Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-26 / 153. szám

2 Körkép 1990. június 360., csütörtök (Folytatás az 1. oldalról.) mondta ki, hogy a román többségű, román nyelvet beszélő köztársaság ki akarna lépni a Szovjetunióból. A szuverenitási nyilatkozat azonban szikra volt. amely lángra lobbantotta a tüzet. Románok ezrei léptek át vasárnap „szovjet" területre. Nemzeti lobogókat lengettek, és ama szólították fel a Szovjetunió területén élő románokat, hogy csatlakozzanak az anyaországhoz. A szovjet határörök csak félénk kísérleteket tettek az emberözön feltartóztatására; ez a mérséklet egy ideig nem volt rájuk jellemző, Ütlevélről, vízumról meg efféle apróságokról nem is eshetett szó. Szovjet Moldáviából ugyancsak kisebb csoportok keltek ót a határon, hogy meglátogassák a rokonaikat „odaát". Incidensek nem voltak — de az ügy roppant kellemetlen Moszkva és Bukarest számára egyaránt. Annexió — történelmi háttérrel: Románia és a Szovjetunió nem szűkölködik az ilyen történelmi hátterű területgyarapodással —, vesztéssel. A dolog azért is rendkívül kényes, mert a Szovjetunió 1940. június 28-án foglalta el Besszarábiát — a mai szovjet Moldáviát. Még három nap az 50. évfordulóig ... Amióta csak lendületet vett a peresztrojka — és a balti köztársaságok, lassanként kezdték kétségbe vonni a mai Szovjetunió egységének legitimitását — szakértők is csak az idó kérdésének tartották, hogy mikor jutnak a felszínre az eddig mélyen lappangó nemzeti érzelmek a soknemzetiségű országban. Az elfoglalt iBe&szarábiára a sztálinista Szovjetunió rákén yszeri tette saját nyelvét, a románul beszélő népesség egyik napról a másikra kénytelen volt cirill betűkkel Írni, és eltűnni, hogy az elcsatolt országrészt Moszkva emberei irányítsák. A miniszterelnök támogatja a recskieket Antall József miniszterelnök hétfőn a hivatalában megbeszélést folytatott a Recski Szövetség, valamint a Történelmi Igazságtétel Bizottsága vezető képviselőivel. Antall József a kormányzat támogatásáról biztosította a két szervezetet, és tájékoztatást adott arról, hogy az előző kormány ígéretének megfelelően felülvizsgálják azt a minisztertanácsi rendeletet, amely csak az 1956 utáni politikai elítéltek esetében tette lehetővé a börtönben töltött időszak nyugdíjba történő beszámítását. A várhatóan július 31-éig módosítandó új rendelkezés ezt a jogot kiterjeszti az 1956 előtt törvénytelenül elítéltekre is. A megbeszélésen elvi megállapodás született egy kárpótlási kérdésekkel foglalkozó hivatal létrehozásáról, amelynek feladata lesz a szabadságvesztés idejére járó kiesett kereset megállapítása, ós differenciált, elnyújtott módon történő kiegyenlítése. A korábbi döntéseknek megfelelően a kárpótlási ügyek kormányzati felelőse dr. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter. (MTI) Prágai visszalépés? Változás történt az utób'bj évtizedek történelmi értékű dóRuméntumaihak kölcsönös cseréjére vonatkozó csehszlovák álláspontban — erősítette meg az MTI munkatársának kérdésére válaszolva Boros Ferenc, a Külügyminisztérium illetékes tisztviselője. Előzményként a Népszabadság szombati száma beszámolt arról, hogy Prágában Barity Miklós magyat nagykövet az 1956-os forradalommal kapcsolatos dokumentumokat vett át Zdenek Matejka csehszlovák külügyminiszter-helyettestől. Boros Ferenc hétfőn elmondta: a dokumentumcserét a csehszlovák fél kezdeményezte. Az eredeti elképA hittanoktatásról A Fiatal Demokraták Szövetségének középiskolás