Délmagyarország, 1990. szeptember (80. évfolyam, 219-248. szám)

1990-09-26 / 244. szám

/-n GYARORSZÁG 80. évfolyam, 244. szám 1990. szeptember 26. szerda Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ara 4,30 forint Politikai nagyhét az egyetemeken Vacsora után, vastagabb zsebbel — Folytatádik a nemzetközi pezsgés — Tervszinten a megújhodás — Látlelet a városrészekről Újra nyitotta „konzi"— Valóban szabad-e a tanterv? Á szovjet csapatkivonások gazdasági háttere E gy késői, de fontos hír: a magyar—román határsza­kaszon a határőrök elfogtak 87 török és 4 iráni ál­lampolgárt, akik a „zöld határon" át kívántak ma­gyar területre jutni. Elfogták a Gold-tourist Utazási Iroda két buszsofőrét, akik a cég autóbuszával a magyar oldalon várták a határsértőket. A kihallgatás megkezdődött. Az MSZP nyilatkozatot tett közzé az Országos Sajtó­szolgálat révén, melyben kijelentik, hogy az elnökség 25-i ülésén, a kongresszus döntésének megfelelően, változatla­nul a párt modern szociáldemokrata jellege mellett fog­laltak állást. Az egyetemisták követeléseiről, megmozdulásairól szin­te minden pártnak és szervezetnek megvan a maga állás­foglalása, közleménye, kiáltványa. Az egész újságterjede­lem szűk volna valamennyi ismertetéséhez, A rokonszenv­kimyilvánítások mellett jelentős számban bírálják is a fel­sőfokú intézményekben tanulók követeléseit. A szegedi eseményekről lapunkban természetesen beszámolunk. Agatha Christie Tíz kicsi néger című világhírű művé­re emlékeztet a Nyolc kicsi néger című MTI-anyag, amely­nek lényege, hogy a Varsói Szerződés tagországai a világ­gazdaság „négerei" voltak. Jószolgálati volt a párizsi út A Magyarországon állo­másozó szovjet csapatok ki­vonásával összefüggő anya­gi és gazdasági kérdésekről Budapesten tárgyaló dele­gációkat Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kap­csolatok minisztere és Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió külgazdasági kapcsolatainak minisztere vezette. Nézetkülönbségek vannak a tulajdonjog kérdésében, a környezetszennyezés miatt keletkezett károk megítélé­sében, azok nagyságának megállapításában, valamint az átadásra került objektu­mok értékének megállapítá­si módjában, illetve az azt követő kifizetések rendjé­ben, időpontjában. A ta­nácskozáson hosszabb időt fordítottak a környezetvé­delmi károkkal összefüggő kártérítés kérdésére. A nemzeti megújhodás programja A tervezettnél sokkal hosszabb ideig: mintegy másfél óráig tartott kedden Párizsban Antall József ma­gyar és Michel Rocard fran­cia kormányfő megbeszélése. A találkozó után Antall Jó­zsef újságíróknak elmondot­ta : „Átfogó tájékoztatást adtam a miniszterelnök úr­nak a magyarországi gazda­sági és politikai helyzetről, a legújabb fejleményekről. Foglalkoztunk Magyarország gazdasági nehézségeivel, be­leértve elsősorban az ener­giaproblémákat, az olajvál­ság közvetlen hatását. A mi­niszterelnök úr újra biztosí­tott Franciaország támogatá­sáról az Európai Közössé­gekkel kapcsolatos tárgyalá­sainkon. Tárgyaltunk a var­sói szerződéssel kapcsolatos ügyeinkről, megvitattuk mind a saját biztonságunkat, mind pedig az európai biz­tonságot érintő témákat, fi­gyelembe véve a Szovjetunió helyzetét, Gorbacsov úr poli­tikai törekvéseit. Befejezte