1990. október 6., szombat DM1 mqgfMin FILOZÓFIAI ANZIX Tűlevelűek tűin ülve Mtilló: A tiifpr Inqxrmn uánttri már •Itagris mérem te.frére K <iríún«k tűnik. Kóbor gondolataim kifejtését két rövid megállapítással kezdem: 1. Köztudott és közismert dolog, hogy az Európa e híjain dúsun tenyészd diktatúrák jó néhány évtizeden ál nem sok lehetőséget adtak az autonóm és ennélfogva hiteles filozófiai gondolkodás kibontakoztatására. 2. Talán kevésbé köztudott és közismert dolog, hogy az autonóm és ennélfogva hiteles filozófiai gondolkodás Európa e tájain akkor sem igyekezett túlságosan meggyökerezni, amikor a diktatúrák történetesen üzemen kívül helyeztettek (történelmi tízpercekre, jobb esetekben „nagyszünetekre". Bár ehhez hozzá lehet tenni, hogy nem is annyira lustaságból, léhasághól, hanem inkább bölcs előrelátásból; tudván-tudva nent azt. hogy ha épp nincs diktatúra, akkor rögvest szabad az út a filozófia elótt, hanem azt, hogy ha épp nincs diktatúra, attól még lehet, és ha lehet, akkor elóbb-utóbb lesz is). Mi következik ebból? Logikusok számára sok minden, számomra legalábbis kettó: 1. Az a jóhiszemű — ennélfogva mélységesen felelőtlen — feltételezés, hogy most nem történelmi tízpercet vagy nagyszünetet élünk, ahol hamarosan „becsengetnek": 2. Ha most tényleg nem történelmi tízpercról van szó, hanem sokkal többről, abból még egyáltalán nem következik, hogy Európa e tájain rögvest szárba szökken a filozófia. De hát akkor mire lenne itt szükség? Privatizációra talán nem. lévén a filozófia — már amelyik valóban megérdemli e nevet — mindig is privát ügy volt (a bajok mindig ott kezdődtek, amikor valamilyen módon megpróbálták „kollektivizálni", s ennek nemcsak szocialista válfaja ismeretes). Vagy talán próbáljuk importálni (no. nem Kelet felől, bár Japán is keletre van...), meghonosítani, meggyökereztetni? Erre is akad példa, például Finnország, Ausztrália, Kanada, melyek pár évtizede még nem is léteztek a filozófia világtérképén, ma pedig már izmos nagyhatalmaknak számítanak. Itt nem a korábbi hagyományokra építettek (nemlétezóre nehéz), hanem úgy telepítették a filozófiát, mint a boldog emlékezetű '80-as évek elején a középhatósugarúakat, vagy manapság a komputerparkokat. Meg is látszik rajtuk... abban tudniillik, hogy eredményeik — bár egy szempontból csodálatosak — riasztóak is egy szersmind. Hogy mitől? Nos..., hát attól, hogy alapvetően azt vették át, és úgy vették át, ami a legnagyobb mértékben kérdéses, ez pedig a filozófiai gondolkodás korunkban gyakorolt alapmódja maga. Nem is filozófia ez már többé a szó klasszikus értelmében véve, hanem az üzemszerűen űzött gépies gondolkodás tevékeny teihnikája. amely csak gondolkodni tanít, érezni, hinni, képzelni, akarni, élni azonban már nem, s gondolkodni sem saját szakállunkra, hanem karéjban, közösen, hogyan kell és illik gondolkodni. melyben magában a helyes gondolkodás száműzni látszik az igaz gondolkodás valamennyi más módozatát. S ebból ered talán legfájdalmasabb következménye: a mindent átható középszerűség. Mert — s egy őszinteségi rohamban végre be kell már vallani — a világon nincsenek filozófusok — kihallak. S ha nincsenek?