Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-26 / 213. szám

1990. augusztus 2 fi., vasárnap Hangsúly 3 Békés ország - gyűlölettel telve Egyetértek a szerzővel, hogy foglalkozzunk ezzel a valóban agyonhallgatott témával és szeretném bemutatni a másik oldalt, hogy utána az olvasók maguk ítélhessenek. Először is igazságtalannak tartom, hogy egy egész népet vádoljanak megalázó módon egy-két olyan kirívó eset miatt, amelyről 1. a többség nem tehet. 2. a magyarok ugyanazt teszik, ha nem rosszabbat, 3. a valódi eseményekről nincs tudomásunk, meri „agyonhallgatják", vagy félreinformálják a közvéleményt. Úgy gondolom, hogy egy ilyen cikk bőségesen kimeríti a fajgyűlölet és uszítás fogalmát. különösen az Ifjúsági Napok elótt. ahol a mag igen termékeny talajra hullhatott volna és tragikusan végződhettek volna az események. Másodszor, ki látott már kábítószerező arabot (azaz barna bórű külföldi diákot)? Én még nem. Az Ifjúsági Napokon viszont a Széchenyi téren a sétáló rendőrök mellett nyomták egymásba 14—15 éves fiatalok a kábítószert. Legalább annak néznének utána, hogy hogyan jutnak hozzá?! Harmadszor vegyük a prostitúció és lányok kérdését. Az iszlámban, ami az ..arab" diákok vallása, kötelező az erkölcsi tisztaság, amit igen nagy erőfeszítésükbe kerül megtartani azok után. hogy az ó országaikban eltakart testű és tisztességesen viselkedő lányokat látnak és itt sajnos a látvány mellett a magyar lányok csábításai ellen sem elég felvértezettek. De azért hála Istennek, a többségüknek sikerül. És ez az a többség, akiket nem ismerünk. Tessék csak megfigyelni az arab diákokat, ahogy az utVisszhang Amikor olvastam Szegedi Tamás (DM. 1990. júl. 25.) „Arabok" című cikkét az én kezem nem szorult ökölbe, hanem a szívem szohilt össze arra a gondolatra. hogy mit éreznek az arabok és sok-sok más nemzetiségű barna bórű külföldi diák, akik nem értik, hogy e cikk megjelenése után miért húzódnak el mellőlük a buszon az emberek, miért néznek rájuk (még nagyobb) gyűlölettel és miért szorulnak ökölbe a kezek... cán közlekednek. Több fiú megy együtt, beszélgetnek, nem néznek se jobbra se balra, inkább a földre sütik a tekintetüket és nem fordulnak, vagy szólnak a lányok után. akárhogy billegetik is magukat. Természetesen itt is előfordulnak kirívó esetek. Kívülről azt sem láthatjuk, hogy a hazatérő diákok szabad idejüket istentisztelettel töltik és egy tea mellett (ti. az iszlámban tilos a mámorító italok és szerek minden fajtája) körben ülve a Szent Koránt olvassák és egymást az erkölcsös viselkedésre tanítják. A külső szemlélő viszont csak a ..Gyöngyés" arabokat ismeri, ahová ó maga is jár. és róluk általánosít. Milyen alapon ítéli hat el óket? Negyedszer, az egyetemek számára az itt tanuló diákok — üzlet. Tudományt adok. pénzt kapok. Ez sok mindennel jár(tu?). angolul beszélő tanárok. tankönyvellátás, előadótermek. szálláslehetőség és bizonyos kultúrájukból, vallásukból fakadó szolgáltatások (pl. étkezés) biztosítása. A diákok gyakran jobban tudnak angolul a tanáraiknál. 