nemhivatalos lá­togatását, és kedden a késő délutáni órákban hazauta­zott a francia fővárosból a magyar miniszterelnök. El­mondta, hogy igen hasznos­nak tartja párizsi útját, melynek „formáját francia barátaink választották meg, és költségeit is teljes össze­gükben vállalták. A magam részéről ezt jószolgálati út­nak tartottam és tartom; a legfontosabb az, hogy a francia fővárosban ötszáz érdeklődő üzletember és ve­zető politikus előtt mondhat­tam el a magyar politikáról azt, amire kíváncsiak voltak. A találkozó azt. a célt szol­gálta, hogy a francia üzleti körök, bankkörök Magyaror­szágot elsőrendű partnernek tekintsék." Az est szervezőinek közlé­se szerint — amelyet Antall József megerősített — a hét­fő esti díszvacsora bevétele — a költségeken, a magyar vendégek útjának fedezésén felül — várhatóan alapítvá­nyi célokat szolgál majd. Kedden nyilvánosságra hozták a kormány három­éves programját. „A nem­zeti megújhodás programja — A köztársaság első há­rom éve" című dokumen­tum több mint 200 oldalon foglalja össze az elkövetke­ző három év feladatait, a gazdaságpolitika, a környe­zetvédelem, az oktatás és kutatás, a népjólét, a műve­lődéspolitika, a közigazga­tás, a nemzetbiztonság és honvédelem, valamint a külpolitika területén előt­tünk álló tennivalókat. Szól a program a múlt rendszer örökségéről, a gazdaságpo­litika eszközrendszeréről, az első száz nap törekvéseiről, a jogállam kiépítésének leg­fontosabb állomásairól, az egyházak szerepéről is. (A programot lapunk később ismerteti.) Göncz Árpád Ukrajnába látogat Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke az uk­rán legfelsőbb tanács elnö­kének meghívására csütör­tökön háromnapos látogatás­ra Ukrajnába utazik. A magyar államfő megbeszélé­seket folytat az ukrán álla­mi és politikai élet vezetői­vel, s találkozik a kárpát­aljai magyarság képviselői­vel. A közelgő látogatás kap­csán a köztársasági elnök elsőként a magyar—szovjet kapcsolatrendszer egészé­nek alakulását tekintette át az újságírók előtt. Ügy vé­lekedett, hogy a Magyaror­szágon, illetve a Szovjet­unióban végbemenő nagy jelentőségű átalakulási fo­lyamatok — bár nagyság­rendjüket, világpolitikai ha­tásukat tekintve természet­szerűleg nehezen összevet­hetőek — napjainkban pár­huzamos történelmi vágá­nyokon futnak. Csak egy év bizalom? A megengedhetetlen késlekedést és a súlyos egyetemi statutumgondokat sűrűn emlegették a JATE tegnapi okta­tói asszértekezletén. Eredetileg a két, jól elválasztható napirendi pont, a májusban a Parlament elé kerülő új oktatási törvénnyel kapcsolatos állásfoglalás és az új egyetemi tanács megválasztásának módja lett volna, de a vita e két kérdésben összefolyt. Mennyi időre kapjon megbízatást a leköszönő régi helyébe lépő új szenátus, s milyen legyen az eljövendő egyetemi alkotmány — ez iz­gatta lenginkább a felszólalókat. Hogy a döntés milyen nehéz, azt az érvek bizonyítják. A JATE-n belül létrejött két mozgalom, a Jámbor Szán­dék csoport és a Mozgalom az egyetem megújításáért, nem kis létszámú támogatóval, amellett foglalt állást, hogy a megválasztott egyetemi tanácsnak csak egy évre szavaz­zanak bizalmat, mert a Parlament által elfogadott törvény új helyzetet teremt majd, amikor a lehetőségek pontos is­meretében újabb szavazást lehet tartani. De mi lesz, ha a Parlament a törvényt nem fogadja el májusban, hanem júniusra halasztja? Akkor a jövő nyáron lejár a megsza­vazott egy év, s nyár közepén lehetetlen újabb választást tartani — válaszolnak a terv ellenzői. Ügy tűnik, a JATE vezetését kicsit felkészületlenül ér­ték a küszöbönálló változások, a körömre égő gyertya pe­dig kevés fényt ad ahhoz, hogy nyugodtan lehessen meg­vitatni más, szintén fontos kérdéseket, mint a hallgatói képviselet megvalósítása, a tudományos minősílfeek ügyé­nek rendezése, vagy a függetlenségi modell kialakítása. A vita folyamán elfogadták azt a javaslatot, hogy az egyetem reformbizottságot hozzan létre, melynek tagja lehet mindenki, aki valamilyen tervet, javaslatot tett az asztalra; a továbbiakban ez a bizottság foglalkozna a részletekkel. (panek) Visszavágtak a jugoszlávok 26-16 Amennyire jól éreztük magunkat hétfőn az újsze­gedi Sportcsarnokban a Ma­gyarország—Jugoszlávia női kézilabda-válogatottak mér­kőzésén, annyira feszeng­tünk tegnap a visszavágón, a zombori sportcsarnokban. A magyar együttes árnyéka volt önmagának. Felváltva hullottak a kapukba a gó­lok, de ez csak 10 percig (9.7) tartott. Pedig azt hittük, hogy a világ egyik legjobb játékosaként számon tartott Kitics nélkül a jugoszláv válogatott sebezhető lesz. Győrffyné, majd nem sok­kal később György a veze­tést is megszerezte, de vé­gül az első játékrészt két­gólos hátránnyal zárta vá­logatottunk. (Folytatás a 6. oldalon.) Dornernét a visszavágón is nehezen tudták tartani a jugo­szláv védők Tanévnyitó egy „új" intézményben Ismét van konzervatórium Szegeden „1952. augusztus 17-én történt, hogy Rákosi Már tyás, Magyarország akkori, rossz emlékű miniszterelnö­ke megszüntette az ország­ban működő zenekonzerva­tóriumokat, és egy új — a magyar és az európai 'zene­oktatási hagyományoktól teljesen idegen — háromta­gozatos, egymástól mereven elkülönülő rendszert hozott létre ..." Weninger Richárd, immár a Liszt Ferenc Zene­művészeti Főiskola Szegedi Konzervatóriuma igazgató­jának ünnepi beszédéből idéztünk, mely tegnap dél­után hangzott el, mintegy új korszakot nyitva az in­tézmény életében. Ugyanis az országban két helyen, Debrecenben és Szegeden sikerült újra visszaállítani a zenekonzervatóriumi kép­zésformát. Az ünnepi tanévnyitó vendége volt többek között Soproni József, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola rektora, s a sze­gedi felsőoktatási intézmé­nyek képviselői is megtisz­telték jelenlétükkel a házi­gazdákat. Az ünnepi beszé­dek után eskütételre kérték fel az elsőéves hallgatókat, majd rövid koncertet adtak növendékek és tanáraik. A tanévnyitó után az intézmény igazgatójával Wenin­ger Richárddal beszélgettünk: — Mit jelent ez a régi-új forma? — Egy folyamatos képzést ugyanazon szellemi mű­helyben, tízéves kortól egészen huszonhárom éves korig. Eddig minden, zene iránt fogékony gyerek kénytelen volt végigjárni a zeneiskolát, a zeneművészeti szakközépiskolát, s utána hozzánk jött, a főiskolára. Mostantól azok a gye­rekek, akikről már korán kiderül, hogy különlegesen te­hetségesek, az általános és a középiskolák végzése mellett nálunk tanulhatnak zenét Tizennégy éves kortól a Tö­mörkény gimnázium tanulói lehetnek, ott tanulhatják a közismereti tárgyakat, nálunk pedig a zenét. Itt kell meg­jegyeznem, hogy a Tömörkény igazgatója. Kühn János rendkívül megkönnyíti munkánkat azzal, hogy a gimnáziu­mi órákat a mi időbeosztásunkhoz és vizsgáinkhoz igazít­ja. A mi tanulóinknak nem kell felvételizniük a zenemű­vészeti főiskolára, hanem a gimnáziumi érettségi vizsga és a konzervatóriumi tanárok ajánlása alapján, felvesszük őket. A főiskola harmadik évének végére derül ki. a hall­gató milyen további képzésre alkalmas. Aki kevésbé ki­ugró művészi tehetség, annak azt ajánljuk, végezze el a főiskola negyedik évét ami után zenetanári diplomát kap. I/esz olyan, aki képessége miatt az egyetemi ágazaton foly. tatja még két évig tanulmányait, s akkor művésztanári diploma tulajdonosa lesz. — Mennyit ér ez a diploma? — Amennyit a világ bármely akadémiáján szerzett képesítés. Bárhol, bármikor konvertálható. — Gondolom, egy szellemi, zenei műhelyt nem köny­nyű összeverbuválni. — A Tömörkény gimnázium zeneművészeti szakán és a mi főiskolánkon remek szakemberek dolgoznak évtizedek óta. Mindnyájukat átvettük, és megtartottuk. S az ország­ból még sok tehetséges művésztanárt idecsábi toltunk. Olya­nokat, akik egy-egy tanszék színvonalas működtetésével profilt, karaktert tudnak adni a szegedi konzervatórium­i>ak. Például Zempléni Kornél zongoraművész, mint nesz­tor típusú tanár, egyik fontos pillére lesz az intézmény­nek. De fiatalabb szakembereket is idehívtunk, többek között Siklósi Gábort, Dobos Mártát, Maczák Jánost, Bá­lint Jánost... Friss diplomásokat is szívesen fogadtunk. Huszár Emőke, Dudás Veronika a mi tanítványunk volt, Csanádi László Olaszországból települt vissza nemrég, s Egetö Máriával együtt az orgona tanszakot fogja beindí­tani. Üjra köztünk van dr. Mihálka György, a tanárkép­zőről pedig „átigazolt" hozzánk Berényi Bogáta. Már pró­bál az új szimfonikus zenekarunk, Jancsovics Antal kar­nagy úr vezeti, lesz egy ütő- és rézfúvós-együttesünk, és természetesen tovább működik a Weiner Leo Kamara­zenekar is. Vaszy Viktorról neveztük el az operastúdión­kat, ahol Berdál Valéria és Sinkó György énekművészek, valamint Horváth Zoltán rendező tevékenykedik, Mesz­lényi László barokkzenekara is folytatja munkáját... Ter­mészetesen mindent és mindenkit nem sorolhatunk most föl. — A konzervatórium továbbra is Budapesthez tarto­zik? — Soproni József, a pesti főiskola rektora bátorított bennünket, hogy belevágjunk ebbe a vállalkozásba. Ígére­te szerint, egy-két éven belül elengedi a kezünket a fő­város. — Mit gondol, hogyan tud az új önkormányzattal együtt dolgozni a konzervatórium? — Egyelőre nagyon érdekel hogy milyen lesz az új önkormányzat. De azt is meg kell mondjam, hogy bár — mint minisztériumi intézménynek, eddig alig volt közünk a helyi tanácshoz, mi mégis fontosnak tartottuk jó kap­csolatot tartani vele. Hiszen Szegeden élünk és dolgozunk. Ügy látszik, a város is becsülte munkánkat, mert egy tel­jes épületet kaptunk nemrég tőle, ahol tizenhat tantermet tudtunk kialakítani. Ezért a városért vagyunk, és jó len­ne. ha a konzervatóriumból kikerülő, egv-egv később vi­lághírű művész így dicsekedhetne: Szegeden diplomáztam. Pacsika Emília *• 4. 1

Next

/
Thumbnails
Contents