Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-06 / 194. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 80. évfolyam, 194. szám 1990. augusztus 6., hétfő Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Szavazhatunk szeptemberben Maratoni ülés után szabadság — A kenyérárakat nem lehet emelni Bolygótelepülések elszakadási kísérletei — Parabola-e A szúzai menyegző? — Állati meleg egérdemlik a szabadságot a parlamenti képviselők. Ha az egyszerű állampolgár szemében sokáig húzódott is az önkormányzati törvénytervezet vitája, pénteken éjszaka, immár szombatra hajlóan, megszavazták a törvényt. Ennek következménye, hogy szeptemberben lefolyhatnak a helyhatósági választások, s befejeződhet a rendszerváltás utolsó, de talán legfontosabb eseménye. A képviselők a maratoni ülés után a következő két hétben jól megérdemelt szabadságukat töltik, s reméljük, feltöltődve, és indulataikat megfékezve kezdenek újra munkához. Ha hétfő, akkor áremelések. Ezzel kapcsolatban mondta Nagy Ferenc József földművelésügyi miniszter létavértesi beszédében, hogy: nem engedik a kenyér árának emelését. S íme, egy minisztertől szokatlan mondat: „Értetlenül állok az előtt, hogyan lesz a kilónként 6 forintos búzából húszforintos kenyér?!" Lehet, hogy most még nincs szó kenyéráremelésről, de több tucat áruféleség — közöttük a liszt, lisztesáruféleségek, cukorféleségek, szeszneműek és húskészítmények — mától ismét drágább lesz. Képviselő-testületek Az Országgyűlés pénteken éjjel elfogadta a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvényjavaslatot is. A képviselők ezúttal nem egészen egy óra alatt határoztak: a javaslatot 292 igen szavazattal, egy tartózkodás mellett iktatták törvénybe. Döntésükkel a szeptember 30j-ai választások után a tanácsrendszer megszűnik. A választási törvény intézményei és részletszabályozásai kivétel nélkül az önkormányzatok kibontakozását és megvalósítását Szolgálják. Megszűnnek a közös tanácsok, minden település alkotmányos jog alapján választhat képviselő-testiiíletet. Az új törvény a jelölés rendszerét a korábbi szabályoktól eltérően gyökeresen átalakította, megszüntetve egyes politikai szervek kiváltságos jogait, és minden választópolgár számára azonos módon lehetővé téve a választáson való részvételt. A 10 ezer lakosnál kisebb településen az úgynevezett kislistán, a nagyobb lélekszámú településeken, illetve a fővárosi kerületekben kétszavazatos választási rendszerben a képviselők felét egyéni választókerületekben, másik felét listákon választják. A budapesti kerületekben polr gármestert, a főváros élére főpolgármestert választanak. Az elnöklő Szűrös Mátyás a késői időpont ellenére sem függesztette fel az ülést. A képviselőkre még egy szavazási procedúra várt: az Országgyűlés tisztségviselőinek megválasztása. Mint ismeretes, az Országgyűlés alakuló ülésén a törvényhozó testület elnökévé választották Göncz Árpádot, aki azt követően — az alkotmány rendelkezései alapján — a köztársaság ideiglenes elnöke . lett. Ugyanazon az ülésen Szabad György képviselőt alelnökké választották, majd megbízták az Országgyűlés elnöki teendőinek ellátásával. Göncz Árpád köztársasági elnökké választásával országgyűlési elnöki megbízatása megszűnt, így betöltetlen maradt a Parlament elnöki és egyik alelnöki tisztsége. A parlamenti pártcsoportok vezetői és a független képviselők megbízottja az alakuló ülést előkészítő megállapodásban rögzítették az Országgyűlés tisztségviselőire történő jelölés elvét. A titkos szavazást követően Szűrös Mátyás kihirdette az eredményt. Eszerint a képviselők 236 igen és 53 ellenszavazattal Szabad