Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-27 / 273. szám

2 Taxis-blokád 1990. október 27., szombat (Folytatás az 1. oldalról.) E tárgyalásról Lippai Pál a Gábriel-taxi központjába ment, ahol GB-rádión kö­zölte valamennyi taxissal a megállapodás lényegét. Veszprémi Károly taxis pe­dig megígérte, 6 ismerteti kollégáival az egyezség technikai részét. Délután 3-kor ugyanott, de már sokkal többen foly­tatták a tárgyalást, s mind­annyian tudták, nem egé­szen a megállapodás szelle­mében történtek a dolgok. A kétórás nyitás félsiker volt csupán, az új hfdon torlasz keletkezett, a Volán igazgatója a városházán pa­naszkodott, nem haladnak a buszok. Ekkorra érezhető­en riadalom támadt Szege­den, beindult a fölvásárlási láz, a megyeházán még bombariadó is volt. Sem a Csongrádi sugárúton, sem a szőregi Hintaló csárdánál nem oldották föl a blokádot. Utóbbi helyen török kamio­nosok meglehetősen dur­ván adtak hangot elégedet­lenségüknek. Mtg így szám­ba vették a fejleményeket, fél szemmel mindenki a te­remben fölállított tévét les­te, várták a beharangozott belügyminiszteri nyilatko­zatot, ám az késett. A jelen lévő taxisok szővá tették, kinn az úton tiltako­zó munkatársaik közül so­kan ellenezték a megállapo­dást, mondván, nem ezért dekkolnak ott hajnali négy óta, engedjen a kormány, s ne ők. Lippai, csakúgy mint délelőtt, arra figyelmezte­tett, nem a benzinárról kell beszélniük, nem is elvekről, hanem a város biztonságos működéséről. Közölte, fo­lyamatos kapcsolata van az Eliker, a tejgyár, a sütőipar vezetésével, azok biztonsá­gos ellátást ígértek. Fölösle­ges ezért a pánik, fölösleges ötösével vásárolni a kilós vekniket. Számba vették, mire kell számítani a dél­utáni, kora esti órákban: gyerekek, munkások, egyál­talán, mindenki haza szeret­ne Jutni. Ezért ismételten megállapodtak, hogy öt és hat óra között, illetve éjjel fél 11 és fél 12 között meg­nyitják a torlaszokat. Szó volt még arról is, hogy aján­latos külön válságstábot föl­állítani a bűnözők, a betö­rök, esetleg részegek lesze­relésére. Ennek érdekében a rendőrség ügyelete és a ta­xisok állandó összeköttetés­ben állnak, egymást segítik. Eredménnyel járt a délutáni megbeszélés abban is, hogy az új hídon rekedtek tovább mehettek. Lapzártánk miatt nem tudhatjuk, hátravonultak-e a blokáddal mindenütt nagy Szeged határára, de erről is szó volt. Tóth La­jos ezredes, megbízott főka­pitány a megye városairól számolt be. Makón a hidat zárták le, Csongrádon 4, Vásárhelyen 3, Szentesen 5 torlasz jött létre. rHem engedünk a harmincöt-ötvenből!" //• — Ilyen jól akkor se lak­tunk, amikor reggeltől ké­ső estig dolgoztunk — mo­solyog a fiatal taxis a Bu­dapesti úton. — A környék­beli lakók teát főztek, vala­honnan lángost küldtek, az egyik vendéglő hataimas kondér levest főzött nekünk, tele hússal. Mondja ezután valaki, hogy ez csak a ta­xisok ügye! A blokádon éppen átver­gődött tejeskocsi vezetője, mielőtt tovább menne, meg­áll egy pillanatra, kinyitja a kocsi hátulját: — Gyertek fiúk, vigyetek tejett * Mint hordóra az abroncs, úgy szorult a városra a blo­kád. Mégis mindenki türel­mes megértéssel fogadta, hogy megállásra kényszerí­tették az úton keresztbe állt taxik, teherautók. — Nálunk is emelik a benzinárakat, nem értem, miért ez a nagy hajcihő? — mondta egy bevásárlásra ér­kezett külföldi turista, aki szintén bennrekedt a sor­ban. — Márpedig mi nem en­gedünk a harmlncötötven­ből! — vetette