Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-06 / 194. szám

2 Olvasószolgálat 1990. augusztus 6., hétfő A köztársasági elnök alkotmányos jogköre A köztársasági elnök, képviseli az állánrtót; a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerző­déseket köt, ha a szerződés tárgya a törvényhozás ha­táskörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az Or­szággyűlés előzetes hozzájárulása szükséges; megbízza és fogadja a nagyköveteket és a köve­teket; kitűzi az országgyűlési és tanácsi választásokat; részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok ülésein; javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megtételére; kinevezi és felmenti — külön törvényben meghatá­rozott szabályok szerint — az államtitkárokat; külön törvényben meghatározott személy vagy szer­vek javaslatára kinevezi és felmenti a Magyar Nem­zeti Bank elnökét, alelnökeit és az egyetemi tanárokat; megbízza és felmenti az egyetemek rektorait; kinevezi és előlépteti a tábornokokat; megerősíti tisztségében a Magvar Tudományos Akadémia elnökét; adományozza a törvényben meghatározott címeket, érdemrendeket, kitüntetéseket, és engedélyezi viselésü­ket; gyakorolja az egyéni kegyel mez és jogát; dönt az állampolgársági ügyekben; dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a hatáskörébe utál. A köztársasági elnök intézkedéséhez és rendelke­zéséhez — néhány kivételtől eltekintve — a miniszter­elnöknek. vagy az illetékes miniszternek az ellenjegy­zése szükséges. (A köztársasági elnök jogköréröl az alkotmány 30. paragrafusa rendelkezik.) vezérőrnagy arról is, hogy az előző évihez képest mint­egy 10 százalékkal, 46,5 szá­zalékra csökkent az eredmé­nyes nyomozások száma. Legkisebb az eredményesen felderített ügyek száma a fő­városban, ahol a 30 százalé­kot is alig érte el. Tovább csökkent az ismeretlen tet­tesek elleni nyomozás ered­ménye is. Több, mint 50 szá­zalékkal nőtt az ismeretlen tettesek ellen Indított nyo­mozások száma, a tettesek személye azonban az esetek mintegy 80 százalékában is­meretlen is maradt. A bűnözés mértéke katasztrofális — A bűnözés évék óta tár­tó növekedése különösen szembeszökő tavaly óta, s mára egyenesen katasztrofá­lis méreteket öltött — hang­zott el az Országos Rendőr­főkapitányság péntek délu­táni sajtótájékoztatóján. Ld­posi Lőrinc vezérőrnagy a bűnözési adatókat ismertet­ve elmondta, hogy az idei év első felében 146 ezer bűncse­lekmény ügyében rendeltek el nyomozást; ez mintegy 40 százalékkal több a múlt év hasonló időszakánál. Ugyan­akkor még hátra van az őszi­téli csúcsidőszak, s így köny­nyen előfordulhat, hogy újabb negatív csúcsot dönt­ve, az év végéig akár a 300 ezret is meghaladja majd az ismertté váló bűncselekmé­nyek száma. A bűncselekmények kü­lönböző típusai között jelen­tősen, több, mint 50 száza­lékkal nőttek a vagyon elleni károkozások, és közel 30—30 százalékkal a közlekedési és a gazdasági bűncselekmé­nyek. A bűnesetek területi meg­oszlására az jellemző, hogy számuk valamennyi megyé­iben jelentősen emelkedett. Kiugróan, több, mint 5Ú szá­zalékkal több bűncselek­ményt követtek el Hajdú­Bihar, Szolnok, Veszprém, Baranya és Szabolcs—Szat­mát—Bereg megyében, a fő­városban pedig mintegy 40 százalékkal nőtt a bűnözés nagysága a múlt évhez ké­pest. A