(Sebaj, a középszer majd választ maguk közül nagyokat. mert egyszerűen nem lehet, hogy ne legyenek! „Vakok országában kancsal a király " — mondja valahol Ortega. S mi? Importáljunk törpeíenyóket? Persze, ha még törpefenyónek is törpék vagyunk, miért ne?! De talán van más módja is filozófiai felcseperedésünknek; az a lettörténetünkbe ágyazott szenvedéstörténet, melyből bőven kijutott e régiónak a Baltikumtól a Balkánig. A klasszikus Európa filozófiai kategóriái — melyek a maguk nyelvi és kultúrvilágában érckeménységúek — errefelé érezhetően elkocsonyásodnak. jelentéskörük csúszóssá, sikamlóssá válik, jóval nehezebb velük a létezés befogadása itt. ntint másutt. Ám ha ezt a kategóriaállományt megpróbáljuk e régió elementáris és autentikus léttapasztalatának megfelelően átalakítani — természetesen újakkal is bővítve ezeket —, akkor talán mód nyílik arra. hogy c2t az élményanyagot az úgynevezett nagy és korszakos filozófiák színvonalára feltranszformálva hitelesen szólaltassuk meg. új színt s talán új fordulatot adva ezzel a világfilozófiának. De arra, hogy a törpe törpefenyó mamutfenyővé terebélyesedjek, egy kicsit még várni kell. CSEJTEI DEZSŐ KERESD A. NŐT! A reminizmus (talán) riasztó fogalma két könyv ismertetése kapcsán merült fel szeptember K-i magazinunkban. Most a feminizmusról, a no mai szerepéről mond véleményt a két nent néhány képviselője, és Lovassy Zoltán — képösszeállításával. Gergácz Katalin negyedéves TTK-s a JATE-n. Megfontoltan nyilatkozik. 1. A feminizmusról valamiféle női törtetés jut az eszembe. Véleményem szerint nincs túl sok értelme — egy nő az legyen nő. Az anyagi feltételek sem adottak*azokhoz a célokhoz, amelyeket a feministák kitűztek. A nót és az embert nem lehet, és nem is szabad szétválasztani. Az, hogy ki milyen pozíciót vív ki magának, az egvénen múlik. 2. A nő elsődleges szerepe a család összetartása, annak irányítása, de mindenkinek legyen joga meghatározni, kiválasztani a maga szerepét. Szerintem nőnek lenni jó. rengeteg előnye van. de a nem adta lehetőségekkel nem szabad visszaélni. középkorú jogász hölgy, a nevét nem kívánja közölni. Meglehetősen határozottan kezdi mondandóját, harciassága késóbb sem hagy alább. 1. A feminizmus marhaság, egy nő legyen nő. azért születtünk annak. Az olyan vasnóket. mint az a „Petrovics" Anna is, mind kiparittyáznám. Az engedelmes nőtípus az igazi, a nóknek alá kelhetniük magukat a férfiaknak, odaadónak kell lenniük. Ahol a nó akar felülkerekedni, az már eleve katasztrófa. A férfi csak férfi, akármilyen is. Persze, a mai világban nem lehet a férfiakra felnézni, de ebben is a nók a hibásak, mert elkényeztették óket. Le a feministákkal, úgy, mint a Cicciolinával is! A férfias nőket a férfiak sem kedvelik. 2. A nó alapvető feladata az. hogy szüljön gyerekeket, mindennek az alapja a család. Persze, a fózókanál nem elég, jó. ha egy nó művelt, intelligens. A munka szempontjából úgy gondolom, vannak pályák, amelyekre a nók alkalmasak lelki adottságuknál fogva, de vannak, amelyekre nem. Egy nó a munkahelyén is nó. elfogult, szubjektív, ezért jó a feladatok nemek szerinti megosztása. Egy másik középkorú no, foglalkozását tekintve kereskedő, szintén névtelen kíván maradni. Cinikusan beszél, maga elé mered. 