oda neki az egyik taxis. S ezzel a dolog a lovagiasság szabályai sze­rint el Is volt intézve. A bajai úton több termelő is szerencsétlenül járt: benn­ragadt a több kilométeres kocsisorban. Az utánfutón zöldség, alma, paprika. — Nem fél, hogy tönkre­megy a portéka? — Nem mindegy, hogy itt fonnyad el, vagy a piacon nem veszik meg? Minket is sújt a benz'nár emelése. Ed­dig húsz forintért adtam a sárgarépát, ezután nem jö­vök ki harmincötből. Közös az érdekünk, ezért vagyok türelmes. A várakozás cseppet sem kellemes perceit ki-ki úgy ütötte el, ahogy tudta. Leg­többen a nemzeti sportot űz­ték: a kormányt szidták. Egy külföldi rendszámú kocsiban viszonf a fiatal szerelmespár csöppet sem zavartatta ma­gát: minden időt kihasznál­tak az együttlétre. — Sebaj! — tréfálkoztak a taxisok. — Ha úgy alakul, elmegyünk keresztapának. A Tempó taxi központjá­ban valóságos főhadiszállást rendeztek be. Az asztalon szendvicsek, tea, és állandó­an izzó telefonok: — A kórházba természe­tesen elmegyünk az utasért — nyugtattak meg egy két­ségbeesett hölgyet. — Már indítom is a kocsit A szőregi úton már ke­ményebb volt a helyzet A török kamionosok egy idő Ha én kormány lennék... ...hát nem apróznám így el a dolgot, az biztos. Mert n»i az. hogy csak úgy félénken, pár fillérrel megemelni a benzin árát? Ha már hozzányúlunk, ha már megbün­tetjük azt a sok léhűtő autóst hát büntessük rendesen. Amúgy is a kerek számok híve vagyok, legyen 100 fo­rint az üzemanyag, de emellett tegyük kötelezővé, hogy minden, autóval rendelkező polgár megvegyen havi 100 Uter benzint Hogy igazságosak legyünk a néppel — mert igaz­ság az kell, nem kétséges —, ne csak az autósokkal és családjukkal és a közlekedőkkel szúrjunk ki, legyenek további létbiztonság-javító intézkedések. Ha én kor­mány lennék, biztos nem nézném tovább tétlenül a mindenféle kultúrbugrisok (kifejezés kölcsönvéve Ko­csis Zoltántól — B. T.) bugriskodását, meg hogy her­dálják a szocialista, vagy én már nem is tudom, milyen népgazdaság vagyonát. Szóval, bezáratnám a színháza­kat. a mozikat, leállíttatnám a könyvkiadást beszün­tetnévá az összes újságot, talán a Magyar Fórumot meg a Reggeli Pesti Hírlapot hagynám csak. beszüntetném a tv-adásókat is, csak a fél nyolcas híradót nem. hogy elmondhassam, másnap milyen áremelések lesznek. De ez még csak a kezdet, mert ha én kormány lennék, akkor itt biztos rend lenne, de legalábbis költ­ségvetési egyensúly. A katonáim egyenruháit biztos egyből kicseréltetném népnemzetikeresztényre, hogy amikor mennek rekvirálni, ne azt higgyék az emberek: jöttek az oroszok, hanem öntudatos polgárként büszkék legyenek a magyar katonára. Rájuk egyébként azért lenne szükség, hogy beszedhessem az újabb, nem kis találékonyságot igénylő adókat. Hogy milyeneket, azt félve irom le. mert még valaki elbugázná az ötlete­met mielőtt én lennék a kormány, s esetleg az ő ne­vét áldanák, az enyém helyett. Szóval, bevezetném az alvási adót. Tizennyolc éven aluliaknak — tekintettel a humánus szempontokra — ötven fillér lenne egy perc, felnőtteknek egy forint Ez nyolc óra alvásnál is csak 480 forint — mi az a szállodai árakhoz képest. Főként, ha azt vesszük: spórolásból valaki két-három éjszakát kihagy, utána ennek az összegnek a többszörö­sét is fizetné, csak elhasson egyet. Nem akarom az ol­vasót a költségvetési egyensúly szempontjából belátha­tatlan pozitívumokkal kecsegtető új adónem összes részletével