Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-11 / 168. szám

1990. július 11., szerda Sport — Panoráma 7 Summa Maradona „bundáról" beszél Aludt rá ugyan kettőt, de még mindig nem tudta meg­emészteni a vereségét Argen­tína. A Buenos Aires-iek sze­mében Codesal mexikói bíró fekete bárány, neki tulajdo­nítják a rájuk mért utolsó, végzetes csapást. Carlos Saul Menem argen­tin köztársasági elnök annak a véleményének adott han­got, Codesal jobban teszi, ha otthon maradt volna gyógyí­tani (ugyanis nőgyógyász or­vos), hiszen annyit ért a fut­ballhoz, mint hajdú a ha­rangöntéshez. Menem elnök nemcsak a tizenegyes jogos­ságát vonta kétségbe, de Monzon kiállítását is. Elis­merte ugyan, az NSZK meg­érdemelten győzött, de a bí­rónak tulajdonította, hogy furcsa véget ért a döntő. Menemnek a tv által is su­gárzott nyilatkozata hatására Buenos Ai res-en kisebb tö­meghisztéria lett úrrá. Fel­erősödött a normális körül­mények között is igen magas fokú nemzeti gőg, továbbá rasszista megnyilvánulásokat is tapasztalni lehet" Az MTI dél-amerikai tudó­sítója személyesen tapasztal­ta, hogyan inzultáltak hétfő­re virradóra fekete bőrű bra­zil embereket Buenos Aires utcáin a „bajnok Argentínát" éltető fiatal huligánok. Menem arra szólította fel nemzetét, hogy úgy fogadja a hétfőn hazaérkező válogatot­tat, mintha Maradonáék vi­lágbajnokságot nyertek vol­na. , A Buenos Aires-i Clarin című lap józanabb, visszafo­gottabb, objektívebb hangot ütött meg, és tartózkodott a nemkívánatos hangulatkel­téstől. Az NSZK bajnoki cí­méhez nem férhet kétség, mert jobb volt, függetlenül a bíró által megítélt tizen­egyestől — írta. A lap sze­rint Argentínának nagyon meg kell becsülnie az ezüst­érmet, hiszen igazán jól csak egyszer játszott — az olaszok ellen. „Ne feledjük Kame­runt" — emlékeztetett az új­ságíró. A Clarin római különtudó­sítói Jose Basualdót idézve azt írták, hogy „fájdalmas így bukni", Jüan Simon pe­dig úgy nyilatkozott, hogy „sok furcsaság történt a pá­lyán". Carlos Bilardo szö­vetségi kapitány újra beje­lentette, visszavonul a válo­gatott éléről, és egyetlen csa­patnál sem vállal megbíza­tást. Hozzáfűzte: büszke a válogatottjára. Diego Maradona az argen­tin tv-nek adott nyilatkoza­tában is tudatta: ez volt az utolsó világbajnoki szerep­lése. Maradona vitatta az el­lenük megítélt büntetőrúgás jogosságát. Ügy vélekedett, „bundázás" történt! Előre eldöntötték, hogy a vb­Tegnapuláni holnapéit (Kis Zoltán : Magyar utópia) Az utolsó figyelmeztetés Miután Diego Marado­na, az argentinok csilla­ga nem nagyon váloga­tott a kifejezésekben a Mondiale végső fejlemé­nyeit kritizálva, az Olasz Labdarúgó Szövetség el­nöke, Antonio Mattarese úgy nyilatkozott: ideje, hogy Maradona végre megtudja, hamarosan az utolsó figyelmeztetésben részesítik. — Megszoktuk, hogy az SSC Napoli játékosa min­denfélét összezagyvál, de az új olasz bajnoki idény kezdetétől felhívjuk a fi­gyelmét arra, válogassa meg szavait és a kijelen­téseit — nyilatkozta az elnök. aranyéremnek Európába kell kerülnie: Olaszországba vagy Németországba. A fővárosi sajtó kiemelt helyen ismertette Pierre Littbarskinak azt a nyilatko­zatát, amely szerint Codesal indokolatlanul ítélt büntető­rúgást az argentinok ellen. Littbarski kijelentette: „Győ­zelmünk