Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-05 / 162. szám

6 Sport 1990. július 5., csütörtök Amikor a bronzérem is kevés az elismeréshez... Ki lesz az edzője a Szeged SC pólósainak? Amióta Szegeden jegyzik a vízilabdázást — szűkebb pátriánkban nyolc évtizedes múltra tekinthet vissza a pólózás —, ilyen bajnoki eredményt, mint a Pozsgay Zsolt vezető edzó által irá­nyított társaság, még nern ért el csapat! Eleddigi léte­zésének csúcsa ez a bronz­érem, aminek értékét növe­li, hogy azt a tapasztalt „öregekkel" jól mixelt, fia­talokra épülő gárda harcol­ta ki. Végérvényesen egy éve vált egyértelművé a csa­patnál, mindenképpen a fiatalítás mellett kell kiáll­nia a szakvezetésnek. A kényszer is siettette a dön­tést, ami praktikus volt, hi­szen — a következetes, nagyszerű utánpótlás-neve­lés hatásaként — megérett a helyzet arra, hogy a fia­talok főszerephez jussanak. Céltudatos munkát, hoz­záértést tükröz ez a fényes siker, miriynek kivívásáról az önhibáján kívül kény­szerhelyzetbe került és tá­vozni kénytelen kiváló szakemberrel, Pozsgay Zsolttal beszélgettünk. — Fordult a kocka, amit viszont nem hozok össze­függésbj azzal, hogy Sze­gedre jöttem — indította társalgásunkat. — Az évről évre elértek, az ötödik, a hatodik, a hetedik hely (ezt én a levont pontok miatt hatodikként tartom szá­mon!), a csapat népszerű­sége lelH?pítően, vonzóan hatott az egészen fiatal korcsoportjainkra. Nagyon jó, mondhatni baráti kap­csolat alakult kj edzőink között, és ez segítette a ne­velés folytonosságát, a mun­ka gyorsulását. Nem vélet­len, hogy az ország iejlső négy legjobb utánpótlás­nevelője közé sorolják a szakosztályt. A fiatalok közvetlen közelről láthatták, tapasztalhatták, mi vár rá­juk, ha becsülettel teszik a dolgukat, tehát nem szük­séges másfelé orientálódni­uk. — Ez a dolog kelleme­sebb oldala, de más, ugyan­csak sürgető oka is volt a fiatalításnak... — így igaz! Az idősebb játékosoknak jövójükre, eg­zisztenciájukra is gondolni­uk kell, mert csak a póló­zásból nem lehet megélni. Többségüknek már leveze­tés a sportolás, ezáltal a fia­taloknak kinyílt a kapu, megkapták a lehetőséget. Ezért sem határoztuk meg számszerűen, hogy hol vé­gezzen a csapat. Szereplé­sünk, mint ismert, a várt­nál sokkal jobban sikerült, ám óva intek mindenkit attól, hogy azt higgye: ez már egy igazán jó és nagy csapat! — Stílusával, taktikájával mégis merőben más volt ez az együttes, mint a koráb­bi, játékmódja újdonság­ként hatott a mezőnyre. — Régebben a pozíciójá­ték jellemezte a Szegedet. Most, hogy adva van egy nagyon jó kapus, és a ta­pasztaltabb pólósok rendkí­vül . jól védekeznek, a kont­ratámadásokra hagyatkoz­hattunk. Hogy jól választot­tunk, bizonyítja, szoros mérkőzéseken is tudtunk egy-egy góllal nyerni. A legkevesebb gólt mi kap­tuk, igaz. a legtóavesebbet is mi lőttük. — Kínálja magát a fel­adat, lehpt tökéletesíteni, to'irrzteni ezt a „testhez­álló", nagyon is jónak bi­zonyult taktikát... • — Nem tudok mit mon­dani a jövőről... — Nem is oly régen, az ominózus búcsúvacsorán mondta: „Köszönöm a?- ed­digi bizalmát és támogatást, de nem hiszem, hogy jelen­legi helyzetemben bárkivel is versenyeznem kellene posztomért!" Ez egyben ma­gyarázat is arra, miért a ki­térés a konkrét válasz elöl. Véleménye mégis érdekel, ugyanis megjegyezte még, hogy a június 30-án lejárt szerződését nem kívánja meghosszabbítani. Egyálta­lán, kérték-e, hogy marad­jon? — Nem, és éppen ezért határoztam úgy, ahogyan! Nekem ugyanis nem ada­tott meg a választás lehető­sége! Gyakorlatilag arról van szó, i:e!m szabad meg­várnom, hogy a szakosztály vezetése különböző felisme­rések kapcsán mondja majd ki, mégis megfelelek az ál­tala támasztott követelmé­nyeknek. — Ha értesüléseim nem csalnak, a vezetők öncélú pályázati forma alapján kí­vánják kiválasztani a szá­mukra leginkább megfelelő szakvezetőt, és ennek a „megmérettetésnek" Pozs­gay Zsolt nem kívánja alá­vetni magát... — Semmiféle összevetés­től nem félek! Attól viszont igen, hogy az utolsó pilla­natban kerülök az utcára, és szaladgálhatok majd ál­lás után! Hogy „vizsgáztat­ni", összehasonlítani akar­nak más edzőkkel, illett volna velem korábban, mondjuk kora tavasszal kö­zölni. Azután is a legjobb tudásom szerint dolgoztam, mindent megtettem volna azért, hogy minél jobb eredményt érjen el a csa­pat, . hiszen általa minősü­lök én is! Egy beszélgetés­kor meghallgatták a jövő­vel kapcsolatos elgondolá­saimat, de arra már nem méltattak, hogy — pro vagy kontra — véleményt mond­janak róla. Gondolom, ezek után senkj sem csodálkozik azon, hogy nem vártam to­vább, és ha az időmből ki­futva is, de a 24. órában közöltem elhatározásomat. Megint egy fekete pont a Szeged SC amúgy sem hó­fehér palettáján... A szak­osztály vezetésének — ki tudja, miért? — nem felelt meg egy olyan edző, akivel broiizérmesként végzett a csapat. Tisztában vagyunk vele, ilyen-olyan formában — a támogatóktól függően — a kluboknál is a szakosz­tályi önkormányzat kerül előtérbe. Az azonban aligha vet jó fényt az egyesületre, történetesen a Szeged SC­re, ha a „szakosztályi kiski­rályok" — akik ráadásul nem is szponzorok — azt csinálnak, amit akarnak, cselekedeteikkel például többször rombolnak, mint épiterfzk... Gyürki Ernő Salakmotor vb a Hungária Kupáért Hatezer nézőt várnak a Napos útra Jugoszláv regatta a Tiszán A vi,á9 sP°"Ía Ma délelőtt tíz órától várható annák a körülbelül 250 yachtnak az érkezése, amelyek a Tisza jugoszlá­viai szakaszáról hajóznak Szeged térségébe. A Politi­ka című belgrádi napilap hagyományos versenyét fel­hívásos alapon rendezik; ébben az évben történik meg először, hogy elhagy­ják a szomszédos ország te­rületét. A jugoszláv sport­emberek magyarországi vendéglátója a szegedi Sziki Tours. Nyolcnaposra terve­zett itt-tartózkodásuk során fölhajóznak Mindszentig, s megismerkednek Szeged látványosságaival. Totózóknak 27. HÉT 1. Siófok—Lech Poznan X 1 2. Tatabánya—örebro X 2 3. Vasas—Aarhus 1 4. Norrköping—MTK-VM 1 X 5. Uerdingen—FC Berlin 1 6. Szlávia Szófia—St. Gallon 1 X 7. Pirin—Odense 1 8. Karlsruhe—Gaís Göteborg 1 9. Düsseldorf—Sturm Graz 1 10. Chemnitz— PIoesti 1 2 11. Grassboppers—Ljubljana 1 12. Admira Wacker—Lyngby 1 13. Bochum—FCS Tirol 1 X + 1 Kaiserslautern—Cottbus t A hatszoros olimpiai baj­nok amerikai atléta, Carl Lewis első ízben tartotta le­hetségesnek a Ben Johnson elleni visszavágóját: — Itt az ideje annak, hogy •Johnson eltiltásának lejárta után, még szeptemberben újra megmérkőzzünk. Ra­gaszkodom azonban ahhoz, hogy egy hónappal az ösz­szecsapás előtt és közvetle­nül a verseny után mind­ketten doppingvizsgálaton vegyünk részt. Ügy érzem, kettőnk párharca nemcsak üzleti szempontból lenne hasznos és gyümölcsöző. Biztos vagyok abban, hogy akár egy 60 ezres stadiont is színültig megtöltenének az érdeklődök. * Pénzbüntetésre ítélték és 7 hónapig nem ülhet .autó­ban Sepp Maier, a nyugat­német labdarúgó-válogatott egykori kiválósága. Az ex­ikapus még márciusban 'ke­rült összeütközésbe a tör­vénnyel, amikor ás ittasan vezette kocsiját és belero­hant egy autóbuszba. A bal­esetet végül is megúszta sú­lyosabb következmények nélkül, viszont az alkoholos autózgatásért 20 ezer nyu­gatnémet márkával kell fi­zetnie. Szerdán délelőtt a Stadion Szálló különtermében Ador­ján Zoltán csillogó-villogó Jawa-ja már messziről el­árulta a kíváncsiskodó tu­ristáknak, hogy nem egy ti­tokzatos vallási szekta tartja itt imaóráját, hanem a hét­vége talán legizgalmasabb­nak ígérkező hazai sportese­ményéről tájékoztatják az újságírókat. Mint azt Koroknai Jenőtől, a Magyar Autó- és Motor­sport Szövetség salakmotor szakágának vezetőjétől meg­tudtuk, a csapatvilágbajnok­ság jelenleg érvényben lévő szisztémájának az a legfőbb érdekessége, hogy egy fan­tasztikus nyerőszériával akár 1 év(i) alatt fel lehet kerülni a „D" csoportból a „Szuper" csoportba. A magyar váloga­tott vasárnap Szegeden a „B" csoportban a mindig jó len­gyelekkel, a rutinos finnek­kel valamint az angol profi­ligában edződő ausztrálokkal méri össze tudását, és remé­nyeink szerint a jövő heti lengyelországi második fu­tam után már Svédországba utazhatnak a fiúk, ahol az „A" csoportba tartozó cseh­szlovák, nyugatnémet és svéd csapat lesz (lenne) majd az ellenfél. De ne szaladjunk ennyire előre; A szegedi versenyen Tihanyi Sándor,- Adorján Zoltán, Hajdú Zoltán, Petri­kovics József és Nagy Róbert képviseli színeinket, akiknek idei eredményeik alapján ko­moly esélyük van a magyar salakmotorsport eddigi leg­nagyobb sikerének elérésére. Tóth István, a szövetség alel­nöke azt fejtegette, hogy ez a kiegyensúlyozott, szívvel­lélekkel küzdő csapat megér­demelné, hogy 5-6 ezer lelkes szurkoló támogatását élvezze a Napos úton. A hétszeres magyar bajnok, Adorján Zol­tán szerint a szegedi pálya egyike a legnehezebbeknek, de a lényeg, hogy „hazai"! Talán őt is doppingolja majd az a bejelentés, hogy a verseny első számú szponzo­ra, a Hungária Biztosító Rt. az utolsó — huszadik — fu­tam nyertesének (amelyben a négy csapat legszorgosabb pontgyűjtői csapnak össze) 10 ezer forintos különdíjat ajánlott fel. Mi mást is kívánhatnánk Tihanyiéknak (no meg a kö­zönségnek) a vasárnap fél 11-kor kezdődő versenyen, mint „bukásmentes" motoro­zást és — csak így egyszerű­en — jó időt! (réthi) Egyenes beszéd, reális célok Országos kézilabda utánpótlásbázis Dorozsmán ? Nem értettem Kormány Lászlót, a Kiskundorozsmai Tornádó SE ügyvezető tit­kárát miért kell egy beszél­getést a kézilabdapálya megtekintésével kezdeni. Gondoltam, ő így akarja; ám legyen. A gyárudvaron, majd egy erdősávon átsé­tálva egy kis sportékszerdo­boz tárult elém. Igazat kel­lett adnom a sportvezetőnek kár lett volna kihagyni egy gyönyörű sportlétesítményt. Miközben nem győzök be­telni a látvánnyal, s a pá­lya építéséről szóló mesével a kézilabdára terelődik a szó: — A női csapat veretlenül nyerte, a megyei bajnoksá­got. A fiúk sokáig verseny­ben voltak a dobogóért, de végül eggyel lecsúsztak a harmadik helyről. A helyi iskolákkal, a Tisza Volán SC-vel, valamint a Secotex Szegedi Textilművek SE csa­patával nagyon jó a kapcso­latunk. Ez utóbbiakkal nem­rég kötöttünk együttműkö­dési szerződést. Egyébként a csapataink — főleg a női — nagyon fiatal játékosokból áll. Hogy mennyire komolyan