Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-08 / 165. szám

1990. július 8., vasárnap Hangsúly 3 Mózes Varga Mátyás díszletter­vező Bécsi körúti Színháztör­téneti kiállítóháza valódi ide­genforgalmi csemege. A színház ihletésében fogant díszlettervek, grafikai lapok, festmények és kerámiaalko­tások közelebb segítik a láto­gatókat ahhoz a világhoz, amit a „világot jelentő desz­káknak" neveznek. Képünk az egyik bemutatóteremben készült, előtérben Mózes szobra. A gettóparancsnok „túllépte hatáskörét"? Finta felmentve AZ EGYKORI SZEGEDI CSENDŐR PERE TORONTÓBAN A náci háborús bűnösök fel­kutatására alakult, bécsi szék­helyű Wiesenthal-bizottság több. mint 200 olyan személyt tart nyilván Kanadában, akik háborús bűncselekmények el­követésével gyanúsíthatok, kö­zülük is 20 nagy halat, akik ellen a haladéktalan fellépést szorgalmazza. A kanadai tör­vények egészen a legutóbbi időkig nem tették lehetővé az ország területén kívül elköve­tett bűncselekményekért tör­ténő felelősségre vonást. Hazai és nemzetközi zsidó szerveze­tek nyomására azután a kon­zervatív a Mulroney-kabinet beadta a derekat, s hozzájárult ahhoz, amitől elődei, a Diefen­baker-, majd Trudeau-kot­mányok következetesen elzár­kóztak. tudniillik a büntető tör­vénykönyv módosításához, amely végül is 1987 szeptembe­rében történt meg. Az utolsó akadály elhárultával — a há­ború után több. mint 40 évvel! — beindulhatott az igazság­szolgáltatás gépezete a Kana­dában mindaddig háborítatla­nul élő gyanúsítottak múltjá­nak felderítésére. A Finta-ügy volt a főpróba. A „különc" védő A hetvenhét éves visszavo­nult vendéglős elleni pert a megfelelő hangulati előkészítés érdekében intenzív sajtókam­pány vezette be. amely (mint rendesen) a gyanúsított szá­mára elkerülhetetlen kísérője­lenségekkel járt együtt. (Adott esetben a halálos fenyegetések és egyéb atrocitások: házát megkísérelték rágyújtani, abla­kait rendszeresen betörték. .,Feleségemet az állandó zakla­tások a halálba üldözték" — vallotta később Finta.) A nyo­mozó szervek hozzáállására jel­lemző volt. hogy az egészség­ügyi okból rövidebb időre Flo­ridába készülő aggastyánt bő­röndjével együtt leszedték a buszról, és szökési kísérlet cí­mén előzetes letartóztatásba helyezték. „Barátai" a magyar kolóniából, akik éveken át in­gyen élvezték vendégszerete­tét. a retorzióktól való félel­mükben jórészt elfordultak tó­le. Helyükbe viszont új támo­gatók léptek, akik valóságos lobbyt szerveztek védelmére, s feltételes szabadlábra helyezése érdekében letették a százezer dolláros óvadékot is. Ami azonban még ennél is nagyobb súllyal esett latba, az az volt, hogy védőügyvédül megnyer­ték számára Douglas Christie-t, a „rázós ügyek" híres-hírhedt specialistáját. A Kanada Brit­Kolumbia tartományában praktizáló negyvenhárom éves agglegény, sajátságos tárgya­lási stílusán és meglehetősen excentrikus viselkedésén túl­menően azáltal vált ország­szerte ismertté, hogy elószere­Negyvenhat évvel ezelőtt ezekben a nyári napokban indultak útjukra azok a vonatok, amelyek Csongrád megye zsidóságát az auschwitzi koncentrációs táborba szállították. A transzportok összeállításával megbízott Finta Imre egykori szegedi csendőrka­pitány elleni per néhány hete fejeződött be a kanadai Torontó­bán. Az észak-amerikai országban első ízben emeltek vádat háborús és emberiség ellenes bűncselekmény miatt, s így mégin­kább érthető, hogy az eljárást a médiák élénk érdeklődése kísérte, miközben a közvélemény, főleg pedig a 28(1 ezres kanadai zsidó közösség fokozott várakozással tekintett az ítélet elé. A végkifejlet (?) tekintetében azután erősen megoszlanak a vélemények... tettel vállal olyan ügyeket is. tékokat. holott normál esetben amelyekért kollégái enyhén éppen a fordítottja a szokásos szólva nemigen törik magukat, (és megengedett) módszer: Eddigi legnagyobb visszhangot először nyomozást indítanak a kiváltó fellépése egy torontói gyanúsított ellen és csak az szamizdat-kiadó. Ernest Zün- összegyűjtött bizonyítékok del ellen indított per volt, akit elégséges volta esetén kerül sor egy régi. ám Kanadában még a vádemelésre. Campbell bíró mindig érvényben lévő jogsza- mindazonáltal a per folytatása bályarchaizmus alapján rém­hírterjesztés vádjával állítottak bíróság elé. Bűnéül azt rótták fel, hogy „Valóban hatmillió halott?" címmel kiadta egy an­gol szerző — az USA-ban és mellett döntött.. Tanúk Szegedről A majd hat hónapig tartó Angliában egyébként szaba- monstre per több millió dollárt don terjesztett — tanulmányát, emésztett fel. A tanúkihallga­aki lényegében kételyeinek ad tásokat Kanadában, az Egye­hangot a második világháború sült Államokban. Ausztráliá­zsidó áldozatainak számát ille- ban. Izraelben és Magyarorszá­töen. Az ügyvéd úr számára ez gon foganatosították. Clarence persze nem hatott az újdonság Lovenuk nyomozó őrmester erejével, hiszen évekkel koráb- 1988 februárjában Szegeden ban ő védte azt az albertai isko- hallgatta ki Haltn Margit, laigazgatót, James Keegstra-l Vajda Julianna és Lipták Eva is. akit hasonló értelmű kitéte- egykori deportáltakat, akik egy lei és a zsidók világuralmi aspi- 1956-ban készült fotó alapján a rációit taglaló megnyilatkozá- téglagyári gettó volt parancsno­sai miatt, a faji gyűlöletkeltést kaként azonosították Fintát. Ta­tiltó törvényhely alapján ítéltek núvallomásukat videoszalagra el és függesztettek fel állásából, vették és a tárgyaláson leját­(Az esetet feldolgozó kanadai szották. Láttukra Christie nem tévéfilmet nemrég a magyar té- mulasztotta el megjegyezni, vénézók is láthatták.) hogy ezek alapján a legsúlyo­sabb vád, amivel védencét iíle­Nuiicezcr halszázti/enhét zsidó tik, az lehet, hogy ..kiabált" a zsidók bevagonírozásakor és Ilyen „előtanulmányok" ..pálcájával a csizmaszárát után nem meglepő, hogy Chris- csapkodta " (sic) tie és csinos segítői, a szóké Randolph fíraham. New Kcltie Zuhko és a fekete Bar- York-i egyetemi tanár. „A ma­bara Kulaszka valóban rendkí- gyar Holocaust" című, nálunk vüli vehemenciával vetették is megjelent mű szerzője az ál­magukut a Finta Imre felmen- lamügyész szakértőjeként vett téséért folytatott küzdelembe, részt a perben, noha Christie A védelem, illetve a vád ren- kifogást emelt ellene elfogult­delkezésére állóeszközök per- súg miatt, azzal érvelve, hogy S2e korántsem voltak egyen- hogyan is várható objektív vé­súlvban. Amíg a vád százezre- leménynyilvánítás olyasvalaki­ket költött a terhelő tanúk fel- tői, aki a háború alatt maga is kutatására, addig a védelem- egy náci koncentrációs tábor nek összehasonlíthatatlanul foglya volt. A köztük folyószó­szerényebb összegekkel kellett párbaj alkalmanként a süketek beérnie. Fintát, akit 1945-ben a párbeszédére emlékeztetett. népbíróság távollétében öt évi Az ügyvéd szerint például a börtönre ítélt a zsidók deportá- magyar zsidók összegyűjtése lásában játszott szerepéért, ezút­tal 8617 zsidó fogvatartásával, kifosztásával cs deportálásával, valamint halált okozó gondat­lansággal vádolták. Christie nem abból a célból történt, hogy megsemmisítsék óket, Braham viszont cáfolta ezt a verziót. Teljes erővel folyt az esküdtek „megdolgozása": rögtön a tárgyalás elején fel- Braham a deportálások lebo­hívta a bíróság figyelmét arra a nyolításának technikai részle­súlyos eljárásjogi hibára, ame- teit ecsetelte, míg Christie a lyet a vádhatóság nagy buzgal- kommunista vezetők zsidó mában elkövetett. Az történt származását kihangsúlyozva ugyanis, hogy Fintát előbb he- igyekezett pontokat gyűjteni. lyezték vád alá. (nyilvánvalóan a Wiesenthal-bizottság sugal utazására) és csak utána kezd­ték el gyűjteni ellene a bizonyt Dr. Blazovich László egyetemi docens, a Csongrád Megyei Le­véltár vezetője több héten át Torontóban időzött a kunadui kormány költségén — azaz in­kább az adófizetőkén, jegyezte meg Christie némi impertinen­ciával —. ám 6 sem tudott döntő bizonyítékkal szolgálni Finta bűnösségére nézve. Pe­dig az ügyvéd szerint részrehaj­lóim válogatták ki a levéltári dokumentumokat. A hossza­dalmas bizonyítási eljárás után került sor a vád-, illetve védő­beszédre. majd a bíró össze­gezte az elhangzottakat. Amerasinghe, a szingaléz származású ügyész Finta bű­nössége mellett érvelt, s bár a negyvenhárom tanú közül csak hat ismerte fel a vádlottban az egykori csendőrtisztet, mégis büntetés kiszabását kérte. Mindezt azon az alapon, hogy a csendőrség részvétele a de­portálás lebonyolításában ál­láspontja szerint hatásköri túl­lépésnek minósülk és ezt Fintá­nak is tudnia kellett. Hol az igazság? Három napig tartó védőbe­szédében Christie a tanúvallo­másokban megmutatkozó bi­zonytalanságokat. torzításokat és ellentmondásokat boncol­gatta. kijelentve, hogy a ter­helő tanúkat a bosszú vezérel­te. A háborús viszonyok véle­ménye szerint kellő magyará­zatul szolgáltak azokra a körül­ményekre. amelyek között a zsidók deportálása folyt, s egyébként sem került elő nyil­vánvaló bizonyíték a különösen kegyetlen vagy embertelen bá­násmódra nézve. Finta Imre csak parancsra cselekedett, s itt Christie egy sajátságos okfej­téssel párhuzamot vont a máso­dik világháború folyamán a ja­pán és német származású kana­daiakat összegyűjtő kanadai lo­vasrendórök. illetve magyar csendőr kollégáik között, akik a zsidókkal tették ugyanezt. Ugyanaz a tett ugyanazon meg­ítélés alá kell, hogy essen! Egyébként is a háború után majd fél évszázaddal hogyan képzelhető el igazságos ítélet va­lakivel szemben — fejezte be kétségtelenül hatásos beszédét a védő. A példátlanul hosszú ideig tartó per végén a tizenkét es­küdt példátlanul rövid (alig húsz perces) tanácskozás ered­ményeképpen hozta megjtéle­tét. mely szerint Finta Imre nem bűnös az ellene emelt vád­pontokban! Az ítélet, amely a kanadai közvélemény nagy ré­szének egyetértésével találko­zott, ugyanakkor érthetően nem nyerte meg bizonyos zsidó körök (B'nai B'rith, Zsidó Vé­delmi Liga. Kanadai Holocaust Emlékszövetség, Kanadai Zsi­dókongresszus, Simon Wie­senthal Központ. Toronto) tet­szését. Csalódottságukat nem rejtik véka alá, s igyekeznek nyomást gyakorolni az állam­ügyészre az ítélet megfellebbe­zésé érdekében — elkerülen­dő, hogy a Finta-ügy precedens értékűvé váljon, s hátráltassa a további felelősségre vonáso­kat Gazdag Ishin Egérfogó Itt tessék aláírni! — szólított meg a múltkoriban Szeged belvárosában egy fiatal lány. s már nyújtotta is az ívet. melyen ncv. személyi szám. lakcím és aláírás rovatok szerepeltek. Nem az elnökválasztási kampányhoz kérték aláírásomat, hanem valami fiatalos akció támogatásához remélték kézjegyem segítő támogatását. Kicsit megrémültem — nem attól, hogy nevem­mel élnek vissza, hanem attól, hogy olyan ügyekben számítanak az aláírásomra, sezzel együtt. — mert a kettő aligha választható el egymástól. — együttérzésemre, tudásomra cs felelőssegem­re. amiről tán semmit nem tudok. Nevem csak áruvédjegy, s nem meggyőződésem és állásfoglalásom hitelesítő pecsétje. De hát mit ér a nevem manapság, amikor annyian számítanak, vadásznak, csábíta­nak arra. hogy adjam. írjam: álljak be a sorba, véssem a taccpaokra. kanyarítsam az ívekre. S aztán a közjegyzői hitelesítésekkor kiderül, hogy például a köztársasági elnök megválasztásának módjára szervezett aláírásgyújtó mozga­lom keretében tízezrével kellett megsemmisíteni az aláíráso­kat, mert csaltunk. Voltak, akik többször odakanyarították a nevüket, akadtak akik azt sem tudták, mit írnak alá, kisko­rúak voltak, mások külföldi állampolgárok. Ez hát az egyik gondom a manapság divatos aláírásgyűjtési akciókkal. Mert gyűjteni hivatássá, rosszabb esetben foglalkozássá vált. mert jobban hasonlít némelyik egy szellemi guberáláshoz, politikai zsaroláshoz, közéleti kéjclgcshez. mint a tömegek spontán és felelősen — ncvvcl hitelesített — tudatos állásfoglalásához. Úgy vagyunk ezzel, mint a marcipánnal: vágyunk utána, de ha csak a2t ehetjük, hamar mcgcsömörlünk. Mert hovato­vább az aláírásgyűjtés válhat a demokrácia gyakorlásának egyetlen üdvözítői?) módszerévé. Néhány napja a szerkesztőségben felhívott egy olvasónk, és számon kérte: egyik cikkünket hány ember nevében írta alá a jegyzett két szerző. Töredelmesen be kell vallanom, nem tudtam megmondani. Egy szervezet nevében (képvisele­tében vagy csak hovatartozást jelzendó) két aláírással érke­zett az írás. nem végeztünk nyomozó munkát, nem kezdtünk aláírásgyújtó akciót, közöltünk két névvel hitelcsítetthazzá* szólást. A szervezet harmadik tagja másként látta a dolgokat: az 6 nevében nc fogalmazzon cikket a másik kettő! Manapság jókorát fordult a kocka. Hányan, de hányan érzik úgy. nem beszámolni szeretnének dolgaikról, nem elmondani az újság­írónak gondjaikat, nem a tollforgatónak felhívni a figyelmét véleményére, egyes problémákra, nem. Saját névvel saját írásokat, leveleket, memorandumokat, felhívásokat, cikke­ket és ellencikkeket megjelentetni. Hol van ez a nyitott és demokratikus közélet a néhány évvel ezelőttitől, amikor úgy kellelt vadászni az interjúalanyokat egy-egy kényesebb témá­ban. s akkor is név nélkül, „a hegyekkel övezett kisváros­ban"... (Az anonimitás persze dívik a most is divatos felje­lentő és mocskoló népi társasjátékban). Az aláírásgyűjtés is metamorfózison ment át. Pár éve még egy-egy aláírásért kerek összeget vagy százalékot lehetett kapni a házasságkötő termekben vagy az OTP-kölcsönök pultjainak közelében. Tetemesebb összeget tett ki egy aláírás a hamis tanúvallomás alatt. A hetvenes években a börtönnel kacérkodott, ki bizonyos fogalmazványókat aláírt, még ré­gebben azonosított aláírásokért halál vagy munkatábor járt. Akkor tétje volt a névjegynek! Egy marosvásárhelyi festő ismerősöm mesélte, hogy rémületében szokott le az italról vagy tíz esztendeje. Akkor, amikor egy átmulatott, részeg éjszaka után a szekusok színész barátja orra alá nyomtak egy feljelentést a saját aláírásával. A zsarolás vége halál lett. Hogy azért-e. mert a színész képtelen volt az aljasságra, s végeztek vele. vagy maga döntött így becstelenség vagy halál között, ki tudhatja? •Néhány éve. még az erjedés előtti hónapokban, egy munkahelyi konfliktus során a helyettes mellett kiálló mun­katársak aláírásokat gyűjtöttek. Az illető kérte, hagyják ezt a zsaroló módszert, az igazság olyan egyértelmű, annyira világos, kétség nem férhet a központ döntéséhez. Amikor néhány hét múlva kirúgták a helyettest —. illetve európaibb­nak nevezett módon „racionalizálás" címén megszüntették munkakörét — a fővárosi nagyfőnök kezét széttárva mondta: Bezzeg, ha elengeded azt az aláíráscsomagot, nekünk is megkönnyítetted volna a helyzetünket... Hát akkor aláírni vagy nem írni alá?! (Tépelődhettünk szerdáig, amikor is a Parlament döntött: munkahelyen nem!) A kérdés sokszor és egyre többször felmerül napjainkban. Csakhogy az aláírás nem automatizmus, mint a gazra lépés, ha zöldre vált a lámpa, s nem szükséglet, mint a levegővétel. A betűk mögött emberi személyiségek döntését feltételez­zük! Nekem sem maradt más. mint az aláírás: 1SPo^cL^ VINKLER LÁSZLÓ RAJZA

Next

/
Thumbnails
Contents