Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-22 / 149. szám

© Zöld narancs (avagy 1-1) Az Európa-bajnok németalföldi csapathoz várat lan erősítés érkezett a szünnapon. Egy (valószínű leg a labdarúgáshoz is értő) lélekbúvár. A nagy lendülettel kezdő hollandusoknak tudomásul kellett azonban venni, hogy pszichológus ide vagy oda, az írekben kemény, az utolsó másodpercig harcoló ellenfélre leltek. Ebben a csoportban különben eleddig csak ezt tapasztalhatták. A négy ász közül csak Koeman és Gullit játszott nevéhez méltóan; Van Basten eltűnt a lelkes írek lábai között és Rijkaardot is csak a hajviselete különböztete meg a narancssárgák második vonalától. A hollandok akadozó csapatjátéka meglepő és elsősorban annak köszönhető, hogy a „kiszsolgáló személyzet" nem áll feladata magaslatán... Ilyen összefüggésben csodálatra méltó volt Gullit játéka: végigszántotta a pályát, többször mentve a jobbhátvéd helyén. Lőtt egy nagyszerű gólt, amit a felemelően küzdő, esélyeiket egy pillanatig sem feledő írek igazi brit találattal egyenlítettek ki - a holland tizenhatosig szálló kapuskirúgásukat ügyetlenkedték ír helyezetté, tulipános ajándékká Cruyff és Van Hanegem egykori mezének mai hordozói. Aztán gurigázás, megelégedett ír szurkolók (húszezren énekeltek), Vautrot játékvezető minden közelébe eső frissítőt jól meghúzott — a zöldek zöldek maradnak, a narancs még éretlennek tűnik, a sorshúzás az íreknek kedvezett (így ők játszanak Romániával, míg Hollandia „megkereste magának" az NSZK-t) de Amondó vagyok, a hajtás egy napig, huszonnégy óráig szünetel. Ránk fér. Mlchel, a csoportmérkőzések, gólkirálya Találtak egy első helyet... ...Mármint a spanyolok. Könnyű lenne ennyivel elintézni: Belgium és Uruguay is pontot érő tizenegyest hagyott ki ellenük, ők mereven figyelték a jelenetet, s mikor eljött az idejük, nem hibáztak. A „magyar" csoportból a döntő tornába besétáló ibériaiak tegnap II. János Károly spanyol király, Zsófia királynő és Cossiga olasz köztársasági elnök, no meg a veronai aréna közönsége előtt 2-1 arányban felülmúlták Belgiumot. Ez az évkönyvek adata. A teljes kép többet kíván. Felforgatott belga védelem, ettől függetlenül rendkívül magabiztosan pályára lépő Thys-legénység kezdett; úgy tűnt, a két győzelemmel a tarsolyukban a harmadikat sem hagyják ki. Egyénenként képzettebb labdarúgók a spanyoloknál, ezt a minősítést ugyanis nem a szolgáltató klubok (Real, Barcelona — a Mechelen vagy Brügge ellenében) „névjegye" adja. Mint annyiszor, a szerénység ezúttal is kamatozott volna. Kétszer vezettek Suares fiai, mindkét alkalommal felpaprikázták ellenfelüket, akik három percen belüli egyenlítésre törekedtek... A második spanyol találat után közbejött a félidő, majd egy kihagyott Scifotizenegyes. Ettől a pillanattól a spanyoloknak állt a zászló, akikközül Zubizarreta kapus tett a legtöbbet a győzelemért — a tizenhatoson belül a légtér ura volt. Ellenlábasa, Preud 'homme (túl óvatos ember...) az ötösig sem merészkedett ki. Ennek ára van. Ha Uruguay ellen szerencséseknek minősítettük a spanyolokat, most a belgákról állítjuk: önmaguk szerencsétlenségének a kovácsai. A nyolcaddöntőszitáján ugyanis vannak kisebb és nagyobb lukak. Alkalmuk volt „választani"... P. S. © A legdrágább labdarugó Nagy feltűnést keltett, amikor a világbajnokság előtt az olasz Roberto Baggio, eledet téve a Juventus mesés ajánlatának, aláírta az eleje tett szerződést, amely szerint ősztől már nem a Fiorentinát erősíti. Nemkevesebb.mint 35 milliómárkába került a Juventusnak a 23 éves sztár, s ennyi pénzt még egyszer sem fizettek ki a világon labdarúgóért. A DPA hírügynökség munkatársa exkluzív beszélgetést folytatott Baggioval, s az első kérdés így hangzott: Mennyire nyomasztja ez a nagy összeg? —Tudom, nagyon nagy pénz, de nem akarok csak erre gondolni. Meggyőződésem, az