vagyon elleni bűncse­lekmények egyébként több, mint 3 milliárd forint kárt okoztak, ez közel 90 száza­lékkal több az előző évinél. A bűntetőeljárások során eb­ből csak mintegy 240 millió forint térült meg. Aggasztó tényként szólt a GORBACSOV LEMOND? Eduárd Sevardnadze szovjet külügyminiszter pénteken a CNN amerikai televíziós tár­saságnak nyilatkozva, valószínűnek nevezte, hogy Mihail Gorbacsov szovjet elnök előbb-utóbb feladja az SZKP élén betöltött funkcióját. Sevardnadze szerint a jelenlegi helyzetben fontos volt, hogy Gorbacsov egyaránt megőriz­hesse az állami és pártvezetői tisztét, az utóbbi megtar­tása azonban inkább csak ideiglenes lépésnek tekinthető. IRAK — ÖSSZEFOGLALÓ. Irak vasárnap kettős stra­tégiával válaszolt a fokozódó nemzetközi nyomásra. A bag­dadi vezetés közölte az ENSZ Biztonsági Tanácsával, hogy megkezdte csapatainak kivonását Kuvaitból, Szaddam Húszéin elnök ugyanakkor újabb 11 hadosztály felállítását rendelte el, összesen 140 ezer katonával, úgymond a „po­litikai és katonai fejlemények miatt". A bagdadi rádió és az INA inaki hírügynökség által is közölt hírt a csapat­kivonás megkezdéséről a Fehér Ház kétkedéssel fogadta, az irakiak által megdöntött kuvaiti kormány washingtoni nagykövete pedig úgy fogalmazott, hogy Bagdad asak ját­szadozik, katonái egy tapodtat sem mozdultak Kuvaitból és a szaúd-arábiai határról. A JAPÁNOK NEM FELEJTENEK. Gyászolók, özve­gyek ezrei harangzúgás mellett emlékeznek meg hétfőn Hirosima borzalmas évfordulójáról: negyvenöt évvel ez­előtt, augusztus 6-án az amerikai légierő atombambával támadta meg, s tette csaknem teljesen a földdel egyenlő­vé a 344 ezer lakosú várast Azon az egyetlen napon két­százezer ember vesztette életét a gombafeíhö pusztításá­ban. A hirosimaiak az évek alatt kialakult szokás szerint, e szí*morú évfordulón új nevekkel egészítették ki a ha­lottak névsorát, mert az atomtámadás még közel fél év­század után is szedi áldozatait. Az atomfegyver romboló hatásának jeliképévé vált Hirosima nem akar megfeledkez­ni a rettenet napjáról: tavaly közadakozásiból két éá fél millió dollárnak megfelelő összeget költöttek egy. a bam­ba robbanási helyének közvetlen közelében levő, csalt vázában megmaradt, épület karbantartására. „Ezt a romot meg kell őrizni, mert arna a veszélyre figyelmeztet, hogy az emberiség az atomfegyverrel saját magát pusztíthatja el" — mondta a város polgármestere. KOVÁSZNA: MAGYAR PREFEKTUS. Hosszas vita után magyar nemzetiségű prefektust neveztek ki a több­ségében magyarok lakta Kovás ma megye élére. Fodor Fe­renc szombaton megjelent nyilatkozatában nyomatékosan hangsúlyozta: a legfontosabbnak azt tartja, hogy Kovász­ma magyar és román nemzetiségű lakói egymásnál béké­ben éljenek és dolgozzanak. VITA A NÉMET VÁLASZTÁSOK KÖRÜL. Az NDK­ban meglehetősen nagy kavarodást okozott Lothar de Maiziere miniszterelnöknek az a javaslata, hogy az össz­német választásokat az eredetileg tervezett december 2-a helyett október 14-én tartsák meg. Az új időpontot és an­nak előterjesztési módját különösen a szociáldemokraták (SPD) tartják elfogadhatatlannak. Megy ám itt a kótyavetye Azt már valamennyien tudomá­sul vettük, hogy magántulajdon nélkül nem lesz itt igazi piacgaz­dálkodás. Elfogadtuk, hogy bér­munkássá züllesztették az ipari és mezőgazdasági dolgozókat, az alkal­mazottakat, s mivel éppen a tu­lajdon hiánya miatt olyan nagy a kiszolgáltatottság Is, félve a ke­nyérkereseti lehetőség elvesztésétől, a mindennapi viselkedés és életfor­ma fő szabályozója: a ne szólj, szám, nem fáj fejem-szemlélet. Tu­lajdonképpen ez is vezetett az el­múlt négy és fél évtized totális csődjéhez, mert a szánk és a sze­münk akkor is csukva maradt, amikor a saját érdekünkben és a köz boldogulása érdekében bizony­bizony alaposan kinyithattuk vol­na. Am ki tehette az egzisztenciája kockáztatása nélkül? Viszont a füg­getlen, saját tulajdonnal rendelke­ző egyén, gazda, részvénytársasági tag nem megy bele az őt megalázó, javaiból kiforgató helyzetekbe. így tehet már mindjárt nagyobb lesz a haszon, gyorsabb a boldogulás. Ma az az állapot jellemző, ami­kor tervgazdálkodás már nincs, piacgazdálkodás pedig még nincs. Viszont mindenki, mindenáron, a lehető leggyorsabban gazdulni akar. Dehogy érne rá holnapig! Majd ép­pen ő, amikor a szomszéd, a másik ember mér megszedte magát, mi­csoda nyaralója, autója van, közel ül a tűzhöz, hát lophatott eleget, ne mondja már senki, hogy a napidí­jából építette fel a Balaton-parti polotáját Éppen ezért szépen, ha lehet, a fű alatt megy a kótyavetye. Gazdag példatárral rendelkezem. ám csupán néhány jellegzetes ese­tet említek. Az egyik jeles kisgazda legfőbb fájdalma, hogy soha egyet­len fillért nem kapott földjáradék Címén a tsz-be vitt földjéért (Ez­zel nincs egyedül, anyám az Abád­szalóki Lenin Tsz-től szintén nem kapott egy petákot sem.) Mivel ez a pénz törvényesen jár(na), az is elképzelhető, valamelyik ügyeske­dő fölszedi, vagy éppenséggel má­sik tsz-teg jövedelmét gyarapítja, de tény, a jogos tulajdonost megrö­vidítették. S ez még csak hagyján, de mit szóljunk ama dunántúli tör­ténethez, amely arról szól, hogy egy vagon műtrágya szőrén-szálán eltűnt a vasúti állomásról. Már ahogy az eltűnhetett S mit csinál az eladó vállalat? Simán leírja a tételt; a műtrágya érvényességi ha­tárideje lejárt s így nem hiányzik tovább senkinek. Fuccsba ment az érték. Pedig kevéske utánjárással kideríthette volna, melyik élelmes termelőszövetkezet szórta ki föld­jére a drága szállítmányt Abban is sok igazsága van a kis­gazdáknak, némelyik tsz igen drá­ga pénzen árulta a földeket Nagy üzlet volt az, helyenként eladni a sivatagot a bevételből meg toldoz­nl-foldozni az esedékes beruházá­sokat fejlesztéseket. Már ahol így cselekedtek. Ugyanis az élelme­sebb tsz-vezetők vérszemet kapták, s a befolyt összegéket dehogy gé­pekre, építményekre fordították, inkább árbevételként szerepeltet­ték, s így ugye (mintha kitűnően gazdálkodnának), igen vastag nye­reségre, prémiumra tehettek szert Durván leegyszerűsítve, ők már akkor felfedezték azt a játékot amelynek ma virágkorát éljük: a magad hasznára add el az állami vállalatot menekítsd a vagyonát részvénytársaságba, és örök életre gazdag, részvényes leszel. Ettől rafináltabb módszer azé a pesti mezőgazdasági intézményé, amelyik azzal hívja fel mostanság magára a figyelmet százezer fo­rintokat utal át egy nem létező kft-nek. Pontosabban a kft.-nek van neve és címe, de a cégbírósá­gon még hírét sem hallották, és színét sem látták, nemhogy beje­gyezték volna. Azon aztán már cso­dálkozni sem lehet hogy a szebb napokat látott intézményben egyre­másra fúrják-faragják egymást gyártják ám a papírmunkát, a feljelentéseket És mint a mesében, megérkezik a megváltás, egy Nyugatra szakadt hazánkfia személyében. Vadonat­új fehér Mercedes kocsijával furi­kázik városról városra, megyéről megyére, s igér ám fűt-fát vegyes vállalatot nyugati tőkét, mindent, mi szem-szájnak ingere. Egyik-má­sik vállalati, gazdasági Igazgató, aki éppenséggel szolgálati lakásban él, vendégül látja hetekig, hónapo­kig, fizeti az üzletkötő számláját, amíg kiderül a turpisság. Nincsen boldogult hazánkfia mögött sem tőke, sem komoly vállalkozás. Mit iehet ilyenkor csinálni, ami­kor elúszott a nagy lehetőség, a rendszerváltás pedig itt van a nya­kunkon? Legjobb hát potom pén­zért megvenni a szolgálati lakást, mielőtt kifaroltatnak belőle. Nincs igazam? Kedves Olvasók! Önök is szol­gálati lakásban élnek? Ss. Lukács Imre Új közlekedés- és hírközlés­politikai elképzelések Készülőben van — és várhatóan a jövő év elején az ország asztalára is kerül — az az új közlekedés- es hírközlés politikai csomag­terv, amelynek néhány gon­dolatát a napokban tette közzé a Közlekedési, Hír­közlési és Vízügyi Miniszté­rium. A tervezet a közlekedésről szólva megállapítja: a jelen­leg még érvényben levő, 1968-han elfogadott, majd 1979-ben megerősített és kis mértékben módosított köz­lekedéspolitikai koncepció már régen elavult. Az új koncepció kidolgozásának szükségességét azonban nemcsak ez a tény indokol­ja, hanem az is, hogy a köz­lekedés területén az elmúlt években több alapvető vál­tozás is bekövetkezett. A ^megváltozott feltételek kö­zött az első helyen.minden­képpen a környezetvédelmet kell megemlíteni. A másik fontos változás az önkormányzatok szere­pének növekedése. Fokoza­tosan ki kell alakítani azt a gazdasági környezetet, amely lehetővé teszi, hogy a helyi és területi önkor­mányzatok valódi gazdá)Vá váljanak területük közleke­désének és a minisztérium jogkörében csak a közleke­déspolitika általános irányí­tása, valamint a törzsháló­zat egysége érdekében elen­gedhetetlenül szükséges ke­zelői feladatok maradjanak. A postai szolgáltatások te­Tületén a Magyar Posta régi hírnevének visszaszerzése a fő feladat. Az ehhez szük­séges feltételeket a jelenleg még kidolgozás alatt levő új postatörvény teremti meg. (MTI) Kikapcsolódás? Szegediek hétvégéje Hétvége, nyár és kániku­la. Szabadságolások és pi­henések ideje. Lenne egy normálisan működő világ­ban. Szegednek népe azon­ban — miként az ország legtöbb részén —, legin­kább, kényszerből dolgozik. Még csak délelőtt van, de a városhoz vetető főút mel­lett máris tűrhetetlen a hő­ség. Tűrhetetlen? A Makra család tagjai szerint elvisel­hető. Illetve el kell viselni, ráadásul kapálás közben, mert a másfél holdnyi pap­rika, mint keresetkiegészí­tés, elengedhetetlenül szük­séges. A tanyavilág a kővetkező megállónk. Hiába nő a hő­ség, az embereket itt is ka­pával, sarlóval, kalapáccsal a kézben láthatjuk az udva­rokon. — Kigyüvök a tanyára, mert pótolni köll a nyugdí­jat — válaszol kérdésemre a magát megnevezni nem akaró, de rendkívül készsé­ges, idősebb asszony. — Mindennap dolgoznunk köll, mert hiába szolgáltam meg becsülettel a nyugdíja­mat a textilben, abból megélni, a gyerököket tá­mogatni nem lehet. Mert