Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-18 / 206. szám

10 1990. augusztus 18., szombat Kultúra 10 magazin [DM Milyen Szegedet szeretnék? Milyen polgármestert akarok? A

z önkormányzati választások előtt valamivel tóbh mini egy hónappal. Lkétvégtelenül a fönti kérdések kerülnek elo a leggyakrabban. Nem állítom, hogy ezek a legfontosabbak. Az is teny. hogy a/ elgondolásokban, koncepciókban, és a vágyálmokban sosem volt itt tul nagy hiány, a ..megajánlásokat" sosem nélkülöztük. Csak a megvalósítás! Másfelől viszont bizonyos, hogy gondolkodás nélkül nem érdemes elkezdeni semmit... S hogy mi múlik a megválasztandó polgármesteren? Ha az önkormányzati testületek valódi képviseletek lesznek, ha mögöttük valóságos erók-érdekek állnak (mi magunk, az clteró érdeku-igényü városlakók), vagyis, ha Jól választunk — a polgármester kulcsszereplő lesz. Elsősorban abból a megfontolásból kértük fel a polgármestcrjelólteket a „Milyen Szegedet szeretnék?" megválaszolására, hátha nyilvánvalóvá válhat, hogy a közös célokhoz többfele ut visz. S választhatunk, kombinálhatunk, merlegeihetünk: magunk is gondolkodhatunk. A különféle érdekcsoportok, politikai pártok által támogatott jelöltek közül majd az általunk választott testület emeli ki a magas tisztségbe — remélhetni, a legalkalmasabbat. A magunk eszközeivel igyekszünk hozzájárulni, hogy ez a lehetséges legjobb választás legyen. Emlékeztetőül: Borvendeg Béla (pártonkívüli) építész, a Délterv igazgatóhelyettes főmérnöke. azMDF. dr. Lippai Pál (pártonkívüli) ügyvéd, a 2. számú munkaközösség vezetője, az SZDSZ és a Fidesz, dr. Simor Ferenc (a KDNP megyei elnöke) nyugalmazott közgazdász a Kereszténydemokrata Néppárt, dr. Takács János (pártonkívüli megyei főépítész az Ipartestület támogatásával „pályázik" a szegedi polgármesteri tisztségre. A varos polgárai közül ezúttal csak háromnak a véleményét adjuk közre (Milyen polgármestert akarok?) — a kampány során folytatjuk a sorozatot. A PROFESSZOR (MARÓTI EGON) Vonzóvá tenni a várost — Talán fölösleges azzal kezdeni, hogy minél jobban különbözzék korrupt tanácselnök elődeitől. Talán fölösleges, mert hiszen mondhatná bárki, a politikai háttér gyökeresen megváltozott. Intézményesen talán valóban, de a személyi összefonódások, visszahúzó erők megmaradtak, lépten-nyomon jelentkeznek. Hogy valóban olyan gyökeres volt-e a politikai fordulat, azt majd megmutatják a helyhatósági választások. De térjünk vissza polgármesterünkre: milyen legyen? Először is — szomorú, hogy ezt egyáltalán meg kell említeni — legyen becsületes, legyen energikus és agilis, — a Város érdekében. Legyen jó szervező, mert az a bizonyos, hogy egy fecske itt sem csinál nyarat. Tehát építsen fel egy jól müködó. vállalkozó szellemű apparátust. Legyen határozott, legyen bátorsága kipukkasztani fölösleges vízfejintézményeket... S legyen — nem utolsósorban — képzett, művelt ember: esetleg közgazdász, jogász... Miben látom a legfontosabb feladatait? Kérdés, amit elmondok, mind a hatáskörébe tartozik-e majd. mit tud lendíteni a dolgokon, de tennie okvetlenül kell valamit, pl. elsősorban az átgondolt, emberközpontú településfejlesztés terén. Köztisztaság: igaz. ez rajtunk is múlik. De talán több gátlással dobálnánk el a szemetet, cigarettacsikket. ha nyomát látnánk némi köztisztasági tevékenységnek. (Van egy vesszőparipám: a téli hótakarítás. Ha arra várdnk: majd elolvad magától, minek seperni. — talán megtakarítunk pár tízezer forintot. Aztánjönafagy. többcentiméteres jégréteg, s alatta mállik az aszfalt: jön az olvadás, és lehet toldozni-íoltozni az útburkolatot hónapszám, milliókért.) Közellátás: meglehet más „asztala". Dc valamit tenni kellene annak érdekében, hogy a szegedi háziasszony is bejusson az élelmiszerüzletekbe, s sorra is kerüljön, jusson-maradjon számára is valami, — azaz. a környező országok felvásárlóinvázióját valahogy szabályozni, mérsékelni kellene. (Ha csak a hazai termékeket vinnék — az árakat az is emelné: de megy kosárszám a kávé. kakaó, csokoládé, amit — ezzel