évek során bebizonyosodik, megértem ennyit, és Torinóban elégedettek lesznek a játékommal. Bízom benne, új városomban ugyanolyan szeretet vesz majd körül, mint Firenzében. A csehszlovákok ellen szenzációs gólt ért el, de a mérkőzés elején mintha nem találta volna a helyét. —Nem tagadom, ideges voltam, hiszen Vicini kapitány sokat várt tőlem, és bizonyítanom kellett. Két helyzetet is kihagytam, de aztán sikerült gólt szereznem. Ez óriási önbizalmat adott és ad a további mérkőzésekre is. Milyennek látja csapata további esélyeit? —Mindenáron arra törekszünk, hogy olyan eredményt érjünk el, amelyet itthon elvárnak tőlünk. Ezentúl kudarc esetén már nincs lehetőség a javításra, a vereség a búcsút jelenti. Nem tudom, hogy hétfőn a kezdőcsapatban leszek-e, ezt eldönteni Vicini mester dolga. Az az igazság, hogy több társammal együtt versenyt futunk a válogatottba kerülésért. Mindent egybevetve: megkönnyebbült a premierje után? —Feltétlenül, s nemcsak annak örülök, hogy bemutatkozhattam a válogatottban, hanem a gólomnak is. Ezt a találatomat a feleségemnek „ajánlom", alá rövidesen anya lesz... /#>\ LlyV^O Beckenbauer „megbocsát" Csaknem négy éve már, hogy az újjáépített bécsi Práter stadionban Ausztria válogatottja 4-1 -re legyőzte az NSZK együttesét, miközben az olasz Luigi Agnolin játékvezető két 1 l-est adott a házigazdák javára. Franz Beckenbauer ezt követően mindent mondott Agnoliról, csak jót nem, s már közel volt ahhoz, hogy csalónak nevezze. Az évek azonban feledtetnek, legalábbis ezt bizonyítja, hogy a Jugoszlávia—Kolumbia találkozó után Beckenbauer egy beszélgetés alkalmával Josef Blatter FIFA-főtitkárnakazt mondta: „Agnol in szenzációsan vezette a mérkőzést". Igaz, nem a nyugatnémet csapatnak bíráskodott... A nagy bevásárlók Kamerun minden várakozást felülmúlt eddig a továbbjutásával, sezt a csapat vezetői is horonálták. A játékosok között csaknem 50 ezer dollárt osztottak ki jutalomkén t, s az afrikai szegény országból érkezett labdarúgók pihenőnapjaikon mindjárt bevásárolni indultak. Sokak szerint a Selva di Fasanóban lévő szálláshelyük már-már egy raktárhoz hasonlít, annyi videóberendezést, rádiómagnót, televíziókészüléket és egyéb értéket halmoztak fel. S ha netán a legjobb nyolc közé is bejutnak, újabb ezreket kapnak a kameruni „oroszlánok" — ahogy őket nevezik. A Belgium-Spanyolország mérkőzés a csapatok neveit figyelembe véve jó szórakozásnak ígérkezett. Azonban ezen a világbajnokságon már jó nevű együttesek is játszottak unalamas, a csoporthelyezésből fakadóan „kiszámítható" mérkőzést. Szerencsére a két gárda nem számol gatott, hanem 10 perc tapogatózás után elkezdett focizni. Meglepő húzással inkább a belgák kapitánya próbálkozott, hiszen ismételten egy újabb védelmi négyest produkált — igaz kényszerűségből. Valamint Ceulemanst visszavonta a középpályára. Ezzel szemben a spanyolok semmilyen újítással nem kísérleteztek. Mindkét csapat megerősített védelemmel és középpályával a lehető legkevesebb kockázatvállalással kezdte a mérkőzést. A második félidő előre kiszámíthatóan alakult, a spanyolok visszahúzódtak és kontrára játszva szigorúan védekeztek. Ez ellen a belga csapat nem találta meg az ellenszert. Szerintem itt ütött vissza Guy Thys váratlan húzása Ceulemans hátravitelével. A második félidőre ugyanis elfáradt, szintesemmi veszélyt nem jelentett a spanyolok kapujara, holott ekkor igazán nagy szükség let i volna rá. Ugyanez azonban el mondható az egész belga csapatról, mely a második félidőben is rengeteget futott, de hiKommentátor: Czibere László — ányzott a játékosokból a robbanékonyság, a frisseség. Véleményem szerint az Jruguay elleni, 10 emberrel kiharcolt győzelem sokat vett ki a számomra nagyon szimpatikus belga csapatból, így még Scifo kihagyclt 1 l-ese cllenere is , megerdemelt volt a spanyolok győzelme.