Délmagyarország, 1990. július (80. évfolyam, 158-188. szám)

1990-07-09 / 166. szám

Búcsúzunk Engedje meg az olvasó, hogy miután több, mint négy háig a világ labdarúgásának színe-javát ünnepeltük, vagy éppenbíráltuk, most egy kicsit magunkról beszéljünk. Büszkék, vagyunk ugyanis arra: annak, ellenére, hogy csupán a távirati iroda jelentései, s a televízió közvetítésé volt a segítőtársunk (helyszíni tudósítónk tehát nem volt, anyagi okokból nem lehetett), szóval mindezzel együtt ter­jedelmében is bőséges, frisseségében pedig elsörangúol­vasnivalót adhattunk minden reggel a Világbajnoki tem­pó,, személyében "az olvasó kezébe. Köszönjük ezt elsősorban a Szegedi Nyomda rugal­mas hozzáállásának, áldozatkész munkájának. S köszön­hető persze a Délmagyarország szerkesztőségi munka­csapatának is, amelynek tagjai sokszor hajnalig tartó, de mindenképpen éjszakába nyúló munkát fektettek a Világ­bajnoki tempó sikerébe. Vezérszerep jutotté ténykedésben a tempó szervező-szerkesztő munkatársának, Cs. Gát Lászlónak. A világbajnoki anyagok gépbe táplálásában Czakó Julianna szerzett elévülhetetlen érdemeket. A szá­mítógépes szerkesztés nagy feladata Vinczel mrénéé, Tóth Péteré és Főnyi Tamásé volt. Pozsik László korrektor azon meg zetét formázta a tempónak. Pataki Sándor és Várnagy Tamás. Zárásképpen a magamnevében annyit el mondhatok: ez nemcsak férfimunka, jó mulatság is volt. De mindezt ak­kor vállalnank szívesen ismét, ha magyar sikerekről szól6 tudósítások érdekében lenne szükség külön oldalainkra. Ebben a reményben köszöni meg kitartófigyel műket a záró szám szerkesztője: Balogh Tamás „Tudjátok kedves fiúk, ott a Kossuth-Iaktanyában (és másutt), én már egy hónapja megmondtam, hogy az NSZK lesz a világbajnok. Úgyhogy teljesen f elesleges volt izgulni. Úgy értem — a foci miatt." Bűnbak-kereső Szósincsróla;egyetlen.azelődöntőben l-l -gyelaviga­szágba kerülő csapat szövetségi kapitánya sem mutogatott a játékosokra. A szisztémát, a lebonyolítás módját, azt igen, azt lehet okolni._ Mindenesetre a bari, színvonalas bronzcsatában a kezdő tizenegyek sorai között hiába is ke­restük Donadoni, Serena, Pierce és Waddle nevét... E négy fiú „közös nevezője": a tizenegyes párbajban alulmarad­tak a kapusokkal szembea Tehát az edzők nem bíztak ab­ban, hogy hatalmas akaraterővel próbálják maid bizo­nyítani,^nogy pillanatnyi kihagy ásrólvoltszó.Igaz,Waddle kapott néhány percnyni lehetőséget csereemberként, ezt azonban megpecsételte Shilton setafikálása a saját tizen­hatosán belitf.. Még most sem tudom megér teni: szinte hát­tal a mezőnynek dajkálgatta a labdát, ezért az ifiknél is dorgálás jár. Már láttam egy flyen, ma tuzsálem-korú kapus búcsúját. Zoff, az olaszok világbajnoka harminc méterről nézett be egy Bölöni-lövést a románok elleni, bukaresti ta­lálkozón úgy, hogy az erős, pattogó labdát lábbal akarta hárítani. Akkor Zoff levonta a következtetést; visszavonult a válogatottságtól, bár a Juventusban a szezont még végig­szolgálta. A válogatottságban világcsúcstartó angol kapus most bekerül a negatív rekordok könyvébe: föltételezhető­en a jövő labdarúgópalántáit e videóielvétel alap ián fogják oktatni arról, mit nem szabad a tizenhatoson belül tenni a játékszerrel­Érzésem