Györgyöt az Országgyűlés elnökévé, Dornbach Alajost 271 igen, 15 ellenszavazattal alelnökévé választották. Éjfél előtt néhány perccel Szabad György emelkedett szólásra, hangsúlyozva: tudatában van annak, hogy ezen a késői órán illetlenség lenne semmit nem mondani, de még nagyobb illetlenség lenne, ha a képviselőket feltartaná. Rövid beszédében megköszönte a képviselők bizalmát. Mint mondta: büszke arra, hogy olyan politikai körülmények között kapott bizalmat, amikor bátran adhattak le ellenszavazatot az egyetlen jelöltre. Kijelentette, hogv szeretne „hasznos eszköze" lenni a demokratikus átalakulásnak, s ebben a szándékában a mostani szavazás megerősíti. önmagát demokratának tartvaj parlamenti tisztségét arra kívánja felhasználni, hogy nerrtzedékénél egy jobbnak készítse elő az utat. Szűrös Mátyás a maratoni ülés végén, • pontban éjfélkor kellemes pihenést kívánt minden képviselőnek arra a rövid szabadságra, amelyre lehetőségük nyílott. Az Országgyűlés augusztus 27-én: tartja következő plenáris ülését. (Az összeállítás a 2. oldalon folytatódik.) Szegediek hétvégéje Az Ür azért teremtette hétnaposra a világot, hogy az utolsón megpihenhessünk. De vajon föltöltődik-e, kikapcsolódik-e, pihen-e a magyar? S a szegedi? Vagy építi utolsó erőbedobásával családi házát, műveli tenyérnyi hobbikertjét, hajlong a fölvállalt paprikaföldön, vagy izzad a forró panelban? Persze, akadnak, akik a gondtalan idegenekhez csapódva, a vendéglők hűvösét, a Tisza lágy hullámait és a szabadtéri előadások csillagtetős élményeit választják. Czégény József riportja — melyet a 2. oldalon olvashatnak — az előbbieket térképezte fel, s írásához Nagy László és Lázár Mihály készítette az itt látható képeket. 1 ÓÉT 1 Viyrtftínii •• •» lÉ>l«> Gazdag emberek kegyelemkenyéren H

a az ember a Szegedhez csatolt, ma városrészi címet birtokló, egykor önálló települések lakóit hallgatja, körülbelül ez a kép alakul ki benne, s ók maguk is így látják helyzetüket. A címbeli metafóranál maradva, olyan ez a jelenlegi állapot (amelyet a pártállam központosítási mániája alakított ki, s amely tulajdonképpen egyenes következménye volt a redisztribuciós, vagyis újraelosztási szisztémának), mint amikor egy jómódú ember vagyonát valaki hatalmi szóval a köz érdekében lefoglalja, s cserébe nagyon szerény életjáradékot biztosít — na, és egy olcsó buszbérletet. Igaz. ez a valaki nem szűkmarkú, amikor címet kell adományozni: önmagával egyenlő rangra emeli, sőt azt mondja a volt gazdag emberntít: te vér vagy a véremből, hús a húsomból, ami a tied, az az. enyém is, ami az enyém, ahhoz neked semmi közöd. És főleg nincs semmi közöd a közöshöz, de persze, ez a valaki van olyan tapintatos (és olyan okos), hogy ezt nem ilyen nyíltan teszi. Amikor a képzeletbeli nagy kalapban együtt van a pénz, összehívja a (volt) gazdag embereket (akik, legyen ez mindenki számára kristálytiszta: jelentős vagyonkával szálltak be — ha nem is önszántukból, mert ezt is ki kell végre mondani — a közösbe), s borzasztó demokratikusan megkérdezi őket hogylétükről. A (volt) gazdag emberekből pedig megállíthatatlanul sorjáznak elő a gondok. Az egyik azt mondja: miért kell neki ehhez a valakihez bejárni orvosi vizsgálatra, ott is volt az ő területén egy igen jó orvosi, de amióta ő (mármint a volt vagyonos ember) ilyen fene nagy rangra emelkedett, elköltözött tőle. s azóta már a rendelő is összedőlt Mit mond a másik? Az ő baja az, hogy ha egy kis szórakozásra támad kedve úgy szombat táján, hát neki is be kell utaznia e valakihez, persze, nem egy kora hajnalig tartó dorbézolásra, hanem csupán egy legkésőbb este