szervezete aggodalommal figyeli a hittanoktatás kérdése körül kialakult bizonytalan helyzetet. Mivel a kormányzat részéről ellentmondásos kijelentések láttak napvilágot, ezért fontosnak tartjuk világossá tenni a középiskolás szervezet (KÖSZ) álláspontját e komoly vitákat kiváltó témakörben. Ügy véljük, hogy az iskolai hitoktatás ügyében kiinduló pontnak az emberi jogok feltétlen tiszteletben tartását kell tekintenünk. E jogok alapján olyan megoldást támogathatunk csak, amely minden kétséget kizáróan biztosítja a tanulók számára a lelkiismeret szabadságát, s nem teremt olyan helyzetet, melyből bárkire nézve is hátrányos megkülönböztetés származhat. A fentiekből következően természetesnek tartjuk, hogy az egyházi (felekezeti) iskolákban létezik hittanoktatás a tananyag részeként, az iskola döntése alapján, A fenntartó, a tantestület, a diákok és a szülők megállapodására kell bízni a rendezést a magániskolák esetében. Az állami iskolákban viszont, mivel nem lehet a vallás gyakorlását akadályozni, de intézményessé tenni sem, nem jelenhet meg a hittanoktatás állami státusként, különösen úgy nem. hogy a tananyag részévé válik, s a tantestületbe tartozó hittantanárok oktatják. E lépéssel ugyanis óhatatlanul többségre és kisebbségre bomlana minden osztály, és a rendező elv nem a képesség, a tudás lenne, hanem a diákok — és szüleik — meggyőződése és hite. Nincs szükség rá, hogy vallási alapon essenek szét csoportokra az osztályok. Helyesnek tartanánk viszont a vallástörténet oktatását az állami iskolákban is, amennyiben az oktatók nem egyházi, hanem világi személyek, és a tananyag foglalkozna a világ összes jelentős vallásának történetével, alaptételeivel. (Sürgősen el kellene indítani az ilyen irányú képzést a felsőoktatásban!) Ezzel pótolhatnánk azt a mulasztást, amely az elmúlt 40 évben a közgondolkodás e terén keletkezett, s melynek eredményeként ma generációk nincsenek tisztában a vallás világtörténeti jelentőségével . Egyúttal felkérjük a művelődési minisztert arra,' hogy tegye világossá a kormányzat álláspontját e fontos kérdésben; lássunk világosan, lesz-e szeptembertől hitoktatás az állami iskolákban, és ha lesz, be fog-e épülni a tantervbe? Mi, középiskolások, különösen kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi célt szolgál a hittanoktatás bizonyítványba kerülése; nem lesz-e ez kihatással a felvételire? Minél előbbi egyerlelmü állásfoglalást várunk a kormánytól, s reméljük, hogy az elmúlt évtizedek, „kötelező" ateizmusa után nem támogatnak olyan elképzelést. ameiy az ellenkező végletet jelentené, A Fidesz középiskolás szervezete (KÖSZ) (OS) zélések szerint a két ország szakemberei egymás >-. levéltáraiban választhatták volna ki azokat az iratokat, amelyek az 1968-as csehszlovákiai bevonulás, illetve az 1945 és '48 közötti magyar történelem, valamint az 1956-os forradalom kutatóit segítik. A szomszédos ország illetékeseinek véleménye azonban megváltozott, a magvarországi népi demokratikus korszak dokumentumait kérő jegyzékre nem is válaszoltak. Nem érkezett meg az a csehszlovák történész sem, aki a magyar levéltárakban a csehszlovák felet érdeklő iratokat kutatta volna. Segítség Iránnak Kubába nem kell attasé A Magyar Köztársaság új kül- és katonapolitikai elgondolása alapján, az ország gazdasági helyzetét is figyelembe véve, a tárca felülvizsgálta katonadiplomáciai kapcsolatainak rendszerét — tájékoztatta Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisztérium szóvivője az MTI munkatársát. A Magyar Honvédség eddig 28 fővárosban levő katonai attaséhivatal útján 33 országgal tartott fenn katonadiplomáciai kapcsolatot. Az ország érdekeinek legjobban megfelelő katonadiplomácia j képviseleti A Magyar Vöröskereszt hétfőn folytatta akcióját a földrengés sújtotta Irán segítségére. A Vöröskereszt ésa Vörös Felhold Társaságok genfi ligájával egyeztetett lista alapján 24 órán belül további antibiotikum küldeményt indít útnak, másfél millió forint értékben. Ezzel egyidóben állítják össze azt az újabb másfél millió forintos küldeményt, amely csontrögzítö felszereléseket, sebészeti fonalat, egyszer használatos injekciós tűt, fecskendőt tartalmaz. A harmadik szállítmányban sátrak, lepedők és tőrülközök lesznek — közölte az MTI-vel Légrády Eszter, a Magyar Vöröskereszt szőrivé je. Elmondta: a Magyar Vöröskereszt a katasztrófát követően, június 22-én reggel 300 ezer forint értékű, antibiotikumokat tartalmazó rendkívüli segélyszállítmányt indított el Teheránba. Hétfő délutánig nem érkezett hír a küldemény megérkezéséről, de a korábibi tapasztalataik szerint úgy vélik, hogy ilyen súlyos katasztrófahelyzetben a helyszínen dolgozók számára nem a visszajelzés a legfontosabb feladat. A Magyar Vöröskereszt a hét végén folyamatos ügyeletet tartott. A társadalom különböző rétegeiből, továbbá intézmények, vállalatok, és a hadsereg konkrét adományokat ajánlottak fel. A szóvivő — utalva arra, hogy a Magyar Vöröskereszt korábban kinyi'lvánitotta: az idei esztendőt elsősorban a hazai szegénység megsegítésének szenteli — hangsúlyozta: az iráni földrengés károsultjainak nyújtott segítséget a Nemzetközi Segélyezési Alapiból finanszírozzák, s ez nem érinti a hazai szegenység javára szervezett akciók bevételét. (MTI) Lesz-e vér? rendszer kialakítása érdekében, valamint költségmegtakarítás céljából a minisztérium úgy döntött, hogy ez évtől Etiópia, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Kuba, Mozambik é> Vietnam fővárosában szünetelteti a katonai attáséhivatál működését. Az idén hat országban lesz soros attaséváltás. Ezeken túl, soron kívül — a jelenlegi katonai attasék egyidejű felmentése mellett — új katonai attasét neveznek ki a moszkvai, a berlini, a prágai, a helsinki és a párizsi hivatalok élére. (MTI) Akkor lesz elegendő vér az ország egészségügyi intézményeiben, amennyiben a kormány közérdekű kötelezettségvállalásnak minősiti a véradást, megadja a véradóknak — a Munka törvénykönyvében előírtan — a négyórás munkaidőkedvezményt, s ez időre átlagbért fizet, ami után adókedvezmény jár — mondotta Sztuchlik Rezső, a Magyar Vöröskereszt fótitkára az MTI-nek adott nyilatkozatában. Az utóbbi időben figyelmeztető" megnyilatkozások hangzottak el 'különböző fórumokon -a vérellátás aggasztó helyzetéről. Egyebek között a Vöröskeresztet is elmarasztalták, hogy képtelen megszervezni kellő mennyiségben a véradást, s ezt különösen igaznak vélték július—augusztusra. Sztuchlik Rezső elmondotta; noha gondot jelent a nyári hónapokban a szabadságok miatt a megfelelő mennyiségű véradás megszervezése, ebben az időszakban a Magyar Vöröskereszt 10—12-vel több véradást szervez a tervezettnél. Például a nyári időszakban hétfőtől péntekig, 7 és 14 óra között a Péterfy Sándor utcai kórház vérellátórészlege folyamatosan várja azokat a véradókat, akiit ebben az évben még nem adtak vért, vagy első véradók. A kijelölt időn kivül is lehet csoportosan vagy egyénileg vért adni, előzőleg telefonon egyeztetve az időpontot. A főtitkár a probléma egyéb okát abban látja, hogy sok vállalatvezető úgy véli; hogy nem vállalhat anyagi veszteséget, s nem bonthatja meg a termelés folyamatát azzal, hogy a véradás miatt , nélkülözi munkatársait. Az efféle gondolkodásmód ís közrejátszik a véradás visszaesésében, hiszen közismerten ai üzemek munkásai és a honvédség egységei képezik a véradók bázisát. Sztuchlik Rezső elismerte, hogy egyetlen vállalat, sem kényszeríthető veszteségváílalásra, azonban a fejlett nyugati országok — mint Németország — példáján illusztrálta, hogy a piacgazdaság keretei között is megszervezhető a véradás. Végül elmondotta: a kérdéskört áttekintették Surján László népjóléti miniszterrel, aki átérezve a kérdés fontosságát, egyik sürgős teendőjének tekinti a véradás helyzetének átgondolását. (MTI) Néhány hete az egyik képviselő cirkuszhoz hasonlította az. Országgyűlést. Lehetseges, hogy ezt sértő megjegyzésnek szánta (én sem szeretem különösebben a cirkuszt), de megtörténhet meg, hogy dicséretnek fog hatni. Egv pszichológus, zenész és képzőművész barátom szerint a jó cirkusz alapvető kérdéseket vet föl: Hol vannak az emberi telj esi tőképességi határai?, Mi az értelmesen vállalható kockázat maximuma?, etc.... Képviselőinket meg nem ilyen problémák foglalkoztatják, láthatóan csak azt latolgatják: ki lesz a bohóc? Nem a nevető, hanem a porondon elterülő, nyakon öntött szomorú Pierrot. Ez is nagyon fontos szerep. Segít a közönségnek elfogadni, nem lehet min., denki győztes. * Igen, megint az elnökválasztását ról lesz sző. Az egyáltalán nem agganzt, ha a Parlamentben időnként összevesznek az emberek. Az a terem arra való, hogy a fontosa bb politikai vitákat először ott rendezzék meg, ne a köztereken, és a szembenállók kezében macskakő helyett mikrofon legyen. Egy a fontos: tartsák be az alapvető szabályokat. Ha egy torvény még hatályos, akkor föl lehet vetni, meg kellene változtatni — de nem lehet semmibe venni, még egy „törvényhozó"-nak sem. Ráadásul, egy működőképes demokráciában vannak íratlan szabályok is... * Előrelátó emberek megkérdezték az Alkotmánybíróságtól, hogy a tavalyi népszavazás eredménye befolyásolja-e az elnökválasztás módját. A tiszteletre méltó alkotmánybírák elvileg választhattak: vagy magukból csinálnak bohócot, érvényeinek és kötelező erejűnek fogadva el a szavazólapokra irt „kommentárokat" — vagy az előző Országgyűlés azon tagjaiKi lesz a fehér bohóc? ból, akik azokat a zárójeles magyarazatokat odabiggyesztették. Tekintettel arra, hogy a bíráknak a törvényeket kell figyelembe venniük, nem pedig a jogtudománytól is idegen, „mi lett volna, ha ..." kezdetű szövegeket, nem dönthettek másként ... Megjósolható, hogy hamarosan újabb kérdésre kell válaszolniuk: ha az Országgyűlés a héten elfogadott törvény szerint, öt évre megválasztja a köztársaság elnökét, akkor csak 1995-ben kell a következő, a népszavazás által meghatáro. 7ott mód szerint választást megtartani? Avagy a népszavazás végeredménye érvénytelenítheti a parlamenti választást? Nem tudom megjósolni a következő döntésűket. Csak egy biztos: a mostani akció kezdeményezői elérték, hogy a kormány a lehető legrövidebb időn belül megkísérli átírni a népszavazási törvényt. A miniszterelnök már május közepén. Király Zoltán akciója előtt (amikor megtudta, hogy az MSZP a Dél-Dunántúlon már gyűjtöget...) fölvetette, hogy módosítani kellene ezt a törvényt. Az SZDSZ frakcióvezetője elutasította