Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)
1990-10-29 / 275. szám
1990. október 29., hétfő Gazdaság 3 i..'".fi® .31",,, éll^®: §láy atfcii Mindennapi kenyerünk Október végén, november elején már számba veszik a határt; mi takaritódott be, sorol-e már az őszi vetés, a gondos gazda csűrbe hordta terményeit, góréba rakta a kukoricát, a pincében forr a bora, a kertek alján fel-felszáll a füst. égetik az ös2i avart, jöhetnek hát a keményebb hetek, hónapok, az is megeshet, hogy Erzsébetre kifagy az eke a földből. Nem írja ezt elő semmiféle paragrafus. a természet rendje annál inkább, a földművelő ember ősidőktől őrzött tapasztalata és a természettel való együttélése. Igaz, jártak ránk olyan idők, amikor a megyétől, járástól Volgával érkeztek a kiküldöttek, vigyázták és vizsgálták az őszi munkákat, sürgették a vetést, bármilyen talajba, megmondták, megszabták, hová és hány holdon kerüljön a földbe a búza, az árpa — az idősebbek emlékezhetnek arra, hogy hány holdon virágzott Rákosi szent növénye. a gyapot. — Ez volt a tervutasításos gazdasági irányítás. amikor is mindent számon tartottak, mennyi disznó röfög az ólban, mennyi tehenet fejnek, s mennyi munkaegységet fizetnek a tagoknak a szövetkezetek. A termelés meg ennek ellenére, meg a dicső statisztikák, kimutatások ellenére sem érte el a kor színvonalát. legfeljebb papíron kúsztak a csillagos égig. Így éldegéltünk békésen és elégedetten magunkkal, amíg kitaláltuk a szocialista munkaversenyeket, szocialista brigádokat, hogy a munka és a termelés frontján minél nagyohb és maradandóbb hőstetteket hajtsunk végre. Nem akartunk tudomást venni arról, hogy létezik másik világ is, ahol uz értékek máshogyan mérődnek, a termelési mutatók másképpen számítódnak. Fóliaház alatt éltünk, az úgynevezett szocializmus főHája alatt, és elhitettük magunkkal (a világgal, persze, nem sikerült), hogy igenis; mi különbek vagyunk, mint a természetes környezetben gvarapodók, egy új embertípus, a szocialista tulajdon öntudatos dolgozói. Ez a történelmi láz, zsákutca oda, kétségbeesetten próbálunk Európába kapaszkodni, ha hagyja. Sikerül, nem sikerül. nincs ember, aki erre hiteles, igaz választ adna. Ennek ellenére tesszük a dolgunkat, ha az ember nem is olyan bizakodó, az életösztön irányítja, hajtja, az a mindig kéznél levő illúzió, hogy talán-talán érdemes, valami maradandót hagy maga után, ha semmi mást. a becsületet, a tisztes munkát igen. Ez jut eszünkbe az őszi vetések láttán, mert bár korántsem halt még ki a határ, a mindennapi kenyerünk magjait is szórják még a táblákba, mégis, a nagy acsarkodások. választási küzdelmek, a parasztság és a falvak megosztódása. valamint a már-már elviselhetetlen közgazdasági körülmények ellenére is. biztató a mező. Ügy tűnik, jövőre is lesz elég kenyerünk. Igaz, kevesebb műtrágyát szórtak a földekre, elitebb vetőmagot is láttak már a gazdálkodók, de a lényeg: az élet élni akar, és teszi a dolgát. Mint a földművelők. Csak ez a szorgalom ne hagy. na el soha bennünket, ez a mindennapra kiparancsolódó kötelességtudás, amely mindig is átsegítette a magyar parasztságot mindenféle válságokon. Most. megint nehéz helyzetben van az ország és a mezőgazdaság. Nincs hiteles program, amely lelkesítené, bizakodással töltené el a falvak népét. Szóltunk már mi is többször arról, hogy az inflációnak, az aszálynak, az elhibázott kormányzati intézkedéseknek milyen tragikus következményei lehetnek. Mégis, a politikai csatazajok, a mesterséges elbizonytalanítás, az egyre kedvezőtlenebbé váló termelési feltételek ellenére is földbe került a jövő évi kenyér magja. Tetszik, nem tetszik, felfogható ez példának is. A földművelő, a parasztizáló ember apáról fiúra öröklődő szorgalmának, földhöz, hazához való ragaszkodásának. Sz. Lukács Imre üül ú^V'iále Í ' • ' • - ' i - • -K- ' , « • \ • ' • mW^mÉSm Arpádhalmon pedzettek a solymászok Kereskedő vasutasok? Kékesszürke, szúrós szemű madár ücsörög az ültetőfán, gyanúsan méreget bennünket. Fotós kollégámat hamar megbabonázza, egyre közelebbről kattogtat rá. A modell nyugodtan, komolyan tartja magát. Később megtudom, hogy a héjamadár Németországból érkezett, és 4 éves. A legszebb korban van. Tíz óra tájt sorakoznak föl a vadászok, karon ülő fegyvereikkel. Lehetnek vagy harmincan. Három vándorsólyom jött el, egy kis kabasólyom, két karvaly, két vörösvércse (ők kisebb madarakra vadásznak), egy hófehér kamcsatkai héja és számtalan „közönséges". Sas sajnos, nincs. Jelen van még néhány eb (Gordon-szetter, cocker spániel, pointer, vizslák), hiszen a ragadozó madarak leendő zsákmányait fel is keíl lcdítatrti.' Nfágya -' rok, külföldiek vegyesen. 05 — Ezen a - Három napún"kedvezményes ' árat kínáltunk a vendégeinknek — mondja Antal Károly telepvezető. — A magyar vadászok körében népszerűsíteni akarjuk ezt á szép sportot, amelyet én sok szempontból „emberibbnek", vadásziasabbnak tartok a puskás vadászatnál. A külföldieknek meg a szolgáltatásainkat reklámozzuk. Ezt a három napot a védegylet a Huntouristtal együtt szervezte: ők közvetítették a vendégeket, mi adtuk a területet. Szeretnénk, ha a közeljövőIla kimondom a szót: solymászat, az embereknek középkori uralkodók jutnak eszébe, lovas csapat, pompa; legjobb esetben a makk alsó a magyar kártyából. Pedig e nemes vadászati módot, melyben eleink oly kitűnőek voltak, ma is sokan művelik a világon. A több mint 40 ezer magyar vadásznak azonban csak elenyésző kisebbsége használja az „élő fegyvert". Október 25—2"-én háromnapos sólymos vadászatot rendeztek Csongrád megyében, a Mavoszt felváltó Országos Magyar Vadászati Védegylet árpádhalmi tenyésztelcpén és a környező vadászterületeken. ben a külföldi solymászok is többet jönnének Magyarországra. Mi itt szállást és teljes ellátást is biztosítunk nekik, családjuknak és a madaraiknak. — Azt hallottam, a vadásztársaságok nem nagyon szeretik a sölymászokat... — • Az apró vad, fácán, nyúl, rettenetesen fél a ragadozó mgdargjktól, ahol megjelennek, onnan hamar elvándorol. Ezért elég drága az ilyén vadásza^ Mi most „önköltséget" számolunk c^k föl, de így is egy elejtett fácánért 300, egy nyúlért 3000 forintot kérünk. Ügy tűnik, a nyúl a külföldieknek is borsosnak tűnt. Mármint az ára, mert a délelőtti körben egyetlen tapsifülesre sem küldték madaraikat a derék németek. Sajnos, a sólymokat délelőtt nem hozták ki, gazdáik szerint ezeknek a madaraknak a legaktívabb időszaka a délután, akkor szeretnek vadászni. A solymászat kifejezés mindenféle ragadozó madárral való vadászatot jelent. A sólymok módszeréről ezért csak elbeszélés alapján értesültünk. Fölküldi a vadász a madarát, s az a feje fölött kering, úgy 100—120 méter magasan, ő meg kutyával keresi végig a terepet. Ha a kutya, vagy a vadász fölhajt valamilyen vadat, arra a sólyom lecsap. Az elbeszélés szerint, kegyetlenül, és elképesztő gyorsasággal. Héjával másként megy-, a dolog. A mi brigádunk öt madárral indult útnak. Egyegy hosszú árokpart, gá'zos csík két végéről indultak el egymás felé, mindkét oldalon elállva, kezükön hordozva madaraikat. Ha fölröppent egy fácán, kézről indították utána a héját. Madaraink nem voltak valami ügyesek, délelőtt öten négy fácánt ütöttek le, és legalább kétszer ennyit vétettek el. Amikor a solymász madarát az elejtendő vadra küldi, azt hívják pedzésnek. Ha megfogja a vadat, a pedzés eredménytelen. S hogy mi ebben a sport? Ha a fácán egérutat nyer, a ragadozó hosszú ideig követi. Ilyenkor azután gazdája akár több kilométert is loholhat utána. Ha' szerencséje van, megleli a héját a levágott áldozattal. Ha pechesebb, csak madarát hozza vissza. Az is előfordul azonban, hogy az értékes ragadozó odaveszik, soha nem kerül meg. Az elszálló madár könnyebb föltalálása érdekében a héják, sólymok lábára kis csöngőt kötnek. E hagyományos módszer mellett néhányan modern technikával is fölszerelkeztek: apró rádióadót csíptettek a madár hátára, melynek csipogása több kilométerről is vehető. Esetleg fölül egy fa tetejére, s onnan estig se lehet leimádkozni. Szerencsére, a mi madaraink — ha ugyan kissé lusták is —, de igen jól neveltek voltak, egy sem szállt el messzire. Sőt, volt egy fiatal héja: amely a kudarc után sípjelre rögtön visszaszállt gazdája kezére. Egy-egy bevadászott -példány" áfa 40-50- ezer német márka. Azt mondják, betanítása háromszor annyi időt, energiát igényel, mint egy kutyáé. Akik azonban láttak már valaha nemes ragadozót fenségesen szárnyalni, egy-egy szép pedzés után, bizonyára csettintenek a nyelvükkel: megéri! Márok Tamás (Lovassy Zoltán fotóin támadásban, sorakozó, Sólyomszem, gazda és madár, Trabant, galambász héjával, családi csendélet.) A gazdálkodásban bekövetkezett gyors ütemű változások szükségessé teszik a piacorientált vasút megteremtését. Annál is inkább, mivel a vasút szállítási teljesítményei az utóbbi években jelentősen visszaestek. Csupán a MÁV szegedi igazgatósága területén a 80-as évek elejétől napjainkra több mint 4 millió tonnával csökkent az elszállított áruk mennyisége. A teljesítménycsökkenés megállítására a vasút vezetése többféle stratégiát dolgozott ki. Ennek része az a tanácskozás, amelyet tegnap tartottak Szegeden, a Vasutas Művelődési Házban. A MAV szegedi igazgatósága és a MASPED Nemzetközi Altalános Szállítmányozási Vállalat közös fuvaroztató! ankétiára meghívták Dél-Alföld export szállítási joggal rendelkező nagyobb fuvaroztatóit. A megbeszélés célja — amint azt Lovász Lázár vasútigazgató megnyitójában hangsúlyozta — hogy a fuvaroztatókkal megismertessék egyrészt a vasút piaci igényekhez való átalakítását, másrészt a vállalatokkal való személyes kapcsolataikat, belföldi tapasztalataikat egyesítsék a MASPED több évtizedes szállítmányozási gyakorlatával. A tanácskozáson elhangzott, hogy a piacorientált vasút kialakítása érdekében a jövőben az állomásfönökök szerepe, feladata megnövekszik. Szeretnék, ha az állomásfőnök lenne az első kereskedő, aki egyúttal ügynök és üzletkötő is. Ezért, az eddigi hagyományos fuvarozásszervezői rendszert felülvizsgálják, és azok alapelveit új tartalommal, a piaci stratégiának megfelelő irányelvek kiegészítik. Az űj szervezet legfontosabb feladata lesz: a MÁV mindenkori belföldi, export, import árufuvarozásához kapcsolódó díjszabásban meghirdetett teljesítményeknél üzletpolitikai kedvezmények adása a piaci körülményekhez igazodóan. Ezzel együtt a fuvarpiaci részarány és az eredmény növelése. A cél megvalósítását segíti többek között a vasúti díjszabások tervezett átdolgozása, reformja, a vasúti rakodási idők újbóli szabályozása, a különféle üzletpolitikai kedvezmények adása, a fuvaroztatók különleges igényeinek teljesítése és nem utolsósorban nemzetközi forgalomban a MASPED közreműködésével az áruk feladásától azok megérkezéséig a fuvaroztatók teljeskörű kiszolgálása. (Gellért)