1. A feminizmusról keveset tudok. Egy biztos: ma. a körülmények miatt nagyon nehéz nőnek lenni. A gyereknek rossz, ha pár hónapos korában bölcsödébe kerül. A munkahelyen is nehéz a nók dolga, a férfiak azt várják el tófűk, hogy ugyanazt a teljesítményt nyújtsák. 2. A nók nem alkalmasak minden pályára, hiába akarnak egyenjogúságot. Vagy ha sikerül elérniük bizonyos dolgokat, sivárak, közönyösek lesznek tóié. Szerintem a nóknek otthon kellene maradniuk. Garami Attila Roland és Fábos Zsolt elsőéves egyetemisták. Készségesen nyilatkoznak, bár kicsit „megfoghatatlannak" érjik a témát. 1. A feminizmus valahogy nem szimpatikus, bár némely célkitűzésük jogos. Természetes, hogy egyenértékű munka után egyenlő megbecsülés, bérezés jusson a nóknek. Az is természetes, hogy az otthoni munkát is egyenlően kell elosztani. De a dolgok ns csapjanak át most a másik végletbe. 2. Biztosan olyan lányt választok majd feleségül, akinek a család jelenti az életet — én szeretném majd őt eltartani. A nók ösztöneiknél fogva alkalmasabbak a családfenntartó szerepre. Persze, ez nem azt jelenti, hogy valami buta tyúk megfelel. Legyen partner mindenféle szempontból. így szellemileg is. Tisztelem a nőkben a nót, számomra természetes, hogy udvarias vagyok velük, hiszen védelemre szorulnak, gyengébbek. Egyébként a kialakult szokásokat nem szabad felrúgni, bár lehet, hogy ebben konzervatív vagyok. Szabó István mozdonyvezető. Szelíden, kedvesen beszél. 1. Nem tudom, mi a feminizmus, de az egyenjogúsági mozgalommal egyetértek. mert a nóknek is jár az egyenlő megbecsülés. 2. A család szempontjából jobb, ha egy nó otthon marad, mert az óvoda, az iskola nem tudja felnevelni a gyerekeket. De megértem, ha egy nó is vágyik a társaságra, szereti a munkáját. Én otthon sokat segítek, ez a természetes számomra, és a fiaimat is így nevelem. A megszólaltatottakon kívül jó néhányembert megkérdeztünk. Legtöbbjük nem tudta, mi a feminizmus, a nók szerepéről pedig — bár véleményük volt — nem kívántak nyilatkozni. Nem érdekli óket a téma — mondtak — nók es férfiak egyaránt... k. G. Vannak-e feminista indiánok? Jack Avila a filmszakmában „utazik". Méghozzá rengeteget — élete New York, Bolívia és Európa között zajlik. Ez a nagyléptékű háromszög érdekes fénytörésbe helyezheti a feminizmus jelenségeit — erre számítva teszem fel kérdéseimet Jack-nek, aki kéklőn fekete hosszú hajával, rézbórével. európai vonásaival, és New York-i angolságával maga is reprezentálja ezt az egzotikus összeállítást. (Egy dokumentumfilmje 2. díjat nyert Arniensben; egyéb produkciókban munkatársként szerepelt.) — Szimpatizálsz-e a feminizmus valamilyen irányzatával? — Én általában a nőkkel szimpatizálok. A mentális egyenlőség jogában hiszek, de a fizikaiban nem. Nagyon boldog vagyok, hogy férfi és nó különbözik, halálra unnám magam, ha nem így lenne. — Tudnád-e definiálni: mit jeleni a feminizmus az USA-ban? — Nem. Mást jelentett az '50-es. mást a '60-as években, és mást ma. Irányt • változtatott, de legfőbb céljuk még mindig az alkotmánymódosítás, az egyenlő jogok paragrafusának az elfogadtatása. A civil jognak része ugyan, hogy tilos a faj. a kor és a nem megkülönböztetése. De rengeteg nó viszi bíróság elé a főnökét szexuális zaklatások és megkülönböztetés miatt. — Bolíviában éltél 19 évig. Találkoztál-e ott feminista