Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-29 / 275. szám

Barikádkrónika 1990- október 29., hétfő (Folytatás az 1. oldalról.) levízió híradásaiban is többször felbukkant. — Hogyan bÍrja? — kérdezem tőle. — Nagyon jól — válaszolja. — Kétszer mentem el innen eddig, egy-egy negyedórára, különben negyedik napja itt vagyok. A kocsiban alszom néha pár órát. — Mi a véleménye a fejleményekről? — Bízunk magunkban De csak magunkban. A kormány húzza az időt, de az órái meg vannak számlálva. , — Mit gondol, meddig bírják itt? — Ha kell, egy hétig is. A lakosság sokat segít, hozzák az ennivalót, teát, mindent. Probléma inkább a külföldiekkel, főleg románokkal van, az éjszaka késekkel támadtak nekünk. A rendőrök előtt viszont le a kalappal, annyira segítőkészek, még jobb lenne, ha állandóan lenne itt néhány, hogy a külföldiek ne balhézzanak. — Mi a véleményük arról, hogy a lakosság egy bizonyos része kezd maguk ellen hangolódni? — Nem így van, félretájékoztatják az embereket! A rádió, a tv is hazudik. —• Pesten már ellentüntetés van... — Az MDF szervezi, de nem tudja, milyen veszélyes játékot játszik. Itt az emberek százai vannak velünk. — Ha sikerül a kormánynyal megegyezni a benzinárban: elvonulnak innen? Egyáltalán, kinek fogadnának szót? — Ami); ez a kormány le nem mond — senkinek nem fogadunk szót, mert ezek eljátszották a bizalmat, ezektől semmit nem fogadunk el, ezek 150 napja folyamatosan hazudnak. Az újaktól elfogadunk 30-40 százalékos emelést. Konstruktív polgármester Szinte kihalt városon keresztül haladok. A régi híd feljárójánál néhány taxi áll, nyilvánvalóan azzal a szándékkal, hogy szükség esetén ott is elzárják az utat. Kilenc óra, a megyei rendőr-főkapitányságon egyeztető tárgyalás kezdődik. Kis közjáték: a megjelent fuvarozók bírálják a televízió és a rádió szerintük nem objektív tájékoztatását. A rádió jelen levő tudósítója felveszi a kesztyűt, éles hangon támadja a taxis demonstrációt. Szó szót követ, mígnem a felbőszült férfiak gyors távozásra szólítják föl a rádiós kolléganőt. .. — A megyében alapvetően rendben mennek a dolgok — szögezi le ezután Lippai Pál polgármester. Aztán kéri a taxisokat, ne létesítsenek új blokádot a belvárosi hídnál, segítsék elő a nélkülözhetetlen gázszállftást is. ne zárják le az utakat addig, amíg el nem dől, eredményre vezet-e a kormány és a fuvarozók tárgyalása — ugyanakkor elismerését fejezi ki a taxisoknak amiatt, hogy megfékezik a helyenként túl radikális lakossági megnyilvánulásokat, sót, egy esetben a demonstrálók védtek meg rendőröket külföldiek támadásától. Végül a megbeszélés lényege: amíg nem tudják, mire vezetnek a fővárosban a tárgyalások, s mit határoznak a pesti kollégák, nincs mit eldönteni Szegeden sem. Délután újból találkozik a válságstáb, addig egy sávon folyik a közlekedés a város kivezető útjain. A kormány nem enged Délben ül össze a fővárosi válságstáb, a kormány, a vállalkozók, s a szakszervezetek képviselőinek tárgyalása. Kínosan kerülgetnek a kormány megbízottai két kérdést: egyáltalán van-e felhatalmazásuk a kormánytól döntésre, s hajlandók-e engedni az árból? órák vánszorognak, nem leszünk okosabbak. A vállalkozók követelése: csak a világpiaci ár emelkedését érvényesítse a kormány a fogyasztókon, a költségvetés mérlegének javítását célzó hányadot ne. Akkor ötven forint körül lenne a benzinár. Órákig nem adnak választ a miniszterek. Hosszú szünetet kérnek végül, s kiderül: a kormánnyal kell konzultálniuk, tehát mégsem volt felhatalmazásuk engedményekre. A küldöttségek abban is megegyeznek: az árakat mielőbb liberalizálják, tehát a világpiaci ár lesz a meghatározó, s csak az addigi árról kell dönteni. Pár napról tehát: mennyi lesz addig a benzin? Ha a kormány enged — órákon belül rendeződik az országban a helyzet. De nem enged. E bejelentésnek már a délutáni válságstáb értekezlete előtt, a rendőrfőkapitányságon vagyunk szemtanúi, több tucat fuvarozóval együtt. Döbbent