Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-07 / 134. szám

ROMARIO, ismét száguldhat Didiék nyomdokain. Sajnos, sokáig kényszer-pihenőre ítélte a brazilok labdabűvészét a sérülés. Romario újra csa­tasorba áll t. S m in t a legtöbb Sebastiao Lazaroni kapitányi jelölt, ő is hol játszana máshol, mint Európában, személy szerint Hollandiában a PSV Eindhovenben. De biztos, hogy Romario lesz a brazilok klasszisa? Nem mernék fogad­ni rá. No nem azért, mert ké­telkedem fan­tasztikus ké­pességében, hanem, mert Brazíliában ki tudja hány Romario van. Csak kérdés: a romariok végre 1970után újra képesek lesznek-e olyan csapatot alkotni, mely vb aranyig vezetheti Brazíliát. MARADONA Fogalom e név a lab­darúgásban, abban a játékban, mely szüle­tése óta állandóan változott. Egy valami viszont minden korszakban, minden játékrendszerben megtalálható, ez pedig a játékosság. A futballista tudása egyenlő Maradonával, egyenlő azzal az emberrel, aki képes egy egész csapatot kicselezni, képes fejjel, lábbal elegánsan és gyötrődve gólt szerezni, aki képes másokkal gólt rúgatni. Ez mind Maradona. Srácok, jól figyeljétek a kis argentint! Lehet tanulni! DRAGAN, te drága! Mindennél fényesebben csil­logó drágakő. Nos, kérem, ez nemcsak a jugoszláv közép­pályás Sztojkovics jövendő­belijének, Snezana-nak ajkáról hangzik el mind több­ször az utóbbi időben, hanem azok a mendzserek ls így gon­dolják ezt, akik a Crvena Zvezda 2 5 éves, 175 centi­méter magas, 75 kilogram­mos játékosútszerették volna megvásárolni. Elkéstek, vagy nem elég bő a pénztárcá­juk, mindenesetre az Olyra­pique Marseille dúsgazdag elnökével, BernardTapeivel, aki már Maradonára is sze­met vetett, nem tudtak verse­nyezni. Tapie úr ugyanis „po­tom" 16,3 millió nyugatné­met márkáért szerződteti a vb után a meglehetősen maga­biztos Dragant, aki csapatát mindenképpen esélyesnek érzi Itáliában.„Csak egy va­lamire kell figyelnünk olasz földön — nyilatkozta leg­utóbb Sztojkovics — mégpe­dig arra, hogy olyan kegyetlenül értékesítsük helyzeteinket, mint a néme­tek, akkor gólokkal verünk mindenkit.' Önbizalomban úgy tűnik, a pályán és a magánéletben sincs híján Dragan, kinek legdrágább kincse Andrea lá­nya... KÉSZÍTETTE: CS.GÁT LÁSZLÓ HUSZÁR IMRE, TÓTH PÉTER kotta idegenlégiós hár­Persze Weiss nélkül a POLSTER Anton Polster, az osztrákok istene az osztrák labdarúgás messiása. A „sevillai borbély" nélkül szin te biztos, hogy sógora ink most velünk együtt bánkódhatnának, ugyanis a spa­nyol légiós hiányában fikarcnyit sem ér Josef Hickersberger hada. „Polster jön és gólt lő!" — csak ebben reménykedhetett a selejtezők során az osztrák szövetségi kapitány. Toni jött is és annak rendje, módja szerint jó profihoz mél­tóan (a profi szó értelmezése nem tévesztendő össze a hazai felfogással) teljesített: rugdosta a gólokat. Toni mégis magányosan érezheti magát, hiszen társak nél­kül igencsak nehezen fog boldogulni az olasz és a cseh ­szlovák re- nie válogatottját, akkor azt hiszem, legközelebb már Anton von Polster­ként emlegeti Auszt­re­tesz ellen. De ha mégis si­kerülne to­vább