jelenségekkel? — A felsó közép és a felső rétegek az európai hagyományt követik, mindent átvettek, amit csak a nók a szabadságjogok terén elértek. Bolíviában nincs harcos feminizmus. A latin-amerikai nók nem férfiellenesek. Ez az angolszász nók privilégiuma. — Mi a tapasztalatod, meg tudnak felelni a nők a hagyományos női és férfiszerepeknek egyaránt? — Öt anyai nagynéném Bolíviában is feministának számított. Nem mer.tek férjhez, és gyerekeket szültek. Felépítették a házaikat, dolgoztak — és minket is segítettek nevelni apámnak. Anyám meghalt 12 éves koromban. Apai ágon a felmenőim entellektüellek, művészek voltak, nók és férfiak egyaránt (a holland Vermeer festőművész leszármazottai). A mi családunkban nincs patriarchális tradíció. — Némi indián ..genetikai örökség" is keveredett a véredbe. Él-e valamilyen formában indián hagyomány a társadalomban.' A nőiség tisztelete egyes indián törzseknél alapvetően különbözik a kereszténység nóképétől? — Az alsóbb rétegekben él az indián hagyomány. Az plsó alapító férfi és nó — egyenrangú pár. Ha idegen szemléli az indián közösséget (max. 24 család), akkor külsőségekben úgy tűnik, a nó alárendeltebb, mint a férfi. De ez megtévesztő. Elkülönített a férfiak, a nók, az özvegyek stb. csoportja. És a férfiak képviselik a nőket a döntésekben. Ennek oka, hogy a többségben levó kecsuákra, aymarákra először a poligám inkák telepedtek rá, majd a spanyol katolicizmus hatott. Valójában a nő az. aki arra rendeltetett, hogy megmondja, mire van szüksége a családnak. Ó az a személy, aki a valósággal tartja a kapcsolatot — de a férfi képviseli ót a tanácsban. Más a gyakorlat és más az ideológia. A latin-amerikai matriarchális kultúra. Bolíviában az anyák éhségsztrájkja állított meg egy diktátort. A Háziasszonyok Klubja állított össze egy tiltakozólistát '78-ban. hozzájuk csatlakoztak a diákok, munkások, vallási felekezetek — utána jött a demokratikus átalakulás. Gyakran kezdeményeznek nók sztrájkot Bolíviában. Aholerósa nók hatása, ott a politikai hatalmuk is nagyobb — így Kelet-Amerikában is. — Ha mi innen. Európából „matriarchális" -nak látjuk az amerikai társadalmat, te onnan matriarchálisnak látod a latin-amerikait, akkor Magyarországol milyennek véled? — A nőknek valóban erós feminista hagyományaik vannak az USA-ban. Én patriarchálisnak látom egyáltalán Európát. — Miben mutatkozik ez meg? — Lehet látni a hők viselkedésén, hogy az az elsődleges, hogy a férfi igényeit kielégítsék, nem pedig a magukét. Például a férfi utazik, szabadon mozog, v annak női — és hozza a pénzt —, s ezt egy értelmiségi nó is egyoldalúan elfogadja. — Ha a feminizmusról kellene dokumentumfilmet készítened, mit tartanál férfi szemszögből érdekesnek ? — Lehet, hogy egy nó történetét írnám meg, aki a főnökével konfliktusba kerül, és arról szólna, hogyan próbálja szabaddá tenni magát. Egyébként az amerikai feministák most a nők igényeiről a férfi igényeire helyezték á hangsúlyt. .— Európát is bejártad. Melyik ország női a legvonzóbbak a számodra? — Magyarországé. Pontosabban, különösen hatása alatt állok egy magyar nőnek G. NAGY IBOLYA // Őrizd meg magad! 