Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-17 / 174. szám

MAGYARORSZÁG 80. évfolyam, 174. szám 1990. július 17., kedd Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára 4,30 forint Parlamenti kötélhúzás Ellentervezetből módosító javaslat — Mi alapján választunk szeptemberben? — Családipótlék-emelés, évente kétszer Szabadtéri előzetes — Mi végre tanulunk, mi végre nevelünk? ' M ein okozott meglepetést az Országgyűlés soros ülés­' szaka, immár bevett hétfői, tévén át szemlélhető ese­ménysora. Mintha túlságosan is jól megtanulták volna a képviselők a rendezői utasítást, s nem képesek a légkör­höz, a körülményekhez, az érzékelhető társadalmi vibrá­cióhoz, az igényekhez alkalmazkodni. Fújják a magukét, sértenek, és megsértődnek, föladják érveiket egy jó, vagy jónak hitt poénért. Félve jegyzem meg — talán meg­spórolhatnánk a tévé egyenes adásainak költségeit egy jól szerkesztett összefoglaló reményében. Talán szeren­csénk lesz, s ügy járunk, mint a foci-összefoglalókkal: a legizgalmasabb jeleneteket, a legdrámaibb pillanatokat és a gólokat sűrítik. Ja, hogy az Országgyűlésen egyelőre nincsenek gólok? Az más... Szegeden érzékelhető a nyári főszezon közeledte. Nemcsak a Dóm téren zajlik a nagyüzem, próbálják a Hunyadi Lászlót, de a város sok pontján, tereken, Tisza­parton, strandokon, piacokon, parkolókban nagy a zsúfi. Mi lesz a jövő héttől? Sok szegedi ismerősöm ilyenkorra tempírozza évi rendes szabadságát... Lehet, hogy nekik van igazuk? Tandi Lajos Antall József Brüsszelben Antall József miniszterel­nök hétfőn reggel Brüsszel­be utazott a menetrendszerű Malév-járattal. Kíséretében van Mádl Ferenc tárca nél­küli miniszter, Somogyi Fa­rina külügyminisztériumi, Martonyi János, a Nemzet­közi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának közigaz­gatási államtitkára, vala­mint László Balázs kor­mányszóvivő. Antall József két és fél napos brüsszeli programja szerint megbeszélést folytat Jacques Delors-ral, az Euró­pai Közösségek Bizottságá­nak elnökével, s találkozik Enrique C. Báron Crespóval, az Európai Parlament elnö­kével. Várhatóan udvarias­sági látogatást tesz I. Bald­vin belga királynál, s tár­gyal Wilfried Martens mi­niszterelnökkel. Megbeszélé­seiről — a tervek szerint — kedden délután sajtókonfe­renciát tart Brüsszelben. (MTI) A „követő" családi pótlék Az Országgyűlés rendkívü­li ülésszaka hétfőn délelőtt 10 órakor a családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvény­javaslat tárgyalásával foly­tatta munkáját. A tárgysorozat elejére rangsorolt törvénymódosítás tárgyalásának megkezdése előtt az elnöklő Szabad. György elrendelte a szokásos jelenlétellenőrzést, mely­nek eredményeként megálla­pították, hogy 289 képviselő, a törvényhozás 75 százaléka jelent meg, így az ülés hatá­rozatképes. Az elnök beje­lentette ezután, hogy a kor­mány számos új törvénymó­dosítást nyújtott be sürgőssé­gi tárgyalást kérve, A Par­lament valamennyi beter­jesztést nagy szótöbbséggel jóváhagyta, így a törvényho­zás sürgősséggel tárgyalja a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átala­kulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény, az állami vállalatok­ra vonatkozó egyes jogszabá­lyok, és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi törvény módosítását; a köztársasági elnök közvetlen választására vonatkozó nép­szavazás előkészítésének és lebonyolításának pénzügyi szükségletei biztosításáról szóló országgyűlési határo­zati javaslatot. A beterjesz­tett javaslatokat a Parlament a szükséges bizottsági elő­készítés után veszi fel tárgy­sorozatába. Számos új inter­pellációt, illetve kérdést is benyújtottak a képviselők. Ezeket a törvényhozás ked­den délután tárgyalja. A sürgősségi indítványok feletti döntést követően a törvényhozás az ülésszak tárgysorozatáról határozott, ennek megfelelően 13 pont­ból álló napirend került a Ház elé: 1. Határozathozatal a csa­ládi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatról; 2. Az alkotmány módosítá­sáról és a helyi önkormány­zatokról szóló törvényjavas­latok már megkezdett általá­nos vitájának folytatása; 3. A Magyar Köztársaság 1989. évi állami költségveté­sének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgya­lása; 4. Az Állami Vagyonügynök­ségről és a hozzá tartozó va­gyon kezeléséről és haszno­sításáról szóló 1990. évi VII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat már meg­kezdett vitájának folytatása; 5. A köztársasági elnök közvetlen választására vonat­kozó népszavazás előkészíté­sének és lebonyolításának pénzügyi szükségletei bizto­sításáról szóló országgyűlési határozati javaslat vitája; 6. A nem pártként bejegy­zett társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásáról szóló országgyű­lési határozati javaslat meg­tárgyalása; 7/a. Határozat a Pártatlan Tájékoztatás Bizottságáról és a közszolgálati tömegkom­munikációs eszközök (Ma­gyar Televízió, Magyar Rá­dió és Magyar Távirati Iro­da) vezetőinek ideiglenes ki­nevezési rendjéről; 7/b. Országgyűlési határo­zati javaslat a frekvencia­moratóriumról; 8. Az elektronikus és a nyomtatott sajtó privatizá­ciós eljárásait vizsgáló bi­zottság közbenső jelentésé­nek meghallgatása; 9. A kínzás, és más kegyet­len, embertelen vagy meg­alázó büntetések vagy bánás­módok elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről szóló 1988. évi 3. törvényja­vaslat vitája; 10. Interpellációk; 11. Kérdések; 12. Javaslat az Interparla­mentáris Unió magyar cso­portjának megalakítására; 13. A Gazdasági Bizottság egy tagjának megválasztása. Napirend előtti hozzászóló­ként jelentkezett Horn Gyu­la. A Külügyi Bizottság el­nöke emlékeztetett arra, hogy a napokban az Észak-Atlanti Tanács közgyűlése felhívást fogadott el, amely áljást fog­lalt az európai államok, a NATO és a Varsói Szerződés tagországai közötti kapcsola­tok magasabb szintre emelése mellett, illetve Európai Köz­gvűlés létrehozása mellett. Ezen javaslatok vajóra váltá­sában jelentós szerepet tölt­het be a magyar Országgyű­lés is, ezért Horn Gyula kö­zölte, hogy e fontos kérdé­sek kapcsán a Külügyi Bi­zottság a jövő héten óllós­foglalás-tervezetet terjeszt a Ház elé. A Külügyi Bizottság elnöke emlékeztette a tör­vényhozást: a Romániai Ma­gyar Demokrata Szövetség az elmúlt héten felhívással for­dult a magyar Parlamenthez, hogy vizsgálja felül a nem­zeti kisebbségek országgyű­lési képviseletéről hozott ko­rábbi döntését. Horn Gyula javasolta, hogy ezt a kérdést az érintett bizottságok tűzzék napirendre. Fodor Gábor, az Emberi Jogi, Vallásügyi és Kisebbségi Bizottság elnöke rögtön szót kért, és közölte, hogy az RMDSZ felhívását bizottsága már megvitatta, s azzal kapcsolatos álláspont­járól levélben tájékoztatta az RMDSZ-t. A családi pótlékról szóló 1990. évi XXV. törvény mó­dosításának részletes vitájá­val pontosabban a részletes vitában benyújtott újabb módosító javaslatok megtár­(Folytatás a 2. oldalon.) Keresetünk 7 százalékkal az országos átlag alatt... Vállalati toplista Fura toplistát hallottami a minap: a legjobb és leg­rosszabb vállalatokról. Mármint, ki, mennyit fizet dolgo­zóinak a megyében. Nem meglepő, hogy az első tíz cég között nincs ismert nagyvállalat. Annál meglepőbb, hogy a listavezetőnél (nevét homály fedi) 143 ezer forint a bruttó átlagkereset Tessék megkapaszkodni: havonta! Eb­ben persze, benne foglaltatik a portástól az igazgatóig, mindenki. S az sem hűti le a kedélyeket hogy mindezt bruttóban kell érteni, hiszen így is átlag 70—75 ezer fo­rint lapul a borítékban havonta. Mielőtt mérgében föld­höz vágná az olvasó az újságot és azon morfondírozna, miből is vesz tejet kenyeret így huszadika táján, jobb, ha higgadt fejjel végiggondoljuk a dolgot. A piacgazda­ságot az értéket értéken cserét azt hiszem, mindnyájan szorgalmazzuk. De tudomásul kell vennünk, tőke nincs tőkés nélkül. Ha megérdemelten lapul ez az összeg a borítékban, hónapról hónapra, engem aligha za­var. Sokkal inkább elszomorít az, hogy a hiányhelyzetet kihasználók, a gyerekcipóben járó piacgazdaságunk vám­szedői is megtollasodnak. Nem mondhatunk elhamarkodott ítéletet mivel sem a céget, sem az ott dolgozókat nem ismerjük. Feltételezem, hogy megérdemelten viszik haza fizetésüket Beszéljünk inkább a dolgok másik oldaláról: a szegénységről Hiszen a statisztikai adatok arról is szól­nak, hogy fokozatosan, de biztosan szegényedünk. Kör­nyékünkön a hivatalos átlagkereset 7 százalékkal alacso­nyabb, mint az országos átlag. A főmunkahelyről szár­mazó kereset jövedelmünknek a felét sem teszi ki. A csa­ládi kassza egyik zsebébe valót a munkaidőn túl, másod­és harmadgazdaságokban teremthetjük csak elő, miközben így is egyre kevesebbre futja. Ezt mutatják a vásárlási adatok. Ruházatból egyre kevesebbet veszünk, a vendéglők asztalainál viszont már csak a leggazdagabbak foglalhat­nak helyet — ók is csak ritkán. Ilyen riasztó számok mel­lett szinte csoda, hogy a családoknak csak 60 százaléka vélekedik úgy, hogy az elmúlt hónapokban romlott az életszínvonala. A közvélemény szerint, a lakosság egy­ötöde gazdag, és kétötöde szegény. Hogy mennyi kellene a megélhetéshez? A létminimum meghatározása évek óta vitatéma. Tavaly a statisztikusok szerint, 3 ezer 980 fo­rintból lehetett volna „vegetálni". A szegénységi küszöb szerintük ennél némivel magasabb: 4 ezer 300 forint. A közvélemény egészen másként vélekedett: most 7 ezer 600 forintos jövedelmet tartanának szükségesnek legtöbben ahhoz, hogy enni, élni tudjanak. Hogyan lehet mindezt megvalósítani? Csongrád megyében úgy, hogy messze az országos átlag feletti munkaidőre kényszerítik magukat az emberek. Környékünkön elsősorban a mezőgazdaság­ban. A hatvanhétezer nyugdíjas átlag 6100 forintból kénytelen nap nap után élni. ők már a kapálással sem tudnak magukon segíteni. Mint minden átlag, ez is csa­lás, hiszen a nyugdíjasok harmada mindössze 5—6 ezer forint közötti járandóságot kap, míg a 20 ezer forint fe­letti nyugdíjak száma mindössze 31 a megyében. A számok legalább annyit mondanak, mint amennyit eltakarnak. A statisztika — mondják — olyan, mint egy jó bikini: a lényegre borit fátylat. Egyet azonban nagyon is pontosan megmutat: gazda­ságunk, s vele együtt életünk minősége is vészesen rom­lik. A hatalom elsősorban saját állampolgárai felé adóso­dott el vészesen az elmúlt néhány esztendőben. Tisztes­séges fizetésekkel, legalább elfogadható infrastruktúrával, egy nem folyton-folyvást lyukadó szociális védőhálóval — egyszóval egy európai társadalommal S egyelőre nem te­hetünk mást, tudomásul vesszük, innen kel (lene) leg­alább egy kicsit feljebb araszolnunk. Rafai Gábor MXL MEDLÁTOR KÖZVETÍTŐ ÉS SZERVEZŐ IRODA BT Hirdetésfelvétel közületek és vállalkozók részére a Délmagyarországba Szegeden, a Dugonics tér 12. szám alatt Bejelentkezés telefonon, munkatársunk felkeresi önt Munkanapokon 9-16 óra között Telefon és fax: 24-326. Állunk rendelkezésére! MEDIÁTOK «

Next

/
Thumbnails
Contents