Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-11 / 168. szám

Sport 1990. július 11., szerda Al-Shabab - Tisza Volán - US IVRY-? Kővári Árpád: „Senki helyére nem pályázom!" Manapság, amikor az új­ságok másról sem cikkez­nek, mint a „bármi áron" külföldre igyekvő sportolók és edzők zsírosabbnál zsíro­sabb szerződéseiről, minden­képpen érdékes hírnek szá­mít, ha egy magyar kézi­labda-szakember végleg ha­zatér a Kánaánnak hitt (vagy valóban az?) dollár­márka-frank-koszorúval övezett profivilágból. Kővári Árpád azon keve­sek közé tartozik, akitől senki sem sajnálta a két évvel ezelőtt adódott nagy lehetőséget, nevezetesen, hogy a francia férfi kézi­labda-bajnokság élvonalába akkor felkerült US IVRY szakvezetője legyen. A 45 éves sportember ugyanis 1988-ig edzőként és vezetőként egyaránt megtet­te a magáét Szegeden; ha a sors úgy hozta, a csinta­lan ifiket vagy a terhelés miatt zúgolódó felnőtteket tartotta kordában, de ak­kor sem esett kétségbe, ha ügyvezető elnök létére fil­léres szerelésgondokkal kel­lett foglalkoznia... — Már csak a fiatalabbak kedvéért is, pillantsunk vissza egy kicsit! Hogyan találtatok egymásra, már­mint te és a kézilabda? — Ez bizony régi törté­net ... Játékosként 19 éves koromtól kezdtek jegyezni, amikor az Élelmiszeripari Főiskola hallgatója lettem, és leigazolt a Ferencváros. Két szezont húztam le az NB I-ben zöld-fehérben, majd 1967-ben visszatértem szülővárosomba, és a Sze­gedi Előre csapatában foly­tattam. Aztán a Szegedi Vo­lán következett, mígnem '73-ban — viszonylag fia­talon — felhagytam a ver­senyszerű sportolással. — Csak nem a kispad vonzott 28 évesen?' . ; — Az tény, hogy már ak­kor eldöntöttem, semmikép­pen sem szakadok el a ké­zilabdától. Edzőként 1975 januárjában debütáltam, ak­kor vettem át az NB I B­ben 6. helyen álló Volán irányítását. Egy év múlva megnyertük a bajnokságot, két év múlva az MNK-t, 1979-ben pedig bronzérme­sek lettünk az első osz­tályban. Csodálatos csapat volt... de sajnos a még na­gyobb sikerekért nem tet­tek meg mindent a fiúk (vagy én dolgoztam túl szi­gorú módszerekkel?), így 1980-ban elköszöntem a Sze­gedi Volán kispadjától. Ez­után két évig a klub ügy­vezető elnökeként próbál­tam hasznosítani magam (közben a kézilabda-váloga­tottnál Faludy Mihály mun­káját is segítettem), majd 1982—85. között a Szeol sportolói számára igyekez­tem a lehető legjobb fel­tételeket biztosítani. Szegény Kaszás Gabi már akkor ere­jén félül dolgozott; nagyon megdöbbentem, amikor ha­lálhíre eljutott hozzám ... — Ha emlékezetem nem csal, a '85-ös .fúzió (Szeol + Délép) után Kuvaitba szer­ződtél. — Egészen pontosan az Al-Shabab csapatához. Ku­vait egyébként egy fantasz­tikus mesevilág, ahol sem­mit sem szabad komolyan venni. Abban az iszonyatos melegben a legkisebb moz­gás is komoly erőkifejtést igényel, ezért örültem, ha játékosaim egyáltalán eljár­tak az edzésekre. Minden­esetre Kuvaitban végre ki­pihentem magam, és maradt időm némi elméleti (ön)­képzésre is. — 1987-ben már ismét Szegeden dolgoztál? — így igaz. Fél évig a Ti­sza Volán ifjúsági gárdá­ját edzettem, aztán 5 hó­napig a felnőtt együttes fel­készítéséért és eredményei­ért feleltem. 1988 nyarán pe­dig jött az a bizonyos fran­cia ajánlat. — Mit kell tudnunk az US IVRY-Tői? — Párizs egyik előváro­sénak csapata, amellyel el­ső évben a bennmaradást kellett kivívnunk. A 12 csa­patos első ligában végül ki­lencedikek lettünk, majd egy év múlva nyolcádikok. A klub vezetői 4-5 éven bélül dobogós helyezésben re­ménykedtek — reményked­nek, ám ez komolyabb erő­sítés nélkül csak hiú áb­ránd marad. Szerettem vol­na Gyurka Jánost „kicsábí­tani", de a franciáknak csak egy gyengécske orosz játé­kos megvételére futotta ... — Lejárt a szerződésed. Hogyan tovább? — Egy biztos: senki he­lyére nem pályázom I Két nehéz év van mögöttem, így Franciaországból hazatérve néhány hónapig elsősorban pihenni szeretnék. Meg az­tán — hál' Istennek — any­nyi minden megváltozott itt­hon az utóbbi időben, hogy van mit megfigyelni. Bár még mindig hiányolom az egyéni kezdeményezés fel­tételeit, és még mindig sú­lyos, morális gondokkal küzd ez az ország, talán elindultunk a helyes úton. Ügy gondolom, a minőségi sport feltámasztását csakis állami támogatással lehelne elérni, de az eddig meg­szokott „beleszólás" nélkül. Meg kellene érteni végre: csak a biztos lábakon álló élsport adhat példaképeketa fiataloknak... DM 80—Piért Szupermaraton Tűzijátékkal és manöken-show-val Ma már a sportverse­nyekről elmaradhatatlan kellék a show, mely még­inkább közönségcsalogató­vá tesz egy-egy eseményt. Éppen ezért a DM 80 — Piért tizenkét órás futás szervezőbizottsága úgy gondolta, hogy amíg a ver­senyzők gyűrik a kilométe­reket addig a közönség a szurkolás mellett szórakoz­hat egészen déli 12-tól éj­félig. Mit is kínálunk a tisztelt publikumnak: elő­ször is fellép a Liszt Fe­renc Állami Zeneiskola ütőshangszer zenekara. A fiatalok körülbelül negy­ven percet játszanak majd egy órától. A szegedi fu­tóversenyek elmaradhatat­lan résztvevője a River country zenekar, mely a késő délutáni órákban lép a Móra Ferenc Múzeum előtti színpadra. Ugyanak­kor ismételten láthatja a nagyközönség a Rádió Par­tiscum Kft. eddig is nagy sikert elért profi manö­kenjeit, akik négyszer is bemutatkoznak show-mű­sorukkal. A futókat pedig éjfél előtt pár perccel tű­zijáték fogadja majd, me­lyet Szeged testvérvárosa Nizza rendez a versenyzők illetve a francia nemzeti ünnep tiszteletére. ízelítőül, s hét végi prog­ram ajánlataként most ennyit. A részletes műsort pénteki egyoldalas összeál­lításunkban közöljük majd. De addig se feledjék, szombaton déltől minden érdeklődőt szeretettel vár a Délmagyarország szer­kesztősége a harmadik szu­permaratonin! Réthi J. Attila Egy versenysportoló aggályai Kutasi László Vásárhelyen Zöld út Tegnap délelőtt értesül­tünk arról, hogy Kutasi László, az egykori kiváló válogatott labdarúgó ismét . visszatér _a_kispadra.if.uífc. si, mint hallottuk, a vásárhe­lyi NB ll-es együttes szak­vezetője lesz. A hírt egyéb­ként megerősítette Fótos Jó­zsef, a HMSE elnöke is. El­mondta, hogy az új edző már megtartotta az első tré­ninget. azonban a szerződést mé" egyik fél sem irta atá. Minden