Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-25 / 212. szám

12 Röviden 1990. augusztus 25., szombat Meleg, széllel Az országban túlnyomóan napos, száraz idő lesz. A Dunántúlon nyugat felöl időnként megnövekszik a felhő­zet. Eleinte mérsékelt, változó irányú, majd később meg­élénkülő, délkeleti szél várható. A Dunántúlon erős szél­lökések is előfordulnak. A várható legalacsonyabb reggeli hőmérséklet 10—15, a legmagasabb nappali hőmérséklet 25—30 fok között alakul. Vizes kiállítás Szép gyalogtúra végén várja az érdeklődőket a Ma­ros-torkolatnál álló egykori gátőrház, amely ma a víz­művek kiállítóhelye. Szeged város vízellátásának törté­netéből villant fel érdekes­ségeket a fotókkal, egykor mindennapos használati tár­gyakkal illusztrált bemuta­tó. A századforduló után még évekig a Tisza adta Szeged ivó- és háztartási vizét. Az első ártézi kutak fúrása Zsigmondy Béla mérnök nevéhez fűződik, aki az ár­víz után kezdte meg kuta­tásait. Látható annak a fú­róállványnak a fotója, amely a Tisza Lajos körúton, a vásútigazgatósággal szem­ben állt. A fúrás eredmé­nyeként kezdett felbuzogni az Anna-kút gyógyító vize. Fényképekkel, rajzokkal mutatja be a kiállítás tör­téneti része a vízvezeték­csatornarendszerek építését. A víztornyok képei közt látható a Szent István téri torony rajza is, amely dr. Zielinski Szilárd tervei sze­Somnogyl KSrolyné felvétele rint készült. A víztornyot 1902 és 1904 között építet­ték. De hogy ne csak a „szá­raz" műszaki adatokkal ta­lálkozzon a látogató, láthat­ja még a múlt századi kút­fúrás eszközeit, vagy a Zsigmondy-féle kútfúró­makettet. Van még vörös­réz fürdőkályha, horgany­lemezből készült ülókád, porcelánfogantyús, sárgaréz csaptelep. Az egyik sarokban kék virágmintás fajansz mosdó­kagyló díszlik, a vitrinben — ugyancsak fajanszból — mosdókészlet, rózsákkal ki­festve. Az egykori öntött vas utcai kifolyók kannatar­tó kelyhei már csak egy katalógusban láthatók, Sei­ler Manó szegedi mester konyhai fali kútja viszont „élőben" is megtekinthető. A kiállítás mottója egy Leonardo-gondolat: „A víz a természet mozgatója, mo­torja, semmi sem helyette­sitheti." Ny. P. PODMANICZKY SZILÁRD Én nem vagyok olyan ember, aki a fogához veri az asztalt. Bár sokan végignéznék, szinte a dombtetőről, ahogy két kezemmel két lábat fo­gok, és felém suhintom az asztal lapját. Nem jó kibírni valamit, va­lakit meg főleg, ha hideg szeme olyan hideg, mint a jégkrém, olyan a szeme, mint egy pálcikás vagy do­bozos jégkrém; és néhai családi. Lehevernek a zöld fűbe, és nézik! egymást Kihúzigálják egymás sze­méből a pálcikákat, és a sajátjukba illesztik, finoman, hogy könny se pottyanjon. És ők várják a fogai, mat, hogy is?, tasakban, képes­lapra ragasztva, megküldöm... De akkor a gyík a hónom alól bú­jik ki, az én szeplős gyíkom. „Ne bocsáss meg soha — súgja a gyíkom —. mert ha egyszer megteszed, leg­közelebb úgy leszel vele, ha akkor sikerült most miért ne, végül oly gyönyörű megbocsátásfüzért, -láncot, -kötelet alkotsz, hogy feOógatha­tod rá magad." Erről híres az én gyíkom, és megveregetem a melle­met a merőkanállal. Távirat soha nem jön jobbkor, mint mikor nem vagyok ott ahol a kézbesítő szembesíteni akar a nyúl­frakknyi szöveggel, hogy „Ma nem tudok menni, talaan joevoere", alá­írás egy szál se, a kézbesítő dühös, dühében