egyértelmű és meg­érdemelt, de szerintem Code­sal a nekünk ítélt tizenegyes­sel inkább elégtételt akart szolgáltatni azért a szabály­talanságért, amelyet pár perccel azelőtt Augenthaler­rel szemben követtek el. (Litt­barski Goycochea kapus és a német hátvéd összeütközésé­re célzott. — A szerk.) Carlos Fernando Navarro Montoya, a Boca Juniors ka­pusa ezzel szemben helyes­nek ítélte a bírói döntést. Szerinte a tizenegyes jogos volt. Tízmillió dollárért Aki azt hinné, hogy a vb az Egyesült Államokban so­kat segített a labdarúgás népszerűsítésében, az téved. Az amerikaiak túlnyomó többsége ugyanis nem látta a mérkőzéseket, nem is tu­dott róluk. A nagy, orszá­gos tv-hálózatok legfeljebb az elődöntők idején adtak — igen röviden — hírt ar­ról, hogy egyáltalán Mon­diale ,van Itáliában. Igaz, aki nagyon kíváncsi volt, az két kábel-tévéhálózat jóvol­tából élőben láthatta a meccseket — ha ráért. Henry Kissinger, a volt amerikai külügyminiszter vi­szont büszkén nyilatkozta Rámában, soha akkora ér­deklődést nem tapasztalt személye iránt, mint most. ö ugyanis az 1994-es World Cup szervezőbizottságának alelnöke. A mégis reménytelennek tűnő helyzetben az ameri­kai labdarúgásnak egy ígé­rete van: Beckenbauer, aki profiként maga is játszott egy ideig az Egyesült Álla­mokban. A hírek szerint a német exkapitány — ha nem Szürkék nárcisztikus könyv­égetése, középszerűnek sem nevezhető ponyvák áradata úton-útfélen; hamu és mo­csár — ez lenne az iroda­lom 1990-ben? S míg van erre vevő, míg halászni a zavarosban sokkal kényel­mesebb és kifizetődőbb, mint az értéket támogatni, nem idealizmus-e (egyes szá­mú utópia), hogy a szavak sohasem kurvulnak el? Mert azért néhány ellenpélda is akad: ezek egyike Kis Zol­tán Magyar utópia című novelláskötete. A könyv nyitó írását, „Az augusztus 24-én irt fantasz­tikus elbeszélés"-t Kis Zol­tán Borgesnak ajánlotta, s a novella mottója — mint a kötet számos írásáé — Bor­ges-idézet. (Mellesleg már a cím is rímel Borges egyik művére, az „1938. augusztus 25"-re). Az augusztus 24­én írt fantasztikus elbe­szélés nemcsak bevezetője, de kvinteszenciája a követ­kező novellának: felbuk­kannak benne a későbbi sze­replők, történetcsírák. A szí­nes kavalkád elrendezéséhez tulajdonképpen a mottó nyújtja a kulcsot, így áll össze kerek egésszé. Borges szelleme mindvégig ott kí­sért Kis novelláiban, ez azonban nem jelent epigo­nizmust. Az író inkább hely­zeteket, gondolatokat pró­bál továbbvinni, egyensú­lyozni az abszurd és a reá­lisnak tűnő képtelenségek között. Kis képes rá, hogy a soha meg nem történhe­tőt úgy adja elő, mintha az a létezés tényleges dimen­ziója volna: elfeledett-visz­szatérő idődarab. A kötet egyik legsikerültebb írásá­nak, a „Homérosz"-nak új­ságíró-író hőse például bár­mit is alkot, azt már meg­írták előtte, viszont, ami cikkeiben áll, az rendre be­következik. Az írót titok­zatos szervezet rabolja el, s arra akarják kényszerí­teni, hogy írja meg a III. világháború történetét. Ha vállalja, nem duplikátumot alkot-e ismét? S ha kész a mű, kitör-e a háború, va­lósággá válik-e ez is? Kiss Zoltánt nemcsak ez a századvégi világégés­hangulat foglalkoztatja. A kötet második felében olyan rövidebb novellákat talá­lunk, melyek mitológiai, fi­lozófiai, vagy épp