99 — ,4 feminizmus mii jelent? — kérdeztem Molnár Edit Katalin ötödéves angol—történelem szakos diákot, aki aktív tagja a JATE Angol Tanszékének egyik speciálkollégiumából kifejlődött feminista körnek, aki több hónapot töltött az USA-ban. így a mozgalom hazájából hozott friss információkat. — Feminista sokféleképpen lehet az ember. Van, aki ezt saját életében valósítja meg, de létezik például politikai, környezetvédelmi, magánéleti, kisebbségi feminizmus is. Annyiféle feminizmus van, akárhány félék vagyunk. „Csak" annyi a közös vonás, hogy a nó helyzetéről. saját női szerepünkről másképp gondolkodunk, mint a társadalom hagyományos normákhoz alkalmazkodó többsége. Tehát a feminizmus mozgalom és életforma. — Milyen ma egy szegedi feminista? — Először is nem csak nó. hanem férfi is lehet feminista. Másodszor: alapvető jellemzője a feministának, hogy megköveteli: emberként bánjanak vele, ne a neme alapján kezeljék (ó is így viselkedik másokkal). Továbbá az ilyen ember elfogadja magát olyannak, amilyen... — Mi a különbség az embert középpontba állító humanizmus és a nóiségból kiinduló feminizmus között? — A humanizmus nem semleges fogalom, mert az „ember" a mi nyelv ünkben is a hímnemű tényt jelenti. A feminizmus hangsúlyt helyez arra. hogy másképpen értelmezi a biológiai nembeliséget. — A JA VE Angol Tanszékén működő feminista kör hogyan hatott rád? —'Feminista szakirodalmat olvastunk, beszélgettünk. Egy-egy foglalkozás után nem fértem a bőrömben, radikális lettem, felháborított, ahogy a nőkkel bánnak: a könyvesboltokban a szennyirodalom, az újságárus standokon a pucér nőkről kínált fotók, a társalgásban közkeletű, sikamlósnak mondott, kétértelmű viccek..., vagy az. amilyen „egyszerűen" az utcán nőkre megjegyzéseket tesznek... A feminista körben azon gondolkodtunk, lehet ez ellen tenni, s úgy éreztem, nem vagyok egyedül. Találtam egy közösséget, ahol érték alapján mérnek, mert például elfogadják a szépségideáltól eltérő alkatú nőket. Felszabadító érzés, tudom ajánlani mindenkinek! — Ha valaki — e sorokat olvasva — úgy gondolja, segítségre van szüksége, mert csak nőtársai érthetik meg mit élt át. mondjuk az abortusza miatt, válása következtében, vagy mert egyedül él, mit kell tennie? — Jellemzőnek találom, hogy a kérdésre kapásból tudnék válaszolni akkor, ha az USA-ban meglévő lehetőségeket kellene felvázolnom, mert ott mindenhol működnek alulról szerveződő női kreatív és önismereti, segítő közösségek. Szegeden és Magyarországon egyetlen feminista kört ismerek, s élvezem e baráti közösségelőnyeit. Magyarul még nem olvastam egyetlen olyan könyvet se, amelyet nyugodt szívvel ajánlanék a feminizmus iránt érdeklődőknek. Női segítő közösségre lenne szükség. De ezek létrehozásától még messze vagyunk. Itt az első tennivaló a felden'tómunka, hogy láthassuk, mekkora kört érint például a nemi erőszak, az abortusz, a válás, az özvegység, a fiatal-, illetve az időskori magányosság. • — Igaz-e, hogy a feminizmus címszó alatt pszichológiai és jogi problémák foglalhatók össze? — Nem. bár a nóknek — helyzetükbői adódóan — valóban sajátos pszichológiai és jogi problémákkal kell megbirkózniuk. A feminista körök ebben is segíthetnének, de a legfontosabbnak azt a többletet érzem, amivel felvértezzük magunkat: ne a nőideálhoz alakítsd a személyiséged, hanem őrizd meg magad! (ÚJSZÁSZI)