Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-15 / 172. szám

Lteádig „csak" a Cserepes l—J soron, no meg a Marx (Mars) téren és egyéb „piacos helyeken " volt lehetséges büntetlenül forintért márkát, dollárt, schillinget vásárolni, vagy fordítva. Ujabban barna bőrű fiatalemberek egész hada szállja meg a Belváros legforgalmasabb pontját: a Nagyáruház előtti térséget. Itt teljesen gátlástalanul folytatják üzelmeiket; egyik kezükben nagy köteg zöldellő ezerVastag bőr (és tárca) forintos, másik kezükben ötven-, illetve százmárkások, a harmadik kezükben az adóhatóság igazolása helyezkedik el, valamint egy pecsétes engedély a vám- és pénzügyőrségtől. .. Nem rossz foglalkozás, és nem is utolsó jövedelemforrás ez — vélik az arra járó bérből és fizetésből élők. S ha pár száz méterrel arrébb veti őket sorsuk e verőfényes szombat délelőtt, elcsodálkozhatnak: az Aradi vértanúk terén két egyenruhás rendőr teljesít szolgálatot, leállítva, s akkurátusan megvizsgálva az arra járó személygépkocsikat. Rend a lelke... S. I. Vágjunk neki! Rajtol a futógála mezőnye Minden — malíciózus megjegyzéseket sem nélkülöző — híreszteléssel ellentétben, a 80 éves Délmagyarország, ezúttal DM 80-Piért Szupermaraton néven, immár harmadszor, tegnap ismét megrendezte 12 órás futógáláját. Pár perccel déli 12 óra előtt lapunk főszerkesztője, Dlusztus Imre — stílszerűen futófelszerelésbe öltözötten — köszöntötte a hősöket, majd beállt közéjük, hogy pár kört fusson velük. A Várkert Tisza-parti sétányain 40 férfi, 1 nő futva, hat gyalogló pedig a rájuk jellemző sajátos mozgással rótta a métereket. A verseny előtt 50 perccel ugyan mi mással is foglalatoskodhatna az SZVSE két kitűnő hosszútávfutója, Nemes Nagy Tibor és Győri Ferenc, mint a diadalkapu díszítésével. Becsületükre legyen mondva, ezt a sajátos bemelegítést nagy odaadással — és átlagon felüli esztétikai érzékkel — végzik. — Indultok? — Naná. Persze csak váltóban és „Szegedi Generál" néven. — Az esélyek? — Koronkénti váltásokkal bőven 200 km felett kell teljesítenünk és ezzel már nyerni lehet! így már érthető, miért olyan fontos ezen a versenyen a diadalkapu „ápoltsága"... (r.j.a.) A versenyt jelenlétével megtisztelte Rémy Michele asszony, a Nizzai Fesztivál főigazgató-helyettese, aki tiszteletdíjként két díszes serleget ajánlott föl, s valamenynyi befutó ajándékként kapott egy hanglemezt, amin a Nict Carneval '90 című dal van. És most, ameddig lapzártánk engedi, kövessük időrendi sorrendben az eseményeket, A késő esti órákban, történtekre hétfői lapszámunkban visszatérünk, ám a győztesek nevét — a segítőkész nyomdászkollégák jóvoltából — már most közölhetjük! DÉLI 12 ÓRA: A képzeletbeli rajtvonal előtt felsorakozott futók izgatottan hallgatják a szervezőbizottság egyik legaktívabb tagjának, a rajtbírónak is kiváló egykori atléta, Volford László visszaszámlálását. Úgy látszik, az ilyenkor elmaradhatatlan versenyláz, az izgalom ragadós. Az alkalmi indító a „kettő" után — elfelejtve az egy és a zéró sorszámokat — azonnal „rajt"-ot kiáltott. Ez azonban egyáltalán nem zavarta az atlétákat, hogy nekivágjanak az állóképességtől és kitartástól függően egyénenként változó távnak. 14.00 ÓRA: Korai az időpont, így aztán fölösleges lenne bármilyen jóslatokba bocsátkozni. Az viszont meglepő (vagy a nagy meleg miatt nem is annyira), hogy Molnár Dezső (Szeged) 12 kör megtétele után úgy dönt: elég volt! A mezőny különben együtt van, de Bogár János (Békéscsaba) és Milán Furin (Kassa) tempója tiszteletet parancsoló, így aztán nem csoda, hogy többen — óvatosságból vagy egyebek miatt — nem követik, pontosabban visszafogottabban nyomulnak utánuk. A szegedi Simon László (Tápéi ESK) és Sipos István (SZVSE) közel azonos iramban szaporázott, egyenletes volt ritmusuk. 