Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-18 / 206. szám

1990. augusztus IS., szombat DM] magazin @ © „A magyar állam életének megújításáért folyik a küzdelem" BESZÉLGETÉS AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELNÖKÉVEL Palást és korona Az ember számos tevékenységét diktálhatja parancs. Utasításba ad­ható, hogy mikor mit kell ünnepelni. A mostani nemzedék ily módon tanúja volt, hogy az ideológia zavarba került, amint a íélek naptára jelezte a törté­nelmi emléknapot. Voltak tehát átér­telmezett ünnepeink, mint például au­gusztus 20. Nevezhették azonban bárminek, az volt, amit a magyarság nemzedékről nemzedékre hagyományozott; a nagy király életműve nem foglalható aktuul­politikai keretbe. Dr. Szabad György, az Országygyú­lés augusztusban megválasztott el­nöke, történész, ezt hangsúlyozta az ünnep alkalmából adott interjúban. Szent István ünnepe kötelez — Augusztus huszadika az a nap. melyet Magyarországon legelóször nyilvánított ünneppé törvény. Ez a döntés közel 900 éves. Szent László király idejében, 1092-ben a szabolcsi zsinat — ez gyakorlatilag Országygyú­lést jelentett, — tette kötelezővé a Szent Király ünnepének megtartását. 1222-ben pedig az Aranybulla arról a királyi kötelezettségról szól, hogy ezen a napon a király Székesfehérvárott ülje meg az ünnepet, ahová minden tiszt­ségviselő, sót minden nemes, —hiszen ez még a kiváltságok világa volt — elébe járulhasson, és vitás ügyeikben az uralkodó igazságot oszthasson. Olyan nap ez, amelyen indokolt, hogy államalapító királyunkra, igazságosztó királyainkra és országnagyjainkra em­lékezzünk! S arra. hogy mindenre, amit teszünk, hogy jól tegyük, a múlt is kötelez, hiszen István király óta alig 33 nemzedék váltotta magát ezen a föld­darabon. — Elnök úr, ön történész, hogyan látja, mit tart fontosnak az elmúlt hóna­pok sorsdöntő változásaiból? — Államalapító királyunk ünnepe kapcsán én azt tartom a legfontosabb­nak, hogy a magyar állam életének a megújításáért folyik a küzdelem. En­nek a megújulásnak az a tartalma, hogy a parancsok kormányozta ország helyébe a törvények kormányozta or­szág lépjen, hogy Magyarország sorsát ne önkény határozza meg, hanem a népakaratot érvényesítő képviseleti rendszer, amelv törvényes úton min­dig megújítható, az alkotmányosság követelményei szerint. A nép ezt leg­inkább abban érzékeli, hogy az egy­párti uralmat több part versengése, "vitája váltotta fel. Nagyon remélem, hogy e fontos mozzanat lényegét is tapasztalni és értékelni fogja, azt, hogy a elöntések az általa választott képvise­lők mérlegelésén alapuló döntések. Azaz. a szabadság nem anarchisztikus formában ölt testet, hanem mindenek­előtt a törvény uralmában. — A pártállam letűnésével eufórikus állapot volt tapasztalható. Ennek a szükségszerű elmúlásával, a hétköz­napi gondok közepette lát e lehetőséget, hogy a politizálásról leszoktatott nép követni tudja azokat a vitákat, amelyek itt a Házban zajlanak sorsunk jobbítá­sának jegyében? A rendszer önmagát fogja igazolni — Ügy gondolom, hogy az eufória, a mámor nem lehet olyan közeg, mely­ben a közélet tartósan létezhet. Ter­mészetesnek tartom, hogy a hétköz­napi figyelem alapján alakul ki a nép véleménye. Azt remélem, hogy népünk józanul fogja figyelni a fejleményeket. Nem a mámor visszatérésére gon­dolva. de nem is amiatt, mert olyan gyermeteg lenne, hogy föltételezné; a több mint négy évtizedes diktatúra után azonnal teljesülhet minden de­mokratikus remény. Ha már azt elér­jük. hogy ez a figyelem józan, sokat elértünk. Azt ugyanis követni fogja a gondos mérlegelés. Észre fogja venni, hogy a parlamenti viták, a politikai életet általában jel­lemző nézetkülönbségek, a szokatlan összecsapások döntően nemzetféltés­ból. jó szándékból erednek, és azt célozzák, hogy ne egymás legyőzése, hanem meggyőzése révén szülessen a törvényhozói döntés Ha a figyelem elvezeti a népet ahhoz, hogy a külön­féle álláspontokat mérlegeíje. akkor remény van arra. hogy a döntések többségével a nép is egyetért. — Mi történik, akkor ha nem ért egyet? — Fennmarad a lehetósége, hogy korrigáljon a következő választáson, hiszen a demokrácia javításának ez a békés, az alkotmányos útja. Akkor majd megint a kezében lesz a döntés, de ez már nem lesz annyira alkalom­szerű, mint a mostani választásokon. Ugyanis, hajói figyelt és jól mérlegelt, akkor az országgyűlési ciklus leteltével már tudni fogja, hogy miért arra a képviselőre szavaz, akire szavaz. Mi­ért arra a pártra voksol, amelyiket előnyben részesít. A demokrácia meggyökeresedése a nép számára le­hetőséget nyújt arra, hogy megerősítse korábbi állásfoglalását, vagy felülvizs­gálja azt. A demokrácia ereje éppen abban van, hogy korrigálni tudja ön­magát vér nélkül, felfordulás, bosszú­hadjáratok, az azoktól való félelem nélkül. Ennek a ritmusnak ki kell ala­kulnia, miután most mindezt megala­poztuk. A rendszer önmagát fogja iga­zolni; abban is, hogy az egyenes folytatást kínálja és abban is, hogy a változtatás lehetőségét biztosítja. A demokráciának azonban két fontos pillére van. Létezik a többség bizalmát élvezó felelős kormány, amely az Or­szággyűlésnek tartozik feelósségcel. Hiányzott azonban a harmadik pillér. És ez a helyi önkormányzatok demok­ratizálása. A harmadik pillér az önkormányzat — A Parlament az utolsó, hosszúra nyúlt ülésén elfogadta az önkormány­zati törvényt. A szeptember végi válasz­tásokon érvényesül majd a hatalom. — a helyi hatalom — megszerzésének ed­dig gyakorolt módszere, ön az imént a demokrácia meggyökeresedéséről be­szélt, a Parlament aspektusából; mit jelent mindez az önkormányzat helyi értelmezésében? — Az Ország kormányzását u Parla­mentnek felelős kormány látja el. Vannak azonban olyan helyi igazgatási feladatok, amelyeket, ha a központra bízzuk, Olyan kockázatot vállalunk, hogy elszakítjuk attól a közegtói, ahol a szabályozásra ténylegesen szükség van. és a környezetismeret is adott. A helyi jogszabályok alkotásához helyi önkormányzati szervek kellenek: megyei közgyűlés, városi elöljáróság, falusi-községi elöljáróság. S hogy le­gyenek olyan választott személyek, akik egyfelől e testületeknek felelősek a helyi rendelkezések érvényesítésé­ért. másfelől az országos kormány zati intézkedéseket érvényesítik. Két jel­legzetességet tartok fontosnak: min- ' denekelött demokratikusan választott személyek legyenek —. tehát nem lent­ről. akár nyíltan, akár fülbesúgással kijelölt emberek (ismerjük: „édesegy­komúm. ezt szeretném én polgármes­ternek"). hanem akiket ténylegesen lentről, szabályozott jelölési eljárással, demokratikusan választanak meg. És a második jellegzetesség: mint ahogv a kormányt felelősségre vonhatja az Or­szággyűlés. úgy vonhassa felelősségre a Itelyi önkormányzat képviselőit is a helyi, demokratikusan megválasztott önkormányzati testület. Ennyi az egész. Ha ez a harmadik pillér is meg­lesz. akkor a demokratikus fordulat kiteljesedik, a nép azokkal szembesül, akiket a többség választolt meg. Hangsúlyozni kell azonban, hogy sem az országos, sem a helyi szinten választottakat politikai felelősségük mellett semmilyen választás sem menti fel a jogi felelősség alól. A politikai felelősség a kormány esetében azt je­lenti, hogy az Országgyűlés előtt szá­mol cl. s ha magyarázatát a többség nem fogadja el, megbuktathatja a kor­mányt. Ilyen felelősséggel tartozik az önkormányzat minden tisztségviselője is. Jogrendszerünk, a magyar demok­ratikus igazságszolgáltatás gondosko­dik arról, hogy a megtévedt köztisztvi­selő. a polgármestertől a köztársasági elnökig védve legyen a zaklatásoktól, de arról Is intézkedik, hogy indokólt esetben bármelyikük bíróság elé állít­ható legyen, Ezért is van. hogy a vadat képviseíő legfőbb ügyészt, a népakarat legfőbb letéteményesét az Ország­gyűlés maga választja; meg is tette. Ezért van, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét is a Parlament választja: meg­tette. A jogrendszerről szólva itt emlé­kezttek rá, hogy a többség dönt, de a kisebbség jogainak sérelme nélkül! Ez azt jelenti, hogy az Alkotmány minden egyénnek és minden, az egyénekből önként formálódó közösségnek a jo­gait biztosítja, nemre, vallásra, nemze­tiségre, etnikumra való tekintet nél­kül. Jogrendszerünk biztosítja, hogy az esetleges jogsérelmekkel szemben bárki megtalálja a jogvédelmet. A többség érvényesítheti akaratat, de nem foszthatja meg a kisebbséget, vagyis az ellenzéket attól, hogy szaba­don, tisztességesen bíráljon. A többség akaratának érvényesülé­sét a kisebbség nem akadályozhatja, ám a többségnek biztosítani kell mind­azokat a politikai feltételeket, ame­lyek a demokrácia alapelvét a gyakor­latban megtestesítik. Nevezetesen azt. hogy a nép döntése alapján a kisebb­ségből, törvényes formák között több­ség lehet, s a többségből pedig kisebb­ség. „A többség, velem együtt, kezdő" — Professzor úr. ön az egyetemi ka­tedrát cserélte fel a Parlament elnöki pulpitusával. Ott a hallgatók szerették és tisztelték, nem tűnődött el azon, hogy voltaképpen hallgató korú honatyák érdes, netán tiszteletlen hangot ülnek meg? — Alakuló intézményben műkö­dünk, ahol a többség, velem együtt kezdő. Ilyen körülmények között ösz­sze kell köszőrülódnünk. Ez az egyik mozzanat. A másik: én tanárként sem álltam tekintélyelvi alapon, a Ház el­nökeként sem. Amit biztosítani szeret­nék. az egyedül az. hogy az Ország gyúlés minél jobban ellássa jogszabály­alkotó feladatát. S hogy segítsem azo­kat a képviselőtársaimat, akiknek ta­lán lehetőségük van arra, hogy a jelen­leginél többet tegyenek ennek érdeké­ben. Ha azonban lenne olyasvalaki. és nincs okom feltételezni, hogy ilyen van. — aki fontosabbnak tartja a ma­gamutogatás!. az önreklámot, pártja Céljainak a közcélok fölé emelését, azt megpróbálnám a házelnök számára adódó eszközökkel a jogszabályalko­tás útjára terelni. A kisebb-nagyobb nézeteltérések nyilván az összeköszö­rülódés hiánya miatt fordultak eló. Öröklött házszabályokkal dolgozunk, amelyek még az egypárti Parlament testére készültek. A lényeg, hogy az Országgyűlés május óta annyit produ­kált, amennyit kevés Parlament mond­hat el ilyen rövid idó alatt. — Végül egy személyes kérdést en­gedjen meg. Össze tudja egyeztetni az itteni tevékenységét, a történész-kutató munkájával? Egyáltalán van ideie. Itógy folytassa, amit kutatóként eddig végzett? — Nagyon nehéz pontot ét intett, mert azt kell mondanom, hogy nem Nem tudom folvtatni. mert az ember életszakaszai sajnos, nem úgy váltják egymást, — hogy egy volt tanárom mondatát idézzem. — mint az órtálló katonák: az egyik jön. szalutál, és átadja a helyét. A munkaidőm pilla­natnyilag úgy os2lik meg. hogy 95 százalékot foglal le a parlamenti tevé­kenység és csak 3 százalék marad a vállalt, egyéb kötelezettségeim teljesí­tésére . KIRÁLY LRNÓ Amikor 1978-ban visszakaptuk az Egyesült Államoktól a magyar állami­ság és jogfolytonosság legfontosabb jelképeit. akkordöntöttek arról is. hogy ezeket a jelvényeket folyamatosan közszemlére kell helyezni. A bemutatás színhelyéül a Magyar Nemzeti Muzeumot választották. A múzeum azonban. — amely akkor még az Országos Széchenyi Könyvtárral és a Természettudományi Múzeummal társbérletben „clt". — csak ideiglenesen tette lehetővé a bemutatást az épület dísztermében. E terem nem felelt meg a műtárgyak állagvédelmének, cs a biztonságtechnika sem volt kielégítő. Ezért 1986-ban. — miután a Széchényi Könyvtár elköltözött — kijelölték a korona, a palást, a jogar és az országalma végleges helyét. Az Apponyi-tcrcmben. ahol állandó kiállításon láthatók a koroná­zásijelvények, Tudjuk, az ezeréves műtárgyak igen hányatott történelmi sorsot értek •meg. Többször menekítették, s ásták el őket. Különösen a palást. — amely Európa legrégibb textilemléke — hordozza az évszázadok nyomait. Á háború előtt nem is állították ki a koronázási jelvényeket, csak évente egyszer, augusztus 2(hán láthatta a közönség Az állandó bemúfátásflak most is szigorú feltételei vannak A felbecsülhe­tetlen értékű műtárgyakat védeni kell minden káros hatástól, a szándékos és véletlen ember, illetve a termeszetes környezetből fakadó "károkozástól. Ezért, amikor a koronázási jelvények elhelyezésére keresték a végleges megoldást. neméSak az építészeti, hanem a technikai-technológiai berende­zésekre is tervpályázatot hirdettek. Az átépítéssel a múzeum épületén belül egy olyan különlegesen kialakí­tott tér létesült, amely statikus mechanikai eszközök, épületgépészeti berendezések, elektrotechnikai szerkezetek segítségével biztosítja — a múzeum szakértőivel és fegyveres őreivel egy ütt —. hogy nemzeti létünk e kitüntetett jelképei maximális biztonságban legyenek. Látogatási időben — amikor is egyszerre huszonöt látogatót engednek be a terembe. — a tárgyak fő védelmét a tárlók látják el. S hogy a koronázási jelvények méltó környezetben fogadják a látogatókat, az Apponyi-terem helyreállítása az épületrész környezetének rendezésével is kiegészült. KÁDÁR MARI \

Next

/
Thumbnails
Contents