a gyerököknek már csak any­nyi föld köll, ami a kör­mük alatt elfér, én mög, mint tanyán nevelkedött, nem állom mög, hogy par­lagon hevertessem a pénzt ígérő területet. Mögszoktam az állandó munkát, 34 év alatt csak eccő vótam nya­ralni. — Nem is érné meg más­képp dolgozni — kiált át a kertszomszéd. — Csakhát, ott a hat unoka, őértük mű­veljük látástól vakulásig ezt az őszibarackost. Persze, nem mindenkinek adatik meg, hogy a váro­son kívül, a saját birtokon töltse a hétvégét. A szol­gáltató iparban a szombat és a vasárnap jelenti a munka dandárját, s ez kü­lönösen igaz a vendéglátó­helyekre. A Bárka étterem ismert pincére, Gyuri úr, szerencsés helyzetben van. A két napból csak az egyi­ket kell bent töltenie, a másikon várja a kert, ahol kiszellőztetheti dohányfüst­től elkínzott tüdejét. — Én már kora reggel rárántottam! — hivalkodik a kocsma előtt vasárnap reggelén egy zavaros tekin­tetű férfi. — Most nemso­kára jól berúgok, aztán al­szom holnapig. Utána kez­dődik minden élőiről, mind­egy melyik napját írjuk a hétnek. Egy lángosért a Szent István téri piacra nézek ki. Míg reggelimet falom, az egyik elárusítóhoz for­dulok, aki épp portékáját pakolja össze. — Ha van kihozható áru, persze, hogy itt vagyok' — mondja Dokto lllésné. — Dolog amúgy is mindig van, csinálni kell, ki nézi itt a napokat? Elköszönve óriási bakot lövök. — Viszlát, és jó pihenést! — mondóm meggondolatla­nul. — Nincs nekünk arra időnk, kedves — válaszol a néni, s átfut rajtam valami furcsa érzés-szégyenérzet? Tehertaxi parkol a piac mellett, fiatal sofőrje nevét nem adja szavaihoz. a — Ügy másfél havonta kerül rám az ügyelet, ilyen­kor munkával telik a hét­vége. Máskor inkább pihe­nek, kirándulok, a csalá­dommal töltöm a szabad­napokat. Hűvösen és apadton kí­gyózik a Tisza vonala, az úszőházakon ráérőnek tűnő emberek süttetik hasukat a nappal, motoros vagy eve­zős csóhakba szállnak. Ko­vács Zoltán, főiskolai tanár, fürdőnadrágban sütkérezik, élvezi a pihenés perceit. — Bár születésemre nézve debreceni vagyok, de az itt eltöltött 27 év megszerettet­te velem Szegedet, — avat be életének apró titkai­ba. — Csónaktulajdonos va­gyok, szívesen kölcsön adom azt, ha elkérik, s ha nem a szegedi napot élve­zem, a Debrecen^ melletti szőlőmben múlatom, legin­kább munkával az időt. Hatvanévesek, tehát fiata­lok vagyunk feleségemmel, szeretjük a nyaralást, s így, hétvégeken, két-három na­ponként éljük meg. Egy épp érkező hajóból száll ki Somogyi Norbert, egyetemi hallgató. Gyakori vendég a vízen, szeret evez­ni, és szereti ha szabadide­jét a Tisza környékén tölt­heti. — Lehet, hogy nem megy rá az egész nap, de kis oda­figyeléssel az ember hódol­hat pihentető szenvedélyé­nek — vallja, miközben a csónakot húzza tárolóhe­lyére. Vannak persze, akik nem élvezhetik, munkával sem ünnepelhetik a nyári időt. Fekszenek kórházban em­berek, sokan ágyhoz kötöt­ten, otthonukhoz szögezve élnek. A lakótelepek kies környékéről jónéhányan nem szakadhatnak el. Ne­kik a reggeli fűnyírás is öröm. természetközelség, nyugtató cselekvés. Kezdeti ijedelem után mégis van bennem némi öröm, hogy találtam olyan embereket, kik a parancsolt robot helyett e megérdemelt pihenéssel töltik napjalkat, legalább kétszer egy héten. Cségény .lómét

Next

/
Thumbnails
Contents