Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-21 / 178. szám

4 Sport 1990. július 21., szombat Exkluzív interjú Gallov Rezsővel Evezős ob Szeged—Kanada—Budapest Hegszületett Negyvenkét év tapasztalatával a sportminiszteri bársonyszékben Újságírók bátorsága — Igényli a kritikát az ötödik... Mozgalmasan kezdődött első munkanapja az új „sportminiszternek". Reggel bemutatkozott leendő mun­katársainak, ezután részt vett elődjének, Tibor Ta­másnak a búcsúztatásán, majd megtartotta első sajtó­tájékoztatóját. Tennivalója később is akadt szép szám­mal Gallov Rezsőnek — vár­ta a tévé, a rádió,, különbö­ző ügyekben kellett tárgyal­nia —, ám mégis készségesen állt rendelkezésünkre. Mondván, Szegednek, no meg a személyes, régi isme­retségnek mindenképpen ki­jár annyi előjog, hogy ne várakoztassa a kollégát. Amint helyet foglaltunk az elnöki szobában, rögvest a dolgok közepébe vágya közöltem vele, „második szülővárosában" mily osz­tatlan elismerést és örömet váltott ki, hogy a .szakmát" valóban értő, ízzig-vérig igazi sportember került erre az irigylésre cseppet sem méltó posztra. ELső reflexió­ként elhárította magától az elismerést, de szavaiból ki­csengett, jóleső érzéssel ve­szi, hogy a varázslatos gyer­mekkort és diákéletet meg­teremtő városban nem fe­ledkeztek meg róla. — Bár nem Szegeden szü­lettem, mégis azt vallom, onnan származom! — utalt a városhoz való ragaszkodásá­ra. — Hadd emlékeztessek arra, hogy Szeged révén ta­nultam meg, mit jelent vi­déken felnőni, azzal a becs­vággyal, hogy majd élspor­toló lehet belőlem. Nagyon büszke vagyok erre és lokál­patriótaként mindig úgy emlékezem a városra, mint legszebb éveim színhelyére. A Radnóti gimnáziumra ép­pen úgy, mint a SZUE-ban eltöltött évekre, az akkori csapatra, az egykori társak­ra. Ezek olyan emlékek, melyeket soha nem felejtek el. Szeged nekem már akkor is hamisítatlan sportváros volt. Mindig is megkülön­böztetett figyelemmel kísér­tem, mi történik otthon? Tudom, hogy milyen gon­dok voltak a labdarúgócsa­pat körül, remélem, ezektől függetlenül jól szerepel majd az NB I-ben. Szorítok a pólosokért — tavasszal lát­tam a Vasas elleni mecs­csüket —, jó lenne, ha ra­gaszkodnának most betöl­tött szerepükhöz és ismét az első négy között végezné­nek A nosztalgiázás után más vizekre hajóztunk, az OSH, vagy ahogyan hamarosan nevezik, a Nemzeti Testne­velési és Sporthivatal elnöki székének elfoglalása került szóba. © A jól értesültek sze­rint, már áprilisban el­hangzott, hogy Gallov Re­zső a várományosa ennek a tisztnek. Volt alapja en­nek a híresztelésnek? — Hónapok óta húzódó, feszültséget okozó folyamat előzte meg kinevezésemet. Különböző nevek sorjáztak, úgymint dr. Aján Tamásé, dr. Frenkl Róberté, Németh. Miklósé, hogy csak pár sze­mélyt említsek. Az első tele­font áprilisban kaptam Ka­nadában. Május közepétől a hónap végéig itthon voltam szabadságon, s akkor talál­koztam a pártok sportszek­cióival. Többen megkeres­tek, mint például Gyarmati Dezső, dr. Török Ferenc, és ezt egyfajta jelenségként fogtam föl, hiszen a kor­mányzópárt, a koalíció és az ellenzék sportszakértői egy­öntetűen voksoltak mellet­tem. © Ezek olyan „kóstol­gató" beszélgetések voltak, ha jól tudom, akkor még semmi nem dőlt el... — Valóban így van, senki nem ígért semmit a másik­nak. Ezután találkoztam a miniszterrel, dr. Andrásfalvy Bertalannal. Beszélgeté­sünkkor nem azt mondta, le­gyek én az elnök, hanem afelől érdeklődött, vállal­nék-e felelős beosztást a sporthivatal vezetésében? Közöltem vele, ha engem a magyar sport hív, igényli je­lenlétemet, szükség van szolgálataimra — nekem tel­jesen mindegy, milyen be­osztásban — válaszom egy­értelműen az igen! Sok időt, 42 évet töltöttem a magyar sport szolgálatában és min­dent, amit ebben az életben kaptam, azt a sportnak kö­szönhetem! Ezért is mond­tam igent. Ennek tudatában utaztam vissza Kanadába, ahol június 20-25 körül kap­tam egy táviratot, amiben kérte a miniszter, hogy júni­us végéig térjek haza. Visz­szajöttem, a többi ismert. © Fél évtizedet az At­lanti-óceán túlsó partján töltött, de távolból is fi­gyelte az itthon történte­ket, így tisztában van ho­ni sportéletünkkel. Meny­nyi előnye származhat ab­ból a magyar sportnak, hogy öt évig más világbai} gyűjthetett tapasztalat®, kat, il etve nem há rány-e, nogy ennyi ideig „in. ««.: — Nem látom drámainak a helyzetet Egyszer már huzamosabb ideig, hét évig dolgoztam Kanadában, és amikor visszatértem, sem­miféle nehézségem nem volt a visszailleszkedéssel. Kü­lönben meg rendkívül szo­ros kapcsolatot tartottam fenn a magyar sporttal, in­formációban nem szenved­tem hiányt. El kell azt is mondanom, nekem nem vol­tak elnöki ambícióim. Ka­nadában, ha nem is fény­űzően, de jól és nyugodtan éltem családommal. Mégis örömmel jöttem, mert biz­tos vagyok benne, akik en­gem választottak erre a po­zícióra, mérlegeltek minden körülményt. Szeretném megjegyezni, annak nem­csak hátrányai vannak, ha az ember huzamosabb ideig van távol hazájától. Min­denképpen jó, hogy előíté­letektől mentesen érkezhet­tem haza, így legalább ne­gatív befolyásoltságok nél­kül láthatok feladataimhoz. Szemléletem ismert, sport­párti vagyok, de egyik po­litikai szervezethez sem tar­tozom! Tisztában vagyok vele, azzal is számolnom kell, hogy a tájékozódás, a lehetőségek felmérése időt igénye! Jól tudom, az idő érték, és sürget, mégsem vagyok hajlandó szágulda­ni, mint egy amerikai, aki­nek mindegy, hogy hova. csak gyorsan odaérjen. Nem, én kapkodni nem fogok! Ami tapasztalataimat illeti, Kanadának nincsenek olyan sporthagyományai, mint ne­künk, de sportvezetésében igenis vannak, melyeket ne­künk is illik megszívlel­nünk! A szemléletüket pél­dául ... A Sport Canada fölajánlja szolgáltatásait, fölkínálja lehetőségeit szo­ros együttműködésre kéri a szövetségeket kölcsönös, se­gítőkész bírálatokkal kristá­lyosítják nézeteiket Nem a felszólítás, diktálás és uta­sítás dominál a kapcsolat­tartásban. © Nem is oly rég, sze­rencsésnek semmiképpen sem mondható nyilatkoza­tok láttak napvilágot a magyar sportról. Kétségbe­esést, nyugtalanságot, el­lenszenvet váltottak ki e megnyilvánulások... — Tudom, hallottam ezek­ről. Az elmúlt hetekben, részben még Kanadában, részben itthon, alkalmam volt figyelemmel kísérni azt a rendkívül heves, mondha­tom, viharos reakciót, ami az élsport státusának és he­lyének meghatározása miatt tört ki az újságírók körében és más fórumokon. Meggyő­ződésem, félreértésről volt szó. Mint újságíró és sport­vezető, mindig helytelenítet­tem, ha az élsportot bárki szembeállította a sport és testnevelés akármelyik for­májával! Ezeket a kérdése­ket mindenkor egységben kell kezelni mindazoknak, akik a magyar sport ügyét intézik. Ismerni kell a meg­különböztető sajátosságokat, de semmiféle alá- vagy fö­lérendelési viszonynak helye nincs! © Korábban a sajtó és a hivatal kapcsolata, i'ury­mond, nem volt felhőtlen. Az új „sportminiszter" ho­gyan kíván ezen változtat­ni? — Aligha szükséges ma­gyaráznom, hogy én mindig, és a hátralevő éveimben is kollégáknak tekintem az újságírókat, ezen nem óhaj­tok változtatni. Nagyon jól ismerem azokat a mozgató­rugókat, amik az újságírók tollát irányítják, tisztában vagyok azzal, leginkább mi­re kíváncsiak. Egyet ígérhe­tek, minden esetben miszti­fikálás nélkül, egyenes, nyílt és őszinte válaszokat adok az érdeklődőknek, és cserébe csak egyet kérek: tárgyilagosságot! Hozzátéve még, nagyon jólesne nekem, de gondolom, sporttársadal­munk valamennyi tagjának, ha a sorok között is sugár­zana a sport iránti mérhe­tetlen szeretet és alázat, mert ilyenkor a bírálat, a kritika is emberibb, elvisel­hetőbb! Gyürki Ernő Hogy mi született meg tegnap az evezős országos bajnokság első versenynap­ján? erre a választ a nagyon boldog dr. Simády Béla, a Szegedi Vízügyi SE szak­osztályvezetője adta meg: — 1986 óta a Vastagh Ágota, Balázs Gabriella ösz­szeállítású kormányos nél­küli kettes aranyérme már az ötödik szegedi bajnoki cím. Miközben tegnap szinte óramű pontossággal zajlot­tak a döntők két boldog sze­gedi versenyző nőt nem volt nehéz szóra bírni annak el­lenére, hogy már tucatszor mesélték el a versenyzőtár­saiknak hogyan sikerült az első helyet megszerezni. Egymás szájából vették ki a szót: I — Szinte észrevétlenül haladtunk újabb sikereink felé. Tavalyelőtt amikor összeültünk még „csak" harmadikok voltunk az ob-n. Tavaly már ezüstér­met nyertünk, s most min­den versenyző álma, az arany került a nyakunkba — mondta Vastagh Ágota ne­gyedéves joghallgató. Arra a kérdésre pedig, hogy hogyan képzelik el a jövőt az élelmiszeripari főis­kola másodévese, Balázs Gabriella válaszolt: — Nehéz iskolaévet hagy­tunk magunk mögött. Már azon gondolkodtunk, hogy abbahagyjuk. Ez a siker mindenesetre ezt megmásí­totta. Eddig a nemzetközi színtéren a rudnyicei ifi vb-n szerzett hatodik hely volt a legjobb eredményünk. Tavaly a diusburgi Univer­siaden ötödikek lettünk. A lányok nem feledkeztek meg Sebesvári Mihály edző munkájának dicséretéről sem. A szakember a bajnok párosról a következőket mondta: — Bevallom titkon re­ménykedtem a győzelemben. Szépen fejlődtek annak el­lenére, hogy komolyan ve­szik a tanulmányaikat is. Az idén ez volt a második versenyük, s ezért nem tud­tuk hányadán is állunk. Egyébként az edzéseken is szorgalmasak. Ami pedig a hazai evezős sport legnevesebbjét Sarlós Katalint, a bledi világbaj­nokság bronzérmesét illeti magabiztosan győzött az egypárevezősben. Az első nap legeredményesebb aranyérem gyűjtői a Csepel versenyzői voltak, akik a nyolcból négyben végeztek az első helyen — mellé még szereztek két bronzér­met is. Az elsó napi eredmények: Nök: egypárevezős: 1. sarlós Katalin (Acélöntő) 7:46.9. 2. Ka­pocs Anikó (Agárdi Mcdosz) 7:56.6, 3. Punk Edit (MTK-VM) 8:05.4. Kormányos nélküli ket­tes: 1. Vastagh Ágota, Balázs Gabriella (Szegedi Vízügyi SE> 8:02.6, 2. Jerkovics Csilla. Ga­lamb Klára (Baja) 8:20.7, 3. Hzai Éva. Szkotnlczky Andrea (Csepel) 8:23.7. Könnyűsúlyú kormányos nélküli négyes: 1. Csepel 7:32.4, 2. MTK-VM 7:41.6, 3. VVSI 7:46.4. Férfiak: egypár­evezős: 1. Lévai Zsolt (Csepel) 7:09.9, 2. Miiring Gábor (Hon­véd Auróra) 7:13.9, 3. Hompoth Ferenc (Honvéd Auróra) 7:19.5. Kormányos nélküli kettes: 1. Schneider Henrik, Magyar Imre (Csepel) 6:34.9. 2. Vavra András, Szántó Péter IMTK-VM) 6:44.8, 3. Galamb . Dezső, Vida Erik (MTK-VM) 6:46.7. Kormányos kettes: 1. Lacsik Péter, Papp Oszkár k.: Glüch Szabolcs (Győr) 7:16.4. 2. Polácsek György, Kuncz István, k.: Hu­szár János (MTK-VM) 7:19.8, 3. Fábián Attila, Szűcs Attila, k.: •Beck Miklós (Csepel) 7:25.7. Könnyűsúlyú kormányos nélkü­li négyes: 1. FEC 6:47.3. 2. Hon­véd Auróra 6:51.6. 3. MEC 6:54.0. Könnyűsúlyú négypár­evezős: 1. Csepel 6:18.8, 2. Baja 6:22.6, 3. DEK 6:41.5. _ A verseny ma délelőtt 9-**P» seteitezőkkel, majd 15 órától a döntőkkel folytatódik. S. J. Biztos győzelem Hírek a CSLSZ-ből Atlétika Elkészült a labdarúgó Ma­gyar Kupa első három for­dulójának párosítása. Az el­ső mérkőzéseket augusztus 11-én 16.30 órakor játsszák, majd augusztus 29-én ugyancsak fél ötkor, azután pedig szeptember 12-én négy órakor találkoznak az állva maradt csapatok. A mérkőzéseket egyébként a kupaszabályoknak megfele­lően bonyolítják, tehát dön­tetlen esetén kétszer 15 perces hosszabbítás követ­kezik. Ha ezután is egyenlő ez állás, akkor 11-es rúgá­sokkal dől el a továbbjutás kérdése. Érdemes hajtani, mert a kiírás értelmében a bevételek 60 százaléka a to­vábbjutó csapat kasszájába kerül, míg a maradék a rendezőké. A megyei MK­6elejtezőkből továbbjutott csapiatok párosítása: Szente­si Vízmű—Szarvasi VSSE, Dombegyháza—Csongrádi ESSE, Mártély—Szolnoki Cu­korgyár, Bordány—Kiskőrö­si Petőfi, SZVSE—Bajai SK, Mindszent—Nagyszénás, Sándoríalva—Kecskeméti TE, Asotthalom—Miske, Kunbaja—Szegedi Dózsa, Kunfehértó—Tápé. * Ujabb. két csapat jelent­kezett a megyei III. osz­tályú bajnokságba. A Ma­rosleiét és a Magyarcsaná­dot a makói csoportba osz­tották be. A szegedi cso­portba 14 együttes jelentke­zett, így a bajnokság itt is augusztus 26-án rajtol. * A megyei labdarúgó-szö­vetség határozata alapján a Szeged-Szőreg közös csapa­tot augusztus 8-ig meg kell szüntetni, s ettől az idő­ponttól kezdve csak Szóregi Rákóczi néven szerepelhet a bajnokságban. A szőregiek nem várták meg a határidót, hiszen már június 15-én ki­mondták önállóságukat. A 85 éves Vass József EB-ezüstérmes A 85 éves Vass József­nek kettős élete van: az egyik a Defag, a másik pedig az atlétika. A mun­kahelyéről is csak a sport kedvéért marad néha tá­vol. Tegnap reggel már várt a szerkesztőségben. Kezében újságcikkek, em­lékeket idéző relikviák, no meg a budapesti veterán atléták Európa-bajnoksá­gának erekjéi: rajtszám és versenykiírás. Meg el ne felejtsem, a legnagyobb kincs a második helyét bi­zonyító dokumentum. — A győztes finn atléta, el kell, hogy ismerjem, jobb volt nálam. Igaz, ő három évvel fiatalabb is, meg én elestem a bicikli­vel, és még mindig fáj a combom. Pedig készültem, keményen. A munkahelye­men, a Defagnál a „rönk­téren" futottam minden­nap. Az idén van még két versenyem, azokon is 200 méteren indulok. Ugye, a kor már .. . Pedig öt év­vel ezelőtt, még Malmő­ben 1500-on indultam. Vé­gül szeretnék köszönetet mondani az országos szö ­vetségnek, s a konzerv­gyárnak, hogy támogatják versenyzésemet. Mert hát a nyugdíjam elég ala­csony. Mi mást kívánhatunk Józsi bácsinak, mint, hogy még nagyon sok szép ered­ményét tudjuk közölni e lapban. Juhász Zsolt második Hétközben rendezték meg az atléták országos ifjúsági és serdülő A korcsoportos pályabajnokságát. A buda­pesti versenyen az SZVSE színeiben indulók közül a legjobb helyezést az ifjú­sági magasugró Juhász Zsolt 210 centiméteres eredmé­nyével érte el, teljesítménye ezüstérmes helyezés. Negye­dik lett a serdülő leány magasugrásban Darázs Ber­nadett (161 cm), és az if­júsági fiú 10 km-es gyalog­lásban Csobán László (46:54 perccel). Ugyanebben a ver­senyszámban 49:11 perccel Börcsök Zoltán a hatodik helyen ért célba. Rutai An­namária az ifjúsági 5 km­es gyaloglásban 27:34.4 per­ces idővel hetedik lett. Az ob keretében meghí­vásos felnőtt női 10 ezer mé­teres futás is volt, ezen a szegedi vasutas válogatott atlétája, 33:24.34 perccel Vis­nyei Márta győzött. A Csongrád Megyei Lab­darúgó Szövetség utánpót­lás-bizottságának az olasz Varazzeval való nyolcéves kapcsolatában egy újabb állomásának lehettünk teg­nap tanúi az újszegedi Kis­stadionban. Csongrád megyei ifjúsági válogatott—Varazze ifjúsági csapata 3-0 (1-0). Kisstadi­on, 100 néző. Vezette: Ve­zér. Csongrád megye: Ko­vács (Bubori) — Oláh (Ko­vács Z.), Horváth, Polon­kai, Juhász — Balogh Cs. (Bánfi), Buholcz (Kaszab), Tóth A. (Kiss), Udvari, Bo­zó (Sáska), Tölcséres (Fe­renczi). Edző: dr. Szamos­völgyi Zoltán, Sándor Zoltán. Az olasz fiatalok csütör­tökön Mezőkovácsházán az NB III-as csapattal mér­kőztek, s 7-les vereséget szenvedtek. Tegnap sem volt több szerencséjük, csak a megyei válogatottunkon mú­lott a találkozó végered­ménye. Góllövő: Buholcz, Tölcséres, Udvari. Dr. Adányi József, a CSLSZ utánpótlás-bizottsá­gának elnöke a találkozót jó felkészülési lehetőségnek tartotta a jövő hét végén kezdődő Fesztivál Kupára. Áz üllési takarék­szövetkezet a támogató A július 14-ei lapszámunkban „Melyik egyesület sportolója Lékó Péter?" rímmel egy reklamáció kap­csán vetettük föl, valójában ki a támogatója a kiváló ifjú sportolónak? Mintegy válaszként dr. Mészáros Já­nos, az Ullés és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke le­velet írt szerkesztőségünknek, amiből az alábbiakban idézünk. „... Nem tudjuk, hogy a tudósítást író értesülését kitől, vagy honnan szerezte, mert tény, hogy Lékó Pé­ter nem az Üllési SE sakkozója, hanem a takarékszö­vetkezetünk által alapított, az egyesületek nyilvántar­tásába felvett, és szabályszerű alapszabállyal működő Üllés és Vidéke Takarékszövetkezeti Sportegyesület tag­ja. ... Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy sem ta­karékszövetkzzetünk arra illetékes dolgozói, sem a sportegyesület vezetői olyan kijelentést nem tettek, mi­szerint, spo-tolónk az Üllési SE sakkozója. ... Gzékus László, az Üllési SE vezetőségi tagja tiltakozott amiatt, hogy szövetkezetünk, a mély az Üllesi SE-t nem támo­gatja, visszaélt az egyesület nevével. Megjegyezzük, hogy a Lékó Péter sportegyesülete megjelöléseként fel­tüntetett Üllési SE szándékunktól függetlenül, sőt, tud­tunk nélkül ke-ült a tudósításba. Feltehetően tévedés, vagy helytelen információ folytán, hiszen semmi okunk arra. hoav saját sportegyesületünk helyett az Üllési SE-t jelöljük meg. Erre azért sincs okunk, mert nem olyan hírnevű a htly egyesület, hogy nevével bárkinek is érdeke lenne ,visszaé'ni' és olyan sportolója sincs, akinek eredménye az Üllési SE-nek dicsőséget hoz­na..." A leírtakból egyértelműen kiviláglik, hogv — tu­dósítónk hibáia miatt — tévedtünk, ezért elnézést ké­rünk a szövetkezeti egyesület vezetőitől.

Next

/
Thumbnails
Contents