tollat ránt elő, belehúz a Vakfordító „kéziratba", javítja: „Soha toebbet nem laatsz", aláírás: a kézbesítő. Egy hónap múlva veszem kézhez az anyagot, mikor is a látásommal már jócskán bajlódok. könyvet csak úgy tudok olvasni, hogy páros oldalak­nál a jobb, páratlan esetén a bal szememet kell letakarnom egy há­romszög alakú, fekete lappal. A táviratot, lévén se nem páros, se nem páratlan, a szomszéddal olvas­tatom. Aszongyahogy, uram. hát magának kiszúrták a szemét. A fájdalom elhagyta a testem, már csak a kezem kínozott Az ég­bolt szélesebb volt őnála, ő pedig izzadtabb és kimerültebb a több órás napsütésnél. „Ugye, hogy száj­hős vagy!" — ugrott vállamra a gyíkom, az én szeplős gyíkom, hogy őt vagy az ő megbotolt elmezuha­tagát ápoljam, ne az elsoványodott térdemet csapkodjam, melyből egy darabka azóta is hiányzott, hogy egy csúnya, apró, seszínü, büdös kaviccsal tüzet akartam csiholni. Ügy rémlett, ahogy tehermentesített kezemmel a gyíkom farka felé kap­tam. mintha ez a véres és elgyötört ördög már felült volna rám, egy­szer, talán kátszer is, de hogy nap. ról napra ellenségesebbé váltam, hogy lezárt szemeimből éles hegy­láncdarabok, szúrós nyírfagallyak röpködtek, pusztán annak köszön­hetem, hogy amikor elcsöndesedik a környék, és csak a hó&ugarakat érzékelem, szeretném magamat ha­zugságon fogni, de ezért tennem is kell valamit. Vakságom kevés a hazugsághoz — majd meglátják. Hisz nem áll a világ ellenőrzésem alatt, nem tud­hatok mindenről, és lehet, hogy ami tegnap hazugságnak számított, az ma már bölcs, úgymond teherbíró igazság. Így tartént, hogy látásom elvesztése után egy hónappal sze­relmet vallottam egy műforditónő­nek, aki kizárólag orosz nyelvű szö­vegekkel foglalkozott. A..kedvéért aztán megtanultam e bensőséges nyelvet, s mire megkérhettem vol­na a kezét „beköszöntött" a rend­szerváltozási. Féltette az állását hisz tudta, egyre kevesebb munkát kap majd, bár a vakságom jól jövedeL mezett a templomok és a piacok környékén, mégis úgy döntött nem lehetünk egymásé, pusztán anyagi okok miatt Ez több volt mint sértés, vagy mint megalázás, de mégis, a szép idők emlékére, nekiadtam a vaksá­gomat Jámbor Szándék A József Attila Tudo­mányegyetem oktatói és hallgatói felújítják a Jám­bor Szándék csoport műkö­dését. A nyolcvanas évek elején alakult közösség ne­vét az egyetemi oktatás át­alakítására korábban kidol­gozott tervezetről kapta. Ja­vaslatai közül az akkori egyetemi és társadalmi felté­telek között kevés valósult meg. mára azonban világos­sá vált, hogy az egyetem megújítása elodázhatatlan. Álláspontunk szerint je­lentős átalakulás csak az egyetem belső kezdeménye­zéséből oktatók és hallgatók közös munkájának eredmé­nyeként és egyetértésével jö­het létre. Autonóm, külső po­litikai beavatkozástól, az ok­tatáson és a tudományos ku­tatáson kívül álló érdekektől független egyetemet szeret­nénk, mely a szakértelem, az oktatás, a kutatás, az egye­tem iránti elkötelezettség, az erkölcsi integritás értékein alapszik, szerkezete áttekint­hető, döntési mechanizmusai nyilvánosak. Szeretnénk, ha egyetemünk minden részé­ben európai színvonalú in­tézménnyé válna, ha itt ta­nulni és tanítani egyaránt rangot jelentene. Vélemé­nyünk szerint az egyetem sok kedvező adottsággal és megőrzendő értékekkel ren­delkezik. arculata az utób­bi években jelenősen meg­változott. A kiemelkedő ok­tatói és jelentős tudományos teljesítmények mellett azon­ban az egyetem munkája összességében nem elég ha­tékony. Az átalakulás és fej­lesztés nem csupán elhatáro­zás, választás vagy döntés kérdése, hanem komoly szel­lemi erőfeszítést, szakértel­met és időt igénylő munka, melyet nem pótol a vezetők kicserélése és a múltbeli hi­bák kompenzálása. A Jámbor Szándék csoport várja mindazok csatlakozá­sát, akik vállalják az egye­tem átalakításához szükséges munkát és felelősséget, első lépésként az egyetem szer­kezetével, dinamikus rend­szerré való átalakításával, az oktatás szervezésével, vala­mint a döntéshozatal mecha­nizmusával kapcsolatos kon­cepciók kidolgozását és meg­vitatását. Tar Ibolya, Cs. Czachesz Erzsébet, Szajbély Mihály, Pató Attila, Maleczki Márta, Szilasi László, Rozsnyai Bá­lint, szenes Márta, Szőnyi György Endre, Csapó Benő, Kokas Károly, Máder Béla, Deák Ágnes, Almási Tibor, Lerch Ágnes, Martonyi Éva, Szőnyiné Sándor Klára, Csű­ri Károly, Bernáth Árpád. LOTTÖNYEREMÉNYEK A Sportfogadási és Lottó­igazgatóságtól kapott tájé­koztatás szerint a 34. játék­héten öttalálatos szelvény nem volt. A következő hét­re átvitt jutalom nettó ösz­szege 6 millió forint. A lot­tónyeremények a követke­zők: a négy találatos szelvé­nyek 169 431, a háromtólá­latosok 1102, a kéttalálato­sok 37 forintot érnek. PIARISTÁK Vasárnap este 6 órakor a Felsővárosi plébániatemp­lomban a szentmisén Kala­zanci Szent Józsefre, a Pia­rista Rend alapítójára' em­lékeznek. A szentmisét és a szentbeszédet Havas József piarista atya mondja. VTV 16 órakor: VTV-mozi. Va­lamit visz a víz (ismétlés). (Zilahy Lajos regényének filmváltozata; főszereplők: Jávor Pál, Karády Katalin.) Pátria Kör Nagymágocson A nagymágocsi Pátria Kör arról értesítette szerkesztő­ségünket — Mórahalmi uni­kum című, az ottani Pátria Kör megalakulásáról szóló cikkünkre reflektálva —, hogy ők már körülbelül egy hónapja létrehozták a pár­toktól független, a demokra­tikus átalakulást elősegítő szervezetüket, felhívással for­dultak a kistelepülések ér­telmiségéhez, s valószínűnek tartják, hogy e felhívásuk hatására alakult meg Móra­halmon is a Pátria Kör. Szí­vesen adunk helyt a nagy­mágocsiak ezen közlésének, abban a reményben, hogy minél több településen ered­ményes munkát végezzenek majd e körök, s a kezdemé­nyezés mozgalommá terebé­lyesedik. A nagymágocsi Pátria Kör egyébként a kö­vetkező címen érhető el: Nagyközségi könyvtár, 6622 Nagymágocs, postafiók 12. Békalencse — lencsevégen ROSSZ HÍR A délutáni órákban csü­törtökön, a Kölcsey utcában dolgozó parkolóőr kezéből egyszerűen kitépték a 47 parkolójegyet tartalmazó blokkot (összértéke 940 fo­rint). Szintén délután a Rajnai utcában igazoltatás közben bukott le az a biciklitolvaj, aki nem sokkal korábban a tarjáni víztorony közeléből tolta el más kerékpárját. Még csütörtökön, nem Somoavi Márolyné ftívéititiie Oxieénhiánvos a Tisza — adtuk hírül tegnapi lapszá­munkban. Az oxigénkoncentrációt befolyásoló, számos ok közül a folyó szennyezettsége a leglátványosabb. A kép közepén húzódó sáv nem más, mint békalencse, mely béké­sen, de sok szennyezőanyagot összegyűjtve, éppen a híd alatt úszik át Cicadella — Mindenért meg kell fizetni! — kiáltotta valaki, valahonnan, bosszúval és