untatni, elég legyen csak annyi, hogy min­den ágyat egy-egy ketrecbe zárnék, a ketrec kulcsa egy-egy adóellenőrnél lenne, akinek munkáját azok a katonák segítenék, akiknek már van új egyenruhájuk (nehogy összetévesszék őket!) — mennyivel szebb fel­adat ez. mint az átkos kommunisták idején kukoricát törni... Szóval, az alvással tölteni kívánt időre le­szurkolt pénzért cserébe kinyittatnám a ketrecet, per­sze, egy perc túlalvást sem engednék, különben elsza­badulna a pokol. Közben éberen őrködnék azon isi. hogy az ágyban csak alvás folyjék — mindenfajta más te­vékenységért újabb adót vetnék ki. De ennek zseniális részleteit már tényleg nem szivárogtatom ki. amint­h'Tv további ötleteim sem, úgymint kapun kilépési adó, mosdási adó. ásatási adó stb. De megnyugtatom az olvasót:' nincs még vége az ötleteimnek. S attól sem kell tartania, hogy én ne lennék egyszer kormány. Hisz egyre inkább a látványos, bár — elismerem — némileg átgondolatlan intézkedések kora jön. S ha végre én ke. rülnék a kulcspozícióba, olyan költségvetési egyensúly lenne itt, hogy csak na! Balogh Tamás Főkapitány, mint helyzetmentő? Hallgatjuk a belügymi­niszter délelőtti nyilatkoza­tát; „szűk elit" mozgolódá­sáról van szó — állítja. Az­tán jön újabb megnyilvánu­lása: délben bevetik a rend­őri erőket a rendcsinálás ér­dekében. Déli hír; az erő­szakot délután 3-kor alkal­mazzák. Aztán a végleges információ — nem erősza­koskodnak a rendőrök. A megnyugtató hír magyará­zatát is láthatjuk a délutá­ni, rendkívüli híradóban. A riporter Barna Sándor bu­dapesti rendőrfőkapitányt kérdezi: alkalmaznak-e erő­szakot? A volt Csongrád me­gyei főkapitány válasza: nemi AZ ismételt kérdés; ha a belügyminiszter a közbe­lépést parancsolja, akkor sem? E ponton jön a megle­petés; a rendőrfőnök elisme­rést érdemlő diplomáciai ér­zékkel vágja ki magát. Nem mondja, hogy megtagadja a parancsot, csupán azt fejti ki: nem boldogulnának e feladattal. Aztán a felvételen azt is láthatjuk, fölhívja a köztársasági elnöknél tar­tózkodó főnökét, s engedélyt kér az erőszakos közbelé­pésre fölvonultatott emberei visszahívására. Megkapja. S abban a percben úgy érez­hetjük: & rendőrfőkapitány mentette meg a helyzetet. Később az is kiderül Hor­váth Balázs újabb nyilatko­zatából, a beláthatatlan kö­vetkezményekkel járó erő­szakos közbelépésről ugyan lemondott, azonban tovább­ra sincs tisztában a helyzet súlyával. Előbb katasztrófá­val fenyegető helyzetről be­szél Szegeden (kiderül; szó sem volt ilyesmiről), aztán újból „egy foglalkozási cso­port" akciójáról beszél, amely „zsarolásnak nem en­gedhet a kormány" (rég ki­derült, országos szimpá­tiával kísért megmozdu­lásról van szó), s végül po­litikai érzéketlenségről szá­mot adó nyilatkozatára te­szi föl a koronát, amikor azt mondja; az áremelést csak úgy vonhatnák vissza, ha a nyugdíjasok pénzéből ven­nének el. Puff. Ilyenkor ke­rül dilemmába az ember, hogy eldöntse, mi nagyobb bűn a politikában: a buta­ság vagy a tisztességtelen­ség? (balogh) Hírek a fővárosból után megelégelték a várako­zást Egyikük úgy döntött, áttöri a barikádot. A hatal­mas kamion felbőgött, s las­san megindult. Az úton ke­resztbe álló Wartburg fiatal vezetőjének a szeme se reb­bent hajthatatlan maradt A Scania egy centivel a taxi előtt megállt — feladta. Tizenegy órára megszüle­tett a megállapodás: fél órá­ra mindenütt felnyílnak az úttorlaszok. Rövid lélegzet­hez jutott a város, a kör­utakon megjelentek a ka­mionok, mindenki igyekezett minél gyorsabban kijutni a szorításból. Türelmetlenség­nek mégsem volt nyoma. — Gyalog jövök Dorozs­máról. Mit gondolsz, járnak a vonatok? — kapott el az út szélén egy ismerős. — Fontos? — Nagyon, kétnapos kon­ferenciára indulnék Pestre. Mindenesetre megpróbálom. Akadtak kevésbé megértő autósok is. A Nagykörúton, az Elszó szakemberei torla­szolták el az utat. Egy Tra­bantos mégis megpróbálta a lehetetlent — átbújni a kordonon. A kocsi két olda­lán kicsipkézve, végül, még­iscsak megfordult. A legtöbb helyen a fele­ségek is állták a sarat Va­lóságos zsíroskenyér-készítő brigádok alakultak. Egy ko­csi motorháztetője hamar megtelt élelemmel. Furcsa asztal — gondolná az em­ber. Pedig tegnap valahogy minden természetes volt: a tegeződés, egy csésze kávé az ismeretlen taxisoktól, a jó szó, a türelem, a segítő­készség, és legfőképp az el­szánt összetartás. (rafai) GÖNCZ ARPAD UTASÍ­TÁSA. A köztársasági elnök, mint a hadsereg főparancs­noka még a kora délelőtti órákban határozott utasítást adott ki, hogy a hadsereget és annak eszközeit nem sza­bad bevonni a taxis de­monstráció miatt kialakult konfliktus rendezésébe. TÁRGYALÁS A REND­ŐRSÉGGEL. Budapest rend­őr-főkapitánya pénteken a kora délutáni órákban tár­gyalást folytatott Horváth Pállal és Barcsai Jenővel a budapesti taxisok, valamint a magánfuvarozók országos képviselőjével. A dr. Barna Sándor rendőrtábornok ké­résére létrejött találkozón megegyezés született abban, hogy a taxisokkal szemben nem lép fel erőszakosan a rendőrség. A főkapitány hangsúlyozta: amennyiben a tömegek elleni erőszakos fellépésre parancsot kap, úgy lemond tisztéről — tá­jékoztatták az MTI-t a meg­beszélésről a BRFK illeté­kesei. (Mint ismeretes, a főkapitány kora reggel még nem zárta ki az erőszakos fellépés lehetőségét.) A KOMPROMISSZUMOS JAVASLAT A KORMÁNY ELŐTT. A kormány pénte­ken délután megkezdődött ülésén arról a kompromisz­szumos javastatról tárgyal, amelyet Szabó Tamás mun­kaügyi államtitkár vezeté­sével a kormány megbízot­tai és a taxisok képviselői dolgoztak ki. Ennek lénye­géről az államtitkár részle­teket nem volt hajtandó kö­zölni. Kifejtette viszont azt, hogy véleménye szerint olyan kölcsönös engedmé­nyekre került sor, amelyek valószínűleg mindkét fél számára elfogadhatóak lesz­nek, és a kiutat jelentik a válságos helyzetből. A KORMÁNY TOVÁBB­RA SEM ENGED. Kompen­zációról tárgyalunk, szóba került a hivatalos szállítók részére üzemanyagbón beve­zetése, ennek részleteit most vitatjuk meg — mondotta a rendkívüli kormányülésről a televízió stúdiójába igyekvő Horváth Balázs belügymi­niszter és Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi mi­niszter az esti órákban az MTI munkatársának. Hozzá­fűzték: a taxisok saját szak­mai követelésének teljesíté­sére vannak különböző tech­nikai megoldások. Ezek né­hány nap alatt kidolgozha­tók. (Lapzártakor a tárgya­lások végeredményéről nem érkezett jelentés.) Menlevél Az autós megmozdulás pikantériája, hogy ma tartja Budapesten köz­gyűlését a Magyar Autó­klub. Az érdekvédelmi szervezet vidéki küldöt­tei tegnap aggódtak; el­jutnak-e vajon ... Ezért Balogh Tibor főtitkár va­lóságos „menlevelet" kül­dött telexen a megyei szervezetekhez, kérve ab­ban a blokád őreit: az ő érdekeiket védeni szán­dékozó küldöttek tovább­haladását ne akadályoz­zák. Remélhetőleg így lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents