Délmagyarország, 1990. augusztus (80. évfolyam, 189-218. szám)

1990-08-11 / 199. szám

4 Sport 1990. augusztus 11. szombat Egy szegedi biztos nyert Az Orosházán megrendezett birkózó IBV-n szupertombola-húzást is tartottak. A nyereményjegyzéket csütörtökön megkaptuk. Hogy városunkból hányan nyertek, azt nem tudjuk, de az biztos, hogy Szegeden vásárolták azt a jegyet, amelynek tulajdonosa egy Akai videót nyert. Az alábbi sorszámú tombolajegyek az aláDbiakat nyerték: 1419 Maruti személygépkocsi, 10 886 és 7330 grillsütő, 4269 és 9241 Samsung rádió, 7062 és 12 278 versentykerékpár, 13 032 paplan, 6039 Samsung videórekorder, 7022 Samsung videólejátszó, 887 Energoma< mosógép, 6636 Mini Super. 11 389 Simson motorkerékpár. 9722, 585, 5688 Samsung televizió, 7572 Sanyo televízió, 3408 mikrohullámú sütő, 4731 Akai videó Nála nincs lehetetlen Vitorlázórepülés Az utolsó felszállás A Szegeden zajló VIII. Alföld Kupa és I. női vitorlázórepülő-Jbajnokságon tegnap volt az utolsó felszállás. iMa reggel 9 órától az ünnepélyes eredményhirdetésre kerül sor. A pénteki verseny értékelése még lapzártakor is tartott Adósak vagyunk a csütörtöki eredményekkel. Az időjárási körülményeket figyelembe véve dr. Hegedűs Dezső főbíró csak a szabadkategóriának jelölt ki egy „nyúlfarknyi" utat. íMeg is indokolta miért: „nagyon gyenge volt a „termi", ezért csak a nagytestű gépeket lehetett a levegőbe küldeni". Hogy mennyire igaza volt, a 106 km-es távolságot sem tudta mindenki megrepülni. Sajnos a korai landolok között két szegedi is volt. Mihók József a cél előtt 4 kilométerrel tartott kényszerleszállást, Csikós József pedig mindössze 32 km-ig jutott. A szabad osztály 10. versenynapjának eredménye: 1. Kubits György 77,52 km/6, 2. Szahadfi Botond (mindkettő Malév) 76,49, 3. dr. Nagy Sándor (Szeged) 73,06, ... 11. Kerekes László 57,19 km/ó. Az utolsó versenynap előtt a pontverseny állása: 1. Csordás Tamás (Malév) 8012, 2. Csaba Gábor 7948, 3. Koppány György (mindkettő Csepel) 7729 5. Kerekes László 7332,... 7. dr. Nagy Sándor 7290,... 12. Mihók József 6011,... 14. Csákós József 5582 ponttal. Él Szegeden egy 35 éves fiatalember, aki nélkül nem lehetne elképzelni a megyeszékhely sportját. Találkoztam már vele evezős, kajakkenu, birkózó, súlyemelőversenyen, kosár és kézilabda mérkőzéseken. Az atlétikai versenyeket nála nélkül már el sem kezdik. A tömegsport-eseményeknél pedig nemcsak szervező, hanem általában résztvevő is. A neve Volford László. Vele beszélgettem a napokban egyik munkaszobájában a Dózsa u. 2. szám alatti sportszékházban. Nem is tudom, hogy most benned kit tisztelhetek: az egyszemélyes sportosztályt, a Teszt-klub vezetőjét, a számtalan szegedi sportakció kitalálóját, a lóti-futit, a Szeged pályáról kitiltott atlétát, az előbbi klubtól elküldött atlétaedzőt, a tömegsportszervezőt meg ... nem is tudom felsorolni mi mindent csináltál és mi mindent teszel mindennap a város sportjáért, az emberek mozgásáért. — Most van a legnagyobb szükség az olyan típusú emberekre, mint én is vagyok. A szervezőmunka a mai sportéletben a legértéktelenebb. — Mégis vállalod? — Természetesen. A mostani állapot úgy sem tart a végtelenségig. — Hogyan kezdődött? — Atléta voltam, vagyok. Nem bírtam elviselni, hogy itt 20. rangú ez a sportág. Izgatott, hogy például miért nincs érdeklődés. Az egész ország labdacentrikus. Utcai futóversenyeken indultam, s akkor jöttem rá, ha nem tódulnak a stadionba az emberek, akkor a helyükbe kell vinni az atlétikai versenyt. Nyolcvankettőben szerveztem például egy sportágat népszerűsítő dobógálát. A genelyhajítók a futballmérkőzés szünetében dobtak. — Mégsem lett több néző? — De igen, hiszen a fociszurkolók kénytelenek voltak végignézni a dobók küzdelmét is. Ezután szinte minden évben volt egy nagy akciód ... — Pick Kupa utcai futóverseny 1983. Azóta sincs kis hazánkban Szegeden kívül esti futóverseny. — A következő nagy ötlet? — Három évvel később, 1986-ban a DM 12 órás futás. — Majd? — Jött a Mikulás-váltó. Először Battonyára, az SOS faluba, majd a szociális otthonokba, azután az állami gondozottakhoz. — Közben 1987-ben megalakult a Teszt Klub — ez nem a te ötleted volt? — De igen — mondja szerényen —. De azt el kell Ismerni, egyedül semmire sem mentem volna. Mindig találtam támogatókat. De ha valaki a vállalást nem teljesíti, én átveszem a feladatát, s szó nélkül megcsinálom. Ex a hobbim. — Még mindig úgy érzed: az atlétikáért dolgozol? — Persze. Három évvel ezelőtt lejárt a SZEOL— Délépnél az edzői szerződésem. Nem újították meg. Sőt később még a pályáról is kitiltottak. Munka után néztem. Először 4 órásnak, majd rendes státuszban az olajosokhoz kerültem. Egyesületet is találtam: az SZVSE-nél szívesen fogadtak. — Még mindig aktivan versenyzel is? — Csinálom. A szegedi kismaratonin 20 km-en 3. lettem. Tavaly Nizzában 2 óra 30 perc 31 másodpercet futottam 42 ezer 195 méteren, ez pedig II. osztályú szint. Korábban országos bajnoki címet is nyertél, tagja voltál a győztes 4X800 méteres váltónak. Ha jól emlékszem, mezein kétszer futócsapatbajnoki tagként akasztottak aranyérmet a nyakadba. Hogyan volt mindehhez erőd a család és a munkád mellett. — A jó időbeosztásnak köszönhetem, meg a családi háttérnek. A német nyelv ismerete mellett angol nyelvvizsgát is tettem. Járok a környezetvédelmi szaküzemmérnöki szakra. Most meg szervezed a francia Spiridon szabadidős klub futóinak fogadását. (Közben Laci, hogy én se unatkozzak, behozott két francia futót a nyolc közül. A velük folytatott rövid beszélgetés a vasárnapi lapszámunkban jelenik meg.) Ez is az atlétikáért van, mint minden cselekedetem. — Tervek? — Augusztus 25-én megszervezem a nyílt egyetemi ér. főiskolai triatlonversenyt. Aztán szeretném a Mikulás-futást Jugoszláviára és Romániára is kiterjeszteni. — A legnagyobb álom? — Az egészet abbahagyni. De ezt ne vedd komolyan. Azt szeretném, ha például a Móra park 1200 m-es útjait ne csak a szuper futók, hanem az emberek is felfedezzék. Kell ennél szebb ... Süli Jóxsef Meglepő látvány fogad a dunavarsányi kajak-kenu edzőtáborban délelőtt fél likőr; Csipes Feri motorcsónakkal vacakol, „Kispedró" a konditeremben qcsorög, Szabó „kettő" vadonatúj csónakját cirógatja, a Duna holtág tükörsima, versenyzők sehol. Csendes a tábor, mintha nem is világbajnoki felkészülési hajrá lenne. A laikus szemlélőt könnyen megtévesztheti ez a „semmittevés". Bevallom, nekem is furcsa ez, addig, míg össze nem futok Csapó Gézával, a férfi kajakos szakág vezetőjével. — Túl vagyunk a délelőtti 8 kilométeres futóedzésen — mondja. — Ma vízre nem szállunk, de lesz még egy kis súlyzózás, mindjárt ebéd előtt. — Hogy bírják a fiúk a vb előtti terhelést? — A múlt héten rettentően keményen dolgoztak. Néhányan „legatyásodtak", ezért most lazítunk, de ezt nem szó szerint kell érteni, hiszen szerdán is 40 kilométert eveztek, meg futottak. Nekik ez a lazítás... De ne haragudj, most mennem kell, úgy látom, Szaszáék súlyzózásra készek. Később találkozunk. Szóval ez a hét könnyebb, 6 ma már az edzésprogramon az sem változtathat, ha az első számú sportvezető tesz látogatást az edzőtáborban. Régen, ha elvtárs érkezett, akkor bizony mindenki a fedélzeten volt. Ma meg kérem, hiába jár — éppen ottlétünkkor — Dunavarsányban Gallov Rezsó államtitkár-helyettes, az edzők nem parádéznak, végzik ütemszerű munkájukat. így van ez rendjén, s Gallov úr sem kívánja, hogy miatta felboruljon a rend. Mindenesetre láthatóan jólesik a versenyzőknek az első számú magyar sportvezető látogatása, De miközben fotós kollégámmal és a Szeged városi és ifjúsági sportosztály két vezetőjével, Horváth Andrással, valamint Teimel Zoltánnal bejárjuk az edzőtábort, a Csapó-különítmény végez a súlyzókkal. Petrovics Béla, a Szegedi Olajbányász egyik legnaSzabó II. Gábor: „Ez a hajó olyan, mint az álom" gyobb ígérete mérlegel az edzőteremben. — Talán súlyfelesleged van? — szólítom meg. — Másfél kiló többlet. — Mennyi lenne a versenysúlyod? — 82... — Szóvá tette valaki? — Á, senki. Inkább csak én problémázok rajta. Kicsit akadályoz a mozgásban, viszont erösebbnek érzem magam ... Persze ebben a sportágban ekkora súlyfelesleg nem nagyon számít. — Béla, három számod is van a vb-n, kulcsfigura vagy a válogatottban, hiszen biztosan tudod, hogy te vagy a rövid távú egyeseknek is a tartaléka. Nem érzed tehernek? — Egyáltalán nem izgulok, hiszen azokban a számokban, amikben rajthoz állok, mindben tisztán kivívtam az indulási jogot. Úgy, hogy ha nekem nem sikerülne, akkor másnak se. — Fáradtnak látszol. — Az is vagyok. A múlt héten nagyon meghajtottak. — Bátyád világbajnoki aranyérme után rajtad a sor. Jelent valami pluszt Kálmán első helye? — Rettentően örülök sikerének. jobb a hangulatom, de nincs bennem olyan érzés, hogy mi lesz, ha nekem nem jön össze valami hasonló ... Hajtok, ameddig bírok! Béla szűkszavú, nem szereti körülötte a felhajtást. A beszélgetés végén látom, azért nem hagyja nyugodni az a bizonyos másfél kiló felesleg. Súlyzó után nyúl... Szabó II. Gábor, alias Szasza nincs megijedve, ha nyiCs. Gát László dunavarsányi riportja i Szasza, Gyuszi és „Kispedró" Amit Petrovics Béla és Kajner Gyula fejenként elfogyaszt, azaz a menü: meggyleves, spenót tükörtojással, két szelet rántott borda milánói makarónival, valamint saláta, három palacsinta, két barack, ivólé. Egészségetekre, fiúk! — Szeretnénk a legjobb formában levő versenyzőt kiállítani az amerikai Barton ellen — válaszolja Vajda Vilmos szövetségi kapitány. — Gyulai ebben az évben nem volt meggyőto, a válogatók nagy részén Elkerülték egymást Csipessel, úgyhogy ezért maradt szerdára a döntés. — Szerencsére a szegedi srácoknak nincs ilyen gondjuk — kapcsolódik a beszélgetésbe hamiskás mosollyal Csapó „Csárli". — Szasza, Gyuszi és Kicsi lelki frissességgel állhatnak Poznanban a rajthoz. Szerencsére... Meg ne szakadj, Szasza! * Én is szeretném tudni, miért nem lehet elkerülni ezeket a zörrenéseket, melyek abból adódnak, hogy még a vb előtt egy héttel is „mecscseztetik" a versenyzőket? Miért jó az, hogy Gyulai és Csipes jövő szerdán külön vb-t rendez? latkozni kell. A sztorik dőlnek belőle. Azt mondja, ő már világcsúcstartó. Először nem értem. Mint a története során kiderül, a felmérések során ezer méteren olyan fantasztikus időt ment, amivel 4 tizeddel túlszárnyalta az olimpiai és világbajnok Gyulai Zsolt idejét, s aztán az orvosi vizsgálaton a neve mellé ez került, „jól edzett" ... Nos, Szasza igazán elégedett lehet. Ráadásul a napokban kapott Dániából vadonatúj „fanfárt", azaz Fanfaré nevű páros hajót. Azóta állandóan ezt simogatja .... — Ez a hajó olyan, mint a Forma—l-ben a vadonatúj motor. Mindkét párommal, Fidellel és pedróval is kipróbáltuk. Áradoznak róla ők is. Fidel eddig esküdött arra a csónakra amelyikkel 1987ben Csipessel 500-on világbajnokságot nyertek, de amikor ebbe beleült... Mondhatom, tátva maradt a szája. — Láttam, magad is bütykölöd a hajót? — Inkább a szerelőnek elmondom az óhajaimat. Most például szivacsozni kell az ülést, a lábtámaszt is átformáljuk, mert elég hosszúak a lábaim, s nem igazán férek a kajakba. — Az edzőtábor monotonságával hogy jössz ki? — Köszönöm, jól. Még bírom, de nagyon várom a végét. Versenyezni szeretnék már. * A csapat harmadik szegedi tagja Kajner Gyula, a legnyugodtabb. Ha nem edz; akkor alszik, no meg reggelenként 1 l-eseket rugdos. Ebben ő a király. Tényleg jó a balosa. — Szeretek focizni is — mondja a hosszú szőke hajú fiú —, de azért a kajak a mindenem. — Még most sem unod? — Nem, dehogy. De'azért én is várom a tábor végét. — Neked nem kell már iz- ) gulnod, hiszen eldőlt, hogy egy négyes számban indulsz! Mások viszont még forgolódhatnak álmukban. Nem okoz ez súrlódásokat? — A versenyzők között nem, inkább a vezetők között folyik a bunyó. De ez itt már megszokott...