Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-04 / 252. szám

1990. október 4., csütörtök Kultúra 5 H&Hg ' jeggl •HMBraÉ <m J -xr . Nagy László felvétele Premier holnap este! Tudósítás Sevillából A költő életéből j znap nem ivott sokat, ám ahhoz épp eleget, hogy A1 asszonya azonnal megerezze súrú bajuszán a vö­rösbpr fanyar és nehéz illatát. Az asszonynak rossz kedve volt, aznap becsapták a hentesnél, egy férfi feldöntötte az utcán, hazafelé menet leszólították, s ott­hon, ahogy vette le a cipőjét, megint kiszakadt a haris­nyája. így aztán minden mérgét az éppen hazatérő és gyanútlan férjére zúdította. Az meg csak hallgatott, tűrt szótlanul, végül csak felcsattant. Szó szót köve­tett, kiabálásukat hallották a szomszédok, az egész ut­ca. Bizony, nem volt felemelő vita, az ingerültség köny­nyedén lerombolja a nehezen megszerzett méltóságot. Rád áldoztam a fiatalságom, szép éveim, megcsalsz, nem szeretsz, becsapsz, kicsinyes vagy, te meg kövér és izzadás, nem foglalkozol velem, te nem. foglalkozol ve­lem ... és a többi. Zaklatottan feküdtek le, aztán a férfi, úgy éjféltájt, mégis csak felkelt, s az éjszakai csitlagmiriárdra nyíló ablaknál, egy kislámpa fényének aranyburája alatt meg. írta azt a bonyolult ritmizálású, bár gyönyörű versét, amelynek jelentőségét az uralkodó rezsim kultúrpoliti­kája — a költő ellenzéki személye miatt — igyekezett elhallgatni, a következő meg egyenesen emberellenes­nek minősítette, mígnem a harmadik rezsim, felismerve, hogy a költemény valóságos csoda, minden iskolában kötelező tananyaggá tette, így aztán az elkövetkezendő évek úgyanazon napjainak ugyanazon óraiban ezer és ezer irodalomtanár ecsetelte diákjainak a szerelem szépsé­gét és nagyszerűségét — a költő e gyönyörű verse kap­csán. Dal. • A díszlet inkább csak afféle illusztráció, jelzés: Se­villában vagyunk. Véletlenül éppen azon a kis téren, ahol Bartolo doktor háza áll. Az ifjú és gyönyörű Rosinára fo­gát fenő gyámatyából kettő is jelen van a színházi pró­bán. Miközben az egyik (Altorjay Tamás) a színpadon ár­mánykodik, addig a másik, Gregor József a nézőtéren ezt súgja a fülembe: — Majd ne lepődjön meg, ha az előadáson az egyik ka­pu fölött lógó cégéren a Pos­tabank reklámját látja. Kap­tunk ugyanis e cégtől támo­gatást. Ügy tűnik, a . szerenádok korából többször is ki-kika­csint ez az előadás. Almavi­va gróf (Derecskey Zsolt) például — ha jól láttam — egy Szeged térképet hajtogat szét az egyik jélenetben, hogy meglelje rajta Sevilla egyik utcáját. Az éjjeli őrjá­rat vezetője pedig úgy éri tetten a szabálysértőt, s úgy fúj bele nem létező fütyülő­jébe, akár egy originál mai rendőr főtörzsőrmester. Per­sze, a jö öreg Rossini nem haragudna ezekért a gégékért, s talán azért sem, hogy az egyik sze­reposztásban az éltes korú gyámatyát alak,:'tó énekes csupán a harmincas éveit ta­possa. — Mennyire öreg ez a Bar­tolo? — kérdezem Gregor Józseftől. — Egyáltalán nem any­nyira, hogy teljesen veszély­telen legyen. Ez egy ötvenes koma, s nem egy vén trotyli! jómagam huszonöt évig éne­keltem Basiliót ebben a