Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-05 / 162. szám

1990. július 5., csütörtök Kultúra 5 Körkép-kampány A Feszty-körkép Alapítvány kuratóriuma tegnap ülést tartott. Ide meghívta a Hargitay Partners (Hungary) és az Ogilvy and Mather Worldwide vegyes vállalatok magyarországi képviselőit. E két neves cég készítette el — a kuratórium felkérésére — a Feszty-körkép reklámkampánytervét. Mint a sajtó már hírül adta, a Feszty-körkép helyreállításához a rendelkezésre álló állami támogatás kevés. Ehhez még körülbelül 100-150 millió forintra volna szükség, hogy a történelmi festménykomplexum a honfoglalás 1100. évfordulóján újra eredeti állapotában várhassa a látogatókat. Ezt az összeget kellene nemzeti közadakozásból előteremteni. Hogy kiktől, s milyen cégektől, szponzoroktól várható támogatás, azt egyelőre nem lehet tudni. Az előzetesen elkészített kampánytervek és a két cég képviselőinek mostani beszámolója alapján a kuratórium tagjai, valamint a szakmai elbíráláshoz meghívott tanácsadók — a Mezőbank munkatársai — az Ogilvy and Mather Worldwide ajánlatát fogadták el. A Mahirrel közösen működő vegyes vállalatnak 60 országban 300 irodája működik. S mint dr. Csepregi Miklós vezérigazgató elmondta, Magyarország image-át Amerikában kell megteremteni. Az ott élő magyarokat kell az ügy mellé állítani. Arra, hogy felmérjék a külföldön, diaszpórában élő magyarok adakozókedvét, bő két hónapot kért a kampányfőnök. Javasolta: a kuratórium kérjen föl védnököket, s hozzon létre szakértői csoportot, melynek tagjai kinn éló. nagytőkés, alapítványtevő magyarok lehetnének. Csepregi úr elmondta: az eredményt előre is lehet prognosztizálni, s a kontrollra is lehetőség van, hiszen a kampány lebonyolítására egy szakértőkből álló teamet szervez a cég. A siker könnyen mérhető: gyűlik-e a pénz, vagy sem. A kampány egyelőre csak a körkép helyreállítását célozza. Hogy mint idegenforgalmi objektumot, hogyan lehet majd sikeresen működtetni, arra később egy újabb stratégiát kell kidolgozni. Körúti heraldika „A magyar államcímer legrégibb eleme közel ezeréves: előbb a kettős kereszt jelent meg, majd az Árpádok vágásos címere. Teljes formájában 600 éve alakult ki, a koronával együtt." * Botos Sándor, a BajcsyZsilinszky utcai bazár tulajdonosa; kezdeti bizalmatlansága után a címer problémájától messze vezető gondolatsorig jut el: — A koronás címer híve vagyok, ezt tartom az igazi állami jelképünknek, örülök, hogy a Parlament végül is így döntött. Nem tartok attól, hogy a szomszéd államok politikai következtetést vonnak le e döntésből, s a területi revízió felé tett első lépésként értékelnék. Egyébként is: ebben a térségben a határok nélküli Európában kell végte gondolkodnunk. * „Az, hogy a királyi címerből (általában az ország első uralkodóházának a címeréből) országcímer lesz, nem magyar különlegesség, hanem Európa-szerte gyakori jelenség." * Az idősebb hölggyel a Partizán utcában futok öszsze: — Hetvenéves vagyok, nyugdíjas, újságra sem telik, nem vagyok tájékozott a politikában, de erről a kérdésről az a véleményem, hogy magyarságunkat nem kell szégyellni senki előtt sem! Igenis, a koronás címert választanám én is, és jó, hogy így alakult a dolog! * „Az 1380 táján formálódó magyar államfogalomnak az 1381-es turini békében a korona lesz a szimbóluma." * Tóth Sándor történész a tudományegyetemen: — Most jövök Amerikából, nincs rálátásom a dolgokra. De szakmai szempontból — történeti segédtudományokkal is foglalkoztam — mindenképpen a koronás változat fogadható el. Hosszas vita után a Parlament hétfőn úgy Jdöntött, koronás lesz a magyar címer. Kíváncsiak voltunk, hogy a pártviták időtartamát tekintve rendkívüli jelentőségűnek tűnő címerügyben e most kimondott végszó milyen hatást keltett — az állampolgárokban. Szeged utcáin kérdezősködtünk, és az egyes vélemények közé idézeteket válogattunk Ivánfi Imre: Magyarország címerei című könyvéből. Egyébként pedig, mint magánembernek, az a véleményem, hogy jelen pillanatban a Parlamentnek ennél sokkal fontosabb dolgokat kell eldöntenie. * „Az államcímer már legkorábbi városi pecséteinken feltűnik." * Két úr a Károlyi kollégium portáján, nevüket nem mondják meg: — Nem a címer dönti el, milyen világ lesz itt ezután. Én különben a koronás címerre szavaztam már januárban: ilyen matricát ragasztottam ki a kocsimra! '— Nem úgy van az — kontráz a másik —, a korona a királyság jelképe, már Horthy sem használhatta volna. Jobban örültem volna a Kossuth-címernek, a régit pedig múzeumba tenném. — Oda nem való az, még az emlékezetből is ki kellene törülni! * „A nemzeti szabadságküzdelmek idején is használták a magyar jelképeket. A Rákóczi-szabadságharc idején hordozott -Pro patria et libertate- jelmondattal díszített zászlót a magyar államcímer ékesítette." Béleczki Viktor, első évfolyamos vegyészhallgató: — Nem foglalkozom politikával, e mostani eseményről is csak fél füllel értesültem. A magyar hagyományok alapján mindenképpen a koronás címer a megfelelő, államiságunk jelképezésére. Személyes szimpátiát is érzek iránta, belül is megmozgat valamit, ellentétben a semmitmondó pártállami címerrel. * „Az ősi államcímer — s általa a nemzeti színek — védelmében a magyar kancellária már a XVIII. század második felétől küzdelmet folytatott." * Szukits úr antikváriumának hűvösében így beszél: — Én is a koronás címerre szavaztam volna. A magyar hagyományok, a tradíciók megőrzése most mindennél fontosabb, s a magyar korona összeforrt a magyar államisággal, a kezdetektől jelképezi azt. * „A kiegyezéskor hivatalosan is visszaállították a magyar szín- és címerhasználatot." * A Széchenyi térről két úr, név nélkül: — Mondja, magyar embernek nevezheti magát áz, aki ellene szavazott? A, Kossuth-címer is jobb, mint az előző, de nem olyan régi— A Parlament döntését el kell fogadni, és ezzel együtt most már nyíltan vállalni kell magyarságunkat. Később egymás szavába vágva: — Higgye el, Szegeden sokaknak nem tetszik az új rend, a nevünket is ezért nem mondjuk meg, a régi ÁVH keze messze elér. Csak annyit írjon, hogy egy munkásember — mondja az egyik. Egy magyar ember, egy 1956-ban kirúgott, volt rendőrtiszt — így a másik. * „A hármas szín a mai értelemben vett — nemzetiszínként való — tudatos vállalására a francia forradalmi trikolór hatott, amely egyébként a zászlótörténet egyik alaptípusának tekinthető." * A Kossuth Lajos sugárúton, egy félreeső padon, pepita sapkás, barna zakós, nyűtt cipős öregúr üldögél. Reszkető kezekkel próbálja a munkásról elnevezett cigarettát kopottas szipkájába gyűrni. Megszólítom. Előszűr elnéz fölöttem, borostás ajka nehezen mozdul: — Mindegy az már nekem, nekünk már mindegy. Fejét rázza, tovább nézi a semmit. Ahogy őt látom, arra gondolok, a magyar Parlament döntése az utolsó pillanatban született meg. * „Koronázási jelvényeink Európa egyik legépebben megmaradt középkori együttese. Ez a megkülönböztetett, szakrális tiszteletnek köszönhető, amellyel az egész nemzet, évszázadokon át, a koronát és a többi jelvényt, a jogart, a palástot, az országalmát és a kardot körülvette." Ódor József A tanügyi igazgatás