Délmagyarország, 1990. október (80. évfolyam, 249-277. szám)

1990-10-24 / 270. szám

fi ü TöA&ö l\ A a' , V DÉLMAGVARORSZÁG 80. évfolyam, 270. szám 1990. október 24., szerda Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Szeged polgármestere: dr. Lippai Pál Megalakult az önkormányzati testület — 14 tagú ideiglenes bizottságot hoztak létre A Himnusz közös éneklésével kezdődött Szeged önkormányzati testületének ünnepi, alakuló ülése, melyet a legidősebb képviselő, Galiba Ferenc nyitott meg: Felidézte a szegedi forradalmi események mozzanatait, s emlékeztetett arra, hogy ugyanebben a helyiségben, a tanács dísztermében választották meg 1956. október 27én a város forradalmi vezetését, s ugyanitt tartóztatták le a néptanács tagjait — kilenc nappal később. Nem mulasztotta el megköszönni az eddigi tanácstagok és városvezetők munkáját. Ezután a választási bizottság elnöke számolt be a helyhatósági választások eredményéről, egyenként bemutatva a képviselőket, majd átadta mandátumukat. Kiderült, hogy teljes a létszám: mind az 53 testületi tag megjelent. Rövid vita bontakozott ki a napirendek sorrendjét illetően; melynek kapcsán Szemök Árpád (MSZP) megkérdezte: kik egyeztették azt, kik tűzték ki az ülés időpontját? Kiderült, hogy a még hivatalban levő vb hívta össze, — előzetesen egyeztetve a két legnagyobb frakció vezetőivel — az ünnepi ülést. Az ügyrendi bizottság megválasztása következett: ennek elnöke dr. Piri József, tagja pedig Dömötör László, dr. Kovács Beáta, Szabó Béla és dr. Szilvásy László lett. Ezt követően a képviselő-testület ideiglenes bizottságát hozták létre, kis intermezzo után. A problémát itt is az okozta, hogy előzetesen csak a két legnagyobb frakcióval egyeztették a javaslatot, mely szerint a 10 fős bizottságba (melynek a ' polgármester az elnöke) 4—4 főt delegál az MDF—KDNP, valamint az SZDSZ—Fidesz Tagy érdeklődés övezte az új szegedi önkormányzat ly " alakuló ülését. A városháza dísztermének karzatai megteltek érdeklődőkkel. Legalább 30 újságírót számoltam, a vendégek együttes létszáma meghaladta a képviselőkét. Két szegedi országgyűlési képviselő, Király Zoltán és Póda Jenő is ott volt, nem mentek el a Parlament ünnepi ülésére. Az alkalomhoz illően, mindenki ünneplőbe öltözött. A férfiak öltönyeinél a sötét színek domináltak: a fekete, a szürke és a lcék. Kivéve a Szocialista Párt kétfős „frakcióját", akik világos zakóban érkeztek. Néhány városatyán meglehetősen szokatlannak tetszett ez a viselet. Tühegyi József (Szabadelvű Csoport) például megvallotta, hogy öltönyt utoljára 1976-ban viselt, most is kölcsön kapta. A hölgyek általában a blézer-blúz kombinációt részesítették előnyben. J z alakuló ülésen kiderült az is, hogy az MDF— KDNP-koalíció frakcióvezetője Koha Róbert, a szegedi MDF alelnöke. Szemók Árpád (MSZP) elmondta: nevetségesnek találná, ha kettejük közül frakcióvezetőt, avagy szóvivőt választanának. Jankó Attila pedig arról beszélt, hogy az SZDSZ—Fidesz képezte Szabadelvű Csoport nem akar frakcióként működni, ezért nem is választanak ilyesfajta vezetőt. J mikor kihirdették a polgármester-választás vég/-1 eredményét, a karzatról hangos éljenzés, lábdobogás hallatszott. Akinek kétségei lettek volna a tetszésnyilvánítás eredetét illetően, annak két narancsszínű Fidesz-zászlót is kibontottak az ott ülök. M. T. is. A hét, egyik nagy frakcióba sem tartozó képviselőnek mindössze egy hely jutott volna. Ezt ók erősen sérelmezték; de egy soronkívüli szünet és folyosói egyeztetések után konszenzus alakult ki. Eszerint maradt a két nágy frakció 4—4 helye, ám minden politikai erő — még azok is, akik csak egyetlen képviselővel rendelkeznek — újabb egy-egy helyet kapott. Nyílt szavazás után a következőképpen állt fel e széles feladatkörű bizottság, amely az állandó bizottságok megalakulásáig a képviselő-testület döntéseit előkészíti, azok végrehajtását ellenőrzi: Borvendég Béla, dr. Farkas László, Koha Róbert, Szabó Béla (MDF—KDNP); Jankó Attila, Lencsés Éva, dr. Lippai Pál, Túhegyi József (SZDSZ—Fidesz); Básthy Gábor (MSZP), Hatvani Zoltán (FKgP), Juhász Antal (MSZMP), dr. Piri József (Váll. Pártja), és dr. Turzó Ferenc (független). E bizottság döntéseit legalább háromnegyedes többséggel hozza, ennek hiányában a polgármester saját