szokás időnként indokolni az áremelést mi is dollárért veszünk. És forintért kiárusítjuk. Különben valósággal allergiás vagyok arra a minősítésre, hogy a kakaó, a tea élvezeti cikk. ezért indokolt megemelni az árát. Kíváncsi vagyok, akik ezt kitalálták, mit reggeliznek, mit adnak reggelire a gyerekeknek, merthogy a tej ára is megymegv felfelé, ha nem is annyira, mint az ivóvízé. S még egyet: a posta! Abszurdum, hogy az ország egyik legnagyobb városában szombat délelőtt egyetlen postahivatal „üzemeljen", egyetlen ablakkal, ahol telefon, távirat, expresszlevél, értékcikk-árusítás stb. „bonyolódik".) Nem vitás, hogy egy város rangját emeli, hogy egyetemi város, és annál nagyobb mértékben, minél színvonalasabbak az illető oktató-kutató intézmények. Ennek azonban vannak személyi feltételei., amiben a városnak segítenie kellene — vannak olyan egyetemi városok, ahol törődnek ezzel. Mire gondolok? Vonzóvá kellene tenni a magasan képzett, vagy más fiatal tehetségek számára a letelepedest — ehhez segítség kellene lakás biztosításával. Az un. „leutazók" — tisztelet a kivételnek — igen kurta időket töltenek a „munkahelyükön", s nemegyszer csak ugródeszkának tekintik, átmeneti állapotnak. Más lenne a helyzet, ha kedvező lehetőségük lenne az itteni lakáshoz jutáshoz. Ennek hiánya az évtizedeken át érvényesülő kontraszelekciónak egyik nem utolsó oka. Márpedig egy sor újonnan felfejlődött, élretört ország példája igazolja, hogy a fejlődés biztositéka hosszá tavon a jól képzett szakemberek számának minél nagyobb növekedése a gazdaság és az élet minden egyéb területén. Takács János Osztályozva az új önkormány zat előtt álló feladatokat, elsőként azon kérdéseket említem, amelyek nem tőrnek halasztást, megoldásuk a város mindennapjainak működéséhez elengedhetetlen. Ilyen például az építési tilalmak, korlátozások sürgős áttekintése, felülvizsgálata. hiszen enélküi a jövő évi gazdasági terv nem készíthető el. Elképzelhető az is, hogy az önkormányzat megalakulásakor meg nem állnak rendelkezésre egyes jogi-gazdasági keretek, szabalyok. mégis döntenie kell az új testületnek, vallalva esetleg azt a veszélyt is. hogy egyik-másik kérdést nem lesz képes a legmélyebben végiggondolni. A másik csoportba a hosszú távú elképzelések, döntések tartoznak. Amennyiben polgármesternek választanának, egy „leltárt" készítenék. sorba véve minden területet, legelsőként a gazdaság helyzetét. Hiszen virágzó, gazdag Szegedet szeretnénk mindannyian, márpedig mindennek a jót működő gazdaság az alapja; ekkor juthat több pénz a kultúrára, a szociálpolitikára is. Vállalkozásbarát intézkedésekkel segítendő a magánszektor, s a vallalkozók. ha kell. telephelyek biztosításával, ha kell — s ha az önkormányzatnak erre lehetősége van — adókedvezménnyel. At kell tekinteni: megfelelően kihasznált-e jelenleg az a szellemi erő, amely a városban koncentrálódik? Meggyőződésem ugyanis, hogy e téren is, s a gazdasági potenciál területén is jelentós tartalékaink vannak. Számolhatunk egy jelentós elszegényedési folyamattal, v növekvő munkanélküliséggel is Dr. Simor Ferenc — A témáról hosszan lehetne értekezni, tudós fejtegetéssel körüljárni. elemezgetni. De engedtessék meg nekem, hogy itt és most eredetileg csupán magamnak és íróasztalfiókomnak írott, de titkon talán a nyilvánosságnak (is) szánt lírai vallomással feleljek. íme: csak kó és malter. de nem kő és malter. hanem város. Kő is és malter is. Sót panel is, még mindég panel is. A Nagy Víz utáni ősök megálmodta, grandiókus városszerkezet értó, féltő betöltésével. szerves folytatásával. Sokáig még a kényszerű keretek között bukdácsolva. Aztán egy boldogabb korban, itt-ott már az összhangot ronto. idegen épület-, rémképekből egyet-egyet szépen el is tüntetve, bizony lebontva. De minden estikés elókertecskét megbecsülve. Minden cirádásra vágott pinceablakot féltón megőrizve. Szemetelőket szigorral megintve, garázdákat keményen zabolázva. Havat nem sózva. Lombokat kímélve. Levéltetvet irtva. Becsalogatva énekesmadarat a parkok odúiba. Bizony a varos építészet is és kertészet is. De az urbanisztika nem elsősorban építőmesteri tudákosság. Városunk nem kó és malter. Hanem fészekrakó élet. Küzdelem saját eróból. küzdelem közös összefogással (városi közmúvesítéiú telekkel, munkaadói segítséggel. családvédelmi alappal, együtt munkálkodó kalákával.) Mert egy percre se blokkolhatunk le Nem adhatjuk meg magunkat — a szociálpolitikát ennek megfelelően kell kialakítanunk. (Sajnos, pontosan még nem ismeretes, hogy önkormányzati .bevételek mekkora hányadát vonják el tőlünk, s utalják központi keretbe. Az volna az érdekünk, hogy minél jelentősebb rész itt maradjon.) Mind a gazdaságban, mind a kultúrában új nemzetközi kapcsolatokat volna jó kiépíteni; távlati célként a testvérvárosi kapcsolatok reformja is szükséges. Elsősorban arra gondolok, hogy ezt a legfiatalabb korosztályok körében kell elkezdeni. s minél tömegesebbé tenni, hiszen hu a gyermekek már iskolásként megismerik a másik országot, várost: ezen ismeretek, barátságok később az élet minden területén hasznosíthatók. Ehhez is kapcsolható az idegenforgalom szerepe: például a városkörnyéki hévizek idegenforgalmi-gyógyászati hasznosítása fellendíthetné a turizmust, amely pozitívan hathat a kulturális életre is. Fel kell készülni, hogy a Szegedhez csatolt települések további sorsa igen érzékeny kérdéseket vet fel a közeljövőben, mely nagy körültekintéssel kezelendő, ugyanúgy, mint a közigazgatási szakapparátussal kapcsolatos problémakör. Kétségtelen, hogy ez utóbbinak a karcsúsítása elkerülhetetlen. A jövőben emberközpontú, s nem az állampolgároktól elidegenedett apparátus intézze a lakosság ügyesbajos dolgait! Semmiképpen sem szabad hagynunk, hogy a város legfontosabb kérdései a továbbiakban pártharcok keretében oldódjanak meg, vagy hogy a döntéseket pártkoalíciók hozzák. Egy jól megválasztott polgármesternek óriási szerepe lehet ebben; felülemelkedve a pártharcokon, jelentós koordináló*, illetve katalizátorszerepet tölthet be. Természetesen a választott önkormányzati testület feladata dönteni a leglényegesebb kérdésekben, a polgármesternek azonban érvényre kell juttatnia azon helyzeti előnyét, hogy a legnagyobb áttekintóképességge! az önkormányzaton belül ó rendelkezik. az eladósodottak, reményvesztettek nagy letargiájának. Nemzetem büszkesége? Szegény elárvult hazánknak oszlopa? Vagy példát mutatunk takarékosságból, egymás segítéséből, életrevalóságból. a célszerű ketkezi emberek józan bolcsessegeból, vagy nem érdemeljük, hogy a jövőbe mutassanak szelíd tornyaink, „ott. ahol a két víz összeér". Mert búsulásra volt itt mindig ok. De eddig megújulásra is volt mindég erő. Hadaknak mennyi vonulása ufán! A Palánkban és a szérűkön mennyi tűzvész után! Járványoknak és vizeknek csapásai után. A szép eladók mégis újra pötykén kivirultak az ablak százszorszépei közt és violái mögött. És asszonyok lettek a lányokbol. és az asszonyokból édesanyák. És a szögedi nemzet sűrű rajokkal népesítette a Tisza két partját valamerre Törökkanizsa felé. amerre a hajót is vitte a víz lefelé. Olyan varos kell, amelyben előbb példát mutatnak egymásnak a népek, aztán az egész nép mutat példát másnak Amelyben megfogyatkozik a botorság és az álság lesz a szégyen. Amelyből kirajzanak a mai megoldások, és a holnapi eszmék! Mert minek az iskola, es minek a hivatal, ha nem tud kulccsal szolgálni nagy-nagy romlásunkban. Nem az a lényeg, hogy mekkora a juss. hanem, hogy milyen messzire világítanak a fények. Mert fontos a gyár, és fontos a szérű, és fontos a? új űt, és fontos a thermál. és fontos a kalmár, és fontos a vándor, de legfontosabb az emberibb ember, a magyarabb magyar. És akkor lesz juss is, meg fénv is. Es mi ezt a Szegedet nemcsak akarjuk, de el is kell érnünk, és el is fogjuk érni. Tisztuló aggyal, tisztuló szívvel, összefogással, sok-sok áldozattal, erős akarással, számos nagy kötéssel, a munkásotthon homlokára vésett verssorokkal, polgári szorgalmatossággal, talpig nehéz húségben. Jó lenne megérni. Városom te is, te is ne kó és malter — légy zászló!