Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-06 / 194. szám

1990. augusztus 6., hétfő Pártporta — visszhang 3 Pártemberek a kerekasztalnál Rúzsán nem várnak... Az MSZP és az Agrárszövetség rú­zsai szervezetének közös kezdemé­nyezésére a községben működő pár­tok (FKGP. Nemzeti Kisgazdapárt, MSZMP, SZDP), a római katolikus plébános, valamint a társadalmi és gazdálkodó szervezetek (Népszabad­ság Tsz. HNF, áfész. takarékszövetke­zet, Kiasz, Pofasz, Defag. községi ta­nács) megállapodást kötöttek arról, hogy kéthetente kerekasztal-megbe­szélést tartanak. Céljuk: a községi önkormányzat megalakulásáig, s még azután is a helyi problémák közmeg­egyezéses kezelése, rendezése. A meg. beszéléseken felmerült az, hogy a ke­rekasztal kapjon bizonyos jogosítvá­nyokat, növelvén ezzel önmaga ko­molyságát és hatékonyságát, de ezt a javaslatot végül is elvetették. A kon­szenzus csak a pártokra érvényes, s ezek befolyása révén a kerekasztal érvényesítheti akaratát (annak elle­nére, hogy határozathozatali joga nincs); vagyis mintegy jelképezve a közhangulatot, alkalomadtán a poli­tikai nyomás eszközével élhet A ke­rekasztal önmaga feloszlatásáig mű­ködik. Az elsó megbeszélésen téma­ként a leendő önkormányzat szere­pelt, az elkövetkezendő időben tár­gyalni kívánnak a földkérdésről ós a közbiztonság helyzetéről is. A leg­utóbbi összejövetel célja a helyi ok­tatás jövőjének megvitatása volt. Er­re meghívták az iskola vezetőit is­Habár az ülések nyilvánosak, a rú­zsai émberek eddig még távoltartot­ták magukat ezektől. Rúzsa nem Öttömös A személyi és tárgyi feltételek hiá­nya a nyelvoktatás területén a leg­szembeszökőbb. A szervezeti rend­szer a komoly szakmai munka be­nyomását kelti, hiszen például az orosz nyelv oktatása már az óvodá­ban megkezdődik, az alsó tagozatban szakkörökben folytatódik, negyedik osztálytól kezdve pedig kötelező. Az iskola most megpróbálja fokozatosan felváltani a némettel, de nem állnak rendelkezésre megfelelően képzelt nyelvtanárok. A pártok képviselői el­mondották: ha az életszínvonal azo­nos a városéval, a tudásszint miért marad mégis alatta? Lehet-e mindent a felszereltségre fogni? Miért van az, hogy ha Szegeden megtudják egy­egy középiskolában a jelentkezőről, hogy rúzsai, csak legyintenek? Nem biztos, hogy mindenki buta, aki a vá­rostól 30 kilométerre lakik. Tapsot aratott az a közbeszólás, hogy régen, a tanyoí iskolában a tanítónő csak arra kérte a szülőt: engedje a gyere­ket az iskolába, a többi az ő dolga. A helyenként szenvedélyessé váló vita nem .egy esetben az igazgatónő elle­ni személyes támadássá fajult. Szak­mai hozzáértését tiszteletben tartva, vezetési stílusát támadták. S noha hangsúlyozták. Rúzsa nem Öttömös, szemére vetették, hogy elmarja az iskolából a már végleg letelepedett házaspárokat. Mert ez itt a fő kér­dés: Miért mennek el ezek a tanár­emberek a faluból? Kellenek a férfiak Elég baj az is, hogy ide csak fia­tal, frissen diplomázott, vagy érett­ségizett nők jönnek tanítani, s csak átmeneti ideig: vagy visszatérnek a városba, vagy szülni mennek. Olyan nagy a mozgás, hogy a gyerekeknek nincs is módjuk megszokni egy-egy tanárt. — Kérem, nekem két fiam jár eb­be az iskolába. A nagyobbiknak ed­dig hét a kettőnek együtt pedig már több mint tíz osztályfőnöke volt — eddig! — mondta az egyik résztvevő. — Tessék férfiakat beállítani osz­tályfőnöknek! — így a másik. — Férfiakat? Honnan? Igaz. egy­szer már volt egy férfi Rúzsán — gondolkodik el az igazgatónő —, de ő is elment Szegedre, mihelyt ott gimnáziumi állást ajánlottak ' neki. Vannak ugyan szolgálati lakások, de ez nem elég vonzerő. Aki egyedül jön, az rövid időn belül el is megy. — Ezért kéne nagyobb becsben tar­tani a házaspárokat! A tanárok együtt lélegezzenk a faluval, ne a szegedi busz után rohanjanak! — hangzik fel ismételten a vita hevében. — És a fiatal tanárnők! Kérem, ne­kem az egyik nap azzal jött haza a lányom, hogy képzeld, anyu, a tanár néni fülében ekkora (s itt mutatja, hogy mekkora) a karika, s a körme kékre van festve. Van-e így tekin­tély? — kérdezi egy anyuka a taka­rékszövetkezettől, Hiányzik az egyház — A '60-as években én még áldoz­tam, bérmálkoztam, tanultam hittant is. de az elmúlt 20-25 éves tiltás ugyancsak látszik. Elég bemenni Sze­gedre, az ifjúsági napokra; szakad­tan, italosan, piszkosan mászkálnak a gyerekek. Ezek lennének a mi fiaink? Nagyon hiányzik az egyház. S bizony, hiányzott a plébános úr is, pedig biztosan sok érdekes dolgot, mondhatott volna. Itt, Rúzsán, már tavaly óta ismét van hittanoktatás, az iskola és a plébánia jószomszédi kapcsolatban vannak egymással A hitet nem órakeretben tanulják a gyerekek, noha az iskola a délutáni foglalkozásra ajánlott termet, a plé­bános úr ezt megköszönte, mondván, elég nagy az ő plébániája. A hittan két korosztályt érint elsősorban: az elsőáldozókat és a bérmálkozókat. Mindkettőre jelentős az igény (s ta­lán nemcsak az ilyenkor szokásos arany fülbevaló miatt). A hitoktató nem nevelőtestületi tag (nem is les?, az — legalábbis egy darabig biztosan nem), de osztálytermet minden to­vábbi nélkül a jövőben is biztosít az iskola. Ez már a helyi rendszerváltás egyik első jele. De lesz-e átfogó ok­tatáspolitikai koncepció, és struktúra­váltás? (Minden bizonnyal kevés az, hogy a történelemtanításban szabad kezet kapott az iskola.) Szeptembertői iskolaszék? — Antall Józsefek sem vártak ar­ra, hogy lebontja helyettük valaki a pártállamot! Lássunk hozzá mi is! — At lehetne alakítani a szülői munkaközösségeket is! Üj szemlélet­tel, más célokkal működtetni, de ez már talán kevés... — ősztől álljon fel Rúzsán az is­kolaszék! A fölső jóváhagyást majd­csak megkapjuk! — Szeptember 1-jéig ki kell dol­gozni a részleteket: hogyan működ­jön együtt a nevelőtestület, a szülő és a diákok; hogyan történjen az igaz­gató megválasztása; milyen jogosít­ványokat kapjon az úttörő romjain létrejött, osztálykeretben működő di­ákönkormányzat és az iskolaszék; utóbbi milyen viszonyban legyen az iskolával és a községi önkormányzat­tal? Teljes az egyetértés. A megvalósí­tás egyik igazolója lehet a kerek­asztal létének. Akadémikus zárszó he­lyett a ruzsaiak konkrét lépésre szán­ják el magukat: a pártok alapítványt tesznek. A legjobb tanulók ezentúl pénzjutalomban részesülnek. A meg­szervezés gondja az Agrárszövetségé. * A vidék politizál. Hiba lenne azt állítani, hogy ez nem így van. Rúzsán az országos politikához hasonlítva példa nélküli (példa értékű?) kon­szenzus született meg: itt azt mond­ják, nem a pártok, hanem Rúzsa ér­deke az elsó. Ahogy innen látszik. Rúzsa immár a