Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-05 / 162. szám

1990. július 5., csütörtök Panoráma 7 Tele a padlás... ... staticával. Az egyik legnépszerűbb díszítő és gyógynövényt mind többen termesztik a környéken. Gyenes Kálmán fotói egy gyálaréti portán készültek. Ezt a különleges virágfélél nyugatra exportálják. Virágzáskor szedik, szárítására legalkalmasabb a sötét, levegős hely, a padlás. Lottótárgynyeremények Ny»r»m*ny|»gyzék a július 3-*n megtartod JÚNIUS HAVI LOTTÓ tárgynyeremenyaoraoláaröl. amelyen a 23. heti szelvények vettek részt. A nyeremény jegyzékben az alábbi rövidítéseket használták: A Vásárlási utalvány (9000 Ft) B Opel Kadelt típusú személygépkocsira szóló utalvány C Wartburg Standard típusú személygépkocsira szóló utalvány D Dacia 1310 TLX típusú személygépkocsira szóló utalvány E Audioton Color tévé 42 cm-es képernyővel F Sanyo videokamera Samsung videoreeorderrel l G Audioton Color sztereó lévé Audioton videorecorderrél H Conte* személyi számítógép monitorral I Audoton Color téve 37 cm-es képernyővel J Matúra szantogep K Privileg automata mosógép L Groesag Radette party gri I M Vana-utalvány (75000 Ft) N Bonanza lakberendezési utalvány (120 000 Ft) O Geka Compact friteuse P Hang-fényutalvány (50000 Ft) O Otthon lakberendezési utalvány (50 000 Ft) R Szereneseutalvany (40 000 Ft) S Iparcikkutalvány (25 000 Ft) T Zenesarok-utalvány (20 000 Ft) U Vásárlási utalvány (20 000 FI) V Vásárlási utalvány (10000 Ft) A nyertes szelvényeket julius 25-éig kell a totó-lottó kirendeltségek, az OTP-fiokok vagy posta utian a Sportfogadási es Lottó Igazgatóság címére (1875 Budapest. V. Nádor u. 15.) eljuttatni A hivatalos tárgynyeremóny-iegyzék július 10-étól megtekinthető az OTP-fiókokban, a totólottó ^rendeltségekben és a postahivatalokban \ Katolikus „bárbárányok" Többszörösen is szokatlan környezetben hirdeti a keresztényi igét egy francia lelkész. Egyrészt Tokióban próbálja megérinteni a lelkeket, másrészt egy bárban teszi mindezt, harmadrészt pedig a bár egy kőhajításnyira van csupán a japán főváros legcifrább vöröslámpás negyedétől. Georges Neyrand atya 70 éves, 1980-ban nyitotta meg „igebárját" hogy hívőket nyerjen meg a japán irodai férfialkalmazottak közül. A fizetésből élő japán kishivatalnokok hosszú órákat töltenek irodáikban és ugyancsak sok időt mun'ka után iszogatva. Georges atya szerint a világon a legmagányosabb lelkűek a nagyvárosok hivatalnokocskái, akik lakótömbökben élnek, nem ismerik szomszédaikat, családjukkal keveset vannak együtt, s még a hosszú metróutakon a tömegben is egyedül érzik magukat. A francia lelkész bárjában megnyílhatnak egymás előtt az ismeretlen sorstársak, akiknek élete panelszerűen egyforma. A helyiség olyan épület negyedik emeletén van, amely telis-tele van éttermekkel, bárokkal. Az „igebár" átlagos forgalma éjszakánként 25 fő. Nyolc éven át maga Georges atya állt a pult mögött, míg az esztendők nem nehezedtek vállára, mostanra a pult másik oldalán ücsörög. Munkálkodásának eddigi tíz esztendeje alatt 30 embert keresztelt meg, akadt köztük 20 éves és volt hetven esztendős. Á Seuso-lelet A díszes ezüsttálakról vadászatok után lakomázhattak, az ivóedények görög, netán balatoni bort rejtettek. Azután a remekmívű étkészlet a pincébe került — 1600 évre... Most egy New York-i bank trezorban várja sorsát: három ország igényli a 14 ezüsttárgyat, köztük a Magyar Nemzeti Múzeum. Szakembereink szerint a lelet a Balaton-felvidékről való, arról a tájról, ahol 1878-ban, Polgárdiban előkerült egy római kori ezüst háromláb: annak kidolgozása a legapróbb részletekig megegyezik a Seuso-kincs egyes darabjainak jellegzetességeivel. A jugoszláv kormány, amely ugyancsak bejelentette igényét, azt egészen máshonnan eredezteti: az ő állításuk szerint a leletre a jugoszláv hadsereg egy különleges egysége bukkant. A dalmáciai tengerparti felfedezést mindenesetre soha nem hozták nyilvánosságra, nem jelentették a régészeknek sem. A Seuso-kincsekrol — így a brit sajtó — először Londonban lehetett hallani, ahol azokat állítólag egy jugoszláv diplomata értékesíteni próbálta. Az illető a The Independent szerint a diplomáciai postában csempészte be a kincseket, de azokról a londoni jugoszláv nagykövet sem tudott .. Nagy értékű műtárgyak származásuk igazolása nélkül, persze, nem eladhatók. A dokumentációról azonban — londoni és svájci közvetítéssel — bizonyos libanoni személyek gondoskodtak, akikről azóta sem hallott senki. A papírok azonban elégnek bizonyultak ahhoz, hogv Lord Northampton. egy ismert brit milliomos és műgyűjtő, valamikor a '70-es évek végén megvásárolja a kincset. Az egyébként a buddhizmusra áttért és gyakori, zajos válópereiről ismert főrend állandó szereplője a műkereskedelem nemzetközi világának is. Így a patinás Sotheby's árverési cég örömmel vállalta el megbízását, hogy értékesítse a páratlan római kori ezüst leletet, amelyért szerény számítások szerint 150 millió dollárt lehet kapni. Az árverés Svájcban lett volna, de előtte még a tárgyakat — a nagyobb érdeklődés, felkeltésére — bemutalásra New Yorkba szállították. A lord vesztére, mondhatnánk, mivel az ezüst feltehetőleg még sokáig ott is marad: miután a brit sajtó megszellőztette a lelet kétes eredetét, sorban bejelentette arra igényét Jugoszlávia, Libanon, majd Magyarország. A New York-i helyszín nagy előnye: a bíró máris úgy döntött, hogy a tulajdonjog tisztázásáig a tárgyakat nem lehet elszállítani. Ha Sotheby's-ék Zürichben kezdik, tán már gazdát is cserélt volna a kincs, hiszen a svájci jog szerint a lord jóhiszemű tulajdonos — nem tudhatta, hogy a libanoni kiviteli engedély hamis... A hivatalos magyar igény érkezett utolsónak, de a régészek és a jogászok szerint (a fentiek tükrében is) távolról sem reménytelen. Az, első akadályt — magyar részről — mindenesetre a hitvány anyagiak területén kell venni: az eddig becsült ügyvédi költség legalább kétszázezer dollár, s ez még növekedhet is... Akárcsak egyébként a kincs: brit sajtójelentések szerint a Seuso-lelet eredetileg 30 darabból állott. A New York-i trezor 14-et őriz — hol van a többi? (MTI) 3 119 96i R 3 758 235 O 3 126 474 N 3 764 748 Q 3 132 967 S 3 771 261 V 3 139 500 S 3 777 774 V 3 146 013 T 3 784 287 T 3 152 526 E 3 790 800 P 3 159 039 1 3 797 313 V 3 165 552 M 3 803 826 J 3 172 065 Q 3 816 857 J 3 178 578 P 3 823 365 0 3 191 604 . R 3 829 876 p 3 198 117 S 3 836 391 T 3 204 630 R 3 842 904 u 3 211 143 Q 3 849 417 V 3 217 656 T 3 855 930 V 3 230 682 u 3 862 443 T 3 237 195 u 3 668 956 J 3 243 708 V 3 881 982 R 3 256 734 0 . 3 888 495 P 3 263 247 0 3 901 521 J 3 269 760 s 3 908 034 R 3 276 273 p 3 914 547 M 3 282 786 R 3 921 060 T 3 289 299 T 3 927 573 P 3 295 812 T 3 934 086 U 3 308 838 T 3 940 599 U 3 315 351 V 3 947.112 V 3 321 864 V 3 953 625 V 3 328 377 P 3 960 138 V 3 334 890 u 3 966 651 0 3 341 403 s 3 999 216 a 3 367 455 u 44 801 333 V 3 373 968 L 44 807 846 T 3 380 461 Q 44 814 359 u 3 386 994 R 44 859 950 R 3 400 020 V 44 872 976 s 3 413 046 R 44 879 489 p 3 432 585 K 46 710 151 s 3 439 098 S 46 716 664 s 3 452 124 u 46 723 177 p 3 458 637 V 46 729 690 R 3 471 663 s 46 827 385 K 3 491 202 u 46 833 898 S 3 497 715 s 50 156 546 G 3 510 741 T 50 215 163 S 3 517 254 0 60 369 231 0 3 523 767 T 60 375 744 R 3 530 280 V 60 382 257 R 3 543 306 T 60 388 770 S 3 569 358 O 60 395 283 T 3 575 871 R 60 401 796 R 3 582 384 T 60 408 309 0 3 588 897 V 60 414 822 U 3 595 410 V 60 421 335 0 3 608 436 V 60 427 848 E 3 634 488 u 60 434 361 T 3 654 027 M 60 440 874 U 3 667 053 R 60 44 7 387 0 3 673 566 R 60 453 900 Q 3 080 079 U 60 460 413 T 3 693 105 O 60 466 926 V 3 699 618 P 60 473 439 s 3 706 131 Q 60 479 952 V 3 712 644 P 60 486 465 N 3 719 157 S 60 506 004 S 3 725 670 T 60 512 517 R 3 732 183 P 60 519 030 S 3 738 696 u 60 532 056 P 3 745 209 T 60 545 062 R 3 751 722 V 60 551 595 T 60 558 60 571 60 577 60 584 60 590 60 597 60 004 60 011 60 017 60 024 60 030 60 050 60 056 60 063 60 069 60 076 60 089 60 106 60 115 60 121 60 128 60 134 60 141 60 147 60 160 60 167 60 173 60 180 60 186 60 199 60 206 60 212 60 219 60 245 60 251 60 258 60 265 60 271 60 278 60 284 60 291 60 297 60 304 60 310 60 317 60 323 60 336 60 343 60 349 60 356 60 362 62 433 62 440 62 446 62 453 62 459 62 466 62 472 62 485 62 492 62 498 62 505 62 512 62 518 62 538 62 544 62 564 62 570 108 134 647 160 673 186 503 016 529 042 555 094 607 120 633 146 172 711 224 737 250 763 276 789 815 328 841 354 867 893 406 919 432 484 997 510 023 536 049 562 075 588 101 614 127 640 666 179 692 205 718 852 365 878 391 904 417 930 956 469 982 495 008 521 060 573 112 625 723 U P E U s L T T V v V V T o T U u p 0 R T L S U R 1 T u U u V s s R u H O O P P n R s T v V T Q U K P T U V V u K Q U P s V s u R s s s u Pataki Sándor Királyi alattvalók 12. „A belga óriás" Bátorkodom föltételezni: szögedi olvasóim közül sokan születtek tanyán. Él bennük a függetlenség, a szabad tér iránti pótolhatatlan nosztalgia. Ennek levezetése, avagy éltetese magyar körülmények között ismert módszerekkel történik — mit tegyen az az ember, aki távol a szülőhazától, elérvén az anyagi biztonság egy fokát, szeretné újraélni a gyermekkor avagy ifjonti évek néhány kellemes pillanatát? Megteremti maga körött az emlékek diktálta föltételeket... Most csak magamról beszélek; örök álmom volt egy farm. Ahol kisállatokat tenyészthetek. Ez, a genetikailag kódolt (fölmenőim egytől egyig földművesek és állattenyésztők voltak, e csodálatos „szakma" művelői és kárvallottai) vágy eredőjét tetőzte a családon belüii szóhasználat, mely az állatok és növények csodálatos világa körül forgott. Felnőttként megmaradt a hétvégi hazarohanás, néha kivittem a fiam a tanya helyére, aki már fejből tudta, hol temették be a kutat, mely részen volt a dinnyeföld, a szőlő, a diófák, a piros bélű körte, hol álltak a sertésólak, az eperfához kikötött tehenek s az udvar hátsó részében a barátságos kecskék ... Felnőtt korra maradtak a galambok: a viszonylagos szabadság jeikéo-Ugyanis a közeli gabonalerakatnál volt a „menzájuk" — különben tőlük is el kellett volna búcsúzni ... Ezért értem meg a hasonló cipőben járó hazánkfiát. ISMERED-E GRÓSZ KARCSIT? — kérdezi a hunyorgós szemű, ravaszkás Kolozsvári István, míg emlékeim között kutatok, hol is, hol is találkoztam egy ilyen nevű fiatalemberrel, persze, a temesvár—rónáci Grósz-gyerek ... vagy Lúgoson, a Neumann-telepen ? Pista érdeklődve várja válaszomat, ami késik, végül megment: — Nézd, én valaha a miskolci nyomdában is dolgoztam, ott volt egy nagyon ügyes, talpraesett kifutófiú az a Grósz Karcsi, akire gondoltam. Hallottam s olvasom, milyen pályafutás jutott néki osztályrészül... Föltételeztem, ismered. Aradon is járt... Figyelted? Kolozsvári Pista ravasz ember — gondoltam, no majd én is kérdezek ... Mintha megérezte volna, a kertbe invitált. Kert? Itt? Liége kellős közepén? Míg kint járunk, neje, a Békéscsabáról származó Erzsébet asszony meglepetést készít. Az igazi meglepetés azonban a kertben ér. Ha a nagyvárostól, mint környezettől eltekintek, akár egy tanyán is érezhetném magam. Növények, ágyások, fák mindenütt. A