Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-28 / 185. szám

1990. július 28., szombat 5 DM1 [jMgazin FILOZOFIAI ANZIX „Korszerűtlen elmélkedés" a demokrácia fogalmáról A demokrácia egy ..minden bizonnyal igen kellemes, vezető nélküli és tarkabarka államforma, mely egyenlőknek és egyenlőtleneknek egyaránt egyenlőséget biztosít". Tévedés ne essék, ez a mondat nem egy mai royalista gyűlésen hangzott el, hanem egy olyan korban és olyan államban, melyet — lóként a múlt századi romantika óta — az emberiség aranykorának is szoktak nevezni. Referendumok előtt (vagy után), ősz halántéké néptribunusok újraéledő korszakában, talán nem ártana tisztázni, hogy az oly sokszor példaképnek állított görög demokráciáról maguk a görögök miképpen vélekedtek. Ezzel az írással ezért csupán arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a mi demokráciafogalmunk (és a róla alkotott ideánk) valószínűleg némileg más. mint a fentebb idézett görög bölcsé, akit azóta szobrokon. festményeken, irodalmi müvekben valóban „az emberiség tanítómesterének" (Hegel) szoktak ábrázolni. S nyilván tudjuk: Platónról van szó. Ugyanakkor nem lehetünk arról teljesen meggyőződve. hogy a nálunk zajló események nem a Platón által leírtakhoz vezetnek-e. A demokrácia — s ehhez nem kell éles elméjű etiniológusnak lenni — a démosz, azaz a nép uralmát jelenti. (Valószínűleg nem véletlen, hogy ezt a kifejezést „cégtáblaként" használó hazai sztálinizmus idétlen tautológiát csinált belóle, amikor elé ragasztotta a „népi" jelzót, ami ugyanolyan értelmetlen, mint például a „nép-köztársaság" elnevezés. (De — és itt vannak a kérdőjelek — hogyan érvényesül, hogyan érvényesülhet ez az uralom. Ha alaposan megnézzük Platón vagy Arisztotelész ezzel kapcsolatos munkáit. rögtón kiderül, hogy érveik elsősorban a közvetlen hatalomgyakorlás ellen szólnak, inert ebben az értelemben a demokrácia a káosszal lesz egyenlő. Ugyanis, ha mindenkinek „megvan a joga arra, hogy azt tegyen, amit akar" — ez csak a szabadság csalfa illúzióját jelentheti, hisz könnyen belátható. ha ez igaz, akkor az ellentéte is az. hogy tudniillik senki sem cselekedhet szabadon, hiszen minden egyes ember a többi személy szabadságának a rabja. Ezért joggal mondhatja Platón, hogy a ..túlságos szabadság minden valószínűség szerint túlságos szolgasággá fajul, az egyén életében éppúgy mint az államéban". Nem árt tehát megfontolni ezt akkor, amikor korunk kreatív hordószónokai unos-untalan egyre többször hivatkoznak a ..nép akaratára", a „nép hangjára".* egyre csak a néphez kívánnak ..fellebbezni". Ez sem ismeretlen. hisz már Arisztotelész is ír erről: ..Más szóval ez az. mikor mindenben a népszavazás dönt. nem pedig a törvény. Ezt a helyzetet a demagógok teremtik meg". A görögök szerint mindezeken kívül a demokrácia teszi a legszélesebb értelemben lehetővé, hogy a legképzetlenebbek a legmagasabb pozíciókba kerüljenek, s ez — úgy túnik — mind az úgynevezett „népi demokráciákra", mind a jelenlegi állapotokra egyaránt érvényes. A kiválasztáskor uevanis nem az értelem, nem a képesség, hanem, a véletlenszerűség vagy valamilyen (például familiáris) összefonódás dönt. A demokratikus jellemű embert elsősorban érzelmei — s ez nálunk a ..kurucos" hagyománynak is megfelel — befolyásolják, s nem a józan megfontolás. Mivel szabad. ..sem rendszer, sem szabály nincs az életében", vagy ahogv Szókratész mondja Platónnál: ..hol részegeskedik. hol vizet iszik (...) sokszor államügyekbe ártja magát, s ha ilyenkor felpattan, olyasmit beszél és cselekszik, ami éppen az eszébe jut". E szimptómák nekünk is ismerősnek tűnhetnek. Hol helyezkedhet akkor el a mi demokráciafogalmunk? E kérdésre ugyancsak megkapjuk a v álaszt az ókoriaknál, nevezetesen Arisztotelésznél. A demokráciaideánknál megnevezett nyugateurópai demokráciák ugyanis inkább ahhoz a formációhoz hasonlítanak. amit ő politeianak nevez, s ahol a középpolgárságé (ez ugye nálunk nincs is) a hatalom, vagy az arisztokráciához (ez a „legjobbak" uralmát jelenti), melyben a képességekben legkiválóbbak kerülnek vezető helyre. Ma ugye egyik oldalról a mi „csendes forradalmunkat" szoktpk felnagyítani úgy. hogy hozzá képest a Bastille lerombolása is kicsinyes patkányirtásnak tűnik, vagy másik oldalról évszázados elmaradottságunkról kesergünk — s néha ügy tűnik, nem is indokolatlanul. Hiszen mennyire messze vagyunk még például attól az elvárástól, követelménytől, melyet Arisztotelész állít fel a hivatalnokokkal szemben: 1. a „fennálló alkotmányhoz való ragaszkodás", 2. a „vezetésre való képesség", 3. „erény és egészséges igazságérzet". S még egy lényeges dolog. A Platón által leírt demokrácia — véleménye szerint — szükségképpen tUranneiavá. zsarnoksággá alakul, mivel a kormányozatlan (és kormányozhatatlan) helyzet elősegíti az ügynevezett „népvezérek" megjelenését, akik a „nép élére állva", a „nép nevében" cselekedve szinte észrevétlenül megpróbálják kisajátítani a hatalmat. „Mikor kezdődik a népvezérből a türannosszá átváltozás?" — hangzik a kérdés. Akkor, mondja Platón. amikor a népvezér a nép élére állva például „alattomos célzásokat tesz adósságelengedésekre és földosztásra (!)". hogv ezzel magához édesgesse az elbutult és számító csőcseléket. Végezetül csak annyit: nem art tehát átlátnunk azt a lényeges értelmi különbséget, mely klasszikus és jelenkori fogalmaink között van. Ha demokráciáról beszélünk, érdemes alaposan megfontolnunk azt. hogy mit választunk hivatkozási alapul, különben zagyvaságokat beszélhetünk. Ugyanakkor az sem haszontalan, ha néha belelapozunk Platón. Arisztotelész vagy éppen Thuküdidész níüveibe. mert — sez talun az előzőekből is kiderült — számos megdöbbentően pontos leírást, s figyelmeztetést olvashatunk ki belőlük mai helyzetünkre vonatkozóan. S a filozófus figyelmeztetésére, ellentétben ajánlásaival (lásd Platón „ideális" államát) még mindig érdemes odafigyelnünk. GYENGE ZOLTÁN Elmentek a katonák GYENES KÁLMÁN KÉPRIPORTJA