ruzsaiaké. Az agyak­ba már bevésődött az új potitikai ter­minológia es argumentáció. Az em­berek vitatkoznak, kezdeményeznek, látszik a tenniak'arás. Az emberek a partokból. Mert a többi rúzsai azért még nagyon hiányzik innen. Odor József — Mit jelent a legkisebb kormánypárt helyi szerveze­tének lenni? — kérdeztük Simor Ferencet, a Keresz­ténydemokrata Néppárt Csongrád megyei elnökét. — Magabiztosságunkhoz hozzájárult, hogy pártunk tagja lett a kormánykoalíció­nak. Am a helyi adottságok­ból fakadó választási ered­ménnyel nem vagyunk elé­gedettek, mert pártunk azóta se olyan súllyal szerepel a helyi közéletben, mint azt reálisnak tartanak Min­denesetre részt venni a kor­mányzati munkában, foko­zott felelősséget jelent, hogy az általunk helyesnek tartott követeléseket érvényre jut­tassuk. Szervezetünk életé­ben fellendülést jelentett az új szerepkör. Makó környé­két leszámítva minden város vonzáskörzetében több cso­portunk is működik. Taglét­számunk megyei szinten még nem éri el az ezret, de nem is törekszünk a belépők számának növelésére. A cé­lunk az, hogy a megyében kiteljesedjék az a szervezeti hálózat, amellyel az eszmei­ségünkkel szimpatizáló em­bereket mozgatni tudjuk. — A képviselőválasztás után mennyire újult meg pártjuk ebben a régióban? — Az országos vezetőség kicserélődéséhez hasonlatos „Keresztényi sajátosság a nyitottság" váltásra megyei szinten nem volt szükség, mert a „közép­szinten" korábban is dina­mikus vezetők dolgoztak. Természetesen történtek sze­mélycserék és az apparátus bővült. A szegedi szervezet elnöke dr. Farkas László — A Kereszténydemokra­ta Néppártnak milyen a vt­szonya a keresztény eszme­körből táplálkozó civil szer­vezetekhez — például a Ke­resztény Értelmiségi Szö­vetséghez — és az egyházak­hoz? — Az a véleményem, hogy pártszerű tevékenységet folytat minden olyan társa­dalmi szervezet, amely részt akar venni a közéletben. Ezért a civil társadalom kü­lönböző szerveződéseivel va­ló együttműködésünk is pártközi kapcsolatnak te­kinthető. Az egyházak kül­detése és funkciója más. Pártunk minden történeti egyházat és felekezetet — mint a nép komolyan veendő erőterét — tisztel, de szerve­zetileg nem kapcsolódunk ezekhez. Á KÉSZ helyi szer­vezetével sincs szoros együttműködésünk, de bázi­sunk azonos. Ezért számí­tunk rájuk például a helyha­tósági választásokon való si­keres szereplést ösztönző, ezután létrehozandó tömö­rülésben A KDNP célja a dialóguskészség fenntartása, a nyitottság, — Mondjak, ennek a part­nak. helyi és országos szin­ten sincsenek jelentős poli­tikus-személyiségei. — Ez valótlan állítás. Nem volt fórumunk és pillanat­nyilag sincs lehetőségünk, hogy ismertebbé váljanak politikusaink, szakértőink. Nyitottságunkból adódik, hogy egészen szűk kört je­lentenek azok a politikusok, akik nem kötődnek eszmei­ségünkhöz .... — Nem gondolja, hogy az ilyen típusú kijelentésekből is táplálkozik a félelem; új keresztény-nemzeti kurzus következik? — Ennek emlegetése tel­jes mértékben alaptalan fé­lelem vagy rosszindulatú hisztériakeltés. Egy ilyen ve­szély elhárításában egyéb­ként a Kereszténydemokrata Néppárt — mint a haladás elkötelezettje — lenne a leg­főbb szövetséges. — A helyhatósági válasz­tásokra hogyan készülnek? — Azt tartjuk, a legfonto­sabbnak, hogy az egész or­szágban olyan képviselőtes­tületek jöjjenek létre, ame­lyekben a tagok feddhetet­lenek, jót akarnak. Ezt nem ölbe tett kézzel várjuk, de minden kerületben nem aka­runk önálló jelöltet indítani. Pártállásra tekintet nélkül minden olyan személyt tá­mogatunk, aki szerintünk megfelel a fenti elvárásunk­nak. Nyitottak vagyunk a szövetségek megkötésében is; akik elfogadják eszmeisé­günket. azokkal együttmű­ködünk. A jó program ki­dolgozásának alapja a meg­felelő személy kiválasztása. — Lesz-e önálló polgár­mesterjelöltjük? — Tekintettel arra, hogy valószínűleg a Szeged nagy­ságú városokban közvetett választás lesz, ezt most nem tartjuk exponálandó kérdés­nek ... A községekben vi­szont — ha találunk alkal­mas személyt — indítunk önálló jelöltet a polgármes­terségért. (üjszászi) Tisztelt Kiss Ferencnél A DM július 31-i szá­mában megjelent levelét ön kifejezetten a Kisgaz­dapárt vezetőségének írta, így szeretnénk rá nyilvá­nosan válaszolni. A független kisgazda­párt programjában meg­hirdette, hogy .minden jog­talanul elvett tulajdont (közte a földet, gazdasági és lakóépületeket, műhe­lyeket stb.) vissza akar származtatni eredeti tulaj­donosának. illetve örökö­seinek, vagy ha ez már nem lehetséges, úgy meg­felelő kártérítést kíván adni helyette. Ez egysze­rűen elvi kérdés, enélkül ugyanis nem képzelhető el semmiféle igazságtétel és rehabilitáció. Természe­tesen, mi sohasem akar­tunk „ajtóstól rontani a házba", vagyis mindezt csak fokozatosan szeret­nénk végrehajtani. Leg­fontosabb és elsődleges célunk a földkérdés lép­csőzetes rendezése, hiszen itt termelő (illetve termő) ingatlanról van szó. Azon­ban nem áll fönn (ami­től ön fél), hogy bárkire rá akarnánk erőszakolni a földet, illetve annak mű­velését. De a tulajdonjog mindenképpen megilleti. Így a földet eladhatja, bérbe adhatja, vagy meg­felelő haszonbérért akár a téesz kezelésében is hagyhatja. Nincs szó tehát a téeszek „szétveréséről" (az efféle tévhitek csak a rosszindulatú ellenpropa­ganda eredményei!); az életképtelen téeszek bizo­nyára maguktól is meg­szűnnek. Nem kerülhet veszélybe a mezőgazdasági termelés sem, hiszen a magángaz­daságok már fényesen bi­zonyították fölényüket a jelenlegi téeszekkel szem­ben Természetesen a szö­vetkezés új, korszerűbb formáit (pl. vetőmag-szö­vetkezet, gépszövetkezet, értékesítési szövetkezet stb.) — teljesen önkéntes társulási alapon — ma­gunk is támogatjuk. Ab­ban igaza van. hogy meg­felelő hitelnyújtásra, ag­rárbankok felállítására, megbízható szerződésekre van szükség. Ezen mun­kálkodik jelenleg a Kis­gazdapárt. Meggyőződésünk, hogy a jövő mindenképpen iga­zolja elképzeléseink he­lyességét, s akkor egycsa­pásra eloszlanak az öné­hez hasonló aggályok. Vá­laszunkat önnek címez­zük, de reméljük, mások is értenek belőle. Tisztelettel az FKGP szegedi vezetősége Tudatlan ember — a kultúráról A külföldi diákokról írt Szegedi Tamás. A nevükben szólok az olvasóknoz, es tajekoztatom a tényékről Szegedi Tamást, hogy ne maradjon tudatlan ilyen kulturált társa­dalomban . Tamás első panasza, hugy a szórakozóhelyeken a ven­dégei* 70 szazaleka külföldi diak. A szórakozóhely üzlet, már csak ezen sem lehet elkülöníteni ott az emDereket, fekeie vagy feher. magyar vagy külföldi egyaránt elmehet oda. Tamas talan azt szeretné, hogy legyen egy szórakozó­hely csak a külföldi diákoknak, ahova a magyarok nem mehetnek be? Tamás az európai kultúráról beszélt. Már­pedig a kulturált Európában nincs elkülönítés egy kül­földi és a házigazda között. A színhelyeken kellene meg­kerdezni: miért a külföldiek a törzsvendégek. Bizonyára nem „rossz" magatartásuk miatt. Biztosan előfordulnak ki­rívó esetek — ugyanúgy, mint a magyar vendégek között. Egy-két ilyen ember miatt azonban nem lehet egy egész népet, a becsületesen dolgozókat és tanulókat is elítélni. Az egyetemi képzésről is keveset tud, Tamás. Tudja-e, hogy előfordul: mi, devizás hallgatók, a késő délutáni órákban tanulunk az egyetemen, mert kora délelőtt a ma­gyer egyetemisták hasznalják a tantermekef Az orvostu­dományi egyetemen — sajnos — hiányoznak a legkor­szerűbb oktatástechnikai eszkőzök, de ami van. az min­den — legyen magyar vagy külföldi — diák rendelkezé­sére ál!. Ezek az eszközök nemhogy a legkorszerűbbek, hanem a legegyszerűbbek (például tükrös mikroszkóp). Az orvostudományi egyetemen a magyar hallgatók eddig so­hasem miattunk küzdöttek tankönyvhiánnyal, ugyanis a devizások angol nyelven tanulnak, es külföldről veszik a tankönyveket. Ha ugyanatzt a jegyzetet használjuk, akkor a magyar diák néhány forintért, mi viszont néhány száz forintért vásárolhatjuk azt meg. A devizás hallgatók képzéséből az orvostudományi egyetemnek nem hátránya, inkább előnye van. Többek kö­zött azért, mert a külföldiek jelentette követelményszint miatt fejlődött az oktatás 'színvonala. A tudományegyetem jogi karán tanuló külföldi diákok pedig azért tanulhatnak magyar jogot, és azért használhat­ják később is ismereteiket, mert a jogtudomány és minden tudomány kultúra, mert a magyar jog az európai kultúra része. Gondolom, Tamás egyetért velem, hogy ugyanilyen ok miatt nem „fölösleges", hogy a magyar diákok például orosz történelmet, vagy idegen nyelvet tanulnak. Továbbá, mi, külföldi diákok kilenc hónapig ismerkedünk a ma­gyar nyelvvel s azután kezdjük meg egyetemi tanulmá­nyainkat. El lehet képzelni, hogy a nyelv nehézsegei mi­att nehezebben megv a tanulás, de mi nem adjuk fel. mert a szótár segítségével megoldjuk a feladatokat Szegedi Tamás végül azt irta: „Nem a bőrük színével van problémánk, hanem azzal az európainak cseppet sem nevezhető kultúrával, amellyel .megörvendeztetnek' ben­nünket." Tamástól kérdezem: hol a kultúra,' amikor le­becsüli a külföldi diákokat? Hol a kultúra, amikor egy „kulturált európai nép" bántja vendégét, gyűlöli az ide­gent? Az ön által leírtak alapján, mely európai kultúrához csatlakozik? Tamás, nem jár nyitott szemmel, elfogultan és általánositóan fogalmaz. A nemzetközi előkészítő intézetben, ahol a magyar nyelvet tanultuk, jól emlékszem, tanáraink úgy beszéltek saját néoükről. hogy „a magyarok vendégszeretők". Akkor ezt éreztük is. Persze, azóta vannak rossz tapasztalataink — ezek közé tartozik Szegedi Tamás cikke is —. de az ittenitől valóban különböző társadalmunkban úgy nevel­tek minket, hogv szeressük a vendéget Ezért nem fogjuk sokáig emlegetni azt a tudatlan cikket, és szeretettel fo­gadunk hazánkban mindenkit, s ha a mi pioharunkba be­leesik az utolsó csepp, hozunk másikat, a vendég ked­véért Imad Eldin Osman, angol nyelven tanuló orvostanhallgato

Next

/
Thumbnails
Contents