300-500 Ft-ért kel! megvásárolniuk gyakran kézzel írott 50 — 60 oldalas jegyzeteket, az egyéb ..szolgáltatásokat" nem is említem és mindezért egy tanévben 3500 dollárt (kb. 220 000 Ft) fizetnek. Arról, hogy az egyetemek képtelenek biztosítani a megfelelő feltételeket, az egyetemi vezetés tehet. Ötödször, vajon tudják-e honfitársaink, hogy eddig (csak amiról tudok) 3 arab diák halt meg az ellenük táplált gyűlölet miatt egy „békés" országban, ahová olyan háború sújtotta országokból jöttek, hogy szinte minden alkalommal attól rettegnek. hogy amikor felhívják a családjukat, vajon felveszi-e otthon valaki a telefont...? Egy arab diákot Budapesten pontosan akkor vertek és rúgtak agyon, amikor egy utcai fülkéből a családjával beszélt. Erról az agyonhallgatott témáról is beszélnünk kellene. Azt tudják-e a kedves olvasók, hogy itt Szegeden eddig háromszor vertek meg és pofoztak meg magyar fiatalemberek szudáni diáklányokat csak azért, mert arabok cs mert kendő van rajtuk?! Ez hát a magyar virtus? Nem lehet, hogy ez az egyik oka. hogy a lányok jobban vonzódnak az arab fiúkhoz, mint a magyarokhoz? A muszlim diákok ugyanis attól erősek cs férfiasak. hogy védelmezik a gyengéket, nem pedig úgy fitogtatják az erejüket, hogy megverik cs győzedelmeskednek a gyengéken. Oldalakat lehetne írni azokról a gyalázatos dolgokról, amiket a magyarok elkövetnek az „arabokkal" szemben, ám a magyar tömegkommunikációban egy arab soha nem lehet áldozat, csak agresszív, törvényt nem ismerő. gátlástalan szereplő. Ha mégis írnak az ellenük elkövetett bűncselekményről, akkora megnevezésük „külföldi állampolgár. utas"...stb. Nekem, mint magyar muszlimnak. bizony gyakran okoznak honfitársaim igen fájdalmas és szomorú perceket és a saját bőrömön tapasztalom a félreinformáltságból cs az ilyen jellegű cikkekből fakadó gyűlöletet. értetlenkedést és megkülönböztetést. mivel az öltözetem után arabnak vélnek. Egyes taxisok, ha rajuk kényszerülök. sétakocsikázásra vinnének. megpróbálnak becsapni. az utca embere megvet és kinevet, ám mindez eltörpül amellett a szépséges, harmonikus. tiszta es szereretteli élet mellett, amit a muszlim diákoktól kaptam és amely a vallásukból. kultúrájukból és a másságukból fakad. Az is igaz. hogy nem a szórakozóhelyeken ismerkedtem meg velük. Ha bárki szeretné megismerni a másik oldalt és úgy ítéletet alkotni. bármely „lesütöttszemü" diákon keresztül megtalálhat. Sok szeretettel varom Szegedi Tamást iv lk-rn:ifh Csilla Imán Szeged E

lőször is elnézést kérek a zavarkodásért és másodszor magyar helyesírásért. ugyanis hiába magyar vagyok, orosz iskolába kellett járnom az 50-es években. Nevem Danó Ferenc, nős vagyok, van három lányom, kettő már férjnél van. maradt még meg egy lányom. 1974-ben született. Édesapám született Csorodán. édesanyám Magosligeten, testvéreim mind itten születtek Magyarországon. csak én születtem Kárpátalján 1941. július 31-én. Évek óta vágyódtam Magyarországra. Többször mint háromszor adtam be a végleges eltartásit, de mindig valamit kitaláltak az elvtársak, amit részletesen nem akarnék elmesélni. Igaz. most nem tudjuk, kinek kell megköszönni ezt a nyílt demokráciát, énszerintem a magam egyéni véleménye. Gorbacsovnak köszönhető. Egyszóval, aminek írni fogok, azt úgy tudnám leírni, hogy egy kis problémáról szeretnék leírni, mivel hogy itten nincs senkim, aki esetleg valami tanácsot vagy segítséget tudna nyújtani és könnyítést szerezni. A sorsomról egy pár sort leírnék. Kijevben szolgáltam három évet. Három év alatt én csak. vagyis a magyar nemzetiségűeknek fasiszta volt a neve. SZU-ban nem volt helyem, többször szólítottak fasisztának, mivelhogy magyarnak vallottam magam. Mikor elfoglalták a Kárpátalját, annak idején akik orosznak vallották magukat, nem hurcolták el háromnapos munkára. Az édesanyám az magyarnak vallotta magát, a testvéremmel együtt elhurcolták, hogy hány napra, azt nem kell maguknak elmondani. Mikor már megnősültem, a lakásért nem sokat kellett várnom, csak 15 évet. Gondolják Monológ meg. három gyerekkel albérletben lakni. Legvöbbnvire csak azok kapták meg a lakást, akik párttagok voltak, vagy tízettek (vagy oroszok), minden egyes szobáért 1000 rubelt adni nekünk nem volt. mert feleségem három gyerek mellett alig tudott ritkán dolgozni. Nekem a fizetésem nem haladta meg a 150 rubelt. 15 év után olyan lakást kaptam, mely csak ideiglenesen volt ideadva, míg nem kapunk, jobbat, de a mai napig még abban él a család. Egy napon aztán sikerült nekem Magyarországra jönnöm. 1989. december 28-án sikerült munkavállalás címen átjönni Szegedre. 1990. január 15-étól dolgozom mint műszerész. Sikerült megkapnom a letelepedési engedélyt május 24én. Én magam a mennyországba éreztem magam, de sajnos a mennyország pokollá vált számomra. Itten, amit nem vártam, most kommunistának vagy ruszkinak hívnak. Egy napon egy úrnak nevezó magát volt elvtárs kijelentette a munkahelyemen. hogy én takarodjak vissza saját országomba a SZU-ba és többet nem akar látni, és más szavakkal cifrázta a kifejezését. Ez az ember milliomos és üzlete van... (név a szerkesztőségben — aszerk.) Másnap rosszul lettem a munkán, a mentőt kellett kihívni. De ezek után én hova tartozom, magam sem tudom, se oda. se ide. A családomnak meg sem merem mondani és visszamenni se akarnék Sikerült beadnom a lakásigénylést. de mikor kerül iánk sor. nem tudom. A fizetésem igen kevés, ebből nem a családomat, még magamat sem tudom eltartani. A családom még kint vannak a SZU-ban. nincs hová hoznom, ritkán eljönnek, de sokáig nincs módom eltartani és muszáj hazamenni a SZU-ba. Lennének szíves segítségemre lenni, mivel én nem vagyok jártas az itteni dolgokban. Talán jár nekünk valami pénz a kivándorlók részére, vagyis valami kedvezmény... Mivelhogy annyi pénzem nincs, hogy lakást vegyek, nagyon megkérném magukat, szíveskednének segíteni s lakást kapnák. Én beleegyezek olyan lakásba is, amelyet magam erejéből tudjam rendbetartani, a komfort nélküli. Mivelhogy 49 éves vagyok, netn sok maradt már hátra, én is vágyom arra. amiról már régóta álmodozom, talán valóra válik valaha. Együtt a családdal akarnék lenni és az Istennek hálát adni. ha legalább nem születtem a magyar földön, de legalább itt fogok meghalni és nyugodni örökre. A nyilvántartási számom 25453 a lakáshivatalban. 5000 forintot 1990. augusztus 9-én fizettem be. Egyelőre a ... (cím a szerkesztőségben — a szerk.) alatt lakom, 56 négyzetméter és 8 személy. A tanácsnál felmentettek az öt évtól. melyet én beadtam a lakáshivatalnak. Nagyon-nagyon megkérem önöket, segítsenek rajtam, mert a családomat nagyon szeretem, semmi rosszra nem szeretném, ha magamat rászedném. Igaz az ember ilyen helyzetben sokszor elveszti a fejét és nincs mit tenni, mint öngyilkos legyen, mert az ember nagyon rossz, vagyis rossz helyzetben vagyok. Várom a választ Kép-zavar Festmény vagy ház? Festmény is. ház is. Festmény a házon. Mégpedig az NSZK-beli Brémában. A háromemeletes épület tűzfalát díszíti évek óta. A forgalmas tér filmjét, örökké változó, mozgó kavargását figyeli nyitott ablakából nagyanyó és nagyapó, megbocsátó türelemmel, nyugodt derűvel, az idősek békés érdeklődésével. Mintha egy magas padlásszoba fennsíkjáról figyelnek az unokák autótülkölését. motorbógését. udvarlását, veszekedéseit, találkozásait. Ettől nagyon konkrét és ettól szimbolikus is Peter Kriigers alkotása. A mű népszerűségére jellemző, hogy éveken át a helyi tévé adásának szüneteiben volt látható. A kép történetéhez tartozik, hogy nem egyszeri játékról, egyetlen alkotói ötletról van szó. A brémai szenátus 1973-ban programot fogadott el „szabadtéri galéria " létesítésére. A cél kettős volt. részint a városban éktelenkedő tűzfalakat így szerették volna elfogadhatóvá varázsolni, részint a művészeteket igyekeztek nyilvánosabbá tenni, demokratizálni, közelebb vinni a hétköznapi polgárokhoz. Mondanom sem kell. hogy a sároslakok nem fogadták egyhangú ovációval az akciót, különösen az érintett épületek lakói berzenkedtek. De egyesek a művészetet is féltették a túlzott popularitástól. Tény. Brémában több mint nyolcvan falkép készült el a ...szabadtéri képcsarnokban". Az amerikai mintára szervezett akció szellemi atyja. dr. Huris Joacltim Mas ke művészettörténész az „utcai művészet" megszületését egy szociális folyamat elindításának is véli. mondván: „Számunkraaz volt a fontos, hogy a lakók felismerjék önmagukat és városrészüket a művészetben, hogy kivegyék részüket belőle és azonosítsak magukat vele. Alapjában véve tehát politikai lépést tettünk a művészet eme nyilvános agának felkarolásával." Más volt ez — érvelt —.mint a városkepszépítő mozgalmak vállalkozása, hogy képzőművészeti alkotásokat helyezzenek el új épületek, városrészek kísérőjelenségeiként. Egy példát még: Brémában ma is több egykori bunker betondromedárja csúfítja a városképet. Ezekre is festmények kerültek. Az egyik kompozíció középpontjában egy festett cédula olvasható ezzel a szöveggel: .,Kedves Herta! Soha többé ne legyen háború, mondtuk egymásnak. " Nem lehetne hitelesebb helye a spontán tiltakozásnak, mint egy légvédelmi betonbunker fala... Amikor a fenti kép élménye magával ragadott és az információk is megértek bennem, nem lehetett kikerülni a szembesítéseket. Azt, hogy volt a hetvenes évek elején egy lelkesítő, de elárvult és erőtlen kezdeményezés a lakótelepek egyhangú, szürke betonfalainak „színesítésére". Művészek tucatja készített terveket, vázolt elképzeléseket, hogy a betondzsungelben emberi üzenetet közvetítsen, s jelet adjon az egyen-házaknak. A kudarcra jellemző, hogy egyetlen terv emlékeztet ma a vállalkozásra. N'ovák András üvegcserepekből kirakott páva-mozaikja, mely a népszerű Napsugár bisztró ajtaján kifelé dülöngélőknek archimédeszi pont. Olvasható viszont két hatalmas betűszó a tízemeleteseken: OTP és VÍDIA. Erre futotta, itt a Tisza partján. Aztán emlékezem a tarjáni szoborpályázatra, mely ha nem is vonultatott fel mestermunkákat, de néhány alkotása feltétlenül megérdemelte volna az eredményesebb bábáskodást. A felállítottaknak — Szöllósy Enikó és Szathmáry Gyöngyi nonfiguratív munkáiról van szó — sem jutott illó jó sors. egyik eltűnt a felcseperedő fák között, a másik tacepaóvá és játékszerré lett az évek során. Aztán emlékeztethetnék a Tisza-parti szoborsétányra, ahol eleddig egyetlen szobor. Tóth Valéria kettós lányalakja jelzi a kísérletet, mostoha környezettel. A többi, elkészült szobor — állítólag pénz híján — raktárban pihen, jobb sorsra várva... Pedig bennünket is figyel néhány idós házaspár, föntről. a padlásszoba kitárt ablakából. Csak nálunk szomorúak. megkeseredettek, lemondóak. Az is igaz. hogy a lenti zűrzavarból ki figyel oda nagyanyóra és nagyapóra?!... Tandi Lajos