Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-29 / 247. szám

1990. szeptember 29., szombat DM [magazin © ® © FÜREDI ROZSA JÁNOS VERSEI • • Ünnep l'anelszoiinis és a beton roppanása. Barna bogarak tánca Ma tinnep van és bezárkózom F.sit; adótól résnyire •d/oísa szlrina sz.elpereg Magam vagyok: és a szegény ség \\árvan Augusztus. Ünnep I i kenyéren barna bogarak lánca l'anelszort'tás és a beton roppanása Mivé leltei István király országa' Te rongyos szélű Kifakult zászlók értleje. te loilgyc/.s s'Zelá'sZtihüilsűg. mar te seih vagv a régi. Intésedre nem mozdulok Tiórténjék, Itát aminek történnie kell . ,. .. demosrmár nélktilcin' ' " Uram' Ve fordítsd el tekinteted ' ,V< jn látód"Júigy hiányzik arcunkról a mosoly' Imádkozz értünk Petri Csatlió Ferenc soraira i/t UCJS ha ez az ósz igazt lenne Just.szúui szépasszony-kombinék szürke subogas boldogságai - - porosan lógnának azacióan mester cn kiváltunám ókét í kérlek csinaltas-d nieg a i sopogó csapot fizesd ki a lakbéri . ( 5 Jiiszyn náty j, még itt '' a lialiitujk napja Éviikéin ntesszelmlljuiik ím mar mindén fel'e Jeltamadaslól imddkchz hát az átkozottakén halottak napja FRANK GYÖRGY Oszhang Bíborból ízületéit. Jiircsa. szóké március 'ez u lurtelen szeptember.' !'• Égi vásznon a kép: Rozsdáiba játszó ezustszinckból ptrekbe futtatott méz . Meganuvi mély. réjgi tus asz , most ébred fel e tónusokkal.' lénykjsértet't'zrédek • . —roppant "katonáival. őst ösztiinök hangulataival Smaragd ha botiak. Ésóhesistergó faítiomiiiágls dk. íJetekre olvadt gondolatleplek. I eges ragyogás a végtelenből: Ez niind. mind ez á szeptembei. Iltf vész lelegzeterázhk>. Itt gyorsul föl 11 pillanat. Itt robban szerte a gyémánt aranvzólds okkerkék szilánkokban.. ARANYI SÁNDOR FOTOJA .-, • i -.;..• •; . . }:•• Július vége tele tárhatunk igazi ny.ii volt. ,i nyarak kellemesebb táj1 tájából, A rádió metéörológusa ilyeíi időjárás esetéit has/naljá ,t ..s/ép kiránduló aló" kitcjc/ést. Pétnek délutáni lúftnap.- holnapután iiHinkas/iinet. s Ásotthalnton. a/ erdőben, a Iák ko/é bújva vár a kis sárgafalü tanyám... Nem sokat gondolkodtam, már pakoltam isi Bár alig volt vinni valóm, hiszen .1 gyulától a bográcsig, a szalonnától a tarhonyáig, a takaróktól a .szobai lámpáig minden akadt odakinn Néhány perc. és a bajai úton gut tilók. Mire végigénekelem — a vezetés unalmát elűző — magyarnótáimat. már a tanyai nagydiófa alatt fordítom el a slusszkulcsot. Körülölel a semmivel össze nem hasonlítható virágillatú Csönd. A szólóból .cey-kél.seregelv.tebheaieI. Az.ucL. "vár arnyus.'. cfOi^úrTtMgú''ál(iicTiir között, egy villantjsnyi időre meglátom egy iüaiiviliiilinkó,„ytrgii kabat.j{ít is A s/ikes semlvek ude /old gyepszonyegén. alig egy kóhajítás: nyira. ózsuta legel magánosán. és Cgv.csillogó ruhás hicánkakás veri a dís/lépcst. parádésan magasra emelt tejjel, nevetséges komolvs.iegal. . ;' ( § '.*::•• ; ' A tanyához tartozó e'gv hoki jó barna homokon a kukorica most kapja az utolsó ekékapálást. ..Szilaj'1. azóregharna kanca. ütemesen, nagyokat bólogatva haladt a sorok kó/ótt. olyan igyekvéssel. mintha bizonyítani akarná, megérdemli a/ esti abrakot. Pedig o is. még az ekekapa utáil ballagó barna arcú kis ember is tudta, hogy homokon — az ekekapát húzva — nem szokott habosra izzadni a ló háta. Kiértek a sor végére. ..Szilaj" megállt. (Jámbor kancának, hogyan adhattak ilyen harcias nevet?) Tudta. Ira beszélgetőtárs érkezik. Jóska bácsi úgysem \alf u.r sorba- addig, amíg a világ sorsát a jövevénynyel el nem igazítják. Az öreg a gyeplőt kiakas/tottn,a nyakából. és az eke s/arvái ií dobta, a vásott nyelű rotort meg beleszúrta a homokba: Aztán egV's/etTe megindultunk egymás felé. és — tele úton' — a mc/s-. gye szélénél lekezeltünk — Tuggya maga. mökkora fabsic vötánvén legény kóromba'' Tért.a lénv'cgrc a kis ember: még mielőtt az ..adjon istent" kimondhattam volna Mindjárt toltogtam. hogy az alig száz méterre legelésző suta terelte az or-cg gondolatait a régi szép idok oi:v vadászatáig. — Majd mög tudom ha,elmondja. •— Hajaj! Hóssztj lonnv iíníiak a sora. de legkivált a esonderók tudták vöiia'as'/t- magának elmondani, de akkólifég maga az annya hasába vótl — válogatta meg a szavakat finomkodva az öreg.' mert neln szeretett senkit sem megsértem! Jóska bácsi volt a tétesem. én csak a kertet. y;kts szokjnvgt- műveltem, aszántó az Ó gondja volt. Szerettem az öreget, csillogó kis szemei olyan mélyen bunculkpihak.gödreikben, mintha kútból néztek volna kifelé. Az volt az érzése 'az embernek, hogy mindig valajni ..laeibetyárságon" tori a fejet. A inunkat nem ilagytyn tördelMi. de a-mit mégcsinált, az szemre is rendes volt. Beszéjgetéscinkben — mert elkezdhettük „mink a beszélgetést a magas kormány politikáról is — -mindig a burkolásnál, az orv vadászat fortély ainál kötöttünk ki. Ez volt az igazi elfoglaltság, ha errol beszélt, szemé szöglete ezer ráncba szaladt, a régi emlékek mosolygós melegétói Ilyenkor verébszárny i szemöldökei a kalap karimája alá ugrottak a nagyobb ny omaték kedvéért. Olyan jóízűen .tudta törvénysértő gondolatait előadni, hogy lélekben néha már-már én is rabsicnak éleztem magam. Most is részletesen tagolta, fontolgatta, mit kellene tenni, hogy a gyanútlan suta a hajnali szürkület érkezésekor már hurokban legyei) . , Nyai derekán, ú/ckcdési időben voltak az özek A sután is látszott, beesett borpászáir. hogy a szerelem kedvéért, néhány hétre, hűtlenül elhagyta gyámoltalan kis gidait. Azok is itt kószálhattak valahol a kukoricásban. az ci'dos/elcn. visszavárva — az új szerelem miatt — hűtlen anyjukat. — Aztán nem sajnálná az árva kis ín gitiijkgt. ha,maga elhitt kolná az anylukat egy jó bográcsos őzpaprikás kedvéért? — Hát. . - bizonytalanodott el. és tért ki az egyenes válasz elöl az öreg — hihet. Irogv nincs is neki! A/nap este ennyibe maradtunk. — Rogge újta gyúvok. me hogy nem lőttem mögazekekapálússa! Itt lóssz maga is? — Itt hát. csak héttőn haj-italban mögyök haza. — Na. Isten algya. jojcak'át! — Magának is Jóska.bátyám! Legy intett egyet ;iz ustivriaf. Szitaj Tocogúsb*- keedetr >- az-est 1 abrak reményében. Ntagam maiadtam. azakkor mai estébe hajló párás -s/ürivuletlxMW Kitettem egv kiss/éket a fal mellé, leültem. Halamat nekitánVasztoltam a nyári naptól melyg falnytk. Jólesett, mert a levegő — itt az erdők között — mar kezdett hűvös lenni. Az udvar bokrai alatt apró altatók, a hangok után ítélve, stmdis/nok. neszeztek Valahol a távolban kutyák ugattak Tchénbőgést. gémeskút nyikorgását hozta a hűvös, esti szellő. A semlyéki gyepen pedig a tücskök milliói tartották koncertjüket.. De é/ az egész, valami csodálatos idegnyugtató csenddé állt össze. Az cigen a csillagok egy re nagyobbak. egyre fényesebbek lettek., A városi égbolton, az utca fényei elhalványítják gyémántnagyságukat, de itt. kint a tanya fölött, ezen a feketés-indigó színű bársonyos égbolton s/iporká'/nak! Már ott a s/éken ülve. hátain a meleg fáinak tamas/tva s/trnyókáltaiH egy-sort..aztsm boi^ongvu tekszlnéltem. beho; lorkajtam ii tanyaira, a takanit íiiagaiura hú/va tovább aludtam. Hajnalodott. amik«)t 'Jdélueiltem. A Nap éppen kelőben, a páciában üsző etilt 1 felett Kinéztem az ablakon. hVfPo-z.igeiv az iifeg Jóska már a másodtk-Hw'kukondiban baktat Szilaj titán! Gvotsaiv-fogtam a pálmkásliveget-— az öregre-is gondolva t- kiléptem a tanya ajtufán.de mint akit diirtíz.vcsípett, mái ugrottam ís vi>s/a: az iidvaron ket o/gida legelészett! Most, így írási ktizheh.' visszagoiiibolyítva. .1 liriténet topalát nagyon szégyenlem - de lázban égténi. és,egy pillanat alatt rabsiee.i változtami Ideges feszültségemben meghúztam a pálmkasiívcgct. hogy lenyéskedjeiiek a gondolataim, hogyan is lehetne elejteni a ket gidát. Mái esák á bógráesban. jó illatokat gtízolgo őzpaprikás ízei járták az eszémbeií. A. kerítésajtot az este nyitva hagytam, ott jöttek be. Óvatosan kilestem a/ ajtón: líissan esipegetvE .ur'tatvar vcgcíetcJrahuttak. A kerítés mágtts. ott kiugrani nem tudnak! Ha kijuthatnék az ajtóig — morfondíroztam . •-f. akkor ftrgva vannak! Miénk a zsákmány! Meg v-áitam egy'kicsit, a/tan tejemet los/euve. a gidák tele sem nézve..megindultam a léciijto kányába. F.gy örökkévalóságnak" tűnt .1 harminc méteres út. amíguz ajtóhoz értem és becsukutm. Az 'o/ek felkapták ;a fejúketanár nem menekülhettek! A lelkiismeretem niég mindig aludt, még mindig nem fogta fel. mit csináltam, mire késiülök! Olyan voltam, mint valamelyik ösöm úgy ezer évvel ezelőtt, csak a zsákmány , csak a hús. csak a sikeres vadászat járt az eszemben. Zsebiedugott kézzel, a siker biztos tudatában, hátiyavcti tartással elballagtam a 'kukoricasor végibe. Vártam az öreg Jóskát, Most én nem köszöntem! — Na. akar-e özeket fögr|i? Az öreg oldalvást, a szeme sarkából ráiuv.illantott. Pillantásából láb fám: hiszi is nieg nem is! 1 -á- Benn-- vannak az udvarban, csak mög kóllene fogni úket! A kerítés féle nézett, cs a lécek között megvillantak a kis barna testek Az öreg mezítelen lábain, egy pillanat alatt meéívs/ültch az inak. Már nem a kedélyes Jóska bácsi volt. hanem rabsic. a legelszántabb fajtából! Ijedten néztem arca elváltozását Pofacsontján az izmok ugrálni kezdtek, szeme kegyetlen szikrákat szólt. — Uram Isten! Én isígy nézek ki., az én arcom is így elváltozott? — borzongtam meg önmagámtól. Az öreg le nem véve szemét a gidákról. leemelte az ekekapáról a vasakat élesítő óriási kovácsreszclöt. — Istenem, mit tettem! Mi közönséges gyilkosok vagyunk! Hirtelen rosszullétet éreztem, kezem tétova mozdulatot tett Jóska bácsi lelő. de a kis embert már nem lehetett 'megállítani. Belépett az udvarra. behúzva maga után az ajtót. A léckerítésbe kapaszkodva, én már csak azért imádkoztam, hogy a gyámoltalan kis állatok, valami csoda • folytán megmeneküljenek. A gidák halálfélelmükben az udvai' hátsó kerítése . felé rohantak-, vézna kis testtik el-eltiínt a magas Iliben.' Az öreg nyolcvanéves, kiszikkadt testéből nem néztem volna ki ilvcn futást. A zsákmányszerzés lehetősége megsokszorozta erejét. A kerítés szögletébe fogja őket szorítani. soft agyonveri az áldozatokat azzal a súlyos reszelővel! ' Az 'ajtónál a léceket szorító öklöm elfehéredett — ereztem —"'arcom lángolt Kó/ónséges gy ilkos vagyok! Nincs' tol mentés, nincs kimagyarázkódás! Mindjárt vége! Csak legalább ne sírjanak, csak ne látnám magam elótt nagy' melegbarna ártatlan szemeiket. Az egyik gida — még mielőtt az öreg utolérte volna — lejét a.lécek ko/c szorította.' Milyen szerencse', hogy a tanyai kerítésekét nem szögelik. hanem vékony dróttal ..tolvarrják" egy vastagabb ve/erhuzaba. A rozsdás drót elpattant, és a kis állat kipréselte magát a nyílásón. mielőtt a halalt hozó \as lesújtott volna a .gerincére, A megv adult rabsic SÍ miís'ik után vétette magát. — Csak valahogy 011Amitek is sikerüljön! haraptam óys/e a száni kíiíoiiiliaii. Sikeuilt I olmás/ott a kei iteste mini egy macska; s a ktilsó oklajoflr lebüktemcezye. eltűnt a kukoricásban' Megmenekültek' Az öreg feJállt. follokte .1 kalapot megizzadt homlok.iiól. nagyot tájt dühében.'aztán a reszelőt foldhozvágya oilab.illagott ho/'/áill. — Az isten, károiiikodta el magát. Hajjá, — Vette át a parancsnokságot — 'most. azonnal ésmajja be a lukakat, meit különben — legyintett elkeseredve -. akár lv se csinálja. me.jl.ycn lehetőség csak cccő kítiálko/ik az emboi életibe! kívülről én is bosszankodtam, de a szíveiit ujjongott. Megszabadultam egy s/őrnyú lelkiismeret-fujdalástól. Soha többe ilyet, fogailkozlam leiekben! • . . "— Tuggya maga mi mónt-c'.' — -lángívir főJ .a- níeie'g az öreg aptú szemeiben — nyoe kiló rántott hűs! Tuggya maga milyen tolségösa gidtihus. nnko az asszony elsőbb tejbe iiztati. asztán jó prézlis buridaba miígsiiti. Maga még olyan nem óvott! • . — Na nem baj. ha elmontek;Itat elmontek! .Oyiijjón he a tanyába, a nagy' mérogró íbogiszunk egy kupica pálinkát! • . j ÉíTboldogan. fols/ábac(ultaj),'a'z 01 ég bejeuy Ugodva a mégniásíthaatlanba. beléptünk a házba. Töltöttem. — Isten — Isten! — koccintottunk — Jó pálinkája van, toeesoii még üggyé! — enyhült meg az öreg hangja. — Lekoppanlotla az üres poharát az asztalra... — Na mönnyünk. me így stvse losz mogkapáva a kukorica, igazította helyre a kalapját, mielőtt kilépett az ajtón. Olyan a portáin; hogy a barátaim irigykednek. A kertem, mint a patika. egy szál gaz nincs benne! Mindenütt rend. tisztaság. Dc a léckerítésen azt a kitört lyukat — megfogadtam — soha nem csinálom be! Ha megerkc/em a tunyara. az ajtóból egyenesen rálátok. Örök emlékeztetőül! SZ. NAGY LÁSZLÓ