szerint a torna legsportszerűbb védelmét érte ez a nehezen kiheverhető csapas—felül kell vizsgálnunk az angolfociról hangoztatott.selfogadottnevctségesállítása­inirat, miszerint a technika nem kézenfekvő fegyverük. Ott mutatták be, ahol a legnehezebb: a védekezésben. Becsú­szásaik élményszámba mentek. A tizenegyes ellenére tisz­táknak érzem őket. Az alattomosság távol állt tőlük. Ez pedig ritka erény. Pataki Sándor A világbajnokság góllövőlistája 6 gólos: Schillaci (olasz) 5 eólos: Skuhravy (csehszlovák) 4 gólos: Michel (spanyol), Milla (kameruni), Matthaus (nyugatnémet), Lineker (angol) 3 gólos: Völler, Klinsmann (mindkettő nyugatnémet), Platt (angol) Brehme (nyugatnémet) 2 gólos: Lacatus (román), Careca (brazil), Jozics (jugoszláv), Bilek (csehkszlovák), Bálint (ro­mán), Pancsev (jugoszláv), Müller (brazil), Redin (kolumbiai), Sztojkovics (jugoszláv), Caniggia (argentin), Baggio (olasz) 1 gólos; Omam Biyik (kameruni), Valderrama (kolumbiai), Caligiuri (amerikai), I tasek, Luhovy (mindkettő csehszlovák), Brolin (svéd), Cayasso (Costa Rcia -i), Sheedy (ír), Degryse, de Wolf (mindkettő belga), Kieft (holland), Abdelghani (egyiptomi), Troglio, Burruchaga (mindkettő argentin),Giannini (olasz),Bein (nyugatnémet), Kh.I. Mubarak (egyesült arab emírségekbeli), McCall, Johnston (mindkettő skót), Strömberg (svéd), I Iwang Bo Kwan (dél-koreai), Clisters.Scifo, Ceulemans (mind belga), Bcngoechea (uruguayi), Protaszov, Zigmanlovicis, Zavarov, Dobrovolszkij (mind szovjet), Monzon (argentin), Littbarski (nyugatnémet), Rincon (kolumbiai), Szusics, Prosinecki (mindkettő jugoszláv), Jumaa (egyesült arab emírségekbeli), Ogris, Rodax (mindkettő osztrák), Murray (amerikai), Ekström (svéd), Flores, Medf ord (mindkettő Costa Rica-i), Vervoort (belga), Gorriz (spa ­nyol), Fonseca (uruguayi), Wright (angol), Gullit (holland), Quinn (ír), Gonzales (Cosla Rica-i),Kubik (csehszlovák),R. Koeman (holland), Serena (olasz), JulioSalinas (spanyol), Kundé, Ekeke (mindkettő kameruni). © A beváltható esély Emberi számítás szerint, végigtekintve azeddigi vb-döntők sorát két csapatról állít ­hatjuk, hogy felborítva minden előrejelzést, a világ színe előtt védhette meg esélyeit: 1954-ben az NSZK és 1962-ben Csehszlovákia. Mindkét esetben cselekvő szerepet vállalt amagyar válogatott, negatív értelemben, most azonban azokra a párhuzamok­ra hívnám fel a figyelmet, ami közöttük és az argentinok között f ennáll. Anélkül, hogy a közönséget elkényeztették volna a fociban nélkülözhetetlen lát ványossággal, a leg­jobbnak kijáró kupáért léphettek gyepre. Megrendítőnek tűnő vereség után álltak talpra;a közvélemény mindannyiuk esetében óriási szerepet tulajdonított a szövetségi kapitányoknak, illetve egy-egy, meghatározó tudású játékosnak. Külön fejezet illeti a kapusok szereplését — valóban, velük kezdődik a csapat... A sportszerencse előidé­zésében a játékvezetők szinte mindhárom esetben igen tevékenyen részt vettek. Ter ­mészetesen következmény nélkül. Védekezésük egyáltalán nem mondható tisztának, ellenben a kitűnő középpályás-sor feltűnően sokat vállalt magára és mellettük eltör­| pültek a csatárok. ; A sporttörténelem bizonyítja, miszerint külön művészet az esély megjátszása. A ' lehetőség mindenki számára adott. A foci varázsa túlélte az 54-es NSZK-győzelmet I (ami fölért egyfajta Marshali-injekcióval a németeknek) és a csehszlovákok ezüslo­! rozását is. ! Azért az érmek a legszebben mindig az arra méltóbbak nyakában csillogtak. Azok | nyakában, akiket a szurkolók pontozásos győzteseknek nyilvánítottak. A megosztott \ világnak egyetlen közös nevezője a sportban győztesek elismerése volt... P.S. Vér, veríték és könny Rómában Beckenbauer a nagy Játék előtt könyvet Je­lentetett meg „Világbajnoki jelentés-menetrend az Itália "90-re" címmel. Mostmár látjuk: érde­mes azt .a menetrendet követni... :épcsek ünnepelni csapatuk kisaöntőbeli játékát és győzel­mét Mi — szurkolók és tudósítok —, meg nem tudhattuk előre, hogy a nagy­döntőn is ilyen önfeledten tudjuk-e figyelemmel kísérni a pályán történteket, avagy rezzenéstelen rezignácioba,vagycinikus grimaszokba csusszan arcjáté­kunk. Azt még csak találgatni lehet, hogy mi okozta az idei vb lavinaszerűen sodró csalódáshullámait, a rossz időpont, a játékformáció, a túl sokpénz és túl nagy tét vagy mindezen tényezők együttese. Némi vigaszt egy kaprazatos döntő jelenthetett volna. Teltek-múltak a percek, és a prognosztizált játék történéseit figyelhettük. Az argentinok részéről a művészi fokra emelt vedekezést, a németek részéről pedig a lankadatlan pressziót. Még az —egyébként jogos — kiállítás is azt bizonyította, hogy a védekezés és kockázatmentesség vb-jén az emberfölény állapota — többször bebizonyosodott—nem feltétlenül jelent előnyt. Mégiscsak a jelen esemenysorozat színvonalához méltó módon zárult a döntő: az első vb-döntő, ahol nem született akciógól és egy árva tizenegyes döntött Nincs kívánalom drámaivá fűteni a hangulatot, s mindenféle színészi kel­lékeket clőcitálni — mint Knézy kollégának. Nem üyesmitől lesz jobb egy meccs, J^gentínaélt egyetlen fegyverével—a SZÍVÓS védekezéssel. A találkozó furcsa fintora, hogy a végig támadó és helyzeteit elhibázó németek egy kétes tizenegyessel realizálták mezőnyfölényüket. Gratulálunk a győzőnek, a többit meg felejtsük el. Várnagy Tamás ARGENTÍNA: 0 NSZK: 1 ARGENTÍNA: Goycochea — Simon — Serrtzuela, Ruggeri (Monzon) — Senslni, Basualdo, Burruchaga (Calderon), Trog­lio, Lorenzo — Maradona, De­zottl. NSZK: Illgner — Augentha­ler — Buchwald, Kohler — Berthold (Reuter), Hassler, Littbarski, Matthaus, Brehme — Völler, Klinsmann. Gólszerző: Brehme (1 l-es­ből). Franz Beckenbauer —Tudtuk, hogy a mi csapa­tunk a jobb. Kezdettől nyo­mást gyakoroltunk az ellen­felünkre, s ezt a 90percen ke­resztül nem enyhítettük. Együttesünk nagy tettet haj­tott végre, megérdemelten lettünk világbajnokok. Az egész döntőben egy gólra ját­szottunk, elértük célunkat. Ennél izgazságosabb világ­bajnoki győzelmet még nem értem meg. Lothar Matthaus: —Franz Beckenbauer sikerünk titka, aki ugyanoda hozta fel labda­rúgásunkat, ahová ő tartozik: a világ élvonalába. Jó úton haladtunk, és ezen kell tovább mennünk, Klaus Augenthalen —Szebb befe jezést nem is álmocl­hattamvolna pályafutásomnak. Pierre Littbarski: —Megérdemelten nyertünk, a ti­zenegyes feltétlenül jogos volt. Összesen hét mérkőzést játszot­rank, mi mutattuk a legtöbbet.

Next

/
Thumbnails
Contents