bizonnyal ez már csák formaság ... Á felmérés nyertesei A szegedi Ipari Vásáron a számítógépes lakossági egészségügyi felmérésen résztvevők között 5 ezer fo­rintos iBUSZ-utalványokat sorsoltak ki a szervezők. A nyertesek: Kasza József (Szeged, Marx tér 19.), dr. Pappné dr. Kovács Ildikó (Szeged, Kossuth L. sgt. 95.), Mátyás Bálint -(Nyíregyháza, Lakatos u. 27.), Grünwaldné dr. Lawner Klára (Szőreg, Bánya u. 3.) és Takács Má­ria (Szeged, Nemes takács u. 15—17.). Nem lesz ügyészi intézkedés A Legfőbb Ügyészség megvizsgálta dr. Horváth Gábor, a Hivatásos Labda­rúgók Kamarájának fő­titkára, Bicskei Bertalan, a Magyar Labdarúgó Edzők Testületének elnöke, to­vábbi dr. Török Ferenc ügyvéd által benyújtott bejelentéseket, amelyek­ben nevezettek a Magyar Labdarúgó Szövetség rend­kívüli küldöttközgyűlésé­nek összehívása, illetve az MLSZ tevékenységének felfüggesztése érdekében kértek ügyészi intézkedést. Az ügy ,vizsgálata során a Legfőbb Ügyészség meg­állapította, hogy a beadvá­nyokban foglalt észrevéte­lek többsége nem törvé­nyességi természetű. Az MLSZ működésének ered­ményességével, célszerű­ségével, a választott testü­letek és tisztségviselők al­kalmasságával és a szerve­zet gazdálkodásával kap­csolatos kérdések ugyanis kívülesnek az ügyészi törvényességi felügyelet határain. Ezeket a testületi önkormányzat szabályai szerint kell és lehet ren­dezni. A beadványokban említett egyedi jogvitákat szintén nem az ügyészi tör­vényességi felügyelet esz­közeivel, hanem a konkrét ügyekre vonatkozó jogsza­bályok szerint kell elbírál­ni. Mindezekre tekintettel az ügyészi vizsgálat ered­ményeként nem merültek fel olyan okok, melyek szükségessé tennék, hogy az ügyészség a szövetség törvényes működésének helyreállítása érdekében rendkívüli küldöttközgyű­lés összehívását kezdemé­nyezze, vagy pert indítson a szövetség tevékenységé­nek felfüggesztésére. Az MLSZ elnöksége egyébként az ügyészi vizs­gálattói függetlenül, úgy döntött, hogy még ebben az évben összehívja a szö­vetség rendkívüli küldött­közgyűlését. Lennart Johansson, az Európai Labdarúgó Szövet­ség (UEFA) svéd elnöke- be­jelentette, hogy ötéves szü­net utárT Két angol Klubcsa­pat visszatérhet az európai kupaporondra. Az angol csapatokat a tes­tület 1985-ben azt követően zárta ki a három kontinentá­lis kupából, hogy a Juventus —Liverpool BEK-döntőn ki­robbant tömegverekedés a brüsszeli Heysel-stadionban 39 halálos áldozatot követelt — elsősorban és főként az angol szurkolók hibájából, kezdeményezésükre j Az UEFA Végrehajtó Bi­zottsága a genfi Lakeside Hotel tanácskozótermében kedden — két nappal az olaszországi világbajnokság végső felvonása, és eggyel a kupasorsolás előtt — három­órás ülés után hozta meg a pozitív döntést. Ennek értel­mében áz 1990—91-es idény­ben az angól bajnokság ezüstérmese, dz Aston Villa indulhat az -UEFA Kupában, míg az FA Kupa-győztes Manchester United a KEK­ben szerepelhet. A BEK me­zőnyében azonban nem lesz ángol résztvevő, mivel a baj­nok Liverpool esetébén az UEFA 1985-ös döntése értel­mében — a többi csapat fel­mentésével egyidejűleg — érvénybe