veszik a dorozsmaiak a ké­zilabdát, bizonyítottnak lát­tam néhány apró momen­tumból is. Például a pályán lévő fatáblán ott függött Ács Géza edző a játékosok­nak nyári szünetre szánt gyakorlatanyaga, de feltűnő helyen olvashatja mindenki a jó sportolóra vonatkozó intelmeket is. Ezután Bene Lajossal, a Tornádó Kft. ügyvezető igazgatójával a sportegyesület társadalmi el­nökével beszélgettünk: — Vójlaltam, hogy a spor­tot anyagilag támogatom — de kikötöttem, hogy ered­ményeket kell produkálni, legalább NB Il-es szinten — és menedzselem. Szakmai dolgokhoz nem értek, s nem is avatkozok bele. Azt az elvet vallom, hogy lehet taktikázni, játszadozni, eről­ködni, de előbb-utóbb kide­rül, hogy mire van igény. Dorozsmán úgy tűnik a ké­zilabdára és a labdarúgásra van igény. Ez utóbbit is — annak ellenére, hogy nem hozzánk tartozik — támo­gatjuk hói ezzel, hol azzal. A lányok tisztességgel tel­jesítették az NB Il-es elyá,­rást. A következő •. bajnoki évben a fiúkon lesz; a sor .-.;. Amit a bázisként ..vállaltuk azt a jövőben is biztosíta­ni fogjuk. A lányok NB II­es szereplése már a gyár egyfajta reklámozását is je­lenti. Ács Géza edző színes egyénisége külön is megér­demelne egy cikket. Olyan csodabogár, aki él-hal a sportért, azon belül is a leg­kedvesebb neki a kézilabda. Tőle aztán visszamenőleg le­het kérdezni a magyar válo­gatott összeállítását, a szö­vetségi kapitányokat. Azt vallja a kézilabdában dol­gozókat nem elég ismerni, hanem kontaktust is kell vele teremteni. Az a típus aki a környezetére is hat. Nem csoda, hogy hamaro­san öt dorozsmai fog végez­ni a kézilabdaedzői tanfo­lyamon. Kell annál többet mondani, hogy a női és a férfi csapatnak is egy sze­mélyben az edzője. — A lányokról beszélnék, hiszen ők bajnokok lettek. Kezdeném ott. hogy 1986­ban megsértődtem, s ott­hagytam a dorozsmai csapa­tot. Egy évig voltam a Tex­tilnél utánpótlás edző. Ott sem jöttem ki. Hogy miért, ne beszéljünk. De minden­nél beszédesebb, hogy a volt Textiljátékosaim kiszivárog­tak Dorozsmára utánam. Ne­kik nagy részük volt a mos­tani bajnoki cím megszerzé­sében. A kapusunk 30 éves, de még így is 17,5 az átlag­életkor. Két évig kell vala­hogy kihúzni az NB II-ben, mert utána beérnek a helyi fiatalok.- Egyébként a női mezőnyben gyorsabban le­het előre haladni. Dorozs­mán pedig értékelik a mun­kát. Amikor 1981-ben mind a két csapat az NB II-ben szerepelt 300-400-an voltak a mérkőzéseinken. Két na­gyon lényegeset szeretnék még megemlíteni: egy kö­szönet jár minden játékos­nak a sikerért, de külön azoknak akik a család mel­lett vállalják a sportot. Má­sodsorban egy országosan elismert utánpótlásbázist szeretnék itt Dorozsmán ki­alakítani. Ez szolgálná a he­lyi igények maximális kielé­gítését, de az egész magyar kézilabdasport is profitálna belőle. Dorozsmán az egyenes be­széd. a megvalósult sport­paradicsom bizonyítja, hogy elgondolásaiknak reális alapjuk van. Nem elképzel­hetetlen: néhány év múlva újabb aranyérmet ünnepel­hetnek a Tornádó SE kézi­labdásai. Süli József Gvenes Kálmán felvételei Álló sor. balról jobbra: Polyákné Farkas Éva, Schönberger Melinda. Tajti Tünde, Du­dás Mónika. Ottlik Sándorné. Csala Klára. Egri Bea. Ács Géza edző. Guggolnak: Födi Erzsébet. Farkas Szilvia. Huszka Erzsébet. Zakar Andrea. A képről hiányzik: Patik Ju­dit. Korbely Szilvia. Matusovits Danira. Fenyvesi Tünde, valamint Srhaffer Zsuzsanna

Next

/
Thumbnails
Contents