műltjáből 2. Amíg a tanügyi igazgatás önkormányzati és egyházi szervei struktúrájukban a koalíciós időszakban lényegében nem valtoztak, annál inkább módosult az államigazgatás rendszere. Az eötvösi reformok ideje óta számos iskolatípus igazgatása kicsúszott a királyi tanfelügyelőnek és hivatalának hatáskórébői, és új felügyeleti hatóságot kapott .. Az iparitanonc-iskolák irányításával és felügyeletével az iparoktatási főigazgatót, a kereskedőtanonc-iskolákéval és a középfokú (úgynevezett felsőkereskedelmi) iskolákéval a felsőkereskedelmi iskolai főigazgatót, a polgári iskolákéval a polgári iskolai főigazgatókat, a tanító-, tanítónő- és óvónőképző intézetekével a tanítóképző-intézeti főigazgatót bízták meg, az alsófoká mezőgazdasági iskolák és a gyógypedagógiai intézetek országos irányítását pedig egy-egy országos szakfelügyelő látta el. Hóman törvénye A felügyeleti szervek rendkívüli széttagoltsága nehezítette az egységes iskolai tanügyi irányítást, végső soron hiányzott egy olyan területi, minden iskolafajtára kiterjedő hatáskörrel rendelkező hatóság amely összekötő láncszem lett volna valamennyi iskolafajta és a vallás- és közoktatási miniszter között. A törvénytervezetet, amelvlyel a fenti gondokat szándékozták megszüntetni, Hóman Bálint terjesztette az Országgyűlés elé, és az 1935. évi 6. tc.-ben emelkedett törvényerőre. A törvény célja minden iskolatípus és minden szaktárgy individuális jellegének és minden iskolafenntartó speciális célkitűzéseinek tiszteletben tartásával, az átfogó és egyetemes nemzetnevelési elvek egységes érvényesítése, az igazgatás és felügyelet rendszerének egyöntetűbbé tétele volt. A törvény az ország területét nyolc (budapesti, Budapest-vidéki, székesfehérvári, szombathelyi, pécsi, szegedi, debreceni és miskolci) tankerületre osztotta. amelyek élére egy-egy királyi főigazgatót állított, aki az óvodáktól az elemi népiskolákon át minden középiskoláig, minden iskola irányítását összefogta, és egységes pedagógiai elvek szerint irányította. Mivel a főigazgató és hivatala képtelen lett volna az összes, hatáskörébe tartozó iskola valamennyi, nevelési és tanulmányi követelményét árnyalati részekben ismerni, ezért egy belső hivatalnoki (fogalmazói) kar mellett a közvetlen felügyeletet olyanokra bízták, akik a különböző fajtájú és fokozatú iskolákban alkalmazott pedagógiában teljes mértékben jártasak, akik a felügyeletükre bízott iskolát. annak különleges feladatát, tanítási módszerét és célját ismerik, lehetőleg aktív részesei, vagy részesei voltak az illető iskolatípus nevelő- és oktatómunkájának. A torvény 3. paragrafusa az egységes kultúra eszméjének jegyében a tankerületi főigazgató hatáskörét az iskolán kívüli művelődésre később kiadandó miniszteri rendelettel kívánta meghatározni. Tanítók és felügyelők A fentiekből következően teremtette meg a törvény a népiskolák ellenőrzése számára a körzeti iskolafelügyelői, a közép-, középfokú és szakiskolák számára a tanulmányi felügyelői intézményt. A körzeti iskolafelügyelőket — akiknek hatásköre egy-egy járásra terjedt ki —, az egy-egy megyére kiterjedő népioktatási kerületet vezető tanfelügyelő irányította, akinek felettese a tankerületi főigazgató volt. A középszintű iskolákban a tanulmányi felügyelökre bízta a torvény az ellenőrző tevékenységet, őket egy-egy szaktárgy tanításának kiváló szakemberei közül választották ki. Mind a körzeti iskolafelügyelők, mind a tanulmányi felügyelők anyaiskolájuk állományában ma. radtak, a tanítás alól nem mentették fel őket, hogy az oktató-, nevelőfolyamattól ne szakadjanak el. Az egységes oktatás és nevelés megvalósítása érdekében az egyházi iskolákban a körzeti és tanulmányi felügyelök az oktató-, nevelömunka tekintetében tájékozódhattak. Ha hiányokat észleltek, a tankerületi főigazgató, vagy a tanfelügyelő révén az iskolafenntartó hatóságot megkereshették. Ha intézkedés nem tortént, a vallás- és közoktatásügyi miniszter szólította fel a fenntartót a hiányosság megszüntetésére. Az egyházi iskolák tantervét, a használatos tankönyveket, segédeszközöket és könyveket a vallás- és közoktatásügyi miniszter hagyta jóvá. A nevelés egyöntetűsége érdekében a törvény nemcsak a tankeriiletek újjászervezését fogalmazta meg hanem az Országos Közoktatási Tanácsot is beállította az iskolafelügyeleti rendszerbe, sőt minden főigazgatóság székhelyén létrehozta a Tankerületi Közoktatási Tanácsot. E tanácsok szaktanácsaikkal és szakvéleményeikkel segíthették az iskolai munkát, sőt ismerkedvén különböző iskolák problémáival, pedagógiai műhelyként is működhettek. Központosítás előtt 1870 előtt vidékünk a Nagyváradi Kir. Tanodai Főigazgatósághoz tartozott, majd a Magyar Határőrvidéki Kir. Tankerülethez került, amelynek nevét a 831/1879. számú VKM-rendelet alapján szegedire változtatták. Az első főigazgató, Mészáros Nándor királyi tanácsos, Szabadkáról, a korábbi székhelyről 1880-ban tette át hivatalát Szegedre. Az 1935. évi törvény értelmében a főigazgatóság illetékessége Békés, Csanád-Arad-Torontál (közigazgatásilag egyelőre egyesített) és Csongrád vármegyék, valamint Hódmezővásárhely és Szeged törvényhatósági jogú városok valamennyi oktatási intézményének tanügyeire terjedt ki. A második világháború után az 1935-ös törvény alapján folytatta munkáját a tankerületi főigazgatóság, majd a Magyar Köztársaság kormányának 4155/1949/152. számú rendelete a közoktatásügyi igazgatás szabályaival tesz pontot működésének végére. 1950-től, a tanácsrendszer megalakulásától, az egységesítő törekvések ellenére mindvégig megmaradó tóbb pólusú, tarka tanügyi szervezet és igazgatás a totális állameszménynek megfelelően, a tanácsrendszer szervezetébe kerül. Az iskolaszékek, a tankerületi főigazgatóságok, egyházi hatóságok eddigi tevékenységét a városi, járási és megyei művelődésügyi osztályok vették át. Működésük, szervezetük, jogkörük bemutatása nem a jelen írás feladata. A Ratio Educationis óta: vita A Ratio Educationis óta a tanügyi igazgatás területén a centralizált, egységes szellemiségű nemzeti nevelés eszményét maguk előtt célként látók és a valóság adta lehetőségekhez igazodó nézetek képviselői között, akik elfogadták és vallották a több pólusú irányítás lehetőségét és eredményességét, vita dúlt. Hol egyik, hol másik tábor érvényesítette jobban hangját és akaratát az ország tanügyi igazgatásában. Hogy melyik a helyes út, arra rr^ndig az adott kor és a felnövő generációk neveltségi és tudásszintje adja meg a választ. Jelenleg mindenesetre úgy tűnik: a túlzott homogenizálás helyett a területi és helyi tanügyi igazgatásban a több központúság az ideálisnak elképeelt állapot A magunk részéről bízunk abban, hogy a változtatást a szakemberek nyílt vitája előzi meg. és a döntéseket nem a pillanatnyi hangulatok, vagy vágyálmok jegyében hozzák meg az illetékesek, a kormány vagy az Országgyűlés tagjai, hanem korunk valóságához igazodva. Akárhogy is áll a dolog, a tanügyi igazgatás akkor működik majd hatékonyan, ha a benne dolgozók többségét mély valóságlátás, mélységes humanizmus, széles látókör és magas fokú szakismeret jellemzi. Blazovich László (Vége.)