Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-25 / 212. szám

2 Körkép 1990. augusztus 25. szombat A földről később 'JTörvénydömping Az OrsTÍfásj'filés rendkívüli ülésszaka augusztus 27én, hétfőn folyatódik, s különösebb átmenet, újabb szünet' nélkül, a következő héten, szeptember 3-án, már rendes ülésszakát nyitja meg a Parlament — ezekkel az információkkal fogadta az újságírókat pénteken Szabad György házelnök az immár szokásossá vált plenáris ülés előtti tájékoztatóján. A fő vitatéma várhatóan az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar, és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról, az állami vállalatokra vonatkozó egyes jogszabályok módosításáról, az átalakulási törvény módosításáról szóló három törvényjavaslat lesz, hiszen mindhárom része a kormány gazdaságátalakítási programjának. A két és fél napos ülésen tárgyalják még a kormányzati munkamegosztás változásával összefüggő egyes törvények módosításáról, a társadalmi szervezetek kezelői jogának megszüntetéséről, az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló törvényjavaslatokat, továbbá az Északatlanti Tanács felhívására válaszként adandó országgyűlési állásfoglalást. Ismét lesznek interpellációk — ezek ideje kedd délután. A tájékoztatón szó esett még arról is, hogy a földtörvényt a kormány egyelőre nem terjesztette a plénum elé, mert még meg sem tárgyalta a javaslatot. Információk szerint az alaposabb előkészítés érdekében a kormány Matolcsy György államtitkár vezetésével ad hoc bizottságot alakít, amelynek feladata az, hogy egyeztesse a földdel kapcsolatos szabályozás egyes rendelkezéseit az alkotmánnyal. (MTI) A vagyonügynökség vezetői Antall József miniszterelnök kinevezte az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsának elnökét és tagjait. Az elnök Mádl Ferenc tárca nélküli miniszter, az elnökhelyettes Martonyi János, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának közigazgatási államtitkára. Az igazgatótanács tagjai: Bártfai Béla, az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője; Bokros Lajos, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója: Botos Balázs, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes államtitkára; Csernátony Csaba, a Pénzügyminisztérium informatikai és Módszertani Intézetének igazgatója; Diczházi Bertalan kormányfőtanácsos; Harza Lajos, a Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára; Kopátsy Sándor közgazdász, a Pénzügykutató Rt. munkatársa, Takácsy Gyula, a FŐSZER igazgatója; Urbán László, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának tudományos munkatársa. A kinevezések öt évi időtartamra szólnak. Az Állami Vagyonügynökség tevékenységét — az erről szóló törvény szerint — az igazgatótanács irányítja, amelynek döntései kötelezőek az ügyvezető igazgatóra is (MTI) Érdekvédők tiltakoznak A Munkástanácsok Országos Szövetsége és a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség tiltakozik a kormány 20/1990. (VIII. 3.) számú rendelete ellen, amely a vállalati tanácsok működését szabályozza jelentették be pénteken tartott sajtótájékoztatójukon a két szervezet vezetői. A két érdekvédelmi szervezet véleménye szerint a rendelet nem változtat semEltűnt a Hírlap Augusztus 21-én, kedden, borongós reggelre ébredtünk Szeged városéban. Az alföldi por — micsoda érzékcsalódás! — mintha eltűnt volna a rövid éjszakai esőzés után. Az újságárus széttárja a kezét: nincs Magyar Hírlap. Ma nem kaptunk. A másik bőbeszédűbb: tudja, a posta ma nem adott! Puszi a postának! Ilyen legutóbb a megboldogult Grósz-kormányzat alatt fordult elő, még az örökemlékezetű, korrupcióval vádolt Papp Gyula hajdani polgármestert ért sajtótámadások idején. Mint akkor, most is a könyvtárhoz folyamodom. Egy cikket lelek az ominózus lapban Szeged polgármester-várományosairól. Hogy, hogy nem: szó esik benne a tavasszal megválasztott Király és Raffay képviselő urak körüli zavaros eseményekről, továbbá arról is, hogy városunk magas beosztású építésze, Borvendég Béla — bár az MDF színeiben harcba indul a polgármesteri székért — bizony nem érzi a város életében kifejtett korábbi munkásságát makulátlannak. Nem így az ellenzéki jelölt, Lippai Pál, aki, mint ügyvéd, a magánszférán belül maradt egészen a legutóbbi időkig. Olvasgatok és megállapítom, hogy a cikk több jót mond az ellenzéki, mint a kormánypárti jelöltről. Igaza van a cikknek? Vagy sem? Megosztanám kerdésemet másokkal, de senki nem olvasott (mert nem olvashatott) aznap Magyar Hírlapot szegedi ismerőseim közül. Talán ez lenne maga a válasz a föltett kérdésre? Még emlékszem az egykori ellenállóra (Kristály úrra), aki addig bombázta leveleivel a mindenható MSZMP KB-t, amíg a posta révén fülön nem csípte a belbiztonság. Kapcsolat a posta és az „ávó" közölt? Avósposta? Igen, volt ilyen! A közelmúlt Pol-Pot-megyéjének elbűvölő fővárosában a posta ma már nem ávós. A kormánypárt — micsoda dőreség ezt hinni! — sem tette rá a kezét. Bolond, aki ezt hiszi! A Magyar Hírlappal kapcsolatban — nyilván! — egyszerűen terjesztési gondok léptek föl. Kilépek a térre. A szél éppen most éled. Minden megszárad, és — láss csodát! — por lebeg a légben. A szél erősödik, portölcsér csavarodik a járda fölé és emelkedik föl, föl, egészen az égig. Székely Zoltán matematikus Rádióíelex Az autonómia védelmében mit azon a tényen, hogy a vállalati tanács nem legitim, a tulajdonosi jogokat csak mint kvázi-tulajdonos gyakorolja. A vállalati tanács, mint intézményrendszer ilyen körülmények között létében kérdőjelezhető meg. E tényt erősíti meg az is, hogy a rendelet a vállalati tanácsokat tulajdonosként szerepelteti, de önkormányzatként szabályozza a működésüket A művelődési miniszter úr még júliusban rendelettervezetet adott ki a felsőoktatási intézmények új működési szabályzatáról és az egyetemi vezető testületek újraválasztásáról. A rendelet-tervezet értelmében még szeptember folyamán újjá kellene választani a felsőoktatási intézmények tanácsait. Az újjáválasztott tanácsok a legrövidebb időn belül megválasztanák az intézmények vezetőit. A rövid határidő és a ren-„ delet szelleme a vállalati tanácsok választásával kapcsolatos kormányzati magatartást idézi. A nyár folyamán az egyetemeken nyilvánvalóan nem volt mód a rendelet-tervezet vitájára , a választások demokratikus előkészítésére Félő, hogy szúk hangadó csoportok politikai szempontok érvényesítésére használhatják fel az egyetemi választásokat. Az egyetemi választások könynyen politikai küzdelemme válhatnak. A felsőoktatási intézmények vezetői testületeit kizárólag szakmai alkalmasság és az erkölcsi tisztaság alapján szabad megválasztani. Csák így biztositható az egyetemek autonómiája, a felsőoktatás megfelelő szakmai színvonala. A minisztérium — eredeti tervei szerint — augusztus 31-éig készül a rendelet végleges szövegének kiadására. Ügy véljük, a minisztérium helyesen tenné, ha elállna ettől a szándékától, és az egyetemi tanácsok megválasztásának határidejét módosítaná. Budapest, 1990. aug. 24. at SZDSZ ügyvivői Testülete (OS) UKRAJNA NYUGATBA TART, Antall József miniszterelnök pénteken hivatalában fogadta Anatolij Zlenko ukrán külügyminisztert. A megbeszélésen a tárgyalópartnerek egyetértettek abban, hogy kölcsönös érdek a közvetlen kapcsolatok fejlesztése és ápolása az Ukrán SZSZK és a Magyar Köztársaság között. Az ukrán külügyminiszter köszönetet mondott a magyar kormánynak a csernobili katasztrófa következményei felszámolásához nyújtott magyar segítségért. A megbeszélésen a magyar kormányfő, reagálva Gremitszkih szovjet külügyi szóvivő csütörtöki kritikus megjegyzésére, ismertette augusztus 20-i. szombathelyi beszéde Szovjetunióra vonatkozó részének teljes szövegét, amelyet Ivan Aboimov nagykövet továbbít a szovjet kormánynak. (MTI) GORBACSOV KONTBA OBOSZ PABLAMENT. Az orosz parlament elnökségének egyik tagja szerint Mihail Gorbacsov túllépte hatáskörét azzal, hogy jogilag megalapozatlannak minősítette és érvénytelenítette az oroszországi legfelsőbb tanács egyik, augusztus 9-én kelt döntését. Vlagyimir Lszakov pénteki moszkvai nyilatkozatában annak a véleményének adott 'hangot, hogy ezt a nézetét az orosz legfelsőbb tanács osztani fogja, és testületileg elutasítják majd Gorbacsov előző napon nyilvánosságra hozott elnöki rendeletét. A csütörtöki elnöki rendelet az Oroszország gazdasági szuverenitásának biztosítását célzó, augusztus 0-i parlamenti állásfoglalását azzal az indoklással helyezi hatályon kívül, hogy abban a köztársaság parlamentje jogtalanul kíván rendelkezni bizonyos stratégiai cikkekkel, egyebek között Oroszország arany- és gyémántkészleteivel. (MTI) SZOLZSENYICIN NEM • LÁTOGATÓ. Alekszander Szolzsenyicin, a száműzetésben élő világhírű orosz író elutasította az orosz, kormányfő meghívását, és közölte, hogy nem kíván látogatóként hazatérni Oroszországba. A TASZSZ hírügynökség csütörtöki jelentése szerint a Nobel-díjas Szolzsenyicin Ivan Szilajev oroszországi miniszterelnöknek címzett levelében ezt írta: elképzelhetetlennek tartja, hogy látogatóként, vagy egyszerű turistaként térjen haza. — Ha hazamegyek, azért megyek, hogy ott éljek, és ott haljak meg. A legreménytelenebb években is tudtam, hogy haza fogok térni — írta Szolzsenyicin. Ivan Szilaiev orosz miniszterelnök a múlt héten hívta meg Oroszországba Szolzsenyicint, miután Mihail Gorbacsov elnöki rendelettel helyreállította számos, száműzetésben élő, orosz származású alkotó állampolgárságát. Szolzsenyicint 1974ben fosztották meg állampolgárságától. Jelenleg az Egyesült Államokban él. (AFP) KOHL BEBLINBEN. A modern Európa történetében első ízben valósul meg egy nép egysége háború, véres forradalom és halálos áldozatok nélkül — állapította meg az NSZK kancellárja pénteken, egy berlini sajtótájékoztatón. Helmut Kohl — alig huszonnégy órával a népi kamara sorsfordító határozata után — köszönetet mondott a kelet, német parlament képviselőinek a német egység október 3-i megvalósulását lehetővé tevő, egyértelmű döntéséért. (MTI) BOEING BUSHNAK. Üj szolgálati repülőgépet Ttíapott Bush amerikai elnök. A Fehér Ház szóvivőjének tájékoztatása szerint a Boeing-cég átadta a légierőnek az új Air Force One-gépet A különlegesen elkészített Boeing 747-es nagyobb és lényegesen jobban felszerelt, mint a Jelenlegi, immár húsz éve szolgáló Boeing 70-es elnöki különgép. A Boeing 747-es, szériagyártmányként, négyszáz utast szállít; elnöki különgépnek átalakítva — a 23 fős személyzet mellett — hetven utast fogadhat fedélzetén. Az elnök rendelkezésére az irodán kívül reprezentációsterem, tanácsterem és ebédló áll. Jó munkakörülményeket alakítottak ki az elnököt kísérő újságírók számára is. A kormányzat két ilyen, átalakított Boeing 747 típusú repülőgépet rendelt. A kormányzatnak 410 millió dollárjába kerül a két új elnöki repülőgép, s tárolásukra különleges hangár épül a Washington melletti Andrews légitámaszponton (Reuter/TASZSZ) Szeged új erőtérben Képtelen jövőkép? Az erőteljesebb politikai — választási — küzdelmek kezdeti hónapjaiban aggódva érzékeltem;'hegy urbanisztikáról, építészetről és műemlékekről szó sem esett a távlati célok megfogalmazásakor. Márpedig az emberi környezet és annak minősége olyan, mindannyiunkat érintő kérdés, amellyel szemben egyetlen politikai irányzat sem lehet közömbös. Reményt keltő, hogy a legutóbbi időben — a helyi választási előkészületek részeként — megjelenő írások egyre többször és egyre konkrétabban érintik e kérdést A „Szeged új erőtérben" című sorozatban publikáló szerzők egy része — számomra szimpatikus módon — logikus és kikerülhetetlen kérdéseket tett fel. Tartalmilag olyanokat, amelyekre szűkebb szakmám évtizedek óta nem kapott választ. A község- éü Városrendezési tervek társadalmi és gazdasági megalapozásához nem kaphattunk elegendő és biztonságos alapadatot vagy — maiiként fogalmazva — fejlesztési programot. Lehet-e ezek után csodálkozni, hogy a településrendezési tervek nagyobb része rövid élettartamú volt. és többnyire alacsony tetszési indexű? összhangzathiány Engedi György akadémikus szerint az elmúlt évtizedek településpolittkáját a saját mindenhatóságába vetett hit jellemezte, amelyet egyaránt táplált a hatalmi racionalizmus és az utópia. E politika csakis labilis jövőképet rajzolhatott fel. amelyre sem a lakosság, sem a szakma (esetünkben: i'-banisták) nem volt képes reális és tartósan érvényes településképet „építeni". A gyakorlati probléma lényegét az Jelentette, hogy a társadalmi-gazdasági tartalmú fejlesztési és a műszaki-fizikai-ökológiai tartalmú rendetéti tervek összhangja hiányzott Márpedig ezek egymásra hatása, egymástól való függése és sorrendisége szigorú tény, amelynek mellőzése garantáltan működési zavarokat okoz. Leegyszerűsítve: először mindig a MIT? kérdésére kell válaszolni a társadalomnak, és csak utána tehető fel a HOGYAN? Az előbbi, stratégiai jellegű kérdésre semmilyen, vagy csata bizonytalan válasz érkezett mindmáig. Emiatt a rendezési tervek készítői a hogyanra sem adhattak biztonságos és időt álló választ. % A szereposztási zavarok miatt valóban „rossz hírbe" keveredett a településtervezés: fogalmi zavarok, vagy tudatos felelősségátruházás — esetleg pusztán tájékozatlanság miatt — sokan a városrendezőktől kértek számon például szociális, életmóddal összefüggő, vagy akár gazdasági problémák megoldását összekeverve az okot é» az okozatot. A településpolitika színpada Ügy gondolom, bővebb indoklás nélkül is belátható: nem a műszaki-városrendezést tervezés a célok és az érdekek egyeztetésének legfontosabb „terepe". Ezeket a tervezést jóval megelőzően, a településpolitika színpadán kell elvégezni, és nem is a tervezőnek. A helyi társadalmi-gazdasági prognózis készítése politikusok és szakértők közös feladata. Csak annak elfogadása, valamint hitelesíttetése — és nem formális jóváhagyása! — után kezdődhet a rajzasztal melletti munka. Például: a közösségi lakásépítés előkészítésekor elsőként nem az épületek szintszámát, alaprajzait, színezését, netán az építési technológiát kell az önkormányzatnak eldönteni, hanem azt, hogv kiket, mely rétegeket akar segíteni, milyen életmódra, családóeszetételre és korosztályokra kell tervesni, mekkora lakásokat és komfortfokozatot, illetve minőségi Jellemzőket tud megfizetni a társadalom. Amennyiben pontos a diagnózis és az igények megfogalmazása, úgy nagy valószínűséggel a terápia, illetve az építészek „válasza" is hatásos lesz. Tervezhető-e a holnap ? Sokak szerint nem, vagy csak nagyon óvatosan és vázlatosan. Ez a megállapítás elsősorban a társadalom megtervezhetetlenségére vonatkozik, a térbeli (építészeti-vá. rosépítészeti) „rend" valamivel egyszerűbben (?) koncipiálható. (£. T. Hall amerikai kutató szerint egyetlen távlati terv sem tökéletes, mégis terveznünk kell, ha el akarjuk kerülni a káoszt.) A városfejlesztésről és városrendezésről átfogó törvény 1937-ben készült Magyarországon (1937. évi VI. törvénycikk). Az el. telt több mint ötven év alatt Szegeden, sajnos, nem készült el a törvény szellemének és betűjének megfelelő városfejlesztési terv. (A közép- és hosszú távú fejlesztési koncepciók, programok és elképzelések vagy túl általánosak maradtak a céloki megfogalmazásában, vagy nem fedték le teljes komplexitásában a város életét Készült persze néhány pragmatikus „prófécia" is, az előzőekhez hasonló hatásfokkal.) Az augusztus 7-i Délmagyarországban érintett. Délterv által készített friss anyag nem fejlesztési koncepció. Alapvetően műszaki dokumentum, amely Szeged általános városrendezési tervének felülvizsgálatára terjed ki. Amint kikristályosodik az új várospolitikai program, és lesz érvényes fejlesztési stratégia, úgy rendezési program, maid módosított (vagy új?) rendezési terv is készülhet Az érzékeny „alany" Befejezésül néhány konkrét kérdéssel csatlakozom az eddig megfogalmazottakhoz: — Mekkora Szegedet akarunk, óhajtjuk-e a további látványos növekedést, vagy a drágább, de igényesebb — minőségi — városfejlesztést választjuk, vállalva persze ennek egyéb terheit is? — A lakásépítés struktúrájában milyen arányokat kapjon az ún. tömeges — lakótelepi —, a belvárosi és a „kertvárosi"? Milyen áron — termőföld igénybe vétele, utak és közművek kiépítése, jelentős belső közlekedési igények stb. — vállaljuk a családi házas területek további terjeszkedését? Egyáltalán: kertvárosi vágyaink miként egyeztethetők össze szegénységünkkel? Vagy az ún. szociális lakásépítés mekkora jelentőséget kapjon és hogyan viszonyuljon a piacra készülő lakásokhoz? (terület, színvonal, támogatás, szegregáció stb.). — Milyen típusú és nagyságrendű intézmények építésével számoljunk 5—10—15 éven belül és miként készüljünk fel területük előkészítésére? (Építési tilalom, vagy improvizálás a mindenkori igények szorításában?) — Zártkertek, kvázi üdülőterületek, „vegyes"-övezetek viszonya és sorsa? — Kell-e nékünk „szilíciumvölgy" (európai típusú ipari park), vagy távolkeleti mintára fejlesszünk (mikroelektronika a sufniban) ipart a hátsó kertben? — Környezetünk humanizálása érdekében tudunk-e, merünk-e parkot létesíteni ott. ahol ház is épülhetne? Komolyan veszszük-e végre a környezetvédelmet? És végül: épített környezetünk minősége (szépsége. tisztasága, otthonossága) számit-e akkora „tételnek", mint pl. az autóbuszok menetrendi pontossága? — Milyen legyen az egyéni és közösségi érdekek viszonya? Megvétózható-e néhány 'érintett által az egész város számára nélkülözhetetlen elképzelés lehető legjobb megoldása? A kérdések megválaszolásakor ne feledjük: Szeged túlzottan érzékeny és törékeny alany, akármilyen feleletet nem bír ki és nem tűr el. És még valamit: a tetszetős célok és jelszavak még nem törvényszerűen jelentenek koncepciót! Kiss Lajos városi főépítész