Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-09 / 166. szám

Ötvenegy meccs után—a felejthetetlen ötvenkettedik Vasárnap este a római Olimpiai stadionban befejeződött a sokak által minden idők legnagyobb futballeseményének nevezett 14. világbajnokság. De hogy valóban rászolgált-e az 52 csatából álló sorozat az emlegetett jelzőre, azt majd a legilletékesebbek, a szakemberek és a játékosok bizonyosan eldöntik. A Mondiale '90 arany mérkőzése egyedülálló csattanót hozott, ismét az a két válogatott került egymással szembe, amely 1986ban, Mexikóvárosban is. A helyzet azóta annyiban változott, hogy itt Olaszországban a négy éve ezüstérmes nyugatnémetek szerepeltek jobban az előcsatározások során, a lehetséges 12-ből lOpontot gyűjtöttek ^döntetlent ertek el Kolumbia es Anglia ellen). A címvédő dél-amerikai legénység hat találkozóján sűrűn botladozott, öt pontot elhullajtott, két öszszecsapást is (Jugoszlávia, Olaszország) csak a hosszabbításban döntött el a maga javára, pontosabban akkor sem, hanem a tizenegyesrúgásokkal. Noha ilyen fontos „visszavágó" előtt a múlt mit sem számit, azt azért vasárnap délelőtt a Foro Italico sajtóközpontjában sűrűn hangoztatták az újságírók, a nyugat nemet csapat mutatott stílusosabb, rámenősebb futballt, Argentína viszont igen halovány kezdést követően főként jó taktikájának és játékosai kiemelkedő emberi tartásának köszönhette, hogy újra a fináléig meneteit. A kérdés ugyanaz volt a két csapat számára: melyik viszi el a pálmát harmadik alkalommal a világbajnokságok történetében? (A nyugatnémetek 1954-ben és 1974-ben, Argentína pedig 1978-at követően 1986-ban végzett az élen.) Ami a küzdőfelek összeállítását illeti: argentin oldalon hárman (Ruggeri, Maradona, Burruchaga), a nyugatnémeteknél negyen (Matthaus, Brehme, Berthold, Völler) szerepelnek a „mexikóiak" közül. (Burruchaga és Völler eredményes is volt, gólt szerzett az Azték stadionban.) A vb-n gyakorlatilag „idegenlégiósok válogatottjai" léptek fel, ugyanis a dél-amerikaiak kereteool tizennégyen, a nyugatnémetektől pedig heten keresik kenyerüket külföldi csapatoknál. Es hogy az olasz klíma ez alatt az egy hónap alatt nem volt idegen többük számára, arra igazolásul egy újabb adalék, mindkét keretben szép számmal akadnak, akik olaszországi klubokban kergetik a labdát. Még vasárnap is gyűrűztek a trigoriai edzőtáborban történt botrányos jelenetek utórezgései. Nagy port vert fel ugyanis, hogy Diego Maradonat tettleg próbálták bántalmazni az argentin főhadiszállás előtt. Újabb adalék: a Rómától nem messze lévő tréningközpont elől állitólag elloptak az argentin nemzeti lobogót, sőt, össze is tépték azt, és emiatt háborodott fel Maradona. Ő mindig fennen hangoztatja, bárhol is játszik a világon, a szíve csakis a nemzetéert dobog. Akárhogy is történt, az tény, hogy Carlos Ruckauf, Argentína olaszországi nagykövete nemtetszésének adott hangot az eset kapcsán a Clarin című argentin lapnak adóit nyilatkozatában. Carlos Bilardo, az argentinok szövetségi kapitánya — ő ugyanúgy búcsúzott a vasárnap esti döntővel a kapitányi poszttól, mint kollégája, Franz Beckenbauer — viszont diplomatikusan nyugalomra intett mindenkit. Kijelentette: „a lobogóval kapcsolatos ügy csakis valami félreértés lehet..." Maradona kedvét az sem Í

'avította, hogy egyik öccsét, taul Maradonát igazoltatta az olasz rendőrség. Ez ugyan még nem nagy baj, hiszen a kis Ma radona az isteni báty Ferrariiát vezette, csakhogy ott volt a bökkenő, hogy Raulnál nem volt jogosítvány. Emiatt a rendőrök erősen „ejnyéztek"... Diego egyébkent azt nyilatkozta a vasarnapi lapokban, hogy az NSZK ellen búcsúzik a válogatottságtól, mert úgy érzi, erre eljött az idő. —Éppen elég feladatom lesz az SSC NapolivaJ a hamarosan kezdődő BEK-sorozatban, no meg az olasz bajnokságban is több nagy csapat feni a fogát ránk, én pedig lassan 30 éves vagyok, a sok feladatot már nem bírom ellátni — jelentette ki a legendás „10-es". Apropó, 10-es! Egy másik szuperklasszis, Lothar Matthaus is ezzel a számmal szerepel. A döntő előtt elmondta, őt a Maradonáéhoz hasonló döntést még csak nem is fontolgat ja, ragyogóan érzi magát, kiváló a fizikuma, az Internazionalénál eltöltött időszak jótékony hatással volt labdarúgói egyeniségének kiteljesedésében. —A szerződésem 1993-ig köt a milánói kék-feketékhez — nyilatkozta Matthaus. — Ha minden jól megy, és Berti Vogts, a leendő szövetségi kapitányunk is számít rám, akkor talán az sem elképzelhetetlen, hogy az 1994-es, Egyesült Államokban sorra kerülő vbdöntőben is ott legyek. Bár a titkolódzás ebben a sportágban is dívik, de Beckenbauer — a vasárnap reggeli lapok tanúsága szerint — végül is úgy döntött, hogy Maradonát Berthold gondjaira bízza, neki kell követnie a délamerikai karmestert. —Ezt talán csak valami furcsa megszokásból teszem, mert aligha hinném, hogy egy emberen múlik majd a döntő végső kimenetele — indokolta tervét Beckenbauer. Róma szoros értelemben vett ősrégi belvárosa egyébként a döntő napján tökéletesen csendes volt, az olaszok jó szokásukhoz híven kihasználták a kánikulát, rohantak strandolni. Annál nagyobb számban vonultak fel a német szurkolók! Pontosan déli 12 órakor legalább négyezer, a kedvenc futballisták nemzeti színű adidas-szerelésébe öltözött drukkerük lepte el a stadion környékét. „Melegítették" a hangszálaikat, amelyhez ezúttal sem találtak folyékony segítséget, mert bár sok, a Tuborg sört kínáló pavilont építettek a sportlétesítmény körül, a reggel 8-tól elrendelt alkoholstopot egyetlen utcai árus sem merte figyelmen kívül hagyni. © Hogy látták ők a bronzcsatát „Olyan mérkőzést játszott a két csapat, mintha a világbajnoki győzelem lett volna a tét" — jelentette ki Bobby Robson angol szövetségi kapitány a szombat esti találkozó után, amely valóban jobb küzdelmet hozott, mint az elmúlt vb-finálék „bronzcsatái". A 3. helyért rendezett összecsapásokon rendszerint két „kifulladt" csapa t lép pályára, ezúttal azonban minden másképp történt. Hatalmas iramban hajtolták végig a 90 percet az angolok és az olaszok, s a házigazdák végül is elég szerencsés körülmények közölt szerezték meg a dobogós helyet. Azegllo Vicini olasz szövetségi kapitányt a sikeres vb-búcsú ellenére nem annyira a győzelemről faggatták, mint inkább arról, hogy miért nem váltották valóta az azzurrik a hazai szurkolók nagy álmát, va: gyis miért nem lettek világbajnokok. —Úgy érzem, semmit nem vethetünk egymás szemére, a szakvezetők és a játékosok egyaránt mindent megtettek a sikerért — válaszolta. — Nem akarok mentegetőzni, de azt hiszem, nem követtem el végzetes hibákat. így utólag persze mindent másképp lát az ember, s tehet, hogy más összeállításban legyőzhettük volna az argentinokat az elődöntőben. Hosszú, kétéves felkészülési időszak végére jutottunk. A bizonyítás ugyan nem sikerült, de kedden, Nápolyban csak balszerencsénken múlott, hogy nem mi játszhatjuk o döntőt vasárnap. A szombat este meggyőzött arról, hogy Schillaci és Baggio valóban klasszis támadópár, de további csatáraim vannak talonban, akikkel majd az ősszel kezdődő Európabajnoki selejtezőkön kísérletezhetem. Szó esett arról is, hogy a vb előtti legnagyobb csatárcsillagnak tekintett Glanluca Vialll — időközben Salvatore Schillaci lett az elsőszámú kedvenc — nem éppen a leghízelgőbben nyilatkozott Viciniről. —Az ilyesmit nem kell komolyan venni — mondta a szövetségi kapitány. — Vialli főleg elkeseredésének adott hangot, amikor bírálta a szakvezetést. Vicini most tíznapos szabadságra megy, s az olasz szövetség vezetőivel azután döntik el, hogy szerződést újitanak-e, vagy sem. Az itáliaiak, akárcsak az angolok, már az 1992-es, svédországi Európa-bajnokság selejtezőire készülnek... Az angolok mindent megtettek azért, hogy szépen búcsúztassák a csaknem nyolc év után távozó Bobby Robsont, aki szeptembertől a holland PSV Eindhoven csapatát irányítja majd. Elég volt azonban két védelmi megingás ahhoz, hogy érmes reményeiket az olaszok szertefoszlassák. —Minden elismerésem a játékosoké, akik túltették magukat azon, hogy az elődöntőben balszerencsével veszítettek — jelentette ki a brit szakvezető. A csúcstartó búcsúzik Az angol csapat kapuvédője, a válogatottsági világrekordot tartó Peter Shilton búcsúzik a nemzeti tizenegytől. A hálóőr 24 éves pályafutása alatt 125 alkalommal állhatott a válogatott hálója elé. Búcsúját azzal indokolta, hogy mögötte fiatal áll nek most eljött klubjának, a Derby még legalább két évig a zésere áll, de mint mondta, már a vb-döntő előtt elhatározta, hogy a nemzeti együttestől búcsúzik. — Ez a világbajnokság azt bizonyította számomra,hogy azangol labdarúgók ma is felveszik a versenyt a nemzetközi élmezőny legjobbjaival, elszigeteltségünk ellenére is. Persze az lett volna az igazi bravúr, ha megnyerjük a tornát. A legtöbb válogatottságot elért labdarúgók listája, amelynek érdekessége, hogy a legjobb négy között három kapus található: 1. Peter Shllton (angol) 125 válogatottság 2. Pat Jennings (észak-ír) 119 3. BJörn Nordqulst (svéd) 115 4. Dlno Zoff (olasz) 112 5. Oleg Blohln (szovjet) 109 6. Bobby Moore (angol) 108 7. Bölönl László (román) 107 8. Bobby Charlton (angol) 106 9. Bllly Wrlght (angol) 105 10. Gregorz Lato (lengyel) Thorbjörn Svenssen (norvég) 104-104 — Egyik csapat sem tekintette egyfajta „kötelező rossznak" a mérkőzést, az olaszoknak jobban kijött a lépés, így megérdemelten szereztek bronzérmet. Robson elmondta, hogy kapitányi pályaf utása alatt—95 hí vatalos mérkőzésen ül t az angol válogatott kispadján — a nyugatnémetek elleni elődöntőben nyújtotta csapata a legjobb teljesítményt. —Sőt, szerintem az 1966-os vb-döntő óta nem játszottunk olyan jól, mint szerdán. A nyugatnémetek is igyekeztek viszn szavágr.i a 24 évvel ezelőtti vereségért, mi. pedig úgy éreztük, itt a lehetőség, hogy újra nagy nemzetközi sikert érjünk el. De ugyanez elmondható az olaszokról is. Ők az egész Mondiale-n jó benyomást keltettek, de az argentinokkal szembeni megingásuk végzetesnek bizonyult. —Köszönöm ezt a szép estét Linekemek és társainak, tudom, nem elsősorban a bronzéremért, hanem értem küzdöttek. Nagy kát a hajrában elkövetett súlyos hibáért, de az idegek harcában ezúttal is mi maradtunk alul, csakúgy, mint szerdán, a németek ellen.