lép további három évi automatikus eltiltás. A végrehajtó bizottság az olaszországi vb-döntő tapasz­talatait is felhaszánlva a brit sportminisztérium jelentését tanulmányozta át a döntés meghozatala előtt. A Colin Moynihan angol sportminisz­ter által elkészített ajánlást Margaret Thatcher minisz­terelnök is támogatta, a je­lentés tartalmazza azokat a garanciákat, amelyet a kupa­találkozók idején életbe lépő alkoholtilalomra, a megerő­sített biztonsági intézkedé­sekre vonatkoznak. Arra a kérdésre, hogy az angol csapatok mérkőzésein megkövetel-e az UEFA más különleges intézkedéseket, Johansson ezt mondta; — Az angolokra ugyan­azok az előírások .és szabá­lyok vonatkoznak, mint bár­melyik 7has ötszág' csapatá­ra. Biztosak vagyunk abban, hogy a szigetországiak önma­guktól is megteszik majd a szükséges lépéseket. Magyar vélemények a két angol csapat visszafogadásá­ról; Bicskei Bertalan, ex-szö­vetségi kapitány: — Szakmai szempontból nagyon jó, hogy az UEFA Í9V döntött, mert az angol csapa­tok mindig jelentős szerepet játszottak az európai labda­rúgásban. Kemény ellenfe­lek. Ügy érzem, sajátos színt hoztak a játékba, bár sokan ezt a játékmódot ósdinak tartják. En ezzel nem értek egyet, így csak üdvözölni tu­dom a határozatot. Ugyan­akkor azt is helyeslem, hogy egyelőre csak két csapat ka­pott engedélyt az európai kupában való szereplésre, s a Liverpool még nem. Nem árt-az óvatosság; Persze, az lenne az igazi, ha többé nem árnyékolnák be a Heyselhez hasonló tragédiák a sportese­ményeket. Piski Elemér, az utánpót­láskorú játékosokkal foglal­kozó szövetségi edző vélemé­nye; — Nagyon jó határozatot hozott az UEFA! Bevallom, én már korábban így döntöt­tem volna. A pályán kívül történt tragédiáról a játéko­sok nem tehetnek. El kell is­rnerni, az angol csapatok nél­kül nem teljes az európai mezőny. Az ötéves szünet nem tett jót a labdarúgásnak, mert ez idő alatt módosultak az érőviszonyok, a kupákban fölénybe kerülték az olasz és a nyugatnémet klubok. Ügy vélem, ezután emelkedni fog a színvonal, s reálisabb erő­sorrend alakul ki. De nem­csak a pályáról - hiányoztak az angól játékosok. Az idők során baráti kapcsolat ala­kult ki a magyar és a sziget­országi labdarúgók között, s a „kényszerszünet" miatt ki­csit eltávolodtunk egymás­tól. Kívánom, hogy a jövőben ne legyenek ilyen szomorú esetek. Susányi Tamás, az SZVSE 27 éves atlétája a hét elején felhívott telefonon, hogv szeretnének levélben reflek­tálni az MDF sportkoncep­ciójára. Vártam az ígért írást, de csütörtökön egy újabb telefonbeszélgetésre került sor, amelyben a Spor­tolóval egy pérrteki találko­zóban. egyeztünk meg. Mint elárulta, kissé keményre si­keredett az írás, inkább sze­mélyesen mondaná el gon­dolatait, véleményét a mai versenysportról. íme: — Ügy sportolok, hogv nem ebből élek. Szegeden, á statisztikai hivatalban elemző vagyok. Dolgozom, s tavaly az országos ranglis­tán a 800 méteres síkfutás­ban a 12. helyet értem el. Még a legutóbbi versenyre fel- és leulazás közben is az MDF sportra vonatkozó elképzeléseiről beszélget­tünk társaimmal. Az MDF „tiszta, kezű" sportot