Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-08 / 165. szám

4 Sport — Rejtvény 1990. július 8., vasárnap Kocsmatörmelék Kedves Olvasó! Biztosan Ön is járt már vendéglőben. Biztosan bosszankodott már, mert nem jön a pincér vagy hideg a leves. Ám arról is meg vagvok győződve, nemegyszer csettintett elégedetten a nyelvével: ez finom volt! Ebben az áj rovatunkban végigjárjuk a város legkülönbözőbb vendéglátóhelyeit: éttermet, kocsmát, ,vendéglőt., sörözőt, cukrászdát, talponállót, csárdát, borozót, bárt, kávéházat és beszámolunk élményeinkről. Semmiféle logikai vagy rang-sort nem követünk, még csak területi elvet se: a kiválasztás 'teljes mértékig a figyelő-ember kényére, kedvére, pénztárcájának állására van bízva. Magam (lucullus) néven jegyzem a rovatot, de többször fogok fölkérni külső szakértőket, hogy eltérő íz(le)lésükkel színesítsék, sajátos stílusukkal gazdagítsák a törmelék-képet. Tartsanak velünk! I * f ' ' f ' Florida és a paradicsom A saláta nem réteges műfaj. Lényege épp az összekevertség. a különböző kis elemek egymásmellettisége; egy jó saláta egyetlen falatkájában benne van az egész, minden ízével, bűzével és zamatával. Ez járt a fejemben, midőn felkuporodtam a Nagyáruházban működő Florida Vitamin Club egyik székére. Körülöttem villódzó színes neonok, középhangos diszkózene, s már csak néhány vendég: zárás előtt érkeztünk. Hatalmas, üveges hűtőkben pihennek az alapanyagok. Brokkoli, paprika, káposzta, zöldbab. 18 féle saláta. hatféle öntet. Az áruk III. osztályon kissé magas: 40 és 135 forint között mozog, leginkább 70- 80 forint. Ha van Verdi, én mindig rászavazok, legyen akár saláta. Nosza, a fürge lány műanyag pekedlit kap elő, egy jő nagy csipeszt, 5 már pakolja is az én kis eldobandó műanyag tányéromba a különféle zöldségeket, borsót, répát, isten tudja micsodát; a zöldségágyásra virslikarikákat vet. tetejibe háromféle sajtot szór, leönti és kész. Már adja is, 74 forintért. Az asztalok a fal felé állnak. Ezt nem szeretem, nincs benne semmi családias. Ergonómiai vizsgálatok szerint is a fal felé fordított (író)asztal depresszióssá tesz. Én csak annyit tudok, hogy a lakótelepi konyhák vályúszerú megoldásai az asztal lényegét rontják el; azt, hogy körbe lehet ülni. Eszegetem az én Verdimet. Valamelyik operájára próbálok gondolni, de nem megy. (Közben az üveggömbökben békésen keringőzik kétféle jeges ital.) A felszínen lévó sajthoz meg virslihez próbálok előkaparni egy kis zöldet az aljáról, de nem megy. Inkább kipotyog. a kisasszony ugyanis alaposan telerakta. Hiába: záróra előtt vagyunk... Szeged sok-sok vendéglője, talponállója, egyebe közül alig párban lehet salátázni. A Korzón meg a Floridán kívül hirtelen egy se jut eszembe. Pedig milyen kellemes egy hosszú, izzasztó vásárlás után betérni, és könnyű finomságokat csipegetni! Csak egyet még. Az efféle salátabárokban gyakori megoldás, hogy a vendég maga készítheti el a salátáját. Nagy tálakban ki van téve egy asztalra minden, ö tányért vesz. meg eszközt, és merít; de csak abból, amit szeret, csak annyit, amennyit bír. Ezek után Odamegy 3z eladóhoz, az ránéz, és azt mondja: negyvennyolc. És nem enged belőle. Remek megoldás: nincs reklamáció, nincs kis adag, nincs maradék, pazarlás. Ráadásul az oktondi vendégeket kreativitásra serkenti. Hogy Florida maga volna a Paradicsom, ezt azért túlzásnak tartanám. De paradicsom azért van. Legalábbis a salátákon... (lucullus) Kártya Kanalas-game Nyaraláskor, ha együtt van a család a gyerekek arra kérik szüleiket, hogy kártyázzanak velük. Nem könnyű olyan játékot találni, ami a felnőtteket is jól elszórakoztatja és a gyerekek is . könnyen megtanulják. Ilyen játék a figyelmet és gyors reflexeket igénylő kanalas. Úgy jó. ha legalább négyen játsszák, dé minél többen vannak, annál mulatságosabb. Két csomag, vagyis egy garnitúra römikártya kell hozzá dzsókerek nélkül (összesen 104 lap), és eggyel kevesebb kanál, mint ahányan játszanak. A kanalakat középre teszik sugaras elrendezésben. Az osztó 4—4 lapot oszt mindenkinek egyesével, aztán elkezdi a játékot. Húz egy lapot a csomag tetejéről, majd színével lefelé fordítva letesz egyet a következő játékos elé, hogy újra négy legyen. Ezt az utána következő fölveszi, és ó is lerak egyet. Ez így megy körbe egészen az utolsó játékosig. Az ó letett lapjait már senki sem veszi föl, azok maradnak az asztalon. Egyjátékos kezében egyszerre 5-nél több vagy 4-nél kevesebb lap nem lehet. Mindaddig húznak és leraknak, amíg valakinek négy azonos rangú lapja, pl. négy királya vagy négy 6-osa össze nem gyűlik. Ekkor ő négyesét az asztalra ejti és elkap egy kanalat, mire a többiek is mind igyekeznek kanalat szerezni. A kanál azonban eggyel kevesebb! Akinek nem jut, megkapja a kanál szó első betűjét, a k-t. A következő kör ugyanígy zajlik le, s akinek nem jut kanál az — kárpótlásul — megkapja a maga ká-ját. Ha már van k-ja, ka lesz, majd kan, aztán kána, végül kanál. Ha valakinek kijön a kanál, az kiesik, és eggyel kevesebb kanállal játsszák tovább a partit. Nem elég csak a lapokat figyelni, a kanalakat is szemmel kell tartani. Aki végig bent marad, az nyeri a játékot. Jó szórakozást kicsiknek és nagyoknak! Zsigri Gyula Hallgatom a rádióban a kétségbeesett. fiatal édesanya szavait. tíz hónapos kislánya tekintetében időnként szorongást fedez föl. Tanácsot vár a stúdióban ülő pszichológustól, hogyan védje meg gyermekét a majdani, külvilági támadásoktól. iskolai sérelmektől. Mit tegyen. hogy az a későbbiekben ne váljon félénk, visszahúzódó emberré. A szakember higgadtan. tudományosan elmagyarázza mindannyiunknak az éteren át: egy ilyen korú kisgyereknek — ha egyébként mindene megvan, a mamája is ott van körülötte —, még nincsenek félelmei. De majd lesznek. Bele lehet ugyanis azokat az érzéseket nevelni, amelyeket benne sejt a felnőtt, azokat a szorongásokat, amiket ő érez. A szakirodalomban ezt hívják önmagát megvalósító jóslatnak. A szüló a saját karakterét, személyiségét adja a nevelésben, ilyen vagyok, állítja ki magáról a bizonyítványt. Az életünk sajnos nem olyan, mint azt a „lányregényekben" megírják, tele van ellentétes érzelmekkel, így szenvedésből is jut bőven. De azért — némi vigasz a válaszoló hangjában —, nem kell elkeseredni, jót, értékeset, szépet is „közvetítünk" annak a gyereknek... Való igaz, ez itt nem olyan mostanság, mintha egy romantikus lelkületű szépíró képzelte volna el. Ebben a túlpszichologizált világban röpködnek az ilyen és ehhez hasonló kijelentések... neurotikussá tesznek a mindennapok konfliktusai... frusztrálnak a bennünket ért külső hatások... Jobb félni... — jut eszembe hirtelen a népi bölcselet. Nem. nem jó félni, teszem hozzá rögtön, be sem fejezve a közmondást. Mégis, úgy tűnik mostanában leginkább „szorongósdit" játszunk, kicsik és nagyok, össznépileg. * Ismerősöm meséli, állást szeretne változtatni, hogy miért menekülne, az is megérne egy történetet, de ezt most hagyjuk. Két hét alatt ót helyen jelentkezett — mint utóbb kiderült —. eredménytelenül. Először — még naivan —. buzgó kisfónök kérdéseire őszintén válaszolt. Jobb félni... aki a hatalmas nagyfőnök mellé keres megbízható, becsületes munkatársat. Nem is volt baj addig, amíg ki nem derült róla. elvált, gyermekét egyedül nevelő. Kisfőnökben itt megállt az ütő. demagóg ábrázattal, sietve előadta: erkölcsileg, anyagilag feddhetetlen kollégákra van szükségük, ilyeténképpen a dolog tárgytalan. A fiatalasszony nem értette az összefüggést, és megalázónak érezte volna megjegyezni. véleménye szerint ezek nem zárják ki egymást. A másik helyen rövid pengeváltás napi eseményekről, gazdaságról. politikáról. Majd egy váratlan fordulattal a leendő munkáltató nekiszegezte a kérdést: melyik párt tagja? Egyiké sepi — így a felelet. Pedig nagyon fideszes a ,. kinézete" — szólt a tömör summázat. Itt a meccs el is dóit. a további tíz perc a tétnélküliek kínos színjátéka volt. A következő helyen — előzőekből okulva — tűsarok és finom kosztüm, semmi fölösleges szöveg, kurta igenek, nemek, kedves mosolyok. A hatás nem is marad el. A hivatalnok szimpátiából, humánusságból (ki tudja?) fontos információkat súgott meg: lehetőség adódott, felvesznek egy-két embert, ha majd szorul a hurok, legyen kit elküldeni, mert először, természetesen az újonnan belépettek kerülnek lapátra. Maradjon csak ott, ahol van — tanácsolta. Mondott még valamit a másik kettőről is... Végül azzal fejezte be, szakmai szempontokat érintő, a szakértelmét próbára tevő diskurzus egy esetben folyt. Nem is rossz arány — teszi hozzá keserűen. Valóban nem. Most, amikor olyan gyakran halljuk, eljött a személyes megméretések ideje, a szakmai teljesítmények számítanak az ember megítélésénél, szóval így a demokrácia hajnalán, van némi ok a reménykedésre... * A minap összefutottam hajdani iskoiatársammal. Jó tíz esztendeje, hogy utoljára találkoztunk. Miközben óvatosan méregettük egymást — mit változtál, hány kilóval lehetsz nehezebb —, a kötelező udvariassági köröket is leróttuk: család, gyerekek, munkahely. Nem volt különösebb kedvünk nosztalgiázni, elmúlt dolgok után sóvárogni, ezért néhány másodpercig zavartan hallgattunk. Aztán, mintegy varázsütésre megindult belőle a panasz. csak úgy szaggatottan, hisz tudod te is, én is, itt élünk mindannyian, minek magyarázzam... Úgy, ahogy idáig rendjén volt a családi költségvetés. Itt a nyár, a gyerekek miatt el kell menni valahová, aztán jön az iskolakezdés és minden teljesen fölborul. Jó, ha jövő májusig sikerül egyenesbe jönni. Unom már a politikát, egész nap dolgozom, este pedig mást sem hallok a rádióban. a tévében... Jó lenne néha kikapcsolódni, talán egy mozi, de a jegy mellé a taxi árát is be kell kalkulálni, mert nem biztonságos gyalog hazaindulni a város másik részébe éjszaka... Veszekszenek velem a boltban. a munkahelyen, csoda, hogy otthon már nincs türelmem a fiúkra, pedig kellene, jó lenne hallani, tudni néha a nagyobbik titkairól, már tizennégy lesz, biztosan vannak „lányügyek", levelek, randevúk... Megint csönd, elköszönünk. Pillanatnyi megnyugvás, a napi jót megcselckedtük, ó könnyített a lelkén, én türelmesen végighallgattam. Sérüléseinkkel, sebeinkkel, „unalmas köznapiságunkkal" megyünk tovább, hogy azután másnap, "harmadnap, másik fölállásban, szerepet cserélve, engedve a szorításnak a panasz megint sietve, csak úgy félmondatokban előtörjön, hiszen úgy is értjük... Valószínűleg egészen addig, míg nem érezzük azt, a dolgok nem mindig akaratunk ellenére történnek. az életünk hasonlatos ahhoz, ahogy magunknak elképzeljük, nem pedig, ha megfeszülünk, akkor sem biztos, hogy sikerül... Juhász Ilona A diktátor palotája Lábra kapott a gyom Ceau$escu bukaresti palotájánál, gazos kerítésre merednek a márványoszlopok. A látszat azonban csal: az épület nem elhagyatott, naponta legalább ötezren keresik fel, hogy megnézzék: hol lakott a diktátor, hogyan lengette életét feleségével a 450 (!) szobában. A látogatóknak egyszerűen leesik az álla. amint meglátják a különlegesen faragott ajtókat, a rózsafából készült szekrénybetéteket, végigsétálnak a márványlépcsőkön, vagy felemelik tekintetüket a cirkalmas mennyezetpárkányra. A kijáratnál vaskos könyvbe írhatják javaslataikat: milyen célra használják a három szárnyból álló épületet, amelyben egyetlen márványtömb többet ér, mint egy román család átlagos évi jövedelme, vagyis 1700 dollár. Némi tragikomédia is vegyül az egyik beírásban: „Köszönjük, nagyapó. amit ránk hagytál!" Egy színcszmúzcumot kcpzelel, de van, aki azt mondja: adják el, legyen belőle szálloda Többnyire románokból áll a naphosszat kígyózó sor, de egyre több külföldi is türelemmel várja, hogy bejuthasson. Egy német turista egyenesen fantasztikusnak nevezte a látványt, egy amerikai viszont azt mondta: tisztában van azzal, hogy vissza kell adni a palotát a román népnek, de tudja azt is, hogy igen fájdalmas szívvel veszik majd birtokukba egykori lakója tettei nyomán még mindig élő lelki nyomás miatt. Egy névtelen svéd beírás tömören így szól: „Csodálatos, de hányingerem van tőle". Romániában senki sem tudja mennyit is ér valójában ez a nyolc évig épített palota. Az idegenvezető szerint több száz millió dollárt emésztett fel a rengeteg márvány, faragott bútor, süppedős szőnyeg. A fiatal lány csak azon szomorkodik, hogy most már érti, miért nem jutott sokszor víz a környező lakásokba. A sok szökőkutat kellett megfelelő nyomással ellátni, nehogy a nemzet tanítója megjegyezze, ha elhalad mellette: hogy-hogy csak félig csobog? (Reuter/ MTI) MÁSODPERCESEK Olykor reményvesztve A megszokott dosztojevszkiji vagy svejki figurákból mikor lesz demokrata ? Lehetnek ? Végül is miért ne? De a megszokott farbarúgás nélkül aligha. Torzó Nem mindegy, hogy megcsonkítják óket, vagy megcsonkultan születnek életre. A bosszú Hetedíziglen ? Vagy a meghirdetett végtelenségig? Várnagy Tamás TUDOMÁNYOS HÍREK „FEHÉR ANGYAL" — Svédországban azt tervezik, hogy jelképekkel látják el a „környezetbarát" árukat. A jelképen egy fehér angyal volna látható, s mellette egy rövid szöveg, például arról, hogy az áru újrafelhasználható, vagy hogy nem fehérítették klórral. A jelkép odaítélésekor nemcsak a terméknek egy-egy tulajdonságát. hanem annak egészét vizsgálnák. Az ellenőrzőszervezet tizenkét pártatlan tagból állna, akik a fogyasztóknak, a környezetvédő szervezeteknek és a közhatalomnak — beleértve a kutatásnak — az érdekeit egyaránt képviselnék. A jelvényre pályázó vállalatoknak alkalmasint más adatokat is a bizottság rendelkezésére kellene bocsátania, mint amilyeneket a termék csomagolásán feltüntetnek. Az intézmény első öt évi költségvetése mintegy 4 millió svéd koronát tenne ki, s ez az összeg öt év alatt fokozatosan 6,5 millióra emelkedne, túlnyomórészt azoknak a cégeknek a hozzájárulásaiból, amelyeknek termékei elnyerték az „angyalstátust". Az egy-egy termék kitüntetéséhez szükséges vizsgálatok költségei mintegy 10 000 koronát tennének ki. Hasonló jelkép már van az NSZK-ban, hamarosan lesz ilyen Ausztriában és Kanadában, s foglalkoznak az üggyel az Európai Gazdasági Közösség szervei is. FELFELÉ NÖVŐ GYÖKEREK - A gyökerek általában lefelé nónek: a talaj mélyébe hatolnak. Vannak azonban kivételek is. Róbert Sanford amerikai biológus 12 olyan fafajt talált a venezuelai őserdőkben, amelyeknek gyökerei a törzsből kiindulva felfelé kúsznak. A rejtély titka: a talajban oly kevés a tápanyag, hogy a gyökerek inkább a fákról aláfutó esővizet választják, és a benne lévő ásványokat (kalciumot, magnéziumot és káliumot) hasznosítják. Ezzel a feltevéssel vág egybe, hogy a gyökérnövekedés a fák lábánál a legvastagabb. Amint a fákról alácsorgó esővíz ásványianyag-tartalmát mesterségesen növelték, különösen intenzívvé vált a gyökerek felfelé növekedése. a közvetlen reakció jeleként erre a különleges ellátási forrásra. ODÜSSZEUSZ VÁROSA? - Két évszázada keresik a régészek annak az Odüsszeusznak a városát és palotáját, akinek Tróján aratott győzelmét és a hazai lthakába vezető bolyongását Homérosz énekelte meg az Odüsszeiában. A washingtoni St. Louis egyetem rcgcsze úgy véli. hogy most rábukkant a királyi otthonra, a Görögország nyugati partjai előtt fekvó Ithaka szigetének egyik hegyen. Az ásatások során az elmúlt evekben egészen Kr. előtti 13. századig visszanyúló települések maradványait tárták fel — közöttük a mikénci' időszakból származó romokat, amelyeket a kutató Odüsszeusz városának tart. Ha az Odüsszeiát történelmi forrásnak tekintik, minden egyezik, minden amellett szól. hogy a most megtalált város azonos azzal, amelyet Homérosz leírt