hatáskörében dönt, vagy a tárgyalt kérdést a képviselőtestület hatáskörébe utalja. A legnagyobb érdeklődéssel várt esemény ezután következett. A képviselők két jelöltet javasoltak a polgármesteri posztra: Borvendég Bélát és dr. Lippai Pált. Minősített többség, azaz legalább 27 szavazat szükségeltetett a polgármesteri cím elnyeréséhez. A titkos szavazás után az 50 érvényes szavazatból dr. Lippai Pál 28-at, ellenlábasa 22-t kapott, így Szeged városának liberális polgármestere lett, aki letette a hivatali esküt, majd köszönetet mondott a bizalomért. Elsőként Borvendég Béla gratulált megválasztásához, azt hangsúlyozva, hogy e szavazást nem egy futballmeccs végeredményének tekinti, inkább ahhoz hasonlítja: a csapatok felálltak, s az elkövetkezendőkben az a feladatuk, hogy a közönségnek minél jobb játékot nyújtsanak. Újabb szavazási procedúra után a megyei küldöttgyűlésbe delegálták Jenei Ferencet, dr. Simor Ferencet és Szemők Árpádot. Egyúttal dr. Simor Ferencet javasolták a megyei közgyűlés tagjának. Minthogy dr. Lippai Pál az ideiglenes bizottság elnöke lett, ide is újabb tagot delegáltak, immár a tizennegyediket, dr. Simoncsics János (SZDSZ—Fidesz) személyében. Döntöttek arról is, hogy a polgármesteri hivatal jelenlegi összetételében működik mindaddig, amíg a fontosabb posztokat pályázat útján be nem töltik. Dr. Tóth László — szintén ideiglenesen — megbízott jegyzőként látja el hi-i vatalát. . Az ünnepi tanács-^ ülés egyhangúlag határozatot hozott: kérik a Parlamenttől Szegednek megyei jogú várossá nyilvánítását. (Szeged új polgármesterével készült interjúnkat lapunk 3. oldalán olvashatják.) Sandi István A forradalom ünnepén „HŐSIES DOLGOKAT TENNI ÉS ERŐS LÉLEKKEL SZENVEDNI, AZ MAGYAR DOLOG" — latinból fordított mondatát XI. Pius pápától idézte a fogadalmi templom miséző papja. A tegnap délelőtti fél 10-es ünnepi mise az 1956-os forradalom emlékezetének méltó nyitó eseménye volt. Az istentiszteleten megjelent hívők a Gondviselő segítségét kérték imájukban a magyar haza jövendőjéért. Fohász szállt mindazokért, akik a forradalomban és az azt követő megtorlás során életüket áldozták, vagy börtönben sínylődtek, szenved tok. Ahogyan a szentbeszédben is elhangzott: tud nagyot cselekedni a magyar nép, ennek bizonysága Nándorfehérvár, a Rákóczi-szabadságharc, 1848 és 1956. Az ünnep, mely történelmünk tükre, idézi az évfordulón Hunyadi Jánost és Kapisztrán Szent Jánost, s a porrá lett hamis „szocialista erkölcs" helyett a Tízparancsolatra figyelmeztet. HAZÁM, HAZÁM, TE MINDENEM... Lenyűgözve hallgatta Bánk áriáját Erkel örök értékű operájából a Szegedi Nemzeti Színház ünnepelni megjelent közönsége. A színház művészeinek műsorába épített megemlékezés mindazok meghitt, elérzékenyítő közösségi eredménye volt. akik közvetlen részesei, tanúi és átélői az 1956-os október szegedi eseményeinek. Többségében ők vettek részt a megemlékezésen, bár mindenki előtt nyitva álltak a színház kapui. A Magyar Politikai Foglyok Szövetségének megyei elnöke, dr. Fejér Dénes a tizenkét napos magyar szabadság vérzivataros, villámfényét eseményeiről szólt emlékbeszédében. Idézte a szegedi eseményeket, a mártírhalált haltakat Fejet hajtani előttük, s a többi mártír emléke előtt most nyilvánosan szabad, a megfélemlítés és megaláztatás évtizedeinek múltával. A SZEGEDI TÜNTETÉSEN. 1956. OKTŐBER 6-ÁN AGYONLŐTT IFJ. SCHVARCZ LAJOS kendergyári munkás emlékét hirdeti az a tábla, amelyet tegnap fél egykor avattak fel a Takaréktár utca saroképületén. A zászlóvivő 18 éves fiatalt az utca torkolatában lőtték le orvul, bűne minden bizonnyal az volt. hogy a felvonuló tömegben 5 tartotta a nemzeti lobogót a forradalom lobogóját A leleplezett emléktáblánál keresetlen szavakkal Török Pál gyógyszerész szólt a mementót állító Magyar Politikai Foglyok Szövetsége nevében, majd honvédek és cserkészek tisztelgése közeoette két honvédfiatal helyezte el a koszorút Az összegyűlt emlékezők, ifj. Schvarcz Lajos halálának szemtanúi az úttesten, a mártírhalált halt fiatal agyonlövetésének pontos helyén gyertyát gyújtottak. A kiontott vér nyomai az emlékezetből el nem tűntek, a forradalom és mártírjai ekképpen élnek. (Az ünnepi összeállítás fotóit Nagy László készítette. öwreállítáoitnlr n * rvlHnlnn felw+aMAilr |