Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-18 / 206. szám

1990. augusztus 18., szombat Kultúra 39 DM1 maflazto A városépítő: Lázár György polgármester Ha azt kérdeznék, hogv ki volt a legnagyobb polgármestere Szeged városának, sokan vágnák rá a választ: Lázár György. Ha meg azt tudakolnák, hogy a szögedi nemzet melyik polgármesterét szerette a legjobban, akkor is sokan Lázár Györgyre voksolnánk. Vajon mi mindent tett az időnek előtte eltávozott polgármester, hogy temetésén, a csikorgó februári fagyban a Kultúrpalota és a Deszkás temető közötti útvonalon harmincezer szegedi adta meg neki a végtisztességet? A válasz egyetlen mondatba sűríthető: a Városért élt. minden tette az Urbs-ot szolgálta. Tősgyökeres fölsővárosi családból származott: nagyapja Zárdai utcai kisiparos, apja Lázár János (1822-1893). tizenhárom csatában vérzett 48-as honvédszázados, városi kishivatalnok (útbiztos). Lázár György (1851 -1915) a kegyes atyák kongó tornácú Oskola utcai gimnáziumában érettségizett, Pesten jogot hallgatott, majd fiskális lett (1876). A Vízkor derekasan kivette részét a mentési munkákból, alakja — a 46-osok hadnagyi uniformisában — látható Vágó Pál híres árvízképén. 1883ban városi főügyész, 1891-ben a pénz- és közművelődési ügyekkel foglalkozó helyettes polgármester, 1904-ben pedig — Pálfy Ferenc utódaként — á közbizalom öt ültette a polgármesteri székbe. 1898 és 1904 között Szeged városának országvgyűlési képviselője. A legszeretnivalóbb literary gentleman Neki köszönhető, hogy Szeged a szobrok tarosa lett. Fölkarolta a szoborállítási törekvéseket, megbízatásokat adott, kijárta, hogy az állami megrendelésre készült szobrok Szegedre kerüljenek. így szerezte meg Szolnok és Titel elöl a Vásárhelyi-szobrot (1905), Ifj. Mátrai Lajos alkotását. Polgármestersége idején állított a Város szoboremléket Tisza Lajosnak. Vásárhelyi Pálnak. Klauzál Gábornak. Erzsébet királynénak, Dankó Pistának. Rapaics Radónak, Rákóczinak. Markovits Ivánnak, Széchenyinek, és Deák Ferencnek. Maga a Város negyvenezer koronát fordított minderre, míg az állami és közadományok összege száznegyvenezer koronára rúgott. Támogatta a művészetet és az irodalmat. Maga is tollforgató volt. ármentesítési kérdésekben szaktekintélynek számított. Fő műve, a Visszaemlékezés a nagy árvíz napjaira (1909), ma is megkerülhetetlen forrása a hullámsírba veszett Szeged történetének. Könyvének jövedelmét a fogadalmi templom építésére ajánlotta föl. 1911-ben átiratban kérte Szeged város tanácsát, hogy támogassa a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjegyesületét. A köztörvényhatóság négyezer koronát adott e célra, és a többi várost is fölhívta segélyezésre. Nem pusztán formaság volt. hogy a megalakult Dugonics-társaság (1892) ót választotta elnökének. Amikor a szegedi ügyészség 1913ban vádat akart emelni Ady ellen Rohanunk a forradalomba c. verséért, (1912) a költő a Világ hasábjain fordult önironikus szavakkal „Szeged város neves padesztájához, a legszeretnivalóbb literary gentlemanhez": lám. pár éve többször is hívott verset olvasni Lázár György, de nem jutottam el Szegedre, most bezzeg csak el kell mennem, ha a királyi ügyész hivat... Lázár polgármester aztán a háttérben finoman elsimította a dolgot, megmentve Szegedet az örök irodalmi szégventól... Mind a tíz körmével... Amikor 1898-ban a Város elsó. kerülete országgyűlési képviselőt választott, patinás arisztokrata nevek is szóba kerültek, ám hamar fölülkerekedett a városlakók józansága: ha Lázárt küldjük a parlamentbe, ó mind a tíz körmével Szegednek kapar... Képviselői programjából — haláláig — szinte minden megvalósult: a körtöltés, az állami fiú és leánygimnázium, a vakok és a siketnémák intézete, az Árpád Otthon, a gyermekmenhely, a rókusi. az újszegedi és több külterületi templom, a Dóm építésének a megkezdése, a villamosközlekedés megindítása, a nagyállomás épülete, a vasúti leszámoló hivatal idehelyezése. és palotájának fölépítése, a belváros aszfaltozása, az elsó víztorony, és még hosszan folytathatnám a sort. Csak egyetlen dolog nem sikerült neki. az egyetem megszerzése. Hiába adta ki a Város érveit füzetben (1907), hiába vezetett frakkos deputációkat a székesfővárosba, hiába kilincselt a magas minisztériumban. Szeged nem kapott univerzitást. (Amit Lázár György liem tudott elérni, azt „megoldotta" halála után pár évvel a történelmi földindulás). A böjt meg a csülkös paszuly A kegyes atyák nevelték, szerette is őket, tőlük kapta klasszikus műveltségének alapjait. Szívesen fordította a szót latinra, beszédeiből és írásaiból sohasem hiányzott a találó citátum Horatius és más auktorok munkáiból. A piarista rendházban külön szobája volt. büszkén vallotta magát konfráternek, és ha családja távol volt Szegedtől, oda kvártélyozta be magát. Szerette az egyszerű ételeket, szívesen toppant be a főtisztelendő atyák pénteki ebédjére. Igazán megharagudott volna, ha a böjti napon valami kivételező kedveskedést tapasztal. Tudott nagy asztalt is tartani. Szívesen csalt le minisztériumi urakat, leginkább Fajka főszámvevő telikamrás. telipincés. százgalambos magyartanyájára, ahol a második pohár buckái után mellesleg szóbahozta az államsegélyek szétosztásának ügyét, a Városnak olyan dolgait. melyekre a fölsőbb hatóságok pecsétje szükségeltetett Máig él az anekdota az egyik ilyen vendégvárás előkészületeiről. Hívatta Bitó János volt halászgazdát, a későbbi vendéglőst, és hosszan sorolta. hogy mit remekeljen Bitóné született Kis Kopasz Julianna a pesti urak számára: bablevest csülökkel, paprikáshalat, rántott halat... Nem fejezhette be. Bitó mesterből kitört az önérzet: — Tisztölet. böcstilet méltóságos uram, de ha az én feleségöm mögfőzi azt a csülkös paszulylevest, utána mán nem tud önni a halbú senki, sé sütve sé főzve... Tögye a kézit a fejire... Hogy milyen volt Lázárnak és a szögedi nemzetnek a kapcsolata? Móra a tanú rá: a tanyák közt pedig, ahol nemigen rajonganak a hivatalos emberért, az Ó nevét kalaplevéve, szinte megindító áhítattal mondta ki a szegedi magyar, s az igazi értékek ösztönös megbecsülésével és felismerésével a városi polgár. Tömörkény szerint akár vasárnap is kikocsizott a tanyák közé föltekinteni, hogy merre vezessék az utat. hol nagy a kútszenvedély, támad-e fakadóvíz, netán a töltések megvizitálása szempontjából. mert erősen árad a Tisza... Móra édes-bús emlékező verse is utal minderre: Hol róla zúgnak karcsú jegenyék. Amik kocsija útját beszegék, Azok alatt terein meg a mese, Amelynek nem lesz költött fele se, S mint esti árnyék, híre egyre nyúl: Volt, hol nem volt egy polgármester Kétéves betegeskedésének idejére esett a városi tisztűjtás. Ebben a sokat pártoskodó városban még nem volt ekkora egyetértés a torony alatt: majd akkor, ha Lázár György fölgyógyul... Széli Sándor tanyai költő verset szerkesztett a beteg polgármesterről. kérve reá az Úrnak oltalmát. Ám hogy is érte volna be ennyivel! Egy pár zsenge tyúkot is a hóna alá szorított, bekövetkezett a Fölsótanyáról. hogy orvosságot ajánljon, mert beszélgetnek a doktorok, csak a szénamurvafürdó az igazi... Utoljára hagytam a legszebb történetet. mely Tömörkény tollát is megihlette. Közügyben törette magát kifelé Lázár, amikor az útszéli tanyából kiszaladt egy asszony, és hujintott a kocsisnak, hogy állna meg. — No, mi a baj húgom — kérdi a polgártnester. — Az Isten áldja mög, hogy reánk is tekintött. Nagyon beteg a kislányom, nyűglődik odabenn a házban. Ugyan tögye a kézit a fejire, akkó biztossan möggyógyul... Hozzáértő ember most írhatna hasonló hiedelmekről, a folklorizációról. meg egyéb tudós dolgokról. Azonban ennél a hívó és hívó szónál többet és szöbbet nem lehetne mondani se Lázár Györgyről. se a felé áradó szeretetről. U'KÓ FERENC „...az ország törvényeit megtartom" A polgármesteri tisztség a kiegyezést követően, a dualizmus időszakában jelenik meg. amikoris a helyi önkormányzatot középfokon a vármegyei és a törvényhatósági jogú város képviselte. Ez utóbbi egyedi szervei közül az első tisztviselő a polgármester volt. Mellette sorakoztak a polgármesterhelyettesek, a főjegyző, a tanácsnokok, az aljegyzők, az árvaszéki elnök stb. A polgármester elnöklete alatt működött a városi tanács, mely a közigazgatást