15.00 ÓRA: Kialakult egy négyes élboly: Furin, Bogár, Mayer Miklós (Péti MTE) és Molnár Mihály (Bp. Honvéd) 180 perc alatt 31 kört (38.440 métert) teljesített. A „négyesfogatot" Simon 30, Sipos 29 körrel követte. Csapatban (felváltva futnak a versenyzők) a szegedi Generál Másolástechnikai ISZ. gárdája vitte A váltóverseny kétségkívül „legszínesebb" csapata a 6-os rajtszámot viselő Dudás Gyula-féle társaság volt. A válogatott gyalogló például bordó és sárga harci színeket festett magára a bokájától a homlokáig, de a többiek sem adták alább egy hamisítatlan „Matyó-mintánál" — mármint az arcukon. A váltások szaporodásával persze a sminkek szép lassan folyni kezdtek... — Gyula, csak nem ekkora — és ilyen késleltetett — hatással vannak rátok az indiános könyvek? — Á, dehogy. Egyszerűen' a buli kedvéért pingáltuk ki magunkat, no meg így biztosan egymást váltjuk még éjszaka is. — Néhány óra már eltelt a 12-ból. Hogy ízlik a pálya? — Igazán kellemes itt a Móra parkban futni, és remélem, hogy ezzel az „amatőr" csapattal is — van köztünk úszó, búvárúszó, karatés, sót edzó is — elérjük majd a 200 km-es „álomhatárt". • Biztosan. Főleg, ha a „Nagy Manitou" is úgy akarja... (r.j.a.) a prímet 43 körrel (53.320 méterrel) a Szolnoki MÁV MTE (41 kör), a Szabadka I. (39 kör) és a Békéscsaba (39 kör) váltója előtt. A gyaloglóknál Csaba István (Bp. Honvéd, 23 kör), Márton Attila (Testvériség SE, 22 kör) és Szálas Menyhért (MICRO, 21 kör) volt a sorrend. (Folytatás a 8. oldalon.) DÉLMAGYARORSZÁG 80. évfolyam, 112. szám 1990. július 15., vasárnap ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101 +20 forint Ára: 5,30 forint Bratinka József beszámolója Harmadik az elsők között? Magyarország útja az Európa Tanácsba Mindnyájan hősök voltak... A győztesek: BOGÁR JÁNOS (Békéscsaba), JÁNOSI ELVIRA (Szabadka) Gyaloglók: CSABA ISTVÁN (Honvéd) Csapatok: Szegedi Generál ISZ. A csütörtöki Magyar Hírlap címoldalán egy nehezen értelmezhető cím alatt (A mór megtette?) rövid információt olvashattam arról, hogy bizonyos hírek szerint már nem élvezünk elsődlegességet a felvételre jelentkezett országok között az Európa Tanácsban. A hírt sok elmében morfondírozás követhette, annál is inkább, mert kissé zavarba ejtő volt a cím. — Talán önre vonatkozik, mint a magyar delegáció kormánypárti vezetőjére? — kérdeztem Bratinka Józsefet Szegeden. — Nem hiszem, mivel hazánk jégtörő szerepére utalt a szerző, bár a cím elsőre nekem is talányos volt. Arről lehet tehát szó. hogy egy metaforát nem a legjobb szövegösszefüggésben alkalmaztak, hiszen, ha a nyelvi panelre gondolunk, azt keli hinnünk, hogy Magyarország elmegy valahová. Holott éppen belépne. — Hallhatnék valamit a részletekről? Hogyan zajlik egy ilyen fölvételi procedúra? — Az Európa Tanács politikai ügyekkel foglalkozó bizottsága június utolsó és július első napjaiban Innsbruckban meghallgatta a tagfelvételét kéró országokról szóló szakértői véleményeket. Ezek a képviselői jelentések szeptemberben kerülnek írásban e bizottság elé. most a készüló összefoglalók vázlatát hallgattuk meg. Az érintett országokról az ülésen és a folyosói diplomácia számomra új és izgalmas keretei között váltanak szót az európai képviselők. — Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia úgye volt tehát terítéken. Sokáig gondoltuk, hogy ebben a sorrendben... — De ez nem látszik biztosnak. Pedig az ülés kezdetekor még mi voltunk az elsók. Schieder úr, az osztrák szocialista párt képviselője alapos munkáról árulkodó jelentést mondott el. Kifejtette, hogy talán elfogultsággal is vádolhatják, lévén osztrák, éppen ezért kétszeres figyelemmel végezte a munkáját. Megállapította, hogy hazánk minden fontos feltételt teljesített a tagfelvételhez. Megtörténtek a szabad választások, kiépültek a demokrácia intézményei vagy ezek garanciái, biztosítottak az alapvető emberi jogok, többségi kormány irányít, de a kisebbségi ügyekben nem tapasztalhatók aggasztó problémák. — Mondhatni: minden rendben, ősszel a közgyűlés meghozhatja igenlő döntését. — Schieder úr is ezzel zárta mondandóját, de miután meghallgattuk a lengyel és a csehszlovák helyzet elemzőit, néhányan úgy vélekedtek, hogy talán együtt, de a magyaroknak és a lengyeleknek párban kellene beérkezniük „Európába". — Ez, gondolom, azért problematikus, mert Lengyelországban még csak készülődnek az általános választásokra, északi szomszédunknál pedig nem kimondottan rendezettek a kisebbségek, különösen a nemzetiségekjogai. — A lengyel külügyminiszter-helyettes jelenlétével adott súlyt igényeiknek. Sir Geoffrey Finsberg. angol konzervatív képviselő akceptálandó érveket hozott föl a lengyel tagfelvétel mellett, mondván: ez az ország kezdte el a demokratizálódási folyamatokat, végeredményben ez a momentum feledtetheti, hogy a Szejm tagjainak egy részét még nem választották, csupán kooptálták. — Én nem vagyok lengyelszakértő, de azt alighanem elfogadhatjuk, hogy Magyarország érdekeit nem sérti, ha az elsők között lengyel barátainkkal lépünk be az Európa Tanácsba. — Az angol politikus is így érvelt, méltányosnak nevezve a közös tagfelvételt. — A nagyobbik gond tehát a csehszlovák „előretörés". — Nem azért, mert Közép- és Kelet-Európa országai között a Cseh és Szlovák Köztársaság is errefelé törekszik. hanem amiatt, hogy a lehetséges hármas közös tagfelvétel miatt esetleg mi idén még nem léphetünk be az ET-be. A csehszlovákokról szólva ugyanis a jövó évi tagfelvétel lehetőségét vetette föl Baumel. francia elóadó. Ó kisebb hiányosságokról számolt be. de nem említette a nemzetiségi kérdés gondjait. — Önök rákérdeztek erre? — Természetesen. Azt válaszolta a francia, hogy járt nemzetiségi falvakban, találkozott kisebbségi vezetőkkel és rendben talált mindent. Ezt azért fogadtuk kételkedve, mert Duray Miklós nevét, hiába mondtam franciásan „Dürét", nem ismerte, s ma is fülembe cseng, ahogy az előadásában fogalmazott: Csehszlovákiában élnek szudéta németek, morvák és vannak még magyarok. — Tehát e három előterjesztés után a vitában fogalmazódott meg az. hogy nem külön-külön, a teljesítés mértékét szem előtt tartva, hanem talán együtt vagy kettesével vennék föl a jelentkezőket. — Sót Románia és Jugoszlávia felvételét is megpendítették, melyeket finoman szólva is artikulátlan véleményekként kezelhetünk. — Mi most a teendő? — Többet nem mondhatok, mint hogy minden diplomáciai eszközt bevetve mozgósítunk az ügyünk mellett. de nem mások ellen. A szeptemberi ülés Varsóban lesz, ez jelentősen növeli a lengyel esélyeket. Mi magas szinten kívánjuk képviselni nemzeti érdekeinket, az is lehet, hogy miniszteri vagy miniszterelnöki súllyal. — A bizottsági jelentés a közgyűlés elé kerül. Ha e testület igent bólint, már tagok vagyunk? — Nem, még hátravan a külügyminiszterek tanácsának a döntése. Ez a grémium viszont általában elfogadja a közgyűlési határozatokat. — Végül egy személyes kérdés: ön egyetemi oktató, nyelvész, aki eddig igen távol állt a karrierdiplomatáktól. Hogyan veszi föl ezt az életritmust? — Most tudtam meg. hogy a Lilieben töltött négy esztendő alatt, míg az egyetemen lektorként dolgoztam, végül is kultúrdiplomata voltam, tehát van már gyakorlatom ebben a műfajban. Innsbruckban például ezzel a rutinnal érveltem amellett, hogy a kis népek irodalmának fordításaiból. a bezártnemzetek kultúrájából csak nyerhetnek a szám szerint nagy nemzetek. Dlusztus Imre A szegedi képviselő a Parlamentben Nagy László felvétele