csend a teremben. „A kormány aláirta a halálos Ítéletét" — szólal meg valaki. „Akkor folytatódik a blokád" — teszi hozzá más, s látom az elszántságot az arcokon. Üjabb kemény nap elé nézünk. A Vásárhelyi sugárúton eközben feszült a hangulat. A lakótelep közelsége miatt tán itt legnagyobb a lakosság szerepe. Folyamatosan több tucat ember álldogál, vagy épp irányítja az egy sávon csordogáló forgalmat. Az emberek még nem tudják a tárgyalások eredménytelenségét : egy jótevő éppen meleg fasírtot, kenyeret hozott; sok az éhes ember. Reménykednek az elfogadható, ötven forint körüli árban, s várják a nehéz napok végét. Ugyanakkor elszántak, bármeddig bírják a megpróbáltatásokat — mondják. Újabb blokád A főkapitányságon eközben asztalhoz ülnek a csalódott emberek. Abban megegyeznek, hogy a blokád folytatódik, tán keményebben, mint eddig, de sok különleges szempontot figyelembe vesznek. Reggel öt és nyolc között nem akadályozzák a munkába, iskolába igyekvőket, s állandó kapcsolatban állnak a fővárosiakkal, hogy tudjanak a fejleményekről. A tanácskozás közben újabb hír jön: Pesten az ellentüntető tömeg elindult a blokádok ellen „Mondja, van ezeknek politikai érzékük? Rádión keresztül ellentüntetést szervez az MDF" — fordul hozzám egy ember, s legyint. „Tüntetés" A főkapitányság épülete előtt eközben ötfős tüntető csoport vonul a Dorozsmai úti blokádok felé. „Ez nem úton állás, hanem útonállás". „Amikor még roszszabb lesz, faljuk fel egymást!". „Bízzunk a kormányban" — olvasom a feliratokat. Vajon, melyik kormányban ? — gondolkozom el. Balogh Tamás Ez az! — kiált minden szerkesztő, amikor ilyen kép kerül eléje. Beszédes. Szombaton történt A tévések a Parlament előtt forgattak, a két tábor között ingázott a kamera és a riporter: a kormány mellett a fuvarozók ellen hangosan tüntetők, meg a rendőrkordonnal tőlük elválasztott taxisok között. Egyszer csak elkezdett fölfelé kúszni a kép, majd megállapodott: az ablakkeretbe foglalt „fotó" — nehéz rá jó szót találni — lenyűgöző volt. A kormányfőt — annak kórházi kezelése idejére — helyettesítő belügyminiszter, Horváth Balázs, az Országház ablakában — térdelt. Tátva maradt a szám. Néztem, csak néztem a szőrmók embert; öltöny, nyakkendő — és ez a meglett korban szokatlan póz! Az egyik kezével kitámasztott, a másikat időnként fölemelte, valami furcsa, gyerekes mozdulattal integetett, amolyan pá-pá-kat küldött, aztán elbizonytalanodva lekapta a kezet, ám A kép ismét föl, mintha láthatatlan zsinór húzná (damil, mondjuk), és megint azok az egyszerre örömteli és viszszafogott pá-pá-k... Imbolygott a felső teste, a vasalt nadrágban megfeszültek a combizmok, valami történni fog, te jó ég! csak nem esik ki? Kezek a hóna alatt, hirtelen hátra kapta a fejét csak nem engedett el a varrás azon a kényes helyen!?) s a miniszterelnököt helyettesítő belügyminiszter lekászálódott az ablakból. Képtelen vagyok elhajtani ezt a képet. Egyik pillanatban keserves röhögőgörcsöt kapok tőle, szánalmasan mulatságosnak találom. A másikban ... Itt egy rokonszenvre, megértésre, szeretetre kiéhezett szőrös óriáscsecsemő, aki végre megkapja amire éhes, és nem bír az örömével. Elképzelem a tévét néző milliókat: mint empatikus szülök, papák és mamák, talán legszívesebben megpaskolnák a szakállas arcot: oké, oké, örülj hát de az isten szerelmére, ki ne bukfencezz nekem az ablakon! Eluralkodhatott egy pillanatra ez a családias hangulat a kép hatására másodpercre talán elfelejtettük: hol vagyunk? mi van itt?, kt van itt? Ám a kamera könyörtelen. Az utcán; fegyelmezett eltökéltség. Erő, bizony! De minek? Mi van a másik oldalon? Kiszámíthatatlan, gyermekies reakciók, hol mosolyogtató, hol félelmetesen furfangos makacsság, mintha bizony ez csakugyan játék lenne, amiben a gyermek nem tud veszíteni. De uram! öltönyben és nyakkendőben, amott az ablakban, abban a különös pózban; Az ott az Ország Háza! Az meg. ott lent az Utca, ahol az Élet a tét. Szíveskedjék tehát adekvát modort fölvenni, ha van ilyenje. Ha meg nincs... Pá! Amíg megvannak ennek az (ablak)keretei. (sulyok) Kedves utazók! STOP „A kormány meggondolatlan, majdnem 100 százalékos benzináremelése lehetetlen helyzetbe hozta nemcsak a taxisokat, hanem az egész magyar népet, hiszen ez az áremelés fokozza az inflációt, jelentkezik a tej és a kenyér árában is. Az önök országában is voltak már hasonló megmozdulások, megértésüket és szolidaritásukat kérjük. A taxisok által ajánlott kompromisszumot, melyet a köztársasági elnök is támogat, a kormány visszautasította. Kérjük, gyakoroljanak nyomást a helyzet normalizálása érdekében." * A röplap angolul, németül, lengyelül kívánná megmagyarázni, miért is kell órákat, fél napokat várakozniuk a London— Isztambul tranzitúton rekedteknek, ám azok sehogysem értik, mj is történik ébben az országban, az adott percben. Többségük pénteken reggel lépte át a határt nyugaton vagy északon — s számításaim szerint —, vasárnap reggelre talán átjutottak Jugoszláviába. — Ki téríti meg az önök által okozott kárunkat? — kérdezték az utazó ügynökök, a maszek kamionosok? A jugoszlávok sok válságot megértek, de ilyet állítólag még nem láttak. (A német rendszámú gépkocsik többségében pihenni, családjukat rövid időre meglátogatni kívánó jugoszláv vendégmunkások ültek. Vasárnap reggelig, amíg az úttorlaszok meg nem nyíltak, fiatal suhancok 100—200 schillingért arra vállalkoztak, hogy bárkit átvisznek a városon. az „ellenőrizetlen" mellékutakon. Tisztességtelen a helyzet rzülte üzleti ajánlatuk, jól jellemezte a szombati helyzetet. Az igazsághoz persze, az is hozzátartozik, turistaként, magunk is találkozhattunk hasonló útlezárásokkal, elbánással Ausztriától Görögországig bezárólag. A megértés a barikádok mindkét oldalán ritkaságszámba ment, de az adott körülmények között ezen nem is csodálkozhatunk. A szembeálló felek erőszakra erőszakkal válaszoltak, így eshetett meg az a néhány incidens, melynek híre városszerte elterjedt ugyan, de szerencsére nem járt komolyabb következményekkel, súlyos sérülésekkel. Tegnap végül, megnyíltak a barikádok, s a rendőrség ügyeletéről kapott információink szerint, Szeged körzetében „különös esemény nem történt". Varga Iván Részletek F. J. olvasónknak tegnap szerkesztőségünkbe eljuttatott, hosszabb írásából: egyetértek azzal, hogy a most kialakult helyzet országunk létét gazdasági összeomlással veszélyezteti. Azonban ennek nem a taxisok által kezdeményezett akció az oka. Mert ez már nem egy kisebbségi érdekeket sértő és annak orvoslásával megszüntethető probléma, hanem össznépi elégedetlenségnek spontán kifejeződése. Ezt az elégedetlenséget a kormányzat tehetetlensége szülte... A kormányzat türelmet és megértést kért. mert az örökölt nehéz gazdasági és társadalmi helyzet megváltoztatása időigényes munka. Ügy érzem, hogy népünk a kormányzatnak a kért türelmét és megértést mind ez idáig megadta ... Az égető gazdasági problémák már a hatalomátvételkor a huszonnegyedik órában voltak. Ez elsődlegességet érdemelt volna több fontos, de létünket nem veszélyeztető kérdés törvényes rendezése helyett Ilyeneknek ítélem az ország szimbólumainak elhúzódó vitáit, a vallás és oktatás kapcsolatával összefüggő kötélhúzást. a hadsereg fegyverzetéről és ruházatáról zajló polémiákat a .hordót a zsidónak', vagy .hordót a. szónoknak' többhetes botránnyá duzzadt, mesterséges vitáját a személyeskedésbe menő szócsatákat Ugyanakkor az új önkormányzat hatalomra kerülését megelőzően nem kellett volna a pártoknak odaígérni a csillagos eget. Fel kellett volna készíteni a lakosságot hogy hanyatló életszínvonal elé nézünk. egyenlő eséllyel, mindenkinek viselnie kell ahhoz, hogy az átmeneti időszakon átlábalva, az azt követő konjunktúra haszonélvezője lehessen valamennyi állampolgár ... Tiszta szívből kívánom, hogy civilizált módon és a lehető leggyorsabban megoldódjék ez a nehéz, de talán nem kilátástalan helyzet "