mű­ben, nemrég váltottam át Bartolóra. Amerikába hívtaK meg erre a szerepre először, s most itthon is ezt a figu­rát alakítom. Közben Vághelyi Gábor érkezik a nézőtérre. — Borzasztó,,, hogy meny­nyire nincs hangom, tiszta nátha vagyok! — panaszolja Gregornak. — Csak rám ne ragaszd! Pálinkával és erős papriká­val kezeld a torkodat, és ne énekelj a próbákon,'csak tá­togj, vagy markírozz — ta­nácsolja „Bartolo doktor". A fiatalabb kolléga a tanácsot megfogadja, végigmókázza a próbát. (Igen jól szórakozom, és eszembe jut, Vághelyi ti­zenöt évvel ezelőtti „másik" Figarója. Mikor Mozart mes­ter operájában „házasodott", s jókat bolondozott a Ceru­bin szerepében debütáló Vá­mossy Évával,) — Mit gondol, emlékszik még magára a szegedi kö­zönség? — kérdezem tőle, mikor szusszanásnyi időre mellém ül. — Nem hiszem. Igaz, hél évig voltam Szegeden, ne­kem ez volt a főiskola. Most értem el abba a korba, hogy végre a saját szerepköröm­ben, lírai, játékos, bariton szerepeket énekelhetek. Másodállásban vagyok itt a pesti opera tagjaként, s közben még Pécsre is átjá­rok. örülök ennek a meg­hívásnak. Tíz előadásra szer­ződtem Szegedre, a Figaró után a Cosi fan tutte Gugli­elmóját és a Bohémélet Marceljét alakítom. Függöny le. „Most szűn­jünk!" — mondja Félix László rendező, s megbeszé­lésre hívja össze a stábot a színpadra. A szünetben sza­kít időt arra is, hogy Kocsár Balázzsal, a karnaggyal né­hány szót váltson. Fél füllel hallom, nem tetszik a ren­dezőnek Almaviva grófi öl­tözéke. (Igaza van, úgy néz ki benne a törékeny Derecs­key. mint Petőfi Sándor. A próba végére kap is egy má­sik jelmezt, ez már jóval szerencsésebb.) A második felvonás próbájába egyéb­ként drámai pillanatok is vegyülnek. A kergetözési jelenet Félix Lászlónak na­gyon nem tetszik, s ezt igen egyértelműen adja tudomá­sára a művészeknek. (Altor­jay pontatlan, Vajda Juli is későn érkezik a tollseprű­vel). Az ismétlés után kicsit enyhül a jeges hangulat. — Aranyat érne, Zsolt, ha levennéd a szemüveged a csókolózáshoz! — hangzik a rendezői instrukció, majd később a borotválkozási je­lenetnél ilyen biztatást kap­nak a szerelmesek; essetek egymásnak, gyerekek! Közben Szonda Évának majdnem a fejére zuhan az előfüggöny. Sebaj, — mond­ja —, ha agyonüt, egy Rosi­nával kevesebb lesz! Van még kettő! (Vámossy Éva és Szilágyi Erzsébet.) Kár len­ne Szonda Éváért, oly szé­pen énekli végig a próbát, mintha a premieren lenne! Kővári Csaba egyik jelene­tében hanyag eleganciával dobja kalapját a sarokban álldogáló csontváz koponyá­jára, (utóbbit Csillik pro­fesszor úrtól kapták kölcsön az operisták a klinikáról!, később Basilió „halálszínű" mélyeket énekel az eléje tar­tott tükörnek. „Mily szép most minden" — énekli a suttyomban megkötött eskü­vő után a boldog férj. (Majd hasához kap, szegény De­recskey ugyanis a próba ele­je óta vakbélgyanús görcsök­ről panaszkodik). De sebaj, „A szerelemnek semmi sem állja útját"' — énekli a vécén Figaró, akiből Vághelyi Gá­bor olyan fiatal, életteli fi­gurát csinál, hogy az ember szinte sajnálja, hogy neki ebben a darabban nem jut leány! (Pedig milyen jól ösz­sze lehetne boronálni példá­ul a csók nélkül elhervadó nevelőnővel!) Paesika Emília Testarbörlien, avagy: a szép szemtanú Rendezte: Ridley Scott. Főszereplők: Tom Berenger, Mi­mi Rogers. Mint tudjuk, vagy legalábbis sejt­jük, az élet szépsége kifürkészhetet­lenségében van. Fürkészhetünk bár­meddig, a jövő benne marad a va­rázsgömbben. A filmekben ez úgy néz ki, hogy nem tudni, kit, mikor lónek le, pusztán a Sejtésj mechaniz­mus adhat néhány tippet; vagy azt sem tudni. ki. mikor lesz szerelmes. És ha ráadásul e kettőt egyszerre kell fürkésznünk, hát bizony elég .kócosak" leszünk. A Testörbőr cí­mű film erre jó példa, ebből a fizem­pontból műalkotás. Megszoktuk, hogy egy amerikai zsarunak humora meg pisztolya van, de hogy szíve szere­lemre lobbanjon, ez a legkevésbé egyengeti a pályafutását. Mert egy ilyen zsarura nőies ügyet rábízni kész öngyilkosság. A film házibulls snittekkel indul, mélyek alapján közérzetünk a derű­látás felé indul. De félúton megre­ked, mert egy Night Club volt társ­tulajdonosa pengét ránt, s először egy festmény vásznát hasítja ketté dühében, majd pedig volt társába döfi, nyakba, s gyomorba; az érzék­letesség kedvéért Mindennek egy rendkívül szép ás szőke hölgy a szemtanúja, ki sikoltva rohan a lift­hez, éppen csak megmenekül. Ezek után a szép szemtanú természetesen életveszélybe kerül, így a rendőrség egy újoncot állít mellé testőrnek. A jó képű, érzelmekben és humorban is bővelkedő férfi kimondottan szerel­mi házasságban él, fiacskájuk pedig a gördeszkáit széthagyó, angyali ör­dögfióka. A testőr éjjeli műszakban dolgozik, akár a gyilkos. Szánté tör­vényszerű, ha egy férfi és egv nő egymásra utalva és szimpátiával fű­szerezve egy kis időt együtt tölt, mit tegyenek?, hát egymásba szeretnek. A testőr félesége rájön a csalárdság­ra, s a testőrt választásra kényszerí­ti. Eközben persze a gyilkos is mun­kálkodik, hogy jobb belátásra bífja a szép szemtanút, aki egyszerre retteg is. meg szerelmes is. A helyzet meg­oldását' a vetítővászonra bíznám ... A film előterében inkább a szerel­mi csata áll. sokszor feledhetjük is a póruljárt Night Club-tulajdonost Néha még meg is kérdezhetjük ma­gunktól, hogy mit akar ez a rossz ar­cú manus-ebben a fekete autóban. És akkor fejünkhöz kaphatunk: ja, ez a gyilkos. Egyébként tényleg visszata­szító a gyilkos ábrázata, persze, sze­gényke örült is egy kicsit ami ugyan nem menti fel gaztette alóL Sőt lát­ványára azt is gondolhatjuk, hogy egy ilyen rémítő arcú manus ne porosz? káljon aZ utcán, inkább adja föl ma­gát a legközelebbi rendőrőrsön. Szerintem egv jó filmet sokan megnéznének már. Podmaniczky Szilárd A Trabant jellemvonásai Svédasztal­beszélgetés A közelmúltban 40 fős, nult. Hogy miért pont kelet­diákokból és tanárokból ál- európai országba jöttünk? ló svéd csoport vendéges- Semmi esetré sem a politi­kedett a Radnóti Miklós kai változás az oka. Gimnázium meghívására Szegeden. A mindennapi program után családoknál térték nyugovóra a vendé­gek. Avesta város Domar­hags nevű iskolájából ér­kezett tanárok (Britt-Marie Lövgren hittantanár, Mi­chael Wiliams francia—an­gol tanár, Hanne Ivarsson — Hogyan tudták Svédor­szágban nyomon követni a magyar eseményeket, jelesül az iskolaügy változásait? — A politikai változások híre szinte napi. pontosság­gal elért hozzánk. Az el­múlt években számos ma­német—angol tanár) éppen S>ar diák járt nálunk, ők egy énekóráról jöttek mi- tájékoztattak bennünket az kor i& Anders Svenssont, az oktatási rendszerről, illetve, iskola igazgatóját kérdeztük hogy milyen kilátásai van­a friss élményekről. — Ötödikesek nagyon hangulatú énekóráján tünk részt. Pillanatok érezni rekek rik a dalokat. Az órán nem voltak üresjáratok. — Ittlétük során milyen tapasztalatokat szereztek, melyeket esetleg otthon is alkalmaznának? — 14-15 éves gyerekek németóráján sokat mesél­tünk Svédországról. Kérdé­nak a magyar oktatásügy­.. nek. Mielőtt útnak indul­J0 tunk, minden diák kapott vet- egy-egy megfigyelési felada­alatt tot, hogy később otthon fel­lehetett, hogy a gye- dolgozva összegezzük a ta­elég „melyen isme- pasztaltakat. — Mondana néhány konk­rét megfigyelési szempon­tot? — Sok apróságból áll ósz­sze a kép. Volt, akinek a lakáshelyzetről kellett infor­mációkat gyűjteni, hogy ki­nek a tulajdonában vannak a lakások, mennyire gondo­seikből számunkra az derűit zottak. Egy másik feladat, ki, hogy ezt a korosztályt hogy a mgyar irodalomrói. nagyon érdekli a politika. Szép dolog az, hogy egy kis országból ekkora figyelem­mel kísérik a világ alakulá­sát. Ezt mindenképpen el­irókról, művekről, s ezek oktatásáról gyűjtsünk infor­mációkat. Talán a legpikán­sabb feladatot az a tanuló mondjuk otthon. A mélyebb kapta, aki a nekünk egzoti­tapasztalatok begyűjtéséhez kusnak számító Trabant kevés volt az időnk. Azon- „jellemvonásait" gyűjti egy­ben van még egy fontos be. De természetesen nem­momentum az itteni okta- csak itt, hanem egész utunk tásban, amit szeretnénk ott- során is folytattunk megfi­hon is meghonosítani. Ne- gyeléseket. vezetesen a speciális képzé­sek, a külön kurzusok, ame­— Azt mondták, kevés időt töltöttek itt ahhoz, hogy lyeken az egyes tantárgyak- orszdgunkról teljes képet kai elmélyültebben koznak. — Miért fontos önöknek foglal- fcapjanak. Lesz-e folytatás? — A Radnóti Miklós Gim­náziummal szoros kapcso­hogy pont egy kelet-európai latban vagyunk. így további ország városával tartsanak folytatást remélünk '91-ben , , , , , „ is a diákcserektől, es azt is szakmat kapcsolatot? tervezzük, hogy esetleg sze­— A mi iskolarendsze- gedi és avestai családok kö­rünk kilencosztályos, és már zött csereutakat hozunk lét­hagyománnyá vált, hogy a re. Mindezen kapcsolatok végzősök ellátogatnak egy lényege, hogy megismerjük külföldi országba, ahol a egymás kultúráját, hogy látottakkal kiegészítik ta- megtudjuk, nincs bennünk nulmányaikat. Magyaror- ellenséges szándék, inkább szágra, pontosabban Szeged- szeretet. Talán ezeken az re egy bizonyos Katona Csa- apróságokon múlik a világ­ba nevű fiú által kerültünk, béke. akj nálunk, Avestában ta- P. Sz. . ..t&st&smd&tiMSií&A. dtk

Next

/
Thumbnails
Contents