akar című cikk elolvasása után bennem az fogalmazódott meg legelsőnek: lám-lám, minden azon múlik, ki ho­vá áll. Ki milyen gvorsan tud váltani. Tudom, érzem, a magyar sport is megérett a változásra. De ne csak helycsere legyen. S ne abba az irányba mozduljon el, amelyet a kultuszminiszter és az MDF megjelölt. Érzé­sem szerint az eddigi ma­gyar sport felépítményé­ben nincs hiba. Eddig is biztosítva volt a diák-, sza­badidő" és versenysport fo­lyamatossága, egymásra épültsége. Maradjunk az egyesületeknél, s- azon belül is a sportágamnál. Az SZVSE atlétikai szakosztá­lyánál egy fő- és négy mel­lékállású edző működik. Ez utóbbiak testnevelő tanárok. A versenyzők nagy része pedig diák. Tehát itt máris egy meghatározott szinten a versenysport mellett a diák­sport is jelen van. Számta­lan fiatal jár a pályára csak a mozgás, a jó társaság ked­véért, de még egyetlen tö­megsportolni jelentkező em­bert sem kergettek el a pá­lyánkról. Igaz, nincs- is tö­rne, íj nv rí. Há határoza­tot hozunk, akkor sem lesz. Hogy megfelelő tömegsport fejlődjön ki, annak mások a feltételei. — Ellentmondást—Iátok a mostani sportfolyamatokban is. Egymás után szűnnek meg az egyesületek, szak­osztályok. Ugyanakkor meg a hivatalok virulnak. Ugyan­csak az általam ismert te­rületről említenék példát A Magyar Atlétikai Szövetség­ben szintén elég sokan dol­goznak, de képtelenek a leg­fontosabb feladatukat ellát­ni, a magvar atléták mene­dzselését Ez pedig nem pénz kérdése. Egy élelmes, volt többszörös válogatott atléta kihasználta a lehetőséget: nyitott egy olyan irodát, amely vállalja magyar élat­léták külföldi versenyre va­ló kiközvetítését — termé­szetesen pénzért. Ügy tu­dom, megél belőle. — A legkritikusabb pont­nak a magyar sport támoga­tását tartom. Hogy hány csatornán érkezik a pénz, azt nem lehet követni, de azt határozottan állítom, hogy megcsapolva jut eí a címzetthez. Végül is a sport­ra fordítható belőle a legke­vesebb. Egyre több vállalat ismeri fel, hogy a sport rek­lámhordozó. Igen ám, de ha olyan kijelentések hangza­nak el, hogy a versenysport­ra niócs sziíkség, akkor a vállalatok sem fognak a jö­vőben zsebbe nyúlni. A cikkben valaki azt állította, hogy teniszezni is többen járnának, ha nem lenne olyan drága. Hát válaszul csak annyit, ebből a sport­ágból soha' nem lehet tö­megsportot csinálni, több okból sem: kevés a pálya, a nagyon drága a felszerelés. Míg a focihoz — n?m va­gyok labdarúgóbarát —, az atlétikához alig kell beru­házni. Ezért kellene az ilyen sportágakat támogatni. Sze­rintem nem szabad lerom­bolni a magyar verseny­sportot, csak azért, mert ve­zetésébe rengeteg, nem oda való káder került. Attól még a magyar sportágak közül sokat jegyeznek a nemzetközi színtéren. Ha az élsport és a diáksport kö­zötti részt megszüntetik, ak­kor csak egy fej és két láb marad, de miből táplálko­zik a fej, s mitől mozog a láb? Végül, ha még mindig igaz az a filozófiai állítás, hogy az ellentétek harca je­lenti a fejlődést, akkor a hozzászólásomat is ilyen szemüvegen keresztül olvas­sák. Lejegyezte: Süli József i

Next

/
Thumbnails
Contents