tizenegyig tartó kiruccanásra. Ekkorra teszi ugyanis a pizsamaosztás idejét a bizonyára nagy feltöréssel kialakított autóbuszmenetrend. Volt ugyan — még független, gazdag ember korában — saját kultúrháza, de mostanára az már omladozik, olyannyira, hogy életveszé| lyessé is nyilvánították. No, nem. is magáért panaszkodik, ő már kibírja. Hozzászokott. Hanem a gyerekei! Mint jönnének haza a fiatalok is az utolsó busszal? Ha meg bentmaradnak, és kivárják a szalagtűző bál, a diszkó, vagv n bizonyára gondos mérlegeléssel 22 órai időpontra helyezett filmklub végét, már ott is ragadnak. Fiatalok lévén, elütik: még az időt azzal, hogy hazakísérik a kislányokat, de utána mér menthetetlenül inni kell valamit. Bizonyos mennyiség után úgyszólván biztos, hogy történik valami az éjszakában, amit úgy hívnak: esemény. S

zóval, így buknak ki a pan?szok szépen, sorjában a (volt) módos emberekből, akiknek mára semmijük sem maradt De ott a közös, ők abba is beszálltak, s évről évre hizlalták. És itt jön a fortély. Roppant demokratikusan kell ám: megfogni a problémát, nehogy azt mondhassák, ennek a valakinek nem érdeke igazán az a rendelő, vagy a kultúrház. (Pedig ők — mint azt azóta tudjuk — egymás húsából, véréből valók.) Ezen az összejövetelen a valaki megkérdezi tehát, de csakis akkor, miután előrebocsátotta, hogy az anyagi keretek roppant szűkösek — hogy miért? —, mert ő, a valaki is hús ám a húsából egy még nagyobb valakinek, aki fönt, a Duna két partján lakik, és azzal foglalkozik, hogy országosan nagy tökfödővel körbejár, és összeszedi az utolsó petákot is. viszont alig csurgat vissza valamit, s a helyzet ilyetén módon már sokkal bonyolultabb annál, mintsem egynémely jelentéktelen, habár (volt) gazdag ember vagyonkájának sorsát szemmel követni lehetne. Aki ezt mégsem hiszi, annak ott vannak az üzleti könyvek, járjon utána — ha tud, mert a kétkedő hiába tartotta fejben (ezért válhatott gaz-daggá!) minden vagyontárgyát, a papírokra vezetett csupa ákombákomtól elriad ám, s mit tehet egyebet — mégis elhiszi; tehát, ezen az összejövetelen azt mondja a valaki: mindennek az alapja a demokrácia, ezért most szavazni fogunk arról, kapjon-e Iksz (volt) gazdag ember a kevésnél is kevesebb közös pénzből orvosi rendelőt, vagy... És itt közbevág a többi (volt) vagyonos: kár folytatni, az utóbbinál maradunk. így jár Ipszilon és Zé is — az egyik kultúrházat szeretett volna, a másik csatornázni, járdát rakni... P

ersze, téved, aki azt hiszi, a (volt) gazdag emberek a vagyonukkal együtt az eszüket is elvesztették annak idején, de akkor nem lehetett szembeszegülni. Mostanra viszont megváltozott a helyzet. Felhagyva a lassanként allegóriává dagadó személyítgetéssel: a minap törvény született, ez pedig úgy szól. az emberek szabadságának sarokköve az, hogy önmagukat kormányozhassák, vagyis a demokrácia decentralizálásáról: ezentúl nem kétszázezer ember dönt majd arról, mi a legjobb annak a hat- vagy tizenkétezernek, hanem ők maguk. (Ennek felismerésére kellett ilyen sokat várni?) Ami a lényeg: a (volt) gazdag emberek a hovatovább már szervült kicsiny húst, a sajátjukat, elválaszthatják a nagy valakiétől — az egykor önálló települések lakói a törvény adta lehetőséggel élve, ezt a bizony nem fájdalommentes, kockázatot is rejtő műtétet készülnek elvégezni, s noha most még csalc az előzetes konzíliumot tartották meg (például Algyön, egy viharos falugyűlést), a végrehajtás biztosnak látszik. S ha az operáció sikerrel jár, és visszatér a régi egészség, akkor a kegyelemkenyeret LS felválthatja a múltbéli, de még nem teljesen elfelejtett fehér cipó. Odor József