bölcsességgel átitatott hangján. A bosszú elszáll, a bölcsesség megmarad (olyannak, amilyen). Hogy a kiáltozó illető mennyire gondolta álluá­sát erkölcsi alapokon nyug­vónak, és mennyiben cél­zott a „piszkos" anyagiak­ra, hát ezt nem tudom. Egy mondat még nem a világ. Viszont a pénz való­ban folyik, hömpölyög, át­zúdul az ember minden egyes napján. Igen, folyik. Látszólag úgy tűnik, hogy itt és itt, egy meghatáro­zott időben költjük a pénzt, holott szinte nincs a nap­nak olyan órája (talán csak éjszaka, alvás idején), mikor ne fogyasztanánk valamely szolgáltatásból: kávé, cigaretta, víz, vil­lany, hogy csak a legké­zenfekvőbbeket érintsem. Azér* még egyelőre nem kell fizetni, hogy a Nap süt ránk, hogy látunk, hal­lunk és a többi. Ez jó hír. No de... Van nekünk egy Cita­dellánk, amit barátságo­san, több ízben csak cica­dellának neveztünk, s honnét pompás kilátás nyílik hőn imádott fővá­rosunkra. A látványért, melyet a természet „saját zsebből", egy „aprócska" szikla emelésével oldott meg, 10 kemény forintot kérnek, mert... mert mindenért meg kell fizet­ni, de nem mindig látvá­nyosan. P. Sz. sokkal éjfél előtt próbálko­zott két fiatalember a Fe­hér-tói halászcsárda par­kolójában autófel töréssel. Ugyan sikerrel nyitották ki egy 1500-as Lada ajtóját, de imiközben az utastérből ép­pen aktatáskát és női reti­kült próbáltak elemelni, e tulajdonos, a csárdából ki­jövőben, tetten érte őket. A tolvajok saját gépkocsijuk­kal próbálták menekülni,' ám az azonnal értesített rendőrség üldözőbe vette, s a repülőtérnél megfogta a bűnözőket. Péntekre virradóra jugo­szláv állampolgárok rabol­ták ki svéd vendégmun­kásként dolgozó kamionso­főr honfitársukat: miután az éjszakát együtt mulatták végig, a Tisza-parti sétány­ra csalták, ahol erőszakkal 480 márkát, 420 svéd és 200 cseh koronát, valamint 300 dán márkát szereztek tőle. A sértett feljelentését köve­tően a rendőrség rövid :dón belül szálláshelyükön el­fogta1 a' rablókat, - majd még a tegnapi nap folyamán át­adták őket a jugoszláv bel­ügyi szerveknek. Pénteken délelőtt 10 óra­kor kétségbeesett butikos kért segítséget a Londoni körútról, mert mintegy 2-3 családnyi alkalmi rablótár­sulat fosztotta ki. A kapi­tányság épületében tartóz­kodó, akcióra fogható állo­mány ezt követően pillana­tokon belül Szeged utcáin termett és a kapott személy­leírások (az egyik rabló hölgy mezítlábas, a többiek karjukon gyermekkel) alap­ján rövid úton előkerítette a tetteseket. V. I. Megalakult a Délmagyarország Kft. Tagjai: e lap újságírói, a szerkesztőség dolgozóiból szerveződött Dél­magyarország Újságíró Egyesület és a Dél-Francia NIce-Presse-Invest, (x) DÉLMA6M0RSZÁ6 Politikai napilap Főszerkesztő: Dlusztus Imre Főszerkesztő-helyettes: Sulyok Erzsébet Kiadja a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelő* kiadó: Kispál Vntal. — Szerkesztőség és kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztársaság útja 10., Sajtóház 6740. - Telefon: 24-63.3. Telex: 82-282. Telefax: 13­130. — A lapot nyomja: Szegedi Nyomda, Szeged. Bajcsy-Zsilinszky utca 28. 6720. Igazgató: Suránvi Tibor. — Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivataloknal és kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hówapM 101 Ft - a vasárnapi lapokkal együtt 121 Ft. ISSN0133-M2SX

Next

/
Thumbnails
Contents