Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-21 / 148. szám

1990. június 21., csütörtök Kultúra 5 Szijj Ferenc Lesz ami lesz Olyan fényes vagy, mint egy rövid lélegzetű napló. Egy mese epikai minimuma (a halász visszadob). A gyermekek hosszú mosollyal rád mutatnak. Olyan fényes vagy, mint egy nemzeti pillanatletétel. Mintha élőképben lennék én a hirnök, nem árulok el jót s gonoszt. Vértelen, nyomtató lovak taposnak rajiad, árnyékok szülnek fájdalmas testeket, feldőlnek a boglyák. Ne engem szeress. Ügy szeretlek, mint négy teknőc könnyezése. Elindutak, négyen, négyfelé, hajnalban, ki tudja, merre vannak tengerek. A Rossz Vicc Sávai Márta rajza Tanulságos párbeszéddel kezdődik az a könyv, ami vélhetően az utolsóak közé tartozik a narancssárga JAK-kiadványok sorában, s ami Szijj Ferenc neve alatt A lassú élet titka címen jelent meg a napokban. A mottónál tartunk tehát. Két sírásó beszélget. Dantés, aki éppen If várából szökik, s titokban elfoglalta az elhunyt barát és mester Faria abbé halotti zsákját, a tetemhordozó deszkán himbálódzva azt hallja, hogy hát igen, nem volna kellemes ezen az éjjelen a tengerben fürödni. Bizony, megeshet, hogy az abbé vizes lesz, jegyzi meg a másik sírásó, mire mindketten nevetésben törnek ki. „Dantés nem egészen értette ezt a tréfát, de azért a haja égnek meredt a rémülettől." Mármost Dantés szerencsésen mégiscsak megtudja utóbb, hogy If várában a halottakat a tengerbe dobálják, lévén az a temető. Feltéve, ha sikerül a vízbe vetés művelete, mert a legutóbb is egy tetem félúton a sziklákra zuhant... Semmi okunk azt feltételezni, hogy a sírásók eredendően és általában humortalan emberek lennének, ám ez a vicc a feltételezett abbé porhüvelyével meglehetősen brutális és primitív. Szóval, ez egy igen Rossz Vicc! Vélhetően Szijj Ferenc költészete is erről szól, erről a Rossz Viccről, amit nevezhetünk életnek, világnak, költészetnek, meg a lehetőségek veszélyesen, nevetségesen, avagy súlytalanul föltáruló sokaságának, és még sok minden másnak, ám nincs merszünk, se kedvünk kizárólagossá szűkíteni egy könyvkezdő mottó jelentését; a világot uraló törvényekről általában utóbb tudjuk meg. hogyan, miért, s merre hatnak. Már, ha megtudjuk. S most, hogy e verseskötetről beszélni kezdünk, éppúgy előtte állunk még minden lehetséges szavunknak, „lesz ami lesz" tehát, akárcsak a könyv első versében. „Ügy szeretlek, / mint négy teknőc könynyezése. / Elindultak, négyen négyfelé, hajnalban, / ki tudja, merre vannak tengerek." És a veszélyessé válható titkok is persze, amikről nem ártana tudni például életben maradásunk érdekében. Mert Szijj jócskán átérzi a világ titokzatosságát, és kimondhatatlanságát, azt az abszurd és lehetetlen tényt, hogy szavakkal kell illetni a dolgokat, s ezért, ha mögötte Kafka mélységes szorongásait, és keserű iróniáját látjuk fölsejleni, tán nem tévedünk sokat. „Du bist die Aufga", vagyis: Te vagy a felad(at)! De ki ez a te? Miféle felad(at) mindez? Hogyan oldod meg? Megoldható? ... Mindazonáltal azt gondoljuk, hogy az ember az életen, saját nyomorult, kiszolgáltatott és kedves életén kívül több feladatot bőszen keresve sem találhat, miközben a költő épp az az emberfajta, akinek ez a munkája az írással némileg specializálódik ugyan, ám a lényegen mit sem változtat. A „túlzott jelentésű környezet", egy szerszámoskamra, a pikkelyes lábű nő, a margitszigeti kirándulás, egy álomtöredék, utazás metrón, Gonella apó, Foxi-Maxi Klementinája, egy szóval minden tény és dolog azt a gazdag kiszolgáltatottságot erősíti, melyben a költő a megnevezés és