léptet­BERGOMI. Valami egészen vi­lágos előttem, még­pedig az, hogy Giu­seppével nem szíve­sen találkoznék va­lamelyik sikátor­ban. A 190 centimé­ter magas, közel 90 kilós olasz óriás te­kintélyt parancsoló az olasz védelem tengelyében. Hal­lom, sebezhető pont­ja neki is van, ha el­ütik mellette a lab­dát, inkább koncent­rál az ellenségre mint arra, hogy meg­forduljon. Persze a viszonyítási alapot OMAM-BIYIK. Na azt hiszem, nem ezt a nevet kiabálják a még meglévő grundokon a srá­cok. Omam, „komám" a kameruni nyelvtörők csapatában mindenesetre ontja a gólokat. A selej­tező találkozókon a nyurga Omam ötször talált az ellenfelek kapujába, társai a többi hét gólon osz­toztak. M indenesetre jó lesz gyakoroln i kameruni nyelvet az argentinoknak, a románoknak és a szovjeteknek, hátha könnyebb lesz Omamékkal szót érteni... SHILTON Peter sem mai gyerek, hiszen az angol kapuvédő a Mondialon ünnepli 41. szüle­tésnapját. A „nagyapa" viszont még mindig a legbiz­tosabb pontja az angol tizenegynek. No csak egy sta­tisztikai tény: a vb selejtező mérkőzéseken egyetlen gólt sem kapott az őszülő kapus. Egyetlen használha­tó trükk azért van, amivel Peter kapuja bevehető... De erről talán a nagy Diego Maradonát kellene megkér­dezni, aki elmesélhetné mexikói élményeit, azaz hogyan kell kézzel Silton „bácsi" hálójába terelni a labdát... VAN BASTEN, a grundfocista, a szemfüles, a gól­gyáros, ja és el ne feledjem, a Ballon d'Or-lista 1988—89-es első helye­zettje, azaz utóbbi két év Oscar-dí­jas futballistája, Európa Aranylab­dása. Ez mind egyszeméíyben Mar­co Van Basten, az intelligens, a jó­modorú, az elegáns, a jóképű hol­land, a jó futballista... nem a magyar játé­kosok képezik, ha­nem azok ott kinn, a Mondialon, akikkel a Bergomi „bébi" farkasszemet néz majd. Irigyelni azért őket sem le­het... WEISS Igazán még nem tartozik a nagy sztárok soraba. A Cseh és Szlovák S Z K - b a n , mint mondják ez az ő világ­bajnoksága is lesz. Bogumir Weiss kiváló vanec (PSV Eindhoven), Frantisek Straka istog; csehszlovák zár csikorogna. Való­színű tudja ezt Jozef Venglos szö­vetségi kapitány is... emberfogó, bár szerelé­seinem min­dig szabá­lyosak. Ha­zájában vi­szont méí elé sorolják a Josef( LITTBARSKI, a csclkirály. Egyszerűen csak így emlegetik a har­mincadik évében jaró, mejgújhodására készülő Litlit. A nyugatnemet balszél­sőt hiába imádja a Keménységhez, a harchoz, a küzdelemhez szokott német közönség. Beckenbauer ugyanis mind többször úri fintorral beszel játékáról, mely el kell ismerni, rengeteg hibával tarkított. Persze Litti, a kölniek Rod Stewart sem szereti igazán egykori já­tékostársát, mostani Kapitányát, ami­nek nem egyszer hangot is ad. Éppen ezért, mint írjkák a nyugatnémet sport­lapok, a „művész úr ' tobb mínusz hú­zott Beckenbauer noteszába, társai mégis bíznak benne, hiszen Matthaus­sal es Völlerrel együtt a játékosok taná­csának főnökévé választották. Litt­barski harmadik világbajnokságán vég­re a két ezüst mellé aranyat is szeretne. Valószínű, Beckenbauer, alias Ferenc császár egyből megbocsátana még neki is...

Next

/
Thumbnails
Contents