Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)
1990-07-11 / 168. szám
1 1990. július 11., szerda A város és vidéke Grafikai vámszabadterület A makói művésztelep kiállítása Szabadkán Ha a makói grafikai alkotótelepet földrajzilag kell meghatároznom, akkor megilleti a grafika magyar fővárosa státus. Ha szakmailag, akkor már összetettebb az ügy. Vitathatatlan ugyanis, hogy a legrangosabb magyar grafikai fórum — alkotótelep. Az is nyilvánvaló, hogy a legfrissebb és legizgalmasabb kortárs törekvések gyűjtőhelye — olvashatóak a többi között Tóth Attilának a sorai abban a katalógusban, amely Szabadkán jelent meg, abból az alkalomból, hogy e képzőművészeti találkozó keretében megnyílt a grafikai művésztelep tízéves munkáját bemutató kiállítás. A jelentős eseményen maguk a kiállítók is részt vettek. A szabadkai Képzőművészeti Találkozó kezdettől fogva kapcsolatot tart fenn Makóval (is), több vajdasági, de mindenekelőtt szabadkai művész, elsősorban grafikus vett részt a művésztelep munkájában. Az alkotók számára Makó valóban fogalom, létforma és létélmény, sőt, több is ennél: a grafikai szabadgondolkodás „magyarországi szabad vámterülete" — ahogyan képzőművész körökben megfogalmazódott. Nem csoda tehát, hogy minden évben szívesen térnek viszsza az alkotók és nagy megtiszteltetés a számukra a meghívás. Az elmúlt tíz esztendőben sokan alkottak a makói grafikai művésztelepen, s nem is adatott meg mindenkinek, hogy most reprezentálhasson. Még így is, hogy harmincan mutatkoznak be munkáikkal, sokan kénytelenek voltak tudomásul venni: majd más alkalommal mutatkoznak be. Kiváló alkotások, kitűnő válogatás és jól átgondolt, a fejlődési és logikai sorrendet követő elhelyezés jellemzi a makóiak szabadkai kiállítását, amely augusztus 31-ig tekinthető meg, naponta 9-től este 7 óráig. Sz. J. Három pár szemben Kérdőszó nincsen Fejem fölött szorul a hurok, mondta épp egy kolléga, amint a tóbb ezer forintos fotóapparátot szemrevételezte. Hogy a fotózás is technikai , .sport" lenne? Megesik. Mégesik az ember szive • ilyenkor, azáltal is, hogy az írás kifinomult, s még a tompított vállfájához is elegendő és szükséges feltétel egyben a fehéren villódzó papiros, és egy fehértől elütő penna, avagy közismertebb nevén: plajbász. De lehet ott bármily technika, ha az embernek nincs szeme. Vak fotós nincsen. Wim Wenders mondotta volt, hogy a kép igazabb, imínt az írás, a beszéd. Jó ezt tudni, már csak azért is, mert többnyire igazságon valamely „nyelvi állítás" milyenségét értjük. Majd a szem is megtanul beszélni egyszer: .szembeszél". Ennek meg is lennének az alapjai, hisz ha a buszon egy szó nélkül kapunk egy fülest izmoktól túlfűtött útitársunktól, egyből berzenkedni kezd igazságérzetünk. A helyzet esztétikai mutatványa meg a tűzpiros pofi lenne. Nos, mit látunk? Sorban: Dezső Mihály fotóin szinte finoman diihöngenek a betonépítmények. Jól látszik kettős, szinte naiv életük: a keménység, s benne a „mégis lerombolhatóság". Az ember keze (agyszüleménye) által létrehívott élettér ez, mélynek hatósugarát az egymás mellé pakolt mozaikok határolják be, s egyben valami „szoctás" háttérbe tágulnak, annak ellenére, hogy egy fia embert nem látni itt. Az imént említett beton kettős természet, az önpusztítást is magában foglalja, nagyon áttételesen, de magában. Aztán megjelennek az arcok, akárha az iménti falak mögül lépnének elő, egy titkos, ismeretlen, de korabeli társaság tagjaiként Ami legjobban koncepciózus itt, az a szemük, a tekintetük. Különböző arcok, de a szemek ugyanarról beszélnek, valami egészen egyszerű, és mégis megválaszolhatatlan kérdésről; kontra: valami egészen egyszerű rákérdezhetetlen válaszról: ilyen kérdőszó nincsen. Persze, a férfi és női szemekhez különbözőképpen nincs kérdőszó. Meg kell még különböztetni bal és jobb szemet, de ezt most hagyjuk, tekintettel az idő rövidségére. Péntek László először a bozótosba invitál mindanynyiónkat. A bozótos az egy jó hely, látványos — mondhatni a természet geometriai önképzőköre. A „lágy" geometria lenne itt . a pontos terminus, mert a vonalak „hajlásszöge" inkább simogat, mintsem horzsol. Ez bizony szép, jólesik. Van bennük valami otthonosság, szelíd és jámbor hívogatás. Nem bonyolult, nem kusza a látvány, csupán tárgyában, innen azonban nem árt elvonatkoztatni. Aztán egy jókora ugrással az utca mutatja magát: szomorú vonalkód. A pusztulás csak sejteti, hogy emberi környezet, de az ember, mintha elsliszszolni akarna innen. Gyerünk! Puskás János fotóin belső terek biztosítanak rögvest a mozdulatlanságról, arról, hogy nincs idő, a vonal, a görbe állandó, a sík fénytől övezve hajladozik, és csak a hullni készülő vakolat méri az időt. Nem a haladást látjuk, nem a fejlődést, annál inkább a változás sorsszerűségét Az. ember itt is közvetve jelenik meg. Egyrészt a .kamera" oldaláról, hogy mintegy szimulálja az Ember nyomait. Olyan jelek ezek a puszta térben, akárha a nyomolvasó tájékozódna a többiek lábnyomából, elhullajtőtt hajcsomókból, lerágott csontokból. Egy újabb sorban beköszönt a természet, a fák, felhők, az „üres levegő" életterével. Elemek, melyek elválaszthatatlanok, tónusuk, formájuk soha nem önmagukban beszél, hanem mindig a „társak" által. És egyben bizonyosságot hordoznak magukban; a felhők mozdulatlanságában is ott a hozzátársított mozgás, a fák évszaki változásai, egyszóval, az ismétlődés bizonyosságot adó lehetősége bújik meg itt. Csak elő kell csalogatni. A három fotóművész kiállítása még hóinap, tehát július 13-ig megtekinthető a Bartók Béla Művelődési Központ Galériájában, naponta 10 és 18 óra között. Podm&niczky Szilárd Öttömös igaigatói lázban ég (4.) „Mi nem olvastuk, mi volt a papíron 99 Amikor Gyarmatiéktól tovább sétálok, még utolsó mondatait rágom az igazgatóhelyettesnek. Azt mondja, azért is sajnálja különösen, hogy az öttömösi iskola oktatási színvonala alacsony, mert a tárgyi feltételek amúgy jók, jobbak, mint a legtöbb városi iskolában, csak a nevelök többsége nem képes élni ezekkel a lehetőségekkel. Folytonos panaszáradat, a pénzhiányra hivatkozások közepette, ilyet is ritkán hall az ember. Az igazgatóhelyettes lakásától csupán pár méter az orvosi rendelő. Dr. Hegedűs Zoltán körzeti orvos mostanában megkeseredett ember. Először arról beszélgetünk: miért nem mert el öt tanácstag társával együtt a június végi tanácsülésre. — Ügy másfél órával a tanácsülés előtt fölhívott a tsz-irodából Dobó Jolán, közölte, hogy beszélni szeretne velem. Nemsokára át is jött, s elmesélte, választóim aláírtak egy ívet, amin az a szöveg szerepelt: alulírott választók azzal a kéréssel fordulnak hozzám, hogy a délutáni tanácsülésen úgy képviseljem őket, hogy Utasi István megválasztott igazgató kinevezéséhez ne járuljak hozzá, halasszuk el a kinevezést az új önkormányzati rendszer megalakulása utáni időkre. Hozzátették a?t is: amennyiben e felkérésnek a tanácstag nem tesz eleget, visszahívását kezdeményezik. Tíz aláírás szerepelt az íven, akik közül hárommal közvetlenül az eset előtt találkoztam, s egy szót sem szóltak az ügyről.. Ez tűnt nekem föl: ha elégedetlenek velem, miért nem nekem szólnak? Rögtön konzultáltam tanácstag társaimmal, s azzal tisztában voltunk: kényszerhelyzetben vagyunk, hisz időnk sincs arra, hogy kontrolláljuk az iveket, amiket egyébként a többiek nem is láttak. A tanácstagok több mint felével konzultáltunk, s abban egyeztünk meg: kivizsgáltatjuk a tanácselnökkel, jogszerűen jártak-é el a gyűjtők, hitelesek-e a? aláírások. Ha legalább egy vagy két nappal a tanácsülés előtt megkapom azt a levelet — ami egyébként úgy kezdődik, hogy „tisztelt tanácstagunk", s név szerint nekem szól —, akkor .ellenőrizni tudom, valóban ezt akarják-e a választóim s akkor elmentem^ volna a tanácsülésre, képviselem az • ügyüket. Iái itt öt pártatlan embert?" Később azt firtatjuk, rpi lehet az oka e nagy felbolydulásnak, Utasi-ellenességnek. A Hegedűs házaspár egyöntetűen azt mondja: a tsz-vezetőség kampánya a dolgok mozgatója. „Az emberek hatvan százaléka tsztag, érthető, ha tartanak a vezetéstől. Most alakulnak a földtörvények, várható, hogy visszakapnak földeket az emberek. De nyilván nem mindegy, hogy hol, s hogy milyen földet. Ezzel a lehetőséggel keményen vissza lehet élni" — fogalmaz a doktor. — Akiket nehezebben lehet becsapni, a gyerekes családokhoz az én körzetemben nem mentek az aláírásgyűjtők — kapcsolódik a beszélgetésbe Illés Jánosné védőnő, aki ugyancsak tatnácstag. — Főleg azokhoz a 70-80 évesekhez mentek, akik azt sem tudták, mit írtak alá. Tudja, mi az érdekes? Itt évtizedes ellentétek jöttnek ki az emberekből. A konkrét eset, konkrét történés már nem is érdekes, csak a régi sérelmeket akarják sokan mondvacsinált ürüggyel elővenni. — Pedig nem ez volt a jellemző — szólal meg Hegedűs doktor. — Ezek az emberek összetartok, áldozatkészek. Én tudorp, mert vöröskeresztes titkár is vagyok, s az örményországi földrengés, a romániai események idején azonnal gyűjtés indy.lt, a rákszűrő autóbuszra is komoly pénzt adtak össze az emberek, mégis ez a szerencsétlén esét így megosztotta a falut. A tanár úr tekintélye Nem a doktor ügye Még arról beszélgetünk, választhatott volna más megoldást .ez a hat ember, vagy sem, aztán előkerül az örök kérdés: miért e felbolydulás a faluban? Hegedűs doktor azt ecseteli, bárkivel beszél Utasi Istvánról, senkinek semmi konkrét baja nincs vele, esetleg egy halvány utalást tesznek arra, hogy a mássága, a falusi embertípustól eltérő életmódja zavarja a népet. S az orvos szerint most már a tömeghangulat is érvényesül: valahol, valakik elkezdték Utasi és családja áztatását, s most már sokan hangoztatják, a másoktól hallottakat. Az Utasi-ellenes kampány a doktor szerint a tsz-irodából indult — s nemcsak az igazgatójelölt hanem családja, rokonsága ellen is folyik. Visszakányarodunk az aláírások gyűjtéséhez, annak módszeréhez. Hegedűs doktor és felesége azt furcsállják, hogy gyűjthettek, olyan pedagógusok is, akik az iskolában már letették a vok)sukat, s így nyilván elkötelezettek az egyik jelölttel szemben. • „Doktor úr, mi nem olvastuk el,. mi volt azon a papíron, de mi nagyon tiszteljük a tanitó urat, négy gyerekemet tanította, miért kételkedtünk volna abban, hogy jó ügyet szolgál" — idézi Hegedüsné az egyik idős aláíró szavait. A papiron nem is szerepel Gyarmati Zoltán neve, ám az aláírók általában azt tudták, hogy Gyarmati érdekében ügyködnek a gyűjtögetők. Volt, ahol megkérdezték: miért nem a doktor úr megy ki a választóikhoz — mire a „kérdezőbiztosok" azt válaszolták: ez nem a doktor ügye. Jóllehet a levelet neki címezték... A tíz aláíróból nyolcat talált otthon a doktor, közülük egy sem erősítette meg, hogy valóban azt akarnák, amire az aláírásukat adták. Már, ha ők adták ... Mert volt, ahol a feleség írta alá férje, vagy más családtag helyett. Hegedűs doktor elmondta tapasztalatait a gyűjtés fő szervezőjének, Dobó Jolánnak is, aki azonban nem hitt a doktornak — még akkor sem, amikor szemtől szembe tanúsította valaki az aláírások hiteltelenségét. Hegedüsné. azt javasolta: öttagú pártatlan bizottság vizsgálja ki az aláírásgyűjtést, de mindjárt a költői kérdést is foltette: „hol taEzzel köszönök el a rendelőben. Ismét csak pár lépés következő házigazdám lakása. Tihanyi István, noha a pedagógus alapszervezet MSZMP-titkára volt sokáig, a faluban nagy megbecsülésnek örvend. A régi, nagy tiszteletű falusi tanárok egyik utolsó „mohikánjának"' tartják. Még korábbi titkár minőségében egyike volt azoknak, akik — ÁcsKovács Ernő kérésére — Öttómösre csábították Gyarmati ^oltánt, mint lehetséges igazgatóutódot. Tihanyi István azt is elmeséli: értesült már akkor Utasi István igazgatói ambícióiról is, de megmondta neki: „Pistikém, neked se gyakorlatod, se végzettséged, mit akarsz?" — Én amellett vagyok ma is, hogy egy képzett, gyakorlott ember legyen a vezető, aki felelősséget tud vállalni a 150 gyerekért, és az ott dolgozókért is. Végig azon voltam, hogy Gyarmati Zoltán legyen az igazgató, és ne Utasi István. Nem haragszom rá, egyszerűen alkalmatlannak tartom a feladatra — mondja a házigazda. — S ezen vágya érvényesítése érdekében aláírásokai is gyűjtött, ugye? — Igen. — Az iskolában már leadta a szavazatát Gyarmati Zoltánra. Am az ottani végeredmény nem a vágyait igazolta, s ezt az eredményt úgy szeretné megváltoztatni, hogy aláírásokat gyújt. Nem látja ellentmondásosnak ezt a ténykedését? — őszintén megmondom, ezen még nem gondolkoztam. — Már csak azért is érdekes ezen elgondolkozni, mert azt mondják: az ön tanári tekintélye döntő volt az aláírások megszervezeseben, s nem az, mi van a papíron. — De abban a szövegben semmi bántó nincs! — veti közbe a tanár úr. — Igen, de ha történetesen másnap e szöveg ellenkezőjét tette volna ugyanezen emberek elé — azt is aláírták volna, a tanár úr iránti tiszteletből. — Ebben lehet valami — ismeri el tárgyilagosan Tihanyi István. (Folytatjuk.) Balogh Tamás A Fidesz szegedi választmányának tagjai döbbenten és felháborodva olvasták a Délmagyarország tegnapi számában az öttömösi Fidesz-csoport vezetőjének, Dobó Jolánnak antiszemita megnyilvánulásait. Ez a megnyilvánulás sérti az emberi méltóságot, az emberi jogokat, azokat az alapelveket, amelyre a Fidesz szellemisége épül. A Fidesz szegedi választmánya javasolni fogja a szervezet területi koordinációs tanácsának az ügy kivizsgálását. Dobó Jolán Fidesz-tagságának azonnali felfüggesztését, indokolt esetben a csoport feloszlatását. A Fidesz szegedi választmánya Áz értelmiség — ma A Parlament munkájának elhúzódása miatt megváltozott a TIT Nyári Egyetemének programja. A tegnap fél 10-re tervezett, ,,Az értelmiség mai tennivalóiról" eimű kerekasztal-beszélgetés helyett három, későbbre méghirdetett előadást hallgathatták meg az érdeklődők. Eláször Basenyi Sándornak, a Társadalomtudományi Intézet adjunktusának „Értelmiség. Regionalitás. önkormányzat", majd Böhm Antalnak, az MTA Társadalomtudományi Intézete tudományos tanácsadójának „Helyi társadalom. önkormányzat. Kultúra", végül Vadász Jánosnak, a Közgyűjteményi és Közművelődési Szakszervezet titkárának „önkormányzat és kulturális érdekvédelem" című referátuma hangzott él. A fentébb, említett vita — melynek vezetője Kéri László, az MTA Társadalomtudományi Intézetének főmunkatársa — ma délelőtt 9 órakor kezdődik. A helyszín ugyanaz, mint eddig: az MTA Biológiai Központjáhak (Újszeged, Odesszai körút B2.) klubhelyisége. Fiatalok, figyelmébe! A Szabad Művészetek klubja július 12-én, 19 órakor a Szegedi Ifjúsági Irodában tervezi megalakulását. Crömmel fogad minden fiatalt, aki Vers- vagy prózaírással foglalkozik, érdeklődik a színjátszás, vagy a színházi rendezés iránt. Az Ifjúsági Iroda július 15-én, 13 órakor autóbuszt indít az Illés-koncertre. Jelentkezés az Ifjúsági Irodában, naponta 14-tól 19 óráig. A Szegedi Ifjúsági Iroda olyan fiatalok jelentkezését várja, akik szívesen vállalnak rendezői feladatot a szegedi ifjúsági napok alatt. Jelentkezni az Ifjúsági Irodában lehet Terhes Andrásnál. A feladatok megbeszélése: július 18-ár), 18 órakor az Ifjúsági Irodában (Deák Ferenc utca 28—30 ). A telefon: 10-955, 10-il 24 és 10-771.