a megélés két partja között egyensúlyozva mindig is bizonytalan, homályos pont marad. Személyessége, jelenlétének súlya egyszerre bevág a sorok közé, hogy azonmód visszahúzódjon. „Ne engem szeress." Nem látjuk őt, az embert, mert éppúgy a titok árnyékában él, akárcsak a túlzott jelentésű környezet. Am a titkok oldására ott van a mese, a mítosz köznépi kistestvére. A mese adta formákba jószerivel egyetlen nagyobb ívű mozdulattal becsalogathatjuk mindazt, amit a világról sejtünk és érzünk. A mese sosem bizonyosságainkról szól. Megszülethet a kavicsos lány, a királyfi, a kalózok, jöhetnek ezek a furcsa naplóhősök, vadászok, hercegek és bennszülöttek, hogy finom líraisággal oldják életünk egyik legfontosabb érzését: a félelmet. A keret epikus, a töltet mélyen lírai. Szijj mindig hamarabb hallgat el egykét ütemmel a megszokottnál. Az olvasó meghökken, majd eltűnődve, furcsa borzongással belép ebbe a lényegét tekintve egyedülálló költői világba. Aztán viszszalapoz a címhez, elgondolkodik a lassú élet titkán, amire nem talál más magyarázatot, mint azt, hogy Dantés máskülönben Marseillese legjobb úszója volt. Darvasi László Liszt a csűrben Liszt Ferencnek szentelik az idén az egyik legrangosabb francia zenei fesztivált, a Tours mellett lévő „Mesley-csűrben''; egy, még a XIII. században épült hatalmas építményben, amelyet Szvjatoszlav Richter, a világhírű zongoraművész kezdeményezésére alakítottak át koncertteremmé. A hét végén kezdődött sorozat keretében tizenhat koncerten mutatják be a nagy zeneköltő életművének legfontosabb alkotásait, világhírű művészek, köztük a magyar zeneművészet kiválóságainak közreműködésével. Vasárnap lépett fel Mocsári Károly, a, Franciaországban élő kiváló pianista. A jövő héten szerepel Liszt kamaraműveinek előadásával Perényi Miklós és Ránki Dezső. A fesztivál záró eseménye lesz Kocsis Zoltán fellépte, és ugyancsak a jövő hét programjában működik közre a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara is. Két tudományos konferenciát tartanak — magyar zenetudósok részvételével — Liszt munkásságáról. A Loire-vidék központjától, Tours városától mintegy húsz kilométerre van az egykori hatalmas apátsági csűr, amelyet Szvjatoszlav Richter fedezett fel a zeneművészet számára, s azóta a világ zenei életének nagyjai közül szinte mindenki szerepelt már itt. Yehudi Menuhitól Elisabeth Schwarzkopfig, a Moszkvai Kamarazenekartól a Pierre Boulez vezényelte londoni Sinfonietta zenekarig. A mostanihoz hasonló, egyetlen művész életművét bemutató fesztivál ritkaság a programban, a festői környezetben lévő, 1220-ból származó hatalmas gótikus épület — az egykori csűr — ideális szépségű és kiváló akusztikájú koncertterem, a még a tours-i Szent Márton által alapított marmoutier-i apátság egykori birtokának központja volt. Á végzet hatalma Gardellivel Több, mint három évtized telt el azóta, hogy Lamberto Cardelli először vendégszerepelt Magyarországon. Azóta zenei életünk rendszeresen visszatérő, kedves vendége. Legutóbb Verdi A végzet hatalma című operájának felújítását dirigálta az Erkel Színházban. A Maestro vállaira nehezedő háromnegyed évszázad sem fizikai megjelenésében, sem vezénylésében nem hagy nyomot. A nyitány talan kicsit lassabb volt a szokásosnál, a cselekmény megkezdődésével azonban megmutatkozott Gardelli olasz temperamentuma. és a gyönyörűen kidolgozott lírai részek mellett igazi drámai megoldásokat is hallhattunk — Leonóra IV. felvonásbeli áriájának zenekari záróakkordjai nagyonnagyon ritkán szólalnak meg ilyen elementáris erővel. Az orkeszter lelkesen követte