az ötletet, mondván: „Ezt nem engedhetjük meg magunknak." Tavaly egy jeles szocialista publicista indulatosan megjegyezte: ebben az országban százezer aláírást bármire össze lehetne gyűjteni — tehát ezt a számot ó is kevesellte. Mcot, az MDF országos gyűlésének harmadik menetében. Antall úr is elmondta, hogy félmillió aláírást kellene megkövetelni. Az államkasszát is eey. re többen féltik:, a költségek becsült öszszege egy hét alatt 300 millióról 500 millió forintra növekedett... Tehát, ha a következő alkalommal fontosabb ügyben próbálna valaki a „néphez fellebbezni", akkor lényegesen nehezebb dolga lesz. Én a képviseleti demokrácia hive vagyok (még inkább: leszek, amikor végre működőképes lesz), de már gyűjtöttem aláírásokat is: először néigy-öt éve, a vízlépcső ügyében. Eredménytelenül. A napokban jelentették be, hogy Ausztria 3000 millió schilling kártérítést kér a bős— nagymaros) vízlépcső-szerződés felbontása miatt. Nem tudhatom, 1986-ban az erőmű ellen szavazott volna-e honfitársaim többsége — csak annyi bizonyos. hogy van némi különbség 300 millió forint és 3000 millió schilling közt. Ez utóbbiból negyven-ötven évig lehetne népszavazásokat rendezni... (Sőt akár be is lehetne vezetni egy sajátos magyar időszámítást is. Ahogy a régi görögök az olimpiák szerint számlálták az éveket a XXI. század magyarjai is mondhatnák: ..A huszonnyolcadik népszavazás evében ...") Ez persze egy komolytalan ötlet... A „függetlenek" áltál fölajánlott, úgynevezett kompromisszum meglepőbb volt Egyszerűen a határidőket is előíró törvény figyelmen kivül hagyását javasolták. Ha ez szerintük lehetséges, akkor ebből az is következik, hogy elismerik az Országgyűlés jogát a törvény azonnali — a már zajló népszavazási kezdeményezésre is vonatkozó — megváltoztatására. Márpedig akkor a többség dönthet úgy is, hogy nemcsak a határidőket hanem a megkövetelt aláírások számát is módosítja... Nem hinném, hogy erte gondoltak. Igazán fölvidított, amikor láttam,, hogy a néhai MSZMP egykori hivatalnokai fensőségesebb mosollyal emlegettek a jelenlegi kormányzat támogatóinak „állampárti stílusát". De az általuk kiadott — természetesen nemzetiszínű — plakátok azt hirdették: „A nép akar koztáreasagi elnököt választani!" Hm. Honnan tudják, mit akar a nép? Egy része közvetlen választást, mások közvetettet, sokan oda sem figyelnek, a többiek pedig azt kívánják, hogy hagyják már őket békén ... Ki a nép? Egy biztos: itt valakik már megint a „nép" nevében szóltak. Milyen stílus is ez? * A hagyományok továbbélésének egyéb jeleit is láttam. Néhány hónappal ezelőtt a Délmagyarország is tudósított róla, hogy az előző Országgyűlés tágjai milyen derűsen nyomogatták a mellölük hiányzó kollégájuk szavazógombját Néhány kívülálló bosszankodott más nem történt. Ki gondolta volna, hogy ha egy derék, szorgalmas honatya folytatja ezt. akkor e miatt még a házbizottságot is összehívják? A végén még csalásnak minősül a régi rutin! Vagy talán már eleve annak kellett volna nevezni? * Végül: jó lenne minél előbb eldönteni a címben föltett kérdést — és ez már másképpen nem lehetséges, mint népszavazással. Az egyik tábor veszíteni fog, ezi 9 vetélkedés lényege, de remélhetően, megbecsült része marad a Parlamentnek. Ha képviselői szép szelíden üldögélnek a helyükön, akkor nem is lesz föltűnő a Pierrot-jelmez nadrágján látható néhány talpnyom. . Persze, én azt is remélem, hogy a jelmezen lesz egy piros szegfű is. 1990. június 21. Jankó Attila