Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-15 / 172. szám

2 Körkép _____ Olvasópróba 1990. július 15., vasárnap A HÉT... ...KRÓNIKÁJA. Houstonban a tőkés csúcstalálkozón a „hetek" két csoportra oszlottak; Kohl kancellár és Mitterrand elnök a Szovjetuniónak nyújtandó sürgős segélyt szorgal­mazta, az USA, Nagy-Britannia és Japán viszont nem értett egyet ezzel. Valószínű tehát, hogy minden ország saját belá­tása szerint dönt majd e kérdésben; a nyugatnémetek által kilátásba helyezett 15 milliárd dolláros támogatás „gyógyír" a német egyesítés miatti szovjet aggályokra. A hetek világossá tették Moszkva számára: a japán segítségnek ára van, mégpe­dig az északi területek (a Kuril-szigetek egy részét a Szovjet­unió annektálta) sorsának rendezése. Moszkvában tárgyalt M. Wörner NATO-főtitkár, aki Brüsszelbe (a NATO székhelyére) szóló meghívást nyújtott át a szovjet elnöknek. A találkozókon szó esett Kohl ma kezdődő moszkvai látogatásáról is. A keleti birodalom csapa­tainak Magyarországról történő kivonása ügyében néhány olyan szovjet vád hangzott el, amelyet ugyan visszautasítot­tunk, de amely a keddi-szerdai olajcsapelzárás „fényében" kelló komolysággal értékelendő. A független litván állam létét deklaráló 1920-as litván­orosz békeszerződés megköttetésének 70. évfordulóján ün­nepi ülést tartott a vilniusi parlament, melyen az Oroszországi Föderációt 19 tagú küldöttség képviselte. A litván parlament elnökhelyettese kijelentette: Litvánia kész különbséget tenni • a Szovjetunió és Oroszország között. B. Jelcin üzenetében azt javasolta, hogy haladéktalanul, minden előfeltétel nélkül kössenek szerződést Litvánia és Oroszország között A „keleti blokk" utódállamaiból két igen érdekes, s napjainkra'jellemző hír érkezett: az új bolgár miniszterelnök bejelentette: G. Dimitrov úr (elvtárs) bebalzsamozott tetemét a szófiai központi temetőben édesanyja mellé hantolják el. A másik érdekesség. Kambodzsában letartóztatták Tea Banh nemzetvédelmi minisztert, akinek egységei többször is össze­tűztek az országban „ideiglenesen állomásozó" vietnami csa­patokkal. A tábornokot vietnami orvosokkal vizsgáltatták meg, s állítólagos szívbántalmai miatt kórházba szállították — Vietnamba, ahol vietnami katonák őrzik ...SZENZÁCIÓJA. Jegor Ligacsov, a szovjet konzerva­tívok (mondhatnánk: bolsevikok, ha ók volnának többség­ben) vezetője mindössze 776 szavazatot volt képes összegyűj­teni a 4418-ból, amelyből egyenesen következik, hogy Liga­csov úr (elvtárs) nem lett a Szovjet Kommunista Párt főtitkár­helyettese. Az igazi szenzáció nem is ez, hanem Gorbacsov újjáválasztása, melyben sokan kételkedtek, s amelyben talán ő maga sem bízott. Vlagyimir Ivasko, az ukrán parlament volt elnöke 3109 szavazattal M. Gorbacsov helyettesévé avanzsált. Sajtóértekezletén nem hagyott kétséget politikai hovatartozá­sát illetően; lefutotta a tiszteletköröket, mint ós-gorbacsovista. Határozottan a piaci viszonyok bevezetése mellett foglalt állást, ugyanakkor elutasította az igazgatási apparátus depoli­tizálását. Hasonló húrokat pendített meg V. Varennyikov hadseregtábornok, védelmi miniszterhelyettes is, aki tiltako­zott a fegyveres erők pártszervezeteinek megszüntetése miatt. „A jelenlegi bonyolult helyzetben éppen arra van szükség, hogy elmélyítsék a katonai állomány politikai, erkölcsi és lélektani nevelését, s ebben a katonai pártszervezetek kiemel­kedő szerepet töltenek be" — mondotta. „A kötelező sorka­tonai szolgálatról, a fiatal férfiak katonai képzéséről mindad­dig nem mondhatunk le, amíg fennáll egy esetleges támadás veszélye az ország ellen" — tette hozzá. így beszél egy birodalmi tábornok... Teljesen véletlen persze, hogy e héten cserélték le a szovjet hadsereg és a haditengerészeti flotta politikai és személyügyi főcsoportfőnökét. (Mindketten egészségi állapotukkal indokolták távozásukat.) Szerda estig befejeződtek a sztrájkok a szovjet szénme­dencékben. A bányászok nagygyűléseken követelték a kor­mány lemondását. Nemsokára „megbukott" Ligacsov is; nem is gondolnánk, hogy a fótitkárhelyettesi posztnak nagyobb volt a politikai jelentősége, mint a főtitkárinak. Gondoljuk csak el, hogy Ligacsov megválasztása esetén, ha a fótitkárral sajnálatos szerencsétlenség (lezuhan egy repülőgép, fölrob­ban egy Volga, akarom mondani, Mercedes stb.) történik... ...KOMMENTÁRJA. „Vagy részeg volt, amikor az interjút adta, vagy még nem tudott napirendre térni afölött, hogy a németek legyőzték Angliát a futball-világbajnoksá­gon" — mondotta Ottó Lambsdorff, a nyugatnémet szabad­demokraták (FDP) vezetője Nicholas Ridley-ról. A brit kereskedelmi és ipari miniszter ugyanis a következő kijelen­tésre ragadtatta el magát: „Az európai pénzügyi unió német svindli, amelynek az a célja, hogy megszerezzék egész Euró­pát", sót nem átallotta hozzátenni: e törekvésükben a franciák az ó „pudlikutydik". Ridley úr a The Spectator című hetilap­nak bátorkodta nyilatkozni a fenti eretnek gondolatokat, ám másnap — nagy politikai nyomásra — kénytelen volt vissza­vonni kijelentéseit. Nem semmi, ha egy angol miniszter egyszerre támadja meg a franciákat és a németeket, akikkel mellesleg komoly vitájuk van a Szovjetunió segélyezését illetően is. Lutz Stavenhagen, a nyugatnémet kancellár mel­letti államtitkár (személye körüli miniszter?) szerint „szokat­lan és példátlan" nyilatkozatával Ridley „az egész európai közösséget lejáratja". Egyes nyugatnémet politikusok — noha ugyanilyen haragosan reagáltak — arra hívták fel a figyelmet, hogy Ridley úr véleménye nem tipikus brit véle­mény. „A britek jó európaiak... az az ember azonban nem gentleman" — vélekedett Ulrich lrmer FDP képviselő. Kari Ottó Poehl, a Bundesbank elnöke szerint Ridley nyilatkozata „nem méltó egy EK-tagállam miniszteréhez". N. Ridley úr — nyilatkozatával — alaposan belegázolt a németek és a franciák lelkivilágába. A fenti kontranyilatkoza­tokat böngészve feltűnő: a vezető német politikusok az angol miniszter személyét támadják, ám egyáltalán nem veszik a fáradságot arra, hogy megvizsgálják, a „nem-gentleman" igazat beszélt-é, avagy sem Sandi István Menekültek Szkander bég hazájából Rádióíelex Albán menekültek érkez­tek szombaton hajnalban Budapestre. A Malév külön­repülőgépe 44 albán állam­polgárt hozott, közülük 39­en a tiranai magyar nagykö­vetségen, öten pedig a bolgár misszió épületében kértek menedéket. Az utóbbiak még szombaton tovább utaz­nak Szófiába. Mint ismeretes, az elmúlt hetekben a különböző orszá­gok tiranai képviseleteire al­bán állampolgárok hatoltak be, — a magyar nagykövet­ségre összesen negyvenen —, akik a jobb megélhetés reményében külföldre szán­dékoztak távozni. A híradá­sok szerint csak heten akar­tak Magyarországon letele­pedni, a többiek tovább akartak utazni. Az albán kormány július 7-én rendele­tet bocsátott ki, mely lehe­tővé tette a menedéket kere­sők külföldre utazását. Szil­vási József, a Belügyminisz­térium Menekültügyi Hiva­talának tisztségviselője a me­nekültekért indított repülő­gépen arról tájékoztatta az MTI-t, hogy a magyar kor­mány már július 12-én, csü­törtökön döntött az albánok befogadásáról. A Külügymi­nisztérium és a Malév meg­beszélései alapján a légitár­saság még e napon elszállít­hatta volna a menekülteket, SZOMSZÉDOK ám az indulást — az albán fél kérésére — péntek estére kellett halasztani. A Magyar Vöröskereszt felkészült a menekültek ellátására, a szükséges egészségügyi vizs­gálatok elvégzésére. Egy nappal az utazás előtt az egyik albán állampolgár elhagyta a magyar külképvi­seletet, így péntek éjfél körül 39 albán - köztük két kis­gyerek — szállt be a TU —134-esbe. A belépést a magyar biztonsági szervek alapos motozása előzte meg. A menedéket keresők — a többhetes bizonytalanság, a fáradtság és az idegfeszültség ellenére — vidámak voltak. Csupán egy komolyabb sé­rült volt közöttük, de a kö­zépkorú férfi is csak a követ­ség kertjében szenvedett bal­esetet. Őt a Magyar Mentő­szolgálat orvosai már Tiraná­ban gondozásukba vették. Az MTI-nek a hazafelé ve­zető úton szerzett informá­ciói szerint valamennyi Bu­dapestre érkezett emigráns más országokba szeretne to­vább utazni, többségük az Amerikai Egyesült Államok­ban lakó ismerőséről beszélt. Menekülése okaként vala­mennyi albán az otthoni rossz életkörülményeit emlí­tette, politikai nyilatkozatot — egyelőre — semelyikük sem tett. A FRANCIA és a nyugatnémet nagykövetség után az olasz képviselet is bezárt Tiranában, hogy lehetővé váljon a több mint 800 albán menekült után maradt hulladék eltakarítása, az általuk okozott károk helyrehozása — közölték Rómá­ban. Az olasz nagykövetség hétfőn nyit ki legközelebb Az EGK 12 tagállamának politikai vezetői ugyancsak pénteken közölték: tanulmányozni fogják, hogy milyen intézkedésekkel lehet elejét venni az újabb nagykövetség-foglalásoknak az albán fővárosban. A TIRANAIIengyel kormány által bérelt kulongépen hagyja el Albániát Közülük negyvenegyen az Egyesült Államokba, a többiek pedig Svájcba. Olaszor­szágba. Ausztráliába és Finnországba kívánnak menni ÜDVÖZLET Antall József miniszterelnök az alábbi táviratot küldte Mihail Gorbacsovnak: „Fogadja őszinte jókívánságaimat a Szovjetunió Kommunista Pártja fótitkárává történt üjjáválasztása alkalmából. Az Ön megválasztása tovább táplálja reményeinket, hogy az Önök országában megkezdett demokratikus átalakítás újult erővel folytatódik majd. ami a nemzetek közösségének javát, az európai és a világbekét fogja szolgálni." MEGFELELTÜNK A FELTÉTELEKNEK. George Bush amerikai elnök pénteken jelentést küldött a törvényhozásnak arról, hogy Magyarország gyakorlata az emberi jogok biztosításában, a szabad kivándorlásban változatlanul megfelel az amerikai és a nemzetközi normáknak. Az amerikai elnök tavaly határidő nélkül megadta Magyarországnak a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt, azaz a normális kereskedelmi feltételeket. A törvényes előírások szerint mindenesetre a kormánynak évente igazolnia kell. hogy a kedvezményezett ország megfelel a feltételeknek KÜLCSÁR KÁLMÁN KITÜNTETÉSE. Az NSZK-beli Szabad Demokrata Párt. az FDP bajorországi szervezetének legmagasabb kitüntetését, az 1985-ben alapított Thomas Dehler-érem arany fokozatát adományozták dr. Kulcsár Kálmán volt igazságügyminiszternek A kitüntetést a müncheni Vier Jahreszeiten nagy­szálló dísztermében - Hans A Engelhardnak. az NSZK szövetségi igazságügymi­niszterének jelenlétében — Josef Grünbeck. az FDP tartományi szervezetének elnöke nyújtotta át Kulcsár Kálmán akadémikusnak RIZSKOV ÉS JA7-OV HIÁNYZIK. Moszkvában szombaton délelőtt is­mertették az SZKP üi vezető szervei. a teljesen új összetételű Politikai Bizottság és a titkárság névsorát Nem választották be a pb-be Nyikolaj Rizskov miniszterelnö­köt. Dmitri) Jazov védelmi minisztert, valamint Vlagyimir Krjucskovot az Állam­biztonsági Bizottság, a KGB elnökét. CSÓK A REPÜLŐTÉREN. Hafez Asszad szíriai elnök szombaton Hoszm Mubarak egyiptomi elnök meghívására magas rangú küldöttség élén háromnapos hivatalos látogatásra Alekszandriába érkezett A vendéget Hoszni Mubarak öleléssel és esökkal üdvözölte Egyiptom földjén, ahol már 13 éve nem járt a szíriai államfő SZINGH LEMONDOTT. Szombaton lemondott Visvanath Pratap Sztngh indiai miniszterelnök, akinek koalíciós kormánya nyolc hónappal ezelőtt került hatalomra. Szingh távozása rendkívül súlyos helyzetet idéz elő. A kormányfő lemondásának közvetlen előzményei közé tartozik, hogy pénteken kivált a kabinetből három miniszter, tiltakozásul amiatt, hogy Devi Lal miniszterelnök­helyettes fia lett Hanjána szövetségi állam államfője BENZINHIÁNY BÜLGÁRIÁBAN. A Bolgár Idegenforgalmi Társulás bu­dapesti képviselete szombaton az alábbi közleményt juttatta el az MTI-hez „Illetékes bolgár szervek kérték, hogy tájékoztassuk a magyar közvéleményt és a Bulgáriába utazó magyar autósturistákat az országban bekövetkezett üzemanyag­ellátási zavarokkal kapcsolatosan Eszerint: jelenleg az A—96-os és A—93 oktánszámú benzin árusftása az ország több megyéjében szünetel és csak kevés helyen kapható, várakozással Az A—86-os benzin- és gázolajellátás az ország egész területén zavartalan A fenti zavarok a szovjet üzemanyag-szállítmányokban bekövetkezett rendszertelenségek miatt következtek be Az illetékes bolgár szervek közölték, hogy ez év július 28-ig a helyzet normalizálódik, amiért jelenleg nagy erőfeszítéseket tesznek." Vallatón Harmadik nekirugaszkodással, augusztus hetedikén folytatódik majd Temesvárott az úgynevezett szekusper. A sajtófigyelő, rádió­hallgató és tévénéző számtalan irománnyal, hírrel és képsorral szembesülhetett az elmúlt fél esztendő folyamán, melyek hitelességé­hez nem fér kétség — ezek mélysége, elemző volta azonban nem minden alkalommal biz­tosíték a maradandóságra. Jelen írásommal a tényközlő irodalomhoz szeretnék hozzájá­rulni. Közölt fotónkon — Robicsek Imre felvé­tele — a temesvári szekusper vádlott „mező­nye" látható. A háttérben, a hozzátartozók­nak fenntartott helyen nem tolonganak a hallgatók... Ezen írással csak az elsó sor. azok közül is egy „elvtárs" hozható kapcso­latba. Jobbról: Emil Macri tábornok, aszeku „agya", mellette Ilié Matei. a feloszlott (?) Román Kommunista Párt KB ideológiai kér­désekért felelós titkára, tavaly novemberig Temes megyei elsó titkár. Ilié Matei házaso­dás révén került a „vezetők" körébe. A sógor sógora lett. A kondukátor legfiatalabb húgát egy bizonyos Bárbulescu vette nőül, akinek a leánytestvére viszont llie Matei (jelen írásom kérdezője) neje lett. ...1988 májusának egy napján a Temes megyei Varjas és Kisszentpéter falvakban jártam. Hármas céllal: a hetven beköltözött székely családot meggyőztem, hogy milyen hasznos, ha lapomra előfizetnek; fölmértem annak lehetőségét, hogy újraindítsuk a ma­gyar tannyelvű oktatást a községekben (amit 1958-ban számoltak föl; szerencsémre talál­tam'két olyan fiatalembert, akik a megadott módon vállalták a kijárás ódiumát): a postára pedig magánajándékot vittem, hogy ne uta­sítsák vissza az előfizetésre jelentkezőket... Szerencsémre fölvetettem: miért mutat csök kenó tendenciát minden helyi lap (román, magyar, német és szerb nyelvű) előfizetési görbéje. Másnap reggel ugyanis, már Temes­váron. munkahelyem ajtajában falfehér arc­cal várt a főszerkesztő és helyettese: — Mit tettél? Hívat Matei elvtárs! Azonnal indulj a megyei pártbizottságra. Elindultam hát. Útközben (150 méter) két dologra gondoltam: a besúgóhálózat révén már tudomására jutott a varjasi iskolakezde­ményezés ügye vagy a magyar színházban folyó falusi zenekari vetélkedő (másik törté­net) miatt akarnak felelősségre vonni. A titkárnő (Covaci-nénak hívták, valaha Ko­vácsné volt) fagyosan méregetett, majd be­bocsátott egy kivilágított hodályba. Ez volt llie Matei dolgozószobája. Az egyik sarok­ban. két, égő asztali lámpa mellett irataiba mélyedt a megyei elsó titkár. Köszönésemre mormogott valamit, s rögtön rámkérdezett: — Maga végvári? (Szülőfalum román neve: Torntac. Mint a legnagyobb magyar település, negyven esztendeje végig kellett játszani a „kísérleti nyúl" szerepét.) Meg se várta a választ — az előtte lévő papírokból, jelentésekből stb. kiolvashatta — mivel újra kérdezett: ' — Mondja, maguk, ezek a végváriak, mi­ért olyan nacionalisták? (A kérdés nem le­pett meg, mivel tizenhárom esztendeje egy Ion Iliescu nevű úriember ugyanezzel kezdte azt a beszélgetést, mely arra hivatott, hogy a megyei pártszerv elfogadjon a lap munkatár­saként — ez egy külön történet, akár a varjasi vagy előzőleg a temesrékási magyar iskola ügye. .) Hebegtem, habogtam, utólag egyáltalán nem voltam megelégedve saját magammal, ami az elsó kérdésre adott választ illeti: — Nem vagyunk mi nacionalisták, csak ragasz­kodunk az iskolánkhoz (ekkor felvonta dus szemöldökét...), a végvári kulturális héthez (tizenharmadik — s utolsó — alkalommal rendeztük; ez is külön történet), hagyomá­nyainkhoz, az anyanyelvhez... — Mi ez? Elébem tartja kb. két hete irt levelemet. Magyarországi barátomat arra kértem, hogy ha átjön, friss lapokat és folyó­iratokat hozzon.... E nyilvánvaló törvénysér­tés láttán megkeményedtem. — Ez a postatitok megsértése...! — Ne tanítson engem! Mi ez? — Levél. Olvashatta. A román változat előtte feküdt. Ekkor tízperces okítás kezdő­dött a szocialista hazafiságról, népeink barát­ságáról, egyenlő jogainkról... Ezt jó jelnek minősítettem. Mit magyaráz nekem, mintha marxista tankönyvből olvasná? Alighogy be fejezte, következett az újabb kérdés: — Ebben az évben hány faluban járt? Elővettem a jegyzetfüzetemet, a leghátsó lapon volt az összesítő. így kapásból válaszol­hattam: — Negyvenkettőben. Mármint hely­ségben. A városokat is beleszámítva. Ránéz egy papírra, s felszólít: — Sorolja! Soroltam. Mit ad a sors — egyezett a kimutatásával. Ekkor következett a döntő „keresztkérdés": — Mit szervez? Ekkor megizzadtam. Elárulom: bármi­nemű szervezkedés vádja főbenjáró bűnnek számított Romániában. Nem kapkodtam le­vegő után, a pillanat törtrésze alatt fölmér­tem, hogy csakis ellenőrizhető igazságot mondhatok. Imigyen: — Igen, jól tudja, szervezek. (Ekkor az ó lélegzete állhatott el. Ilyen gyors sikerre az egykori börtönőr nem számított.) Komoly szervezőmunkát folytatok. Előfizetőket szer­vezek a magyar nyelvű lapra. Amelynek munkatársa vagyok. Számomra nem mind­egy, hogy eljutunk-e minden, magyarok lakta helységbe.. Csalódottságát nem árulta el. Röviden el­bocsátott. Parancsa: két hétig nem hagyha­tom el a szerkesztőséget — amíg újra nem hívat (ez egy újabb történet). Krassó—Szö­rény megyéből és a határmenti helységekből ki vagyok tiltva (ez egy újabb történet). Két hétig a szerkesztőségben kondukátor­idézeteket fordíttattak velem (ez egy újabb történet). Munkatársaimból alakult „bizott­ság" maga elé idézett, hógy számot adjak: a fiam mit keres hetente egy Tőkés László nevezetű lelkipásztornál? (újabb történet). Ha az olvasó megelőlegezi a bizalmat — idővel sorba veszem az ún. újabb története­ket... Egy halottnak vélt. ám lábadozónak tűnő rtndszer ismérveit. Pataki Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents