Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-11 / 199. szám

Nem számoltam meg. hogy a tárlaton hány magasba lendülő ököl, felhőtlen.homlok, energikus áll. elszánt tekintet és vidám arckifejezés (arckimeredés) vehető leltárba, azzal az íróasztalhoz madzagolt tintaceruzával. mely egyrészt, mint a kiállítás látogatottságának megörökítésére szolgáló alkalmatosság, másfelől, mint a létező szocializmus korai szakaszára jellemző írószerszám fekszik, nyálazásra várva a kinyitott vendégkönyv, illetve brigádnapló rubrikázott lapjain. Ez a kiállítás már második felvonása a tárgyiasult irrealizmus seregszemléjének. A Hungárián Unicum Club tagjai újfent remek gyűjtő-, akarom mondani végrehajtó munkát végeztek. A rendezők előtt, le a munkásóísapkával! Kellemesen monumentális oltárt emeltek a félöklömnyi mellszobrocskának. Nem sajnálva időt. fáradtságot. mind a százharminckilenc (?)'Lenin-portré alá kibigygyesztették a modell nevét. (Biztos ami biztos, nehogy valaki azt higygye. tán Churchill-szobortal van dolga!) A terem közepén emelkedő lépcsőkompozíció Iljicseit semcsak amúgy, hebehurgyán ömleszt ették a posztamensekre. Egyik nagyobbacska mell-Vlagyimir álla például a nálánál jóval kisebb vállán nyugszik. Ket apró Vologya az orrát dugja össze, a másik kettő mintha sugdolózna. Néhány talpig kabátos meg egymás mögül leselkedik a nézőre. A búsuló Lenin pedig tényleg igazi gyöngyszeme ennek az exhibitionnak. A „jöjj elvtárs ünnepelj velünk" hangjai mellett lapoztam végig egy 195l-es kiadású albumot, mely a magyar képzőművészek egyik kollektív kiállításának alkotásait örökítette meg. Az előszóban Révai Józseíet nem más élteti, mint Csok Ntvan. Sót. a polgári lelkületéről ismert művész harcos grafikákat, s eszmei felkészültséget is számon kér a kiállítás alkotóitol. Tanulságos a könyv más okból is. Egyrészt tele van olyan nevekkel, melyek kérészéletű tündöklés után hamar eltűntek a süllyesztőben, másrészt kiderül a kbllekcióból: akkor is akadtak olyanok — Borsos Miklós. Ferenczy Béni. Kass János —. akik megkerülve az elvárásokat, valami egészen más. e „boldog korszak" divatos témáitól messze eső tartalmakkal álltak elő.' Mikus Sándor. Por Bertalan. Domanovszky Endre. Kis* István a szocreál koronázatlan királyai természetesen főszereplői a hóskori kiadványnak. A „kirakodóvásáron" persze talál még a látogató jó néhány másféle csemegéznivalót is. így például káderlapgyújtó dossziét, űttöróigazolvánvt. munkásőr-cgycnruhát. hollóházi porcelánból sokszorosított plaketteket. Cheu-bélyegot. Brezsnyev —Kádár zsánerképet ólaiban megénekelve. Grósz-mosolyt gondosan retusált fotón, dicsóségtáblát letűnt korok, dicső nagyjainak optimizmust sugárzó arcképével itakdalse. itakdalse... Jómagam. felbuzdulva az Unicum Club gyöngyhalászó tevékenységén, szeretném megörvendeztetni a nyájas olvasót egy saját gyűjtésű dalszöveggel. A mű 1951-ben született a nagy Szovjetunióban. Címe: Dal a szovjet atomról Amit kelleti megcsináltuk Mi a próbát jól kiálltuk Mit elértünk nagyszert1 Csuda jól bevált a mú Jól dolgoztunk szó, mi szó s íme itt a csattanó Boldog szívvel elmondhatom: finom ez a szovjet atom Láthatjátok, most a szátok táthatjátok ii-hü-hü-hü-hű! Nálunk ésszel, szívvel, kézzel fárad, ki a néphez hű. 2 Hát a jó külföldi sajtó? Alig értesült a bajról, Nosza, lett zaj rémítő: Atomtitkunknak agyő! Lám az orosz tudja már Drága titkunk, ó be kár! FóazAttlees Trumanfeje, Miért is mászott ebbe bele! Am hiába, \ Számítása Füst és pára U-hu-hu-hu-hú! Achesonnuk Morrisonnak Szive csupa gyász és bű. 3. Maga Sztálin elvtárs mondta, Szuperál az atombomba, Ilyen próbarobbantás Lesz minálunk még sok száz. Lám a titkot tudjuk rég, Bomba van is, lesz is még! Ám ha van. nem szántuk arra. Hogy más ország kárát vallja. Jenkik, skótok. Britek, gótok Mért aggódtok. A-ha-iut-ha-he! Míg a népek Nyugton élnek Nincs ki őket bantana... Nem is gyöngyszem, inkább tökéletesre csiszolt gyémánt ez a mú. melyet mellesleg élénken, lendületesen. négynegyedes ütemben kell előadni. (Közkívánatra a kottát is s/ívesen leközöljük!) PACSIRA EMÍLIA 2 Körkép 1990. augusztus 11. szombat DM1 mq9qz*n KIÁLLÍTÁS A JATE-AULÁBAN NAGY LÁSZLÓ KÉPÖSSZEÁLLÍTÁSA Szocirreál Nemrég Romániában élő művésztől hallottam: csak az bírta ki ép ésszel a diktatúrát, akinek megmaradt a humorérzéke. Ajánlom a JATE aulájában felvonultatott rekvizítumokat, a szocialista irrealizmus gyöngyszemeit csak azok nézzék meg. akik képesek arra, hogy együtt mosolyogjanak a jövőbe tekintő munkás-paraszttal, az ábrándos szemű úttörőlánnyal, a sztahanovista villanyszerelővel, a' sok-sok gipsz, bronz, fa, porcelán, terrakotta kis, nagy és közepes méretű Leninnel, ki*— mint egyik zászló felirata fennen hirdeti „élt és él". (A lobogó készíttetői a jövőről nyilván sejtettek valamit, ugyanis az „élni fog" ígéretet csöndesen lespórolták a vörös selyemről.)