Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-27 / 273. szám

1990. október 27., szombat 5 HARMÓNIA S ÚSi tetszik, ha nem. a négylábúak társbérlőink a Glóbuszon. Van, aki szereti őket, van, aki nem. Van, aki hajlékát is boldogan meg­osztja velük, van, aki csak távolról gyönyörködik ben­nük. Nos, akik az utóbbi cso­portba tartoznak, azoknak, ajánljuk: sétáljanak egyet a vadasparkban, amíg az idő engedi, vagy fogadják meg a hét végén a madárász össze­állításunkban olvasható prog­ramajánlatát. Aki viszont vég­képp más kikapcsolódásra vágyik, az a darutánc helyett válassza a parkett-táncot... Somogyi Károlvntf fölvételei Sport-e a versenytánc? SZÁLLNAK A DARVAK Lehet menni madárlesre Ilyenkor október közepe táján, amikor véget ér a kukorica betakarí­tása. s beköszöntenek a hűvös hajna­lok, darukrugatással telnek meg pusztáink. Néha még Szeged fölött is elhúz egy-egy csapat, s a járókelő igencsak rácsodálkozhat a lassan to­vaevezó, nagy szürke madarakra. Gólya nem lehet, hiszen azok már elvonultak, de krruu-krruu hangjuk csak rájuk jellemző. Darvak tehát. A daru — kevesen tudják — vala­mikor nálunk is rendes fészkelő ma­dár volt, s az utolsó párok az Ecsedi­láp lecsapolásával tűntek el hazánk­ból. Költőterületük összezsugoro­dott, Németország, Lengyelország, Skandinávia és a Szovjetunió láper­dós mocsaraiban költenek. Ósszel és tavasszal kisebb-nagyobb csapatok­ban vonulnak telelő, illetve köitóhe­lyük felé, s útjuk mindig Kelet-Ma­gyarországon át vezet. Pusztáink, vé­dett területeink pihenő, éjszakázóhe­lyül szolgálnak nekik, s bőven talál­nak táplálékot szántóinkon is, ahol főleg az elszóródott kukoricaszeme­ket szedegetik. Éjszakázóhelynek előszeretettel használják vízállásos pusztáinkat, ahol szomjukat is olthat­ják. Legkedveltebb és legismertebb gyülekezőhelyük a Hortobágy és Kardoskút, Pitvaros térsége. Itt 8-10 ezer madár is összegyűlik éjszakán­ként. Nappal csapatokban táplálkoz­nak a környező szántókon, naple­mentekor pedig mindenfelől nagy krugatással szállnak be az éjszakázó­helyre. Ez a daruhúzás, amely még a laikusnak is megejtő látvány. Egy megfelelő ponton elhelyezkedve kell kivárni a naplementét, mondjuk a Kardoskúti Természetvédelmi Terü­let külső, nagyközönség számára ké­szült megfigyelótornyában. Először semmit sem észlelünk, legfeljebb a vonuló bíbicek, seregélyek hullámzó Csapataiban gyönyörködhetünk. A nap már a horizonthoz közelít, ami­kor egyszer csak elsötétül az ég alja. Fokozatosan erősödő hangzavarral közelednek a daruhadak, s elegáns libbenéssel érnek földet a gyepen. A már lenn levők hangos trombitálással tudatják a közeledőkkel, hogy merre tartsanak. Néhány perc alatt több ezer madár zajong a földön, s ekkor láthatjuk a madárvilág egyik megfejt­hetetlen rejtélyét, a darutáncot. Két­három madár egymással szembefor­dulva fel-feldobja magát kitárt szár­nyakkal a levegőbe, majd kecses mozdulatokkal arrébb libbennek. Csodálatos látvány. Ha szerencsés helyen állunk, a darvak a lemenő nap korongja előtt szállnak el, s ez egy igazán szép téma a természetfotós számára. A varázslat azonban csak néhány percig tart. Az egyre vörö­sebb napkorong a látóhatár mögé bukik, s a szürkületben lassan elvesz­nek a darvak feloldódó árnyai, csak hangos zsivajuk hallatszik. Az utóbbi száraz években itt Sze­ged környékén is élvezhetjük e lát­ványt. Pusztáink kopogósra szárad­tak, s a darvak lassan ide szoktak a Fehér-tóra. Nappal a dóci, baksi szántókon keresgélnek, este pedig a tó valamelyik sekély vagy lecsapolt medrére húznak be éjszakázni. Aki erre kíváncsi, menjen el Sándorfalva határába, délután négy—fél öt körül, s türelmesen várakozzon. Északkelet felől megjelennek a darucsapatok, s mintegy tíz perc alatt behúznak az út fölött a tóra. A Sándorfalvát jelző tábla környékén kell megállni, s aki távcsövet is visz, nagy élményben lesz része. Közelről szemlélheti e pompás nagytestű, de félénk madarakat a lemenő nap fényében. Jó darvászást! MOLNÁR GYULA Újfent divatba jött a tánc! A kívül­állók talán el sem hiszik, egy-egy tan­folyamra — az egészen fiataloktól az idősebbekig — mily' sokan jelentkez­nek, mekkora az érdeklődés. Aligha szükséges bizonygatni, a tánc majd­hogy egvidós az emberiséggel, külön­böző formájában ósidók óta kísérője mulatságoknak, vidám összejövete­leknek. Mint minden más, úgy ez is fejlódött az idők során. Olyannyira, hogy társastánc-versenyeket, világ- és Európa-bajnokságokat rendeznek. Különösen a nyugati országokban van nagy kultusza, hagyománya, de sze­rencsére jó pár éve nálunk is létjogo­sultságot nyert, holott volt olyan idő­szak. amikor a versenyeket, a fantasz­tikus, ragyogó toalettekben pompázó hölgyek és frakkos partnereik könv­nyed siklását úri passzióként tartották számon. Igen, a bálakon valóban kellemes, önfeledt szórakozás a táncolás. Per­sze, aki látott igazi versenytáncot — Szegeden például a hagyományos Szőke Tisza versenyt —, annak van némi fogalma arról, hogy a produkció­hoz elengedhetetlen a jó erőnlét. Egy­egy döntőbe jutott pár — nagyon rövid szünetekkel —, több, mint fél óráig táncol csak az egyik kategóriában! Mégpedig sok-sok gyakorlással kiala­kított koreográfia" szerint: minél pon­tosabban, lendületesebben, kecsesen és természetesen mosolygós eleganciá­val! Azt viszónt csak a beavatottak tudjak, hogy mindezek után a fiúk ingéből csavarni lehet a vizet, a lányok törülközőbe burkolózva itatják ma­gukról az izzadtságot, s a remegő, olykor görcsbe ránduló lábukat igye­keznek mielóbb használható állapotba hozni. Ez azonban aligha érdekli a nagyérdeműt. A nézónek leginkább az a fontos, hogy jól szórakozzon, a ver­Egészséges állat — egészséges ember Állataink tartására, táplálására és nevelésére gondot kell fordítanunk. Csak így érhetjük el, hogy jó baráta­ink, jó közérzetú. kellemes, veszély­telen társakká váljanak. Sokan félnek az állatról emberre terjedő betegségektől, ezért nem szeretik környezetükben a kutyá­kat. macskákat. Szerintem azonban nem félni kell, hanem megismerve a veszélyeket, azokat módszeres vé­dekezéssel megelőzni, és ha fellé­pett a baj, időben észrevenni és haladéktalanul gyógykezelni. Leg­először is a bélparaziták, okozta bán­talmak megelőzéséről beszélnék, ta­lán ez a legfontosabb a városlakók számára. Ha a megelőzés szempont­jait a kutya- és a macskatulajdono­sok szem előtt tartják, akkor az állatellenzők tábora is csökkenni fog A bélparaziták egyik legelterjed­tebb csoportjába a fonalférgek és a galandférgek tartoznak. A védeke­zés akkor eredményes, ha figye­lembe vesszük a férgek fejlődésének állomásait és már itt beavatkozunk. A fonalférgek jelentősebb csoport­jára jellemző, hogy a vemhes állat méhében lévő magzat már fertőző­dik és a világra jőve, benne a parazi­ták tovább szaporodnak, sót még az anyaállat tejében lévő parazitapeték útján ez az állapot súlyosbodhat. A jelentós mértékben fertőzött újszü­lött, illetve kölyök azután, a parazi­ták vándorlása és toxintermelése következtében akár el is pusztulhat, illetve fertőzheti a környezetét — má­sik állatot, esetleg embert. Ennek megelőzése érdekében a felnőtt álla­tokat (kutya, macska) a négy évszak­nak megfelelően háromhavonta bélfé­reg elleni gyógyszeres kezelésben kell részesíteni. Sót, a vemhes állatokat a vemhesség során közvetlenül a köly­kezés előtt, majd a szoptatás alatt, kéthetenként kell kezelni. Ha a köly­kök fertőzöttek, akkor azokat a 2. élethéttói a 10. élethétig hetente fé­regteleníteni kell, majd ezt a 12. élet­hétben megismételni. Ezután már rá­juk is a 3 havonta történő ismétlés vonatkozik. A gyógykezeléshez szá­mos gyógyszer — tabletta, jó ízű, könnyen beadható paszta, pálca, in­jekció áll a rendelkezésre. A galand­férgességnél. a székletben ürülő lát­ható ívekben lévő féregpeték — köztigazdákban (pl. bolha) történő fejlődés után fertőzik az állatot. A betegség kialakulása higiénés szabá­lyokkal (bolha elleni védekezés), illetve gyógyszerrel megelőzhető és megszüntethető. Az adagolást és al­kalmazását illetően az állatorvosi rendelés alkalmával igazítják el a tulajdonost. A gyógykezelés azonban egyma­gában mindig kevés. A környezet higiéniájára nagy gondot kell fordí­tani. A fertőzött székleteket (sok­szor észrevehető a férgek ürülése) össze kell gyűjteni és megsemmisí­teni, hogy se kedvencünk, se az arra járó más állatok ne fertőződjenek és tartsák fenn a parazitózist. Az em­ber végül is saját érdekében tesz így, mert általában a sétáitatás útvonala állandósul. Japánban járva sehol nem láttam kutyákat kitiltó táblákat a parkok­ban, sétányokon. Azt viszont nagy elismeréssel vettem észre, hogy a kutyatulajdonosok egy nejlonzacs­kót, papírtörülközőt, újságpapírt visznek a kezükben, és összeszedik kutyájuk székletét, majd a minden­hol — úton-útfélen — található sze­métgyűjtőbe dobják. Igaz ugyan az is, hogy a náthás vagy torokfájós emberek — önként — szájkendót viselnek az utcán, a munkahelyen, hogy embertársukat köhögésükkel, tusszögésükkel ne fertőzzék. DR. P. M. senyzók a standard-táncokat (a bécsi és angol keringőt, a tangót, a slow-foxot, a quiek-steppet) bájos könnyedséggel, a latin-amerikai táncokat (a szambát, a cha-cha-chát, a rumbát, a passodoblet, a jive-ot) ringó csípővel, temperamen­tummal, bámulatos technikával adják elő. Ezek után joggal vetődik fel a kér­dés: sport-e a versenytánc? Az, mégpe­dig a javából! De nemcsak azért, mert az OTSH felvette tagjai sorába a Ma­gyar Táncsport Szövetséget. s a legjob­bak a szöuli olimpián bemutatóztak. Dr. Johannes M. Peil, a giesseni Ort­hopéd Klinika szakorvosa összeha­sonlította a táncosok teljesítményét más sportolókéval. Megállapította, a versenyeken a táncosok pulzusszáma 160—180, oxigénszükségletük majd­hogy azonos a hosszútávfutókéval. Óránként annyi plusz energiát (320 kalóriát) használnak, ami megfelel a teniszezőknél mértekkel. A gyakorlás­sal elért teljesítőképesség alig alacso­nyabb, mint a futballistáké (!). vagy a jéghokizóké. Egy adat a terhelésről: a kézilabdázónak — hasonló teljesít­ménykor — öt perccel később állt vissza normális pulzusszáma, mint a versenytáncosé bemutató után. Ezek után mondta dr. Peil: „Mozgékonyság, erő, gyorsaság, kitartás, összerendezett mozgás — a sport öt alapköve — jel­lemzi a társastánc-versenyzőket is. A profi tánc kemény és egészséges sport! " Akik továbbra is kételkednének, ajánlhatom, győződjenek meg a leír­tak valódiságáról a Szegedi Tömeg­sport Egyesület társastánc klubjának tanfolyamain, melyekre szombaton­ként és vasárnaponként délután 5 óra­kor jelentkezhetnek az újszegedi Sportcsarnok edzőtermében.

Next

/
Thumbnails
Contents