Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-07 / 134. szám

1990. június 7., csütörtök Kultúra 5 Ballada a 301-es parcella bolondjáról — A szolnoki színház Szegeden — Nemrég — épp egy szolnoki előadás kapcsán — olvashattuk, hogy ez a színház az új magyar dráma egyik fontos műhelye. Rendszeres ősbemutatóik sorába most egy ballada került, Schwajda György groteszk balladája. Schwajda színműveivel, persze, már más színpadokon is találkozhattunk (Himnusz, A csoda ...), sőt előszeretettel nyúltak darabjai után az amatörök is több-kevesebb sikerrel. Azt mindenesetre megszokhattuk, hogy írásainak hangvétele, stílusa abszurd, groteszk, s ez igen sokoldalú, sokszínű játékot igényel. Hol parodisztikusat, hol elidegení. töt, vagy épp realisztikusai, — a bolond kedvenc szavával élve — az „antigonésztikusság" kifejezésére. Érvényes ez a ballada dramatizált változatára is (dramaturg Szeredás András). Jelen esetben a játéknak két, igen lényeges momentumot kellett kiemelnie: egyrészt balladából „átmentett" elbeszélést a budapesti újköztemető megdöbbentő történetéről, másrészt az abszurd valóságunkra épülő drámai szituációt, mely arról a borzasztó és képtelen dologról szól, hogyan váltak az államhatalom kém- és besúgóhálózatának jól működő részeivé azok a kiválasztottak, akiket módszeres kiképzéssel elmebeteggé, skizofrénné tettek. Az előadásban e két momentum kissé ellentmondásosan viszonyult egymáshoz. A parcella története a tragikomikus történet prológjaként állt a játék élén. A kezében vörös szegfűvel megjelenő, ünneplőbe öltözött férfi (Mertz Tibor) a meghatottság, a kegyelet és a kissé távolságtartó epikus modor vegyes érzetével, némi patetizmussal „festette" le a kelet-európai történelmet dokumentáló köztemetőt. Azt az elképesztő tényt, hogy az eltemetett állatkerti dögökkel együtt nyugszanak itt a .társadalom legszegényebbjei, valamint a köztörvényesek; s velük azonos sorsra jutottak előbb a vörösök, majd a vörösök által kivégzett fehérek; előbb a nyilasok által kivégzett kommunisták, majd a kommunisták által megtizedelt nyilasok, s azután jöttek az 56-os „hazaárulók". S a sivár, gondozatlan, jeltelen sírok kívülről nem látszanak másnak, mint szemétdombnak. A játékban azonban nem vált igazán hangsúlyossá e bevezető rész. Nem így a második egység, ahol a dramaturgiai hangsúlyokat sikerült felerősítenie a játéknak. A mű és az előadás azt a pillanatot ragadja meg, melyben idomított bolondunk sorsa (korunkkal együtt), fordulópontjához érkezik, s ezzel túl is mutat az egyéni tragédián, illetve — maradjunk stílusosan a távolságtartásnál — tragikomédián. Az új kortendencia szerint ugyanis a hoszszú évek kemény, alattomos munkájával beidomított őrültek jószolgálataira tovább már nincs szükség, ezért — s a múlt szennyének leplezéséért — vissza kell állítani az eredeti állapotot: „normális lénnyé" kell őket változtatni. Nem egy irodalmi műből (Szolzsenyicin, Orwel...) tudjuk: az átformálási kísérleteket olyan tökélyre fejlesztették, hogy a visszaváltozás képességét csaknem teljesen kiirtották az emberekből. S végigvonul a darabon egy transzcendens szál is, a parcella halottainak, „bolygó árnyainak" időről időre való megjelenése, akik sejtelmes mormolással, lassú mozdulatokkal erősítik a darab, s az előadás groteszk hatását. A hamleti sírásóra emlékeztető, örökigazságait monomániásan ismétlő őrült figurája Kézdy György alakításában az előad legsikerültebb pillanati ter ;mti meg. A skizofrén, számtalan színészi ötlettel megjelenítő, a humort, a tragédiát és komikus elemeket magába sűrítő bolond figurája iszonyatos erővel áll ellent minden visszaformálási törekvésnek. Csak az utolsó éjjelenet nem válik igazán hátborzongatóvá, mert Győry Emil játéka nem egyenrangú Kézdyével. A szerepformálás bizonytalanságát manírokkal és harsánysággal leplező alakítás miatt egy kissé veszít erejéből a bolond örökigazsága is: „mert nincs harmadikféle út...", vagyis, az igazságon és igazságtalanságon kívül csak a semmi van. A darab mikrokörnyezetének figurái; a harminc év várakozásába, eredménytelen kutatásába beleőrült feleség (Bajcsay Mária), a gyáva, korcs utódnemzedéket képviselő fiú (Mucsi Zoltán), a szenilis anya (Koós Olga) és az igencsak közömbös meny (Sztárek Andrea) közepes teljesítményükkel nem váltak igazán partnereivé a főhősnek. A darab követelte játékstílust fedezhettünk fel viszont Meszléry Judit alakításában (a bolond élettársa). Mészáros Istvánnak, a bolond unokájának a játékában az a kissé ügyefogyott kamaszos őszinteség és tisztaság jelent meg, amelylyel sikerült szembesíteni a két világot: a bolondét és családjáét. Ebből az aspektusból a normálisnak és következetesnek tűnő őrült és a skizofrén, abnormális család szembeállításában tulajdonképpen a második nemzedék kritikája fejeződik ki, amely az apa korosztályának bűnéül rója fel, hogy e nemzedékek sorsa ilyenné formálódott. Székely László puritán, jelzésszerű díszleteiben a rendezésnek sikerült a darab fő momentumait jól hangsúlyoznia (rendező: Taub János). Azon egyszerű oknál fogva azonban, hogy ezt a produkciót a kis szolnoki színpadra komponálta a rendező, ez a tér kissé tágasnak, bejátszhatatlannak bizonyult. A játék néha „elveszett", lehalkult a Nagyszínházban. Egyet azonban — akármennyire is kritikusan kell szemlélnünk az előadást — nem téveszthetünk szem elől: hosszú hónapok óta az első alkalom volt, hogy színházat láthatott a szegedi közönség. Az első előadáson sok diákot és tanárt fedeztem fel a nézőtéren. Tapsuk, és élénk figyelmük, azt hiszem, egyértelmű bizonyítéka a kultúra ezen ágazata iránti sóvár vágyakozásnak. S mivel most már több oldalról is igazolva látjuk félelmünket, hogy a jövőben csak egyfajta közönségigényt —, és ízlést kielégítő, populárisabb évadok elé nézünk, érdemes lenne megfontolni, hogy magával szemben magas követelményt támasztó, nagyon jó szakmai színvonalú együtteseket, például a szolnoki társulatot többször is vendégül lássunk... Nagy Márta Balettvizsga G yenes Kálmán felvétele Gyuri bácsi, Feri bácsi, Irénke néni Különben három közismert szegedi személyiségről van szó, úgymint Csizmazia Györgyről, Szekeres Ferencről és Kómár Irénről, utóbbi tanárnő talán megbocsátja, hogy harmadikként írtuk, a cím ritmusbéli követelménye olykor fittyet hány bárminemű udvariasságra. Szóval, ők hárman korábban vállalták, hogy főállásuk mellett a hét egy napján bármelyik szegedi általános iskola rendelkezésére állnak „múzeumpedagógusként". No, akkor emlékezzünk gyermekkorunkra. A múzeum az unalom színtere, álmosító csönddel, mélán köröző legyekkel és bóbiskoló teremőr bácsival. E sorok írója egyszer hozzányúlt a háromárbocos kalózhajó makettjéhez, kapott is akkora pofont, hogy napokig rózsállt az arca, és úgy megutálta a valóság bemutatásának eme módját, hogy évekig elkerülte. Mármost megfeszített és megszállott munkával éppen ezen dolgok ellenkezőjére teslznek kísérletet ők — Lipták Mária múzeumi népművelő segítségével —, hogy tehát legyen a múzeumban újra élet, néminemű óvatos mozgás, figyelem, érdeklődő Múzeumpedagógia Rókuson gyermekfejek, mert hát smafu a múlt, ha nincs, akit érdekeljen. És akkor persze gyorsan eszünkbe jut Mohamed és a hegy esete is. Mert hiszen a viszonylag csekély érdeklődés után a három múzeumpedagógus kiválasztott magának egy iskolát, az iskolában egy osztályt, akikkel aztán mind szorosabbra fűzték a szeretettel átszőtt szálakat. Az iskola a rókusi általános, az osztály a 4/d volt. Tízéves gyerekek, érdeklődőek, romlatlanok és nagyszájúak persze. Három múzeumpedagógusunk pedig rendre találkozik velük az iskolák rideg falain kívül is. Gyuri bácsi elkíséri őket Palicsra, az állatkertbe. A gyerekek némán — aki tanított valaha, tudja, mit jelent ez! — ballagnak oroszlántól zsiráfig, majomtól tigrisig, imigyen hallgatva feszült figyelemmel az előadást. Zoltánfy festőművész kiállításán pedig megtudják Feri bácsitól, miért kell például olykor a festőnek aktot festeni. Irénke néni elviszi őket a Fekete Házba, a céhkiállításra, meg a márciusi forradalom szegedi színhelyeire — például, például... — Nagyon jó dolog ez — mosolyodik el Kocsis Andrásné, a gyerekek osztályfőnöke —, hiszen amit külön, az órákon túl tanulnak, fiihoz jobban kötődnek, arra tovább emlékeznek. De hogy mennyire fontos és jelentós a kísérlet, ez majd egy-két év múlva látszik igazán. A fölsőbb osztályokban ... Igen, ez itt a kérdés, hogy például folytatódik-e a múzeumpedagógusok ezen áldozatos és persze formabontó munkája ezekkel a gyerekekkel a fölsőbb osztályokban is. Putnoki Péterné, aki a környezetet tanítja nekik, bólogat. — Folytatni kell, egészen a nyolcadik osztályig. És persze ezt kívánják 4 gyerekek is. Néz nagy komolyan az egyik kisfiú és azt mondja: — Én azért nem megyek át abba a nyolcosztályosba (a Radnóti gimnáziumról van szó), mert van itt ez a múzeumpedagógiai kísérlet. Ez egy elég jó dolog. Dal Orvosok a határon túlról Jogosítványok a beteghez Egyre nagyobb számban érkeznek román és magyar anyanyelvű betegek magyarországi gyógykezelésre. Orvosi ellátásuk — csak az egyetemi klinikák kimutatása szerint — napi 1-3 millió forintba került — hangzott el az Országgyűlés egészségügyi albizottságának egyik legutóbbi ülésén. Felvetődött ugyanitt az is, hogy Romániából orvosok és gyógyszerészek is szép számmal jönnek hózzánk, s mind többen kívánják nálunk honosíttatni diplomájukat. Tavaly az országban több mint 200 orvosidiploma-honosítási kérelmei nyújtottak be. Diplomahonosítás magyar módra A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem rektori hivatalában előbb arról érdeklődtem, milyen követelményeket támasztanak a diplomájukat Magyarországon honosítani kívánó külföldi orvosokkal szemben. A szocialista országok diplomahonosításának módját az 1975-ös prágai egyezmény szabályazza; s ennek megfelelően, a magyar egészségügyi kormányzat semmiféle követelményt nem támaszt Megelégszik az eredeti diplomával és annak hiteles fordításával. Ha ezt a két okmányt a kérelmező csatolja a rektor úrhoz írt beadványához, diplomahonosítási kérelme teljesíttetik. A Romániából hozzánk áttelepülő orvosok, gyógyszerészek így gyakorlatilag tudásfelmérés nélkül kaphatnak állást a magyar egészségügy intézményeiben. Jóllehet, más odaát az orvosegyetemi tananyag, mások a követelmények, a miénktől eltérő a képzés színvonala, s így a megszerzett tudás isAz elmúlt évben 10, az év első öt hónapjában ugyancsak 10 orvosi, illetve gyógyszerészi diplomát honosítottak a szegedi orvosegyetemen. Románia kontra Európa A Szegeden dolgozó, immáron honosított diplomával rendelkezők közül dr. Varga Sándor gyermekgyógyásszal beszélgettem jelenlegi munkahelyén, a SZOTE Gyermekklinikáján. — A Romániából áttelepülő, diplomájukat honosítani kívánó orvosokkal szemben két fő kifogást emlegetnek. Nevezetesen, hogy nem ismerik a nálunk használatos műszereket, eszközöket és a gyógyszereket, ön szerint mindössze ennyi kívánkozik a hiánylistára? — Vitathatatlan tény, hogy hatalmas a különbség' a mi szakmai ismereteink és a Magyarországon végzett, itt praktizáló kollégák tudása között. Köztudott: Románia információktól elzárt ország volt évtizedekig. Megsínylette ezt valamennyi szakma, így az orvostársadalom is. Nem juthattunk hozzá a legújabb diagnosztikai módszereket, kutatási eredményeket ismertető, külföldi szakfolyóiratokhoz. Külföldi tanulmányutakról álmodni sem lehetett. Mindennek okán szinte behozhatatlanul lemaradtunk Európától. Korszerűtlen műszerekkel, gyógyszerhiánnyal küszködve, sokszor a legalapvetőbb dolgokat — mint például a meleg víz — nélkülözve végeztük a gyógyítónak nevezett munkát. A lehetetlen helyzet ellenére, mégis*, igen sok magyar orvos megpróbált — legalább elméletben — lé. pést tartani a magyarországi orvostudomány fejlődésevei. — Mi módon? — Aki tehette — s én, szerencsére, ezek közé tartoztam — megszerezte itthon