birodalom szélén csermely csordogál — a kert végét lezáró domboldalból ered. A paradicsomi környezetet nyugdíjas házigazdám alakította ki. Aki kemény munkával érdemelte meg a havi 30 ezer (kb. 60 ezer forint) belga frank nyugdíjat; színesfémkohászként dolgozott, egészségtelen környezetben, az itt természetes óvintézkedések ellenére. Élvezem a kert gyönyöreit, értékelem a mögötte meghúzódó munkát, s ekkor Kolozsvári Pista a domb aljába hív. Az ajtót szerszámtartónak vélem, mikor kinyitja, már érzem a különlegességet. Nem a szag miatt — tágas istállót alakított ki Pista barátunk, amit télidőben belülről szalmabálák védenek a külvilágtól. — Magyar ember nem élhet állattartás nélkül — vallja Pista, s bemutatja a belga óriást. Nyulakról lévén szó, illik a többes számot használni. A minifarm tökéletes, ahogyan a nagykönyvben írva van. A ketrecek rendje, az előkészített abrak, a nyilvántartás jelzi, miszerint gazdakéz és -ész törvényei szerint van elrendezve itt minden. Akár a Kolozsvári-család mindennapjaiban, akik „annak idején", 1956 őszén Szeged körzetében, Röszkénél lépték át — kalandos körülmények között — a magyar—jugoszláv határt. Emlékeik nem fakultak el, csak kesernyések, a miniparadicsom ellenére ... KIS JÓSKA, KISKUNFÉLEGYHAZÁRÓL. Visé tízezres nagyságú kisváros Belgium és Hollandia határán. A Liége (Belgium) — Maastricht (Hollandia) _ Aachen (NSZK) háromszögben. E városka lakói úgy járnak dolgozni Hollandiába, akár Liége-be. A piac kínálata szerint válogathatják meg munkahelyüket. Kis József már csak alkalmi munkát vállal, ha kedve tartja. Nyugdíjas bányász. A társadalombiztosító neki is annyit fizet, mint Kolozsvári Pistának — bár, ahogy érzékeltem, Kis Jóska mintha keményebb fából lenne faragva ... Még nem fejezte be a Visé egyik csendes utcájában lévő házát, ottjártamkor a fürdőszobán szorgoskodott, de amit szemmel fölmérhet az ember, az igazán imponáló. Már maga a helyválasztás is kitartó, nem mindennapi keménységgel megáldott emberre vall: negyven lépcsőfok vezet az épülethez, ami várfokként uralja az utcát. Kis József Kiskunfélegyházáról származik, otthonról hozott feleséget magának, aki „környezetfelelős és belsőépitész" egyszemélyben, a kiskun otthonok természetes eleganciáját képes ötvözni a ravaszabb, immár nyugatias ízléssel... Huszonés tizenéves gyermekeik, Tamás és Patrick szép magyarsággal társalognak — a szünidőt, a nyarat rendszerint otthon töltik, élő a magyarságtudatuk, ami ilyen körülmények között természetese. Ez a legegyszerűbb és legnagyszerűbb módja a diaszpórában való fennmaradásnak: Tamás és Patrick a Dobai atya istápolta, Magyar Ház melletti ifjúsági csoport oszlopos tagja, s ók is hódolnak az ifjúság elkerülhetetlen időtöltésének: a könnyűzenének, no meg a legújabban olyannyira divatba jött cselgáncsnak. A biztos háttér — ők már kettős háttérről beszélhetnek! — tudatában. KERESKEDÓ CSALÁD. Rözge Hubáék nyolc éve maradtak Belgiumban. ők már másfajta tudatosság hordozói. Kisebbik fiúk, Szabolcs a leuveni egyetemre jár, a nagyobbik, aki nős, az NSZK-beli Aachenben él. Karnyújtásnyira szüleitől, akik belga állampolgárok. A Rözge család, hagyományuk szerint, Röszke községtől nyerte nevét; egyik ősük valaha paprikakereskedő volt... Huba, a családfő villanyszerelőként dolgozik — valaha Budapesten is ezt tette —, ellenben közgazdász neje importengedélyt kapott a helyi kereskedelmi kamarától, s vállalja a magyar közösség tagjainak, családjainak ellátását otthoni termékekkel. Kicsiben kezdték, s egyre bátrabbak. Szolgálatkészek, s nem ismernek lehetetlent. Már az őslakosok is.hozzájuk fordulnak nagyobb tételek megrendelésével. A terv: üzletnyitás. Ez a dolgok rendje. (Folytatjuk.)