történel­mi kérdéseket dolgoznak fel komolyabb-játékosabb for­mában. A „Binswangr" cí­mű írás például Orwell 1984-ének kiélezett folytatá­sa is lehetne; a „Végtelen" egy kihalt falu történetén keresztül keresi az utat új dimenziók, a tökéletes for­ma (s benne Isten) felé. A Magyar utópia talán leg­jobb novellája az „Átválto­zások és Fejlődések Köny­ve". Hőse Richárd Baum­bach nyugalmazott építé­szeti főfelügyelő, a III. Bi­rodalom agóniája közben egy elbeszélésen dolgozik, s ahogy írása csiszolódik, úgy kerül az elbeszélés hő­sének egyre szorosabb alá­rendeltségébe, míg végül sorsuk is azonos lesz... Kis Zoltán Magyar utópia című kötete a felhalmozott hatalmas tudásanyag, a ki­válóan megírt novellák, és a remek szerkesztés révén igazi csemege: töprengésre, továbbgondolkodásra kész­tető mű. Hurrá, nyaralunk! Egyik kedves kollégám igen fenn hordja az orrát. Már márciusban bejelen­tette, hogy ő a nyáron Dá­niában, Brazíliában avagy a Fülöp-szigeteken tölti jól megérdemelt pihenését. Nagyképűen hangoztatja, hogy csak külföldön lehet igazán nyaralni, mert itt a Balatont legföljebb a „nép­lavór" jelző illeti, hiszen ember ember hátán lopja a napot, ö ezzel szemben távoli országokat hódít meg: jön, lát és győz! Ezen a nyáron is láza­san készült Olaszországba. A kollégák intelmeire és heccelődéseire fittyet hányva, vadonatúj kocsi­jával vágott neki családos­tul az útnak. Nem mon­dom, dörzsölt fickó; bár­milyen helyzetben kivágja magát, furfangja mindig kéznél van ... Amint megérkeztek Szi­cíliába, azonnal kempinget keresett és letáborozott. (Tudvalevő dolog, hogy ott csak a kemping előtt le­het parkolni, így hát ott állította le a kocsiját.) Kollégám szereti a kényel­met, így kiszerelte az el­ső és hátsó üléseket, s gyönyörű otthont varázsolt családjának a sátorban. £s hogy a kint maradt kocsit mégse vigye el senki, le­szerelte a kerekeket is, a táborba vitte, így bizton­ságban érezve magát. Ezután megmártózott a tengerben és családjával együtt élvezte a nyaralást. Még egy ötnapos hajóki­rándulásra is befizetett. Messinából hajóval mentek Palermóba. Ott is mindent megnéztek, lefényképeztek, emlékeket gyűjtöttek. Ám amikor visszatértek, meglepetésükre kiszerelt járgányukat nem találták a parkolóban. Helyette egy levél várta őket a gond­noknál, amely lefordítva magyarra, így szól: „Kedves Magyar Turis­ták! Kocsijuk maradványa fe­leslegesen foglalta a helyet, így azt elszállítottuk a roncstelepre. A szállítás díja: 32 ezer líra, melyet 3 napon belül szíveskedje­nek kifizetni a következő címre..." Kollégám kénytelen volt utánajárni kocsijának, mert a négy keréken azért még­sem gurulhatott haza. Mondanom sem kell, anya­gilag leégve érkezett meg. Azóta nem tervez külföldi utakat, jövőre csupán a bugacpusztai kisvasútra vált retúrnjegyet családjá­nak ... S. K. M. ű trr ________ JÚLIUSI TELE LOTTÓ A Sportfogadási és Lottó­igazgatóságtól kapott tájé­koztatás szerint a Budapes­ten megtartott júliusi Tele­lottó-sorsolás nyerőszámai: 14, 32, 40, 47, 57. Vízen lebegés Az életmentő, életmegőrző vízen lebegés ingyenes ta­nítására 7 és 10 év közötti fiúk, lányok jelentkezhetnek a Ligetfürdő férfiöltözőjében mindennap délután 2 óra­kor. is hajlandó hasonló szere­pet vállalni az amerikai vá­logatottnál —, de körülbelül tízmillió dollár fejében kész egyfajta irányító mene­dzserként segíteni az ame­rikai csapat felkészülését 1994-re. Élete végéig Mi a legnagyobb vágya e pillanatban? — kérdezte ked­den Salvatore Schillacit, a 14. vb gólkirályát a Corriere dello Sport tudósítója. — Az, hogy a Juventus életem végéig számítson a szolgálataimra — hangzott a válasz. Nem lesz ez egy lüctit sok... ? — Jó, akkor elég, ha a pályafutásom befejeztéig To­rinóban maradhatok... Miért érzi olyan jól magát a Ju ven tusnál? — Mert itt végre megvaló­síthatom családom anyagi jólétét. Pataki Sándor Királyi alattvalók 15. Az emlékezés jogán Mi mindenről nem írtam — amit pedig illene megemlíteni? A mon­datfűzést meghatározza az átéltek közül kiszemelt, kiválasztott ese­mény; az. amihez kapcsolható a be­fogadó hely szelleme. Jelen esetben, a Délmagyarországról, Szeged lap­járól bátran állíthatom, hogy min­den másodperc eseménye ide illett volna, még akkor is, ha szemüve­gem szűrője sajátosan működött. Mi mindenről nem írtam? Néhány mondat erejéig tallózok a jegyzet­füzet tartalmából. A KOZMA CSALÁD. Történetük külön fejezetet érdemel. Olyat, amely meghaladja egy-egy rész ter­jedelmét; ezt az adósságot egyszer pótolnom kell. A feladat nagyszerű, mivel olyan emberről kell majd ír­nom, akiről csodálattal beszéltek barátai, hozzátartozói, ismerősei. Néhai Kozma Ferenc*— egykori lu­dovikás volta ellenére — fő jellem­zője a tanító szerep vállalása volt Talán nem véletlenül „dőzsöl" a sors által ráosztott feladatban — a Kozma család egyik Ő6e 1646-ban szerzett nemességet mivel egy Beth­len házitanítója volt. Ebből is kivi­láglik erdélyi származásuk, özve­gye, Szigeti Éva Máramarossziget városából került Kolozsvárra, a há­zasság révébe — majd a menekül­tek kenyerét próbálta otthonivá va­rázsolni. A kitartás és céltudatos­ság, mely végigkísérte életútjukat ma sem lankad az idői hölgy tet­teiben. A Szigeti család őse cseh volt, még Mátyás királyunk hono­sította őket, s Haynau idejében, nyilvánvalóan egyfajta állásfoglalá­lást jelezve, magyarosították Szige­tire a cseh Csisz nevet Kozma Fe­renc bányászként és kétkezi mun­kásként nevelt fel négy gyermeket, a diaszpórában — Párizstól Züri­chig — állandó előadóként szerepel­ve a magyar egyesületek előtt. Kép. zeljük el, amint a liége-i bányász a párizsi szalonok kiválasztottjai előtt — még ha egy riészük menekült is — előadást tart a székelyek erede­téről .. . Hangszalag tanúsítja az érdeklődést és a sikert Még egy szó Kozma Ferenc tudásáról: tüzér volt, tehát a matematika ismerője. Sok magyar fiatal mellette töltötte el a délutánjait és estéit, felkészít­vén őket a külhoni iskolákra ... Emlékét ók is őrzik. KITERO. A makai származású Budai család több évet élt Szaúd­Arábiában. Katica, a huszonéves egyetemista, elárult néhány olyan apróságot a muzulmán szokásokról, megfigyeléseiből, melyeknek — ér­zésem szerint — egy egész térség történelmében szerepük lesz, még­hozzá rövidesen. A hírek olyan nemzedékről szólnak, melynek kép­viselői levetendő nyűgnek érzik a valláisi szokásjogot. Közöttük élt, vele egykorú szaúdi lányok mesél­ték, milyen felszabadulást jelent számukra egy-egy londoni, vagy bármilyen európai út, amikor kisza­badultak az előírások jármából. Már odahaza is rendkívül nehezen tür­tőztetik magukat, bár a félelem még munkál bennük. A lányokat adják-veszik. Katicát tizenévesen — már akkor szemrevaló volt — har­madik feleségnek óhajtotta egy nagy zsebű olajszakértó. Palotát, gépkocsikat és ... tevéket ígért A sokasodó ajánlatok elől is menekül­ni kellett. Érdemes azonban vigyá­zó szemeinket a belülről őrlődő szaúdi társadalomra vetni A funda­mentalista hagyományokat előbb­utóbb az európai értékrendbe kós­toló, saját fiataljaik fogják kikez­deni. Ennek módja viszont elörelát­hatatlan. Valószínűleg vallási, mu­zulmán köntösben fog jelentkez­ni... JELKÉPEK. Dicsekedhetek: egy délutáni séta alkalmával. Liége ke­reskedőnegyedével ismerkedve, ide­genvezető nélkül, csupán ösztönöm­re hallgatva, rátaláltam George Simenon szülőházára. Korunk egyik legolvasottabb írója — a feddhetet­len Maigret megálmodója nevét a város legmagasabb épülete, a Si­menon Building viseli. Mivel a ro­hamosan fejlődő városban rövide­sen újabb vállalkozók akadnak majd, akik rátesznek egy-két eme­lettel az ilyenszerű, építészeti-vállal­kozói teljesítményre, az épület előbb-utóbb eltörpül a rengetegben. Akár az írói teljesítmény — Sime­non maradandóságát egyelőre a kri­mi parttalan népszerűsége biztosít­ja, s félelmetes logikája is helyet biztosít számára a szalonképes de­tektívtörténetek mintapéldányai kö­zött UHODA. Családnév. '56-osok. Magyar zsidók. Lehet, hogy ók lesz­nek azon üzletemberek, akik átnéz­nek majd a Simenon-házon? Hihe­telen érzékenységű vállalkozók. Egy példa, ök szerelik fel a város par­kolóhelyeit Automatákkal. A város megépíti a gépkocsik pihenőhelyét s még rendőri felügyeletet is köteles biztosítani a pénznyelők őrzésére, szerződés szerint. Különben fuccs a részesedésnek... Az ilyenszerű üz­letek, — a sajtóbeli kiteregetés, szellőztetés folytán — borzolják az állampolgárok idegeit Azt viszont hogy az Uhodáék magyar zsidók, csak a diaszpóra idősebb tagjai tud­ják. Más. Pályázatot írtak ki a vá_ ros jelképének megépítésére. Hang­és fénytornyával egy francia állam­polgárságú magyar nyerte a ver­senyt. Olyan remek szerkentyűvel lepte meg a zsűrit hogy felállítása után néhány nappal le kellett állí­tani, mivel még mielőtt a város va­lódi jelképévé vált volna, zavarta a környéken lakók nyugalmát Azóta az értelmetlen — pályázaton elnyert — beruházások mintaképe a néma ás vak torony. Különben a város történelmi jelképe a bika — Szent Toró a népünnep, még spanyol időkből. ÚTITÁRSAK. JÓ rendező a sors. Útközben, olvasni és bámulni sze­retek (az ablakon át), erre fel holt­biztos, hogy az üres kocsiban a fül­kémet kiszemelik néhányan. Példá­ul az a gyulafehérvári fél magyar­fél szász úriember, aki letelepedési helyet keres magának és családjá­nak Nyugat-Európában. A német rokonok nem fogadták szívélyesen, elindult hát világot látni. Az ered­mény nem kétséges... A kolozsvá­ri hölgy és apja — eredeti összeál­lítás — háztűznézőben járt Rotter­damban. Megérte az öt év várako­zási idő, ez a következtetésük. A boldog vőlegény hajóskapitány, bi­zonyára 6 is kékebbnek látja a vi­lágóceán vizét a temesvári forra­dalom után. Az eszoerantisták zöld csillaga volt az iránytűjük ... (A befejező rész következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents