Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-28 / 155. szám

10 Hírek 1990. június 28., csütörtök DM glRÖUlDEN A

pedagógusok továbbképzésének ideje van: a főiskola hagyományos nyári akadémiájára romániai magyar tanárok is jöttek; a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Miasszonyunkról elnevezett iskolanővérek és a piarista rend előadói háromnapos továbbképzést tartottak azoknak a tanároknak, akik egyházi iskolákban vállalnak majd tanítást. (Ez utóbbi tanfolyam sajtótájékoztatóval zárult tegnap, amelyen munkatársunk részletes információkat kért és kapott az egyházi iskolák szegedi indulásáról; holnapi számunkban olvashatják.) Tombol a nyár — szórakoznak éjszakánként a vendéglátó egységekben a népek; így van rendjén, gondolhatnánk. de sokan — ahelyett, hogy szórakoznának — üvöltöznek és egyéb kulturálatlanságokat művelnek. Mások, akik emiatt nem tudnak aludni a saját otthonukban, tehetetlen dühükben — félő — agyvérzést vagy infarktust kapnak, az álmatlanság gyötrelmeiről nem is beszélve. Csendrendelet — vagy mi a megoldás? Nem tudjuk. Csak az a biztos, hogy a kulturáltság nem terjed, mint a kanyaró. A bölcsődét felrobbantjuk — mondta a telefonáló Tegnap, szerdán délelőtt, úgy 11 óra tájt csörrent meg a telefon a Tarján 3-as számú bölcsődében. Rövid közlendője volt a telefonálónak: „A bölcsődét felrobbantjuk, alá van aknázva". Ennyi. Illetve — még egy rövid mondat, amelyet nem tűr a nyomdafesték. Takács Józsefné, a bölcsőde vezetője szóhoz se juthatott, mert a túloldalon letették a készüléket. — Hitre gondolt először? — kérdeztem tőle kora délután. — Nagyon meglepődtem, még soha életemben nem fenyegettek meg. Az az igazság, nem is nagyon hittem, hogy tényleg föl akarja valaki robbantani a bölcsődét. Az épületben semmi gyanúsat nem vettünk észre, mindenünk a szokott helyén volt. De hát, mégis! Óriási a felelősségünk, ezért rögtön tárcsáztam az igazgatóságunkat, majd a rendőrséget. — Mit szóltak a gondozónők? — Hogy elkerüljem az esetleges pánikot, nem is szóltam a dologról senkinek. Csak amikor megérkezett a három rendőr, akkor magyaráztuk meg jövetelük célját. Alaposan átvizsgáltak mindent, kérdezősködtek, semmit sem találtak. — A gyerekek, a nagyobbacskák észrevettek valamit? Nem zavarta őket a kutakodás, keresgélés? Erre nagyon vigyáztunk. Mintha semmi sem történt volna, a napirendnek megfelelően készülődtünk az ebédhez. — Vagyis megbizonyosodtak, kacsa az egész. — Még azt sem tudom, férfi vagy nő telefonált, olyan furcsa, torz hangot hallottam. Egyformán lehetett részeg, elmebeteg, vagy vakációzó telefonbetyár. Ha betegelméjű, legyen az mentsége, de ha egészséges! Nem egy esetről hallottam, amikor csak úgy szórakozásból kellemetlenkednek. Érthetetlen, bárki telefonált is, hogy van lelke ilyen vicchez? M. E. Csendesebben vigadjanak! Az újszegedi Vigadóban vigadozó vendégek talán nem is gondolnak arra, hogy az ő vigalmuk másoknak mekkora bosszúságot okoz. Mennyit szenvednek a környékbeliek a nagy zenebonától; oda az éjszakai nyugalmuk, pihenésük. Több telefonálónk, köztük dr. Wollemann Mária, aki a Székely sor 11/B alatt lakik, hovatovább tűrhetetlennek tartja e szórakozóhely közömbösségét és közönyét. A csukott ablakok sem segítenek, hiszen nem állja útját semmi a dübörgő „muzsikának". Szenvednek tehát a melegtől a csukott ablakok zártságában, és álmatlanul várják, hogy véget vessenek a zenének, elérkezzék a hajnali záróra ideje. Ugyan meddig tűrjék még a tűrhetetlent? G. E. Epésen, magyarul Elfogták a Ladatolvajokat Mint már lápunkban közöltük: a hét végén két 1500-as Ladát loptak el Szegedről. A városi rendőrkapitányságtól jó hírt hallottunk a kocsik sórsáról — ha a „jó" jelző itt használható. Ugyanis a kiskőrösi rendőrséghez tartozó területen, egy imrehegyi tanyán megtalálták a Ladákat. Lovász Tibor és Turzai József (tabdi lakosok) ott bontogatták alkatrészeikre mindkettőt. Birtokukban volt egy Lada karosszéria, ahhoz „keresték meg" az összes többi alkatrészt. A kiskőrösiek átadták a szegedi kapitányságnak a két fiatalembert, akiket őrizetbe vettek, és eljárást indítottak ellenük. Hétfő éjszaka ismeretlen tettesek feltörték az Aradi téri süteményes pavilont, ahonnan állítólag 250 ezer forint készpénz tűnt el. Ellopták a színház előtt parkolt GV 48-23-as forgalmi rendszámú, téglavörös színű Dáciát. A Cserepes sori piac közeléből egy lengyel turista Jawa 250-es motorját vitték el, a rendszáma: LDX 54-02. Az angolna Már második órája hiába vártuk a szerencsét. A sporthorgász, szerint naplemente után esedékes az első kapásidő, bár ebben a szeptember végi őszelőben még ez sem biztos. A nap, mint valami túlhevített, felrobbanásí előtti állapotban leledző, vérvörös légballon, méltóságteljesen süllyedt a vízből kiemelkedő hegyek zöldes sziluettje mögé. Beletettem kezemet a vízbe. langyos felszínét finom, szinte percenként más irányból támadó szellő borzolta. Jó három kilométerre voltunk a déli parttól, s olyan neszek nélküli, üres csend vett bennünket körül, amilyen csak egy mély kútban lehet Ültem a csónak szélén, s unatkozva figyeltem a botok vége és a víz között a damilokon himbálódzó fehér műanyag karikákat. Hiába, hiányzott belőlem a vadászó-halászó ember ősi szenvedélye. Elkísértem a megszállott sporthorgászt, de kalandjában képtelen voltam azonosulni vele. Fél hét lehetett amikor az egyik műanyag karika veszett jojózásba kezdett A sporthorgász kezébe vette a botot s aprólékos. kiszámított türelemmel játszadozott a hallal. Nekem csak annyi dolgom' maradt hogy a horogra akadt jószág alá tegvem a szákot. A hetvendekásra saccolt fogas alaposan benyelte a horgot, ezért aztán a sport. horgász elmés drótszerkezettel volt kénytelen szétfeszíteni a száját Még nagyban zsákmányunkkal veszkődtünk. amikor társam hirtelen mozdulattal kapott másik botja után, s pillanatnyi teketóriázás nélkül bevágott — t,z angolna lesz, hogy a fene essen bele — dörmögte orra alatt,svalóban: kigyószerű lény tekerődzott villám módjára a zsinór végén. Olyan volt a feje, mint egy kétségbeesett vízisiklóé. Szeme élettelenül megmerevedett, miközben testét motollaként dobálta a ladik fenékde&zkáján. — A világ legszívósabb állata — mondta a sporthorgász, és a vízi kígyó csúszós, nyálkás porhüvelyét egy rongyba göngyölte. — Undorító egy dög, de a húsa fejedelmi csemege — tette hozzá. ; Aztán, akár egy bikacsökkel, teljes erőből lesújtott a hajó keményfa peremére. Egymás után ötször csattant a szörnyű, élő korbács, de a hal még mindig nem adta meg magát. Szájából és szeméből halvány, vízzel kevert vér szivárgott. Mire a sporthorgász készségét ismét a vízbe hajította, a tetszhalott angolna teste újra megmozdult. Egyedül abban bíztam, hogy izgatott társam figyelmét elkerüli az állat fantasztikus haláltánca. De nem így történt A. sporthorgász, amint észrevette, felbőszült az elpusztíthatatlan élet láttán. Zsebéből csontnyelű bicskát. vett elő, s számomra felfoghatatlan dühvel vágta bele a hal fejébe. Kiáltani szerettem volna, de szégyelltem volna, ha a másik kinevet Tódor János Temesváriak Szegeden Szerpentinen — Vigyázzon Jean, jön a kanyar! — Nem baj uram, majd kikerüljük. (manczy) FOGYATÉKOS GYEREKEK SZÜLEINEK A fogyatékos gyermekek szüleinek önsegítő csoportja következő találkozóját, az eddig rnegszdkott helytől eltérően, az Egészségügyi Gyermekotthonban (Gladics u.) rendezi meg pénteken délután 5-től 7-ig. A találkozón az intézmény bemutatása mellett szó lesz a szülőket segítő új kezdeményezésekről, a védett ótthon megvalósításának lehetőségeiről és az autista gyerekek elhelyezéséről. mm Tegnap a megye és a város meghívására temesvári képzőművészek látogatták meg a szegedi kollégákat. A múzeum és a képtár kiállításait is megtekintették, valamint aláírták azt a csereszerződést, melyben rögzítették, hogy Szegeden augusztus 24-én, délután 5 órakor tíyitja meg Szekernyés János Nagy László felvétele műkritikus a temesvárlak kollektív tárlatát a Horváth Mihály utcai Képtárban, majd augusztus 30-án Temesváron, a Dóm téri múzeumban a szegedi képzőművészek nyári tárlatának alkotásaiból összeállított kiállítást bocsátja útjára Borvendég Béla építész. Nagy László íelvétele Álló Mercedesnek a gyártója se hallja a hangját — tartja a nem ismert mondás. De még csak arra se gondolhatott a jó eszű iparos, hogy masinája itt, Szegeden, a városképet „szebbíti" és tükrözi, s olybá tűnik igy, mint száguldásra képes délibáb. No meg a célkereszt, mely a mozgás irányát megadja, ekképp határozottságot sugall, harcias szépséget, amiből tanulni se késő, de didaktikusán ráeszmélni meg túl korán. A célkeresztről egy gyönge vicc jut eszembe, melyben a sofőr utasa örökké felszisszen, mikor egy biciklis mellett haladnak el. Végül megunja az utas, hirte'.en kinyitja a száguldó autó ajtaját, s vele a biciklist az árokba röppenti. Aztán epésen és magyarul megjegyzi: Lehet magának célkereszt a kocsiján, ha én nem nyitom ki az ajtót, ezt a biciklist se találjuk el. A többi a mentősök dolga. P. Sz. Kacsazaj Ilyen szép forró éjszakákon nehéz bárhogy is elaludni. („Majd alszom én. „.") Szerdára virradóra is csak lapozgattam a lapokat, csináltam még egy limonádét, könnyű passziánszba fogtam. Lekapcsoltam a rádiót az éjféli hírek után, s a csöndben furcsa zajra lettem figyelmes. Kintről jött, s valami távoli morajra hasonlított. Első meghökkenésemben az ugrott be: sáskajárás. De amint kinézek az ablakon Játom, hogy beugrottam. A Cső utcában lakom, s az utca végén (a cső végén) egy teherautó állott, fellőle jöttek a különös hangok. Az efféle nyári éjszakák tele vannak titokzatos zajokkal, s közülük az ismeretlenek felettébb nyugtalanítják az embert. Igy aztán nyújtogattam is a nyakamat, hogy lássam, hegyeztem a fülemet, hogy azonosítsam az ismeretlen hangot. Ráismertem rövidesen; ez bizony hápogás! A teherautó tehát kacsákat szállít, de nem egyenesen megy (kacsázik), megállt valamiért (titok még akadt azért!), utasai pedig — mint a kisbaba, ha megáll az autó — fölébredtek, és harsányan adták tudtul rosszallásukat. Pár perc múltán a kutyák elkezdték ugatni őket, a közelebbi lakásokban fények gyúltak. Már készültem, hogy lemék, oszt megnézem mi van, de akkorra a sofőr végzett (kereket cserélt-e vagy a babájánál vizitelt?), indított, gázt adott. El is hallgattak azon nyomban a laposcsőrűek, akiket én elsőre sáskának hittem. Nyilván megnyugodva aludtak tovább, pedig talán a vágóhidra vitték őket. Esküszöm, szóról szóra így történt. Am ezúttal az igaz hír is — kacsa. (marok) Még melegebb idő Folytatódik a derült, száraz idő, legfeljebb a nyugati országrészben növekszik meg a gomolyfelhőzet. Számottevő eső sehol sem várható. A déli szél a Dunántúlon egyre élénkebb, napközben időnként erős lesz. A legalacsonyabb reggeli hőmérséklet 13 és 18 fok között a legmagasabb nappali hőmérséklet ma 30 fok körül alakul. A BABOS BÉLYEGZŐÉRVÉNYTELEN A Szegedi Bábszínház bélyegzője elveszett. Felhasználása június 27-étől érvénytelen. VASZONCIPÖ 'Nyári kirándulásokhoz rendkívül kedvező áron kapható száras vászon cipő a Szeged Nagyáruház cipóosztályán, 28-as mérettől 42-es méretig, 125 és 195 Ft közötti áron. (x) KÖRNYEZETVÉDELMI TÁBOR Környezetvédőim! tábort szervez a Fidesz szegedi Zöld Csoportja a Tisza partján. Mindenkit szeretettel várnak, akit érdekel Földünk jövője. A tábor időpontja: július 8—15. Helye: Szeged, Fürj u. 92/B. Ifjúsági tábor. Költség: kb. 400 Ft/fő, sátrat hozni kell! Bővebb információ: 12-844. Megalakult a Délmagyarország Kft. Tagjai: e lap újságírói, a szerkesztőség dolgozóiból szerveződött Délmagyarország Üjságíró Egyesület és a Dél-Francia Xice-Presse-Invest. (x) DEIMGYARORSZAG Politikai napilap Főszerkesztő: Dlusztus Imre Főszerkesztő-helyettes: Sulyok Erzsébet -' " * - FIA Kiadja a Csongrád Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Kispál Antal. — Szerkesztőség és kiadóvállalat: Szeged, Tanácsköztársaság útja Í0.,Sajtr - ' * " ~ f • " " 130. - A lai :ge útja 10., Saitóház 6740."- Telefon: 24-633. Telex: 82-282. Telefax: lí 130. - A lapot nyomja: Szegedi Nyomda, Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 28. 6720. Igazgató: Suranyi Tibor. - Teijeszti a Magyar Posta. Előfizethető a postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 101 Ft - a vasárnapi lapokkal együtt 121 Ft. ISSN 0133-02SX