a dirigenst — s még sohasem láttam a hangszereseket a szünetben a zenekari árokban maradni és szólamukat gyakorolni-csiszolni... A szereposztásnak két olyan tagja volt, akik a világ bármelyi vezető operaházában elsöprő sikert aratnának-aratnak. Tokody Ilona Leonóráját néhány éve a Szegedi Szabadtérin már megcsodálhattuk. Szerepformálása azóta tovább mélyült. Maga a voce helyenként csak éppen-éppen győzi a szólamot — de hol van ma egy Ponselle, Malinov vagy Callas e szerepre? — ám az átélés, a gyönyörű pianók, az egész figurából folyamatosan áradó kisugárzás nagy élménnyé tették a művésznő alakítását. Polgár László Gvárdiánja szintén csak a legmagasabb nemzetközi mércével mérhető. A nemes hanganyagot a művészi intelligenciát sokszor dicsérték — külön szeretnék szólni a szerep vizuális megformálásáról. Polgár megjelenéséből eredő arisztokratikus tartásáról. Apropó, látvány. Mikó András rendezése kimerült néhány tablókép megkomponálásából. Szereplőmozgatásról, valamiféle drámai koncepcióról szó som volt. Az énekesek időnként érezhetően kényelmetlenül érezték magukat emiatt, s ez még a sokszor együtt fellépő Tokody—Kelen páros esetében is nyilvánvaló volt. Kelen Péter hangja szintén „egy számmal kisebb", mint azt Alvaro klasszikus megformálóitól megszoktuk. Lelkesedése ezért kárpótol, e lelkesedés vehemenciába való átfordulása azonban némelykor zavaró. Kovács Pál Carlosa adekvát, de szürke, Pánczél Eva ragyogó megjelenésű és jó mozgású, ígéretes Prezilliosa. Az estről írva ismét Gardelli nevét kell említeni — hiszen ma a világ oly szegény jelentős Verdi-karmesterekben. Gardelliról számtalanszor megírták, hogy kipucolja" a szólamokat, hogy űj zenekari színeket kever, sokszor hallott operákról addig ismeretlent tud elmondani. Néhány éve a Metropolitan Operaház Forza-előadását láthatták a magyar tévénézők. Ezt a budapesti produkciót — minden fogyatékossága dacára — szívesebben néztem-hallgattam — és kell-e ennél többet mondani? , (heiner) Könyv-jelző Károlyi Amy: Requiem élőkért. A kötet három cikluscíme: Az út, Enigma, Pihenő, Csillag alatt. Ki másnak állíthat itt Amy emléket, mint Weöres Sándornak, aki nem vitt többet a túlvilágra, csak egy kéz melegét. Fekete István: Gyeplő nélkül. Az író ajkai élményeiből táplálkozva ír a puszta uradalmi és nagygazdasági életéről. Szokásos állatfigurái közül ezúttal Mackót, a kutyát ábrázolja megejtő gyöngédséggel. E könyv — mely '45 után először egyházi kiadónál jelent meg — újabb tanúságtétel a nép iránti tiszteletének, szeretetének. _ Ancsel Éva: Száznyolcvankét új bekezdés az emberről. A szerző szándéka szerint egyetlen lélegzetvétellel, egyetlen könyvben kívánt értékezni, leírni mindent az emberről. Ennek persze fele sem tréfa, mert, ha meggondoljuk, a vállalkozás eleve bukásra ítéltetett. Így aztán csak egyre szaporodó, szinte vég nélkül írható bekezdések születtek, melyek néhány sorban, bölcseleti tisztánlátással rögzítik az ember szubsztanciáit. Katona Szabó István: A nagy remények kora I—II. Katona közel hat évtizedet töltött Erdélyben, s ahogy ő mondja, az embereik, a táj münd beléje ivódott. A Tényék és tanúk című sorozatnak e darabja az 1944 és '48 közötti erdélyi demokráciáról szól. Fejtő Ferenc: Rekviem egy hajdanvolt birodalomért. A könyv — melyért 1989ben Fejtő az év legjobb francia történelmi munkájáért kijáró díjban részesült — az Osztrák—(Magyar Monarchia megszűnését nem a felbomlás, hanem a szétrombolás oldaláról közelíti meg. Greskovits Béla, Borszéki Zsuzsa, Palócz Éva: Hidak — de hová? (Magyarország és a világkiállítás; röviden ez lehet az (alcím, mely persze az ügy számos aspektusát takarja. Pauline Reage: O története. Biblioteca Erotica sorozat. A francia irodalom legolvasottabb huszadik századi műve ez, O egy kastélyba kerül, ahol jó néhányan segítik a hölgyet 'testének felszabadításában. Majd arról az útról olvashatunk, amelyen eljut a mélységes türelemig, megalázlkodásig, hogy testét szabadon birtokolják mások. Arthur Herzog: A forgácsoló gyilkos. Egy légikisasszony nyomtalanul eltűnik, de senki nem veszi komolyan, mert több családi botránya után azt gondolják, lelépett. Kivéve egyetlen ember kételkedik, aki az asszonytól a következőket hallotta: „Ha valami történne velem, ne higgyék, hogy véletlen volt." George Ohsawa: A gyógyító makrobiotika. A szerző jó ismerője a nyugati medicinák hiányosságának és a keleti medicinákban levő plusznak. Szerinte a betegséggel szembeni félelem legyőzhető. A makrobiotika stratégiája szerint, ha a félelem legyőzhető, akkor maga a betegség is. Jorgc Ibargüengoitia: Halott lányok. Egy jól menő mexikói bordélyház tulajdonosa megpróbálja kijátszani a tartományfőnök egy váratlan rendeletét. A kupi lányai azonban sorra, érthetetlen .módon kinyiffannak. Az élőket félelem keríti hatalmába. s ez a félelem lassan lázadásba torkollik. A szerző — aki repülőszerencsétlenség áldozata lett — címválasztása úgy tűnik, ponyvaregényt takar, ám ez félrevezető, mert a könyvet átitató fekete humor mellett szigorú, de szatirikus társadalombírálatat ad. Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember. A világon számos olyan ideológia született, mely — képletesen szólva — az ember térbeli érzelmeit, gondolkodását, életmódját egydimenzióssá sorvasztotta. A könyv írója arra keres választ, hogy melyek az „egydimenziósság" tünetei, s ezeket felismerve miként lehet legyűrni a káros hatásokat. Thenem 2. A Lingva könyvek népszerű sorozata két űj német nyelvű darabbal gyarapodott. Koch-Kostersitz, Manfréd: 400 tanács kutyakedvelőknek. Íme néhány alapkérdés, melyre a könyv többek között válaszol: Ki tartson kutyát? Mit csináljunk a beteg kutyával? Mi legyen a neve? Szerintem a lelkiismeretes kutyatulajdonosnak kutyakötelessége e kérdéseik tisztázása. Linda Waniorek: Természetes kozmetika mindenkinek. Találhatunk itt saját készítésű természetes bőrápoló szereket, bevált recepteket, praktikus 'tanácsokat. A jó bőr sem hátrány, csak ha ráragad a kátrány. Horváth Ilona: Szakácskönyv. Megjelent a Jugoszlávia című útikönyv. Geoff Hamilton: Az élet kertje. Ebben a könyvben olvasható a biokertészet minden csínja s bínja. Mándy Iván: A csőszház — Egy festő ifjúsága — Séta a ház körül — Ha köztünk vagy, Holman Endre. Az életmúsorozat e kötete különböző műfajú és hangvételű műveket tartalmaz: Mándy Iván első könyveit, melyekben varázslatos légkörű írói világát először rajzolta meg, valamint elbeszéléseit, dokumentumjátékait és hangjátékait, amelyek már az elismert, a kiforrott és érett író alkotásai. Natalia Ginsburg: A város és az otthon. Az olasz irónő újabb ievélregényében lenyűgöző pszichológiával, megértő bölcsességgel és finom iróniával fogadtatja el hőseivel: a boldogság, az intim kapcsolatok kiépítése és megtartása szinte kibékíthetetlen ellentétben áll az emberi természettel. Fordította: Székely Éva. Jorge Luis Borges: A másik, aki ugyanaz, A latinamerikai irodalom talán legnagyobb hatású vezéralakja, az elbeszélő és esszéíró Borges, halála előtt megújult érdeklődéssel fordult ismét a költészet felé. Ez a kötet az eddig magyarul megjelentek mellett újabb verseket is tartalmaz. Podmaniczky Szilárd