élő barátai, rokonai közvetítésével a Magyarországon megjelenő orvosi szaklapokat, szakkönyveket. Jómagam rendszeresen hozzájutottam a magyar Orvosi Hetilaphoz, az Orvosképzés és a Gyermekgyógyászat című kiadványokhoz. Kaptam a magyarországi gyógyszermutatót, a magyar orvosi tankönyveket. Természetesen, más az elmélet és más a gyakorlat ezt most tapasztalom igazán. — Hónapok óta a SZOTE Gyermekklinikáján tanulmányozza a hazai gyermekgyógyászatot. Mely területeken látja a románok lemaradását? — Az újszülottgyógy ászát, a gyomor-nyombélcsatorna betegségeinek kivizsgálása, az anyagcsere-betegségek szűrése, a bölcsődei, iskolai egészségügyi ellátás területén láthattam számomra vadonatúj diagnosztikai, gyógyító-, illetve szervezési módszereket, de jószerével az egészségügyi ellátás minden szintjén kaptam új ismereteket. — Ön a sepsiszentgyörgyi megyei kórház gyermekosztályának vezető főorvosa volt. Ezt a magas pozíciót dobta el a bizonytalanért, pályája, szakmája újrakezdéséért. Miért döntött mégis az áttelepülés mellett? — Negyven évet kitörölni, a bevándorló szerepét vállalni, e biztos egzisztenciát eldobni, nagy érvágás. Az én életemet immáron végigkísérő, mély fájdalom, de mint az odaátról hazajövő legtöbb magyar, én is a gyermekeim jövőjét tartottam meghatározónak döntésemben. Adassék meg számukra, ami nekem nem adatott. Magyarul, magyar egyetemen tanulni. — Már két évvel ezelőtt beadta áttelepülési kérelmét, tehát még a romániai események előtt. A jobb jövő reményét ígérő történések sem ingatták meg elhatározásában? — Valóban, akkor adtuk be az áttelepülési kérelmet, amikor még minden kilátástalannak látszott. A decemberi események után, igaz, kicsit meginogtam, de mégsem vontam viszsza a kérelmet. Boda Domokos professzor meghívására, tanulmányútra jöttem a szegedi gyermekklinikára, még márciusban. Jószerével ekkor döntöttem el, hogy végleg itt akarok maradni. Néhány hónapos gyakorlati tanulmányok után az orosházi városi kórházban kapok végleges állást. Nem érzem ügy, hogy elfoglaltam égy magyar kolléga helyét, mert ez az állás tíz hónapja betöltetlen. Amerikai „védővám" Magyarország — a már említett, — '75-ös egyezménynek megfelelően bírálja el a diplomahonosítási kérelmeket azaz megelégszik az eredeti diploma bemutatásával. Ezzel szemben az amerikai diplomahonosítói vizsga emberpróbálóan nehéz. A három részből álló, írásbeli teszttel az elméleti, klinikai, illetve az angol nyelvi ismereteket mérik fel. Az elméleti kérdések helyes megválaszolásához valamennyi orvosi alaptantárgy — így az anatómia, élettan, kórélettan, biokémia, biológia stb. — napra kész ismerete szükségeltetik. A klinikai rész pedig valamennyi gyakorlati tárgy — így a szemészet, sebészet, ideggyógyászat, pszichiátria, fül-orr-gégészet, gyermekgyógyászat stb. — ismeretét méri. Az angol nyelvi teszt a nyelvtani ismeret és a szövegmegértés próbája. A komplex vizsga letehető kát fordulóban is. ám az anyagiak miatt a magyar orvosok arra tőrekednek, hogy a három részből egyszerre vizsgázzanak. Ha ugyanis egy időben tesznek eleget a vizsgakötelezettségnek, akkor „csak" 375 dollárt kell fi. zetniük. Amennyiben két alkalommal rugaszkodnak neki, akkor 250-250 dollár a fizetendő vizsgadíj. Az amerikai rendszerű diplomahonosító tesztvizsga alapfeltétele az amerikai, kanadai, ausztráliai orvosi' munkavállalásnak. E földrészeken, illetve országaikban a tesztvizsga megléte nélkül még vérnyomásmérést sem engedélyeznek a külföldről jött orvosnak. E vizsga hiányában kizárólag állatkísérleteket végezhetnek. A tengerentúliak ily szigorral védik a szakmát, illetve a pácienseket. Hiába, hogy az Országgyűlés egészségügyi albizottsága egyetértett abban : amíg nem rendezik megnyugtatóan a diplomahonosítás helyzetét, addig tanácsos felfüggeszteni a külföldi orvosi diplomák honosítását továbbra sincs semmilyen szigorító intézkedés. ígv a diplomahonosítás ugyanúgy történik tovább, mint eddig. Kalocsai Katalin