és kisebb gazdasági ügyeket intézte, tagjai sorába a város vezető tisztviselői tartoztak. (Ennek mintájára alakult a fővárosi közigazgatás képe is. ugyanis annak ellenére, hogy a törvényjavaslat főispánt akart a főváros élére helyezni, a végleges szöveg szerint főpolgármester lett a főváros eló tisztviselője. Elnöklete alatt működött a lényegesebb közigazgatási ügyekben döntő fővárosi tanács.) A polgármester hatásköre a törvényhatósági jogú városokban a vármegyei alispánok jogkörének felel meg. Az 1886. XXI. A törvényhatóságokról szóló törvénycikk rendelkezik a törvényhatósági közegekről. A polgármesteri funkciókat a 73. paragrafus 16. pontban taglalja. Miszerint: elnöke a tanácsnak, a főispán akadályoztatása esetén a közgyűlésnek is, átveszi a városhoz érkező kormányrendeleteket, leveleket, jelentéseket, folyamodványokat, pénz- és értékküldeménycket, végrehajtja a kormány rendeleteit (abban az esetben, ha törvénybe ütközőnek vagy kivihetetlennek. károsnak tartja a helyi viszonyok közt, a főispánnak legfeljebb 24 óra alatt jelentést tehet), foganatosítja a főispán utasításait (ha aggályai vannak, 24 órán belül a külügyminiszterhez előterjesztéssel élhet), aláírja a törvényhatóság nevében kiállított okmányokat, leveleket, felterjesztéseket, utalványozási joggal bír, rendelkezik a város tisztviselőivel, és egyáltalán: eljár minden hatáskörébe tartozó ügyben. A városi törvényhatóságokban a törvényhatósági közgyűlés, rendezett tanácsú városokban a képviselőtestület hat évre választja meg. Beiktatási esküje a következőképpen hangzott: „En ... esküszöm, hogy a királyhoz hú leszek, az ország törvényeit megtartom, hivatali elöljáróimnak engedelmeskedem, hivatalommal járó kötelezettségeimet lelkiismeretes pontossággal teljesítem, és a hivatali titkot megőrzöm. Isten engem úgy segéljen!" A Károlyi-kormány közigazgatási reformját a kormánybiztosok kinevezése jellemzi. A főispán helyett főispáni tennivalók ellátására jogosított kormánybiztosok kezdték meg munkájukat. A törvényhatósági joggal felruházott városok közigazgatásának ideiglenes módosítására is kísérletet tettek, ugyanis a városi képviselőtestület teljes jogkörét az e helyett megalakítandó városi néptanácsokra ruházta. Ennek ellenére a ncptanácsnak alárendelten ugyan, továbbra is fennmaradt a vezető tisztviselőkből álló, régi. dualizmuskori városi tanács, mint igazi végrehajtó szerv a polgármester elnökletével. A trianoni békeszerződés következtében jelentős változás állt be a vármegyék területében. A 63 vármegyéből 33 maradt (ebből 10 csupán az érintetlen. 23 csonka. így azután az egyesítések következtében 25 vármegyéről beszélhetünk). A polgármesteri intézményt akkor is, itt is megtalálhatjuk mint jól beváltat; a polgármester a városok elsó tisztviselője. A vidéki törvényhatósági jogú városokban a törvényhatósági bizottság a megyei városokban a képviselőtestület választja 10 évre. A választást mindenütt jelölés előzi meg. A hatáskör a törvényhatósági jogú városokban a vármegyei alispánok, a megyei városokban a járási fószolgabírák feladatkörével rokon. Az 1929: 30. tc. alapján megszűnt városi tanács hatáskörét a polgármester vette át. Ó volt a város képviselője, a városi tisztviselők hivatalfönöke, s utalványozási jogköre volt. A Horthy-Magyarországon 10., majd 12 törvényhatósági jogú város volt. Budapest élén a kormányhatalom képviselőjeként a főpolgármester állt, aki ellenőrizte a helyi önkormányzat működőképességét, azt, hogy a kormány irányvonalával összhangban legyen, s hogy a kormány utasításait a vármegyékben végrehajtassa. A Gömbös-kormány hatalomra jutását kővetően az 1934. évi fővárosi novella a főpolgármester hatalmát tovább növelte. A cél ugyanis a főváros eddigi viszonylagos antonómiájának a megszüntetése volt, s ez tette szükségessé egy, a kormányt szolgáló, erós kezű poszt kiépítését. A polgármester vált tehát az önkormányzat legfőbb egyedi hatósága, s égyben a székesfőváros első tisztviselőjévé. E tisztség az 1950-es tanácstörvény megjelenéséig megmaradt, amikoris napkeleti mintára átszervezték a közigazgatásunkat. ZOMBORI JUDIT