Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-21 / 148. szám

1990. június 21., csütörtök Művészet 3 Könyvét Carréras is megírta Három tenor van ma az operai világpiacon, akiket mindenkinél magasabban jegyeznek. Az olasz Lucia­no Pavarotti 55 éves, 185 centi és mindig legalább 130 kiló. Kedves, bohém fickó, akinek lírai tenorja olyan, akár a csorgó arany. Kivételes termetéhez kivé­teles magas regiszterrel ál­dotta meg az ég: a magas cék tartományában érzi legjobban magát. Placido Domingo a lexikonok sze­rint 49. esztendejét tapossa, de bizalmas értesülések sze­rint letagad néhány évet. .. A magas, kreol, nemes vo­nású spanyol igazi nagy művész, sötétebb, drámai színezetű hanggal, kiváló színészi képességekkel. A szerepköre is hősibb, mint olasz kollégájáé, és felső hangjai js gyengébbek. E két valóságos óriás mellett szinte eltörpül a legkisebb öcs, a 44 éves, középtermetűnek is csak némi jóindulattal nevezhető Jósé Carreras. Az operahá­zakban hasonló szurkoló­táborok ülnek, mint a foci­stadionokban: vég nélkül képesek győzködni egy­mást, melyik tenorista a nagyobb. Ezen a képzelet­beli lelátón és a C—2-es szektorban ülök, Carreras­ra esküszöm. Nem véletlenül adta a dicső katalán most megje­lent könyve címéül: „Lé­lekből énekelni". Pontosan arra utal ez a kifejezés, ami Carrerast a legmaga­sabb régiókba emeli. Hang­ja hármójuk közül talán a legszebb színű, legérzékibb; énekléséből pedig kivételes intenzitás, a dolgok mély és komoly átérzése árad. Carreras hangja szomorú hang, szinében hordozza a drámát: ezzel az emberrel valami rossz fog történni. Ez persze a tenorhősökkel gyakorta megesik, de nem lehet véletlen, hogy Jósé a Szerelmi bájital kivételével sohasem énekelt vígoperá­ban. Carreras beszél kedves partnereiről is. A nők kö­zött három nevet említ: Monserrat Caballét, Agne s Baltsát és Tokody Ilonát. A magyar szopránnal először egy londoni Bohéméletben, utoljára pedig egy barcelo­nai Bajctzzókban énekeltek együtt. Carreras véleménye: „Számomra ö a verista szopránszerepek ileilis megszólaltatója." Számtalanszor élte át a halált a színpadon — ám váratlanul olyan betegségét fedezték föl, amelyet alig élt túl. 1987-ben leukémiát diagnosztizáltak nála az or­vosok, előrehaladott stádi­umban. Elkeseredett küzde­lem következett, klinikai hónapok, sugárkezelés, mé­regerős gyógyszerek. Carre­ras szorongató tárgyilagos­sággal idézi föl betegségé­nek tényeit, lefolyását, s el­sősorban a kétségeket: „Életben maradok-e? Tel­jes értékű ember leszek-e? Tudok-e újra énekelni?" S a három igenhez talán nem kevesebbel járult hozzá a művész akaratereje, elszá­nása, mint a modern orvos­tudomány technikai csodái. Egy csontvelő-átültetés nyo­mán teljes gyógyulás kö­vetkezett. Az meg már az írói tech­nikát dicséri, hogy a histó­ria a „come-back", vissza­térő koncerttel indul, ez­után a betegség története jön, és csak harmadsorban tér rá a szokványos élettör­ténetre, hogy aztán az utol­só lapokon „visszacsenges­se" életének meghatározó élményét. Izgalmas és megható könyv. Aki elolvassa, sok mindent megtudhat egy különleges ember útjáról. Ám aki pontosan akarja érteni, az azért a lemezeit is hallgassa meg! Márok Tamás Napló apámnak, anyámnak, — avagy: kevés a személyesség RendezZ: Mészáros Márta. Zene: Döme Zsolt. Operatör: •lancsö Nylka Főszereplők: .Juli — rzinkórzi Zsuzsa. Já­nos — Jan Nowlrki. Ildi — BánsáKi Ildikó, Vera néni — Törfirsik Mart, Magda — An­na Polony. Mészáros Márta új filmje a Napló-trilógia záródarab­ja. Az előző kettő címe: Napló gyermekeimnek (1982), Napló szerelmeimnek (1986). A harmadik rész elején 1956. október 23-án vagyunk. A forradalmi lázban égő tö­meg ledönti a Sztálin-szob­rot Budapesten. A tüntetők között felbukkan János és felesége, Ildi. A bukott hata­lom emberei pánikszerűen menekülnek, félve a népha­ragtól. Juli csak november 4-e után térhet vissza Szov­jetunióból Magyarországra. Mindenkit értetlenül néz, faggat, hogy mi is történik. Az újságok és a rádió „kinyi­latkoztatásai" ellenére las­san ráébred a valóságos helyzetre. .. '56 sokadik filmbeli feldol­gozása, jobb és gyengébb változatok után a következő kérdések merültek fel ben­nem: Kell-e, és ha igen, mekkora bátorság szükséges a magyar történelem e mély­ségesen drámai esemény megfilmesítéséhez? Mészáros Márta esetében a bátorságot a kényszer váltja fel. Az a kényszer, mely '56-ról mint személyesen megélt pillana­tokról mesélteti. Életének talán legmegrázóbb napjai voltak ezek, s a feldolgozás kényszere érthető. Ebben a munkában Vásárhelyi Mik­lós nagy segítséget nyújtott a rendezőnek. Tehát személyes élményről van szó, mely a történet mélyén a hitelessé­get jelenti. A hitelesség azonban inkább a dokumen­tumfilmeknek lehet megha­tározó kritériuma, de a sze­mélyesség. hitelesség egy drámai filmhez — melyben a művészetet is valamilyen módon tetten kívánjuk érni — még kevés. Az '56-os dokumentációs filmanyag kezelésé sokszor zavaró. A filmbevágások mi­nőségi eltérése nyilván az időbeli eltérést is érzékelteti, tehát feloldhatatlan paradox helyzet elé állítja a nézőt. Ennek oka, hogy a mindenki számára világosan látható archív felvételek, nem az archív betét feladatát lát­ják el. Czinkóczi Zsuzsa já­téka kifejezetten élvezhetet­len, modoros. A legdráma­ibb pillanatokban is érezhe­tő: szerepet játszik. Ahogyan ritkán feltűnő mosolya, úgy felindulásai is hitelüket vesztik, mert folyton kitűnik, szerepet játszik, nem Julit, hanem egy szerepének meg­felelni kívánó színésznőt lá­tunk. Ennek ellenpontja Jan Nowtczki alakítása. Egy pil­lanatra sem lehet kétségbe vonni elszántságát, félelme­it. Ügy láiszik, nem elég ma­gyarnak lenni, egy magyar dráma forgatagában. P. Sz. Szegedi kórussiker 'A linzi II. nemzetközi kó­rusversenyen a szegedi Bar­tók Kórus, Rozgonyi Éva ve­zényletével, második díjat, a Révész László vezényelte Vándor Kórus pedig harma­dik díjat nyert. A rangos rendezvény egy másik ver­senyágán az Okisz Monte­verdi kamarakórusa, Kollár Éva vezényletével, ugyan­csak harmadik dijat kapott. Táborok középiskolásoknak A Junior Coop Diákszö­vetkezet várja azok jelent­kezését akik: siófoki építő­táborban szeretnenek 2 he­tet eltölteni. A munka: gyü­mölcsszedés. Időpontok: jú­lius 15.—augusztus 29., júli­us 29.—augusztus 12., au­gusztus 12.—augusztus 25. Azok jelentkezését is vár­juk, akik Siófokon a fenti időpontok valamelyikében magas kereseti lehetőséggel konzervgyári munkát vál­lalnának. A szegedi Partfürdőn — kizárólag lányok — mini­mum kéthetes időtartamra munkát vállalnának büfé­ben kiszól gálóként. Idő­pont: június 15.—augusztus 31. Angol nyelvi tábort is szervez, ahol jól képzett pe­dagógusok fognak tanítani. Időpont: július 15—július 26. Helyszín: Dunaújváros. Érdeklődni a (62) 29-563­as Jelefonon. Jelentkezni személyesen Szeged, Bal fa­sor 32. szám alatt* lehet. Ügyintéző: Simon Kriszta szervező. A táborok szervezését és lebonyolítását — az angol nyelvi kivételével, ahol ön­költséggel számolunk 5 ezer Ft/fő — ingyen és bérment­ve csináljuk. Heghalt Buday György zM <' . w v .... •»••••" . y '•íí.Wy ^ < <• , % wwwugww ffeWfÉM - * :v Iá m Hl . 1 Mmm % í! wmi > :m • ••. ;'•• ••• ' <4 :• KÉSI x El «* . J|p% " # ' / < * i§§ . < m a mmm - * * i , ­* *< j * > . 11 f -fÁ ' sL Rgi , <* - í ' „ V v y - ' IJ § Wl. Egy hónapja sincs, hogy Buday György grafikusművészt Szeged városa díszpolgá­rává választotta. Ügy tűnik, megkésett volt az adósságtörlesztés. Tegnap érkezett a le­sújtó hír: egy London melletti szanatóri­umban a napokban meghalt Buday György. Talán még tudomást szerezhetett a meg­tisztelő kitüntetésről, reméljük, átlapozhat­ta az idei ünnepi könyvhétre megjelent, pompás albumot, bízunk benne, hogy élete utolsó napjaiban érezhette ennek a város­nak feléje irányuló tiszteletét és szeretetét. Kolozsváron született, 1907. április 7-én. Ifjú emberként, már művészi sikerekkel a háta mögött érkezett Szegedre, ahol a két háború közötti progresszív mozgalmak szer­vezetője, vezéregyénisége. Elnöke volt a Bethlen Gábor Körnek, elindítója és irá­nyítója az agrár>ettlement mozgalomnak, vezetője a Szegedi Fiatalok Művészeti Kol­légiumának. Képzőművészet iránti érzékenysége, al­kotói vénája a harmincas évek elején ívelt nemzetközi csúcsokra. Az alsóvárosi ihleté­sű Boldogasszony búcsúja című, 15 lapos, „szöveg nélküli fametszetregénye" a Ma­gyar Bibliofil Társaság Az év legszebb könyve elismerésében részesült Ezt köve­tően hatalmas grafikai életművet terem­tett. Európa szellemiségét kapcsolta össze a Székelyföld és az alföldi parasztság népi kultúrájának értékeivel. Ennek a program­nak a nyomán olyan alkotások születtek, mint a Székely népballadák, népmese-il­lusztrációk, metszetek Arany, Madách, Rad­nóti, Shakespeare, Aragon. Joyce és mások munkáihoz A történelem Angliába sodor­ta. hazatérési kísérletei rendre meghiúsul­tak. Az 1956-os forradalom bukása mélyen megrendítette, azóta szanatóriumban élt. Hatalmas életműve teljes egész Élete befejeztetett. Szeged városában díszsírhely illeti, az Olymposon megküzdött, az euró­pai civilizáció szívében kitörölhetetlen helye. Adományokra várva Tanulni vakon is Lakik az Eötvös kollégiumban egy világtalan fiatal­ember. Tizenhét évesen vakult meg, teljesen és véglege­sen. Amíg tanulhatott, a Külkereskedelmi Főiskola el­végzése volt a cél. Ám hirtelen minden elsötétült — a szó jelképes értelmében is. — Csak akkor értettem meg, mit jelent tanulni, ami­kor elvesztettem a látásomat és nem tanulhattam többé" — mondja a most 24 éves Papp Sándor. Ügy tartják, a vakság so­kaknál a szellem fokozatos eltompulásával jár együtt. Ö azonban nem adta föl. Túl­jutva a megrázkódtatás okozta mélyponton, nagy erőfeszítés árán egy év alatt elvégezte a középiskola 3-4. osztályát. Ez már a Radnóti Miklós Gimnáziumban tör­tént. (A szabadkígyósi fiatal­ember korábban Békéscsa­bán tanult.) Kitűnő ered­ménnyel érettségizett. Aztán úgy gondolta, a nyelvtanulás talán az ő szá­mára is lehetőséget kínálna a tartalmas emberi életre, a tanfolyamokon azonban ta­pasztalnia kellett, hogy a könyvek hiánya behozhatat­lan hátrányt jelent. Magán­tanárt keresett — hiába. Ek­kor határozta el két tanfo­lyamtársa, hogy megpróbál segíteni. Acs Petemé (a Gabonaku­tató Intézet munkatársa) és Szecsődi Istvánná (a Posta­igazgatóság gazdasági igaz­gatóhelyettese) keresni kezd­te a lehetőségeket. Ütjük a Számítástechnikai Kutatóin­tézetbe vezetett. Itt ismerték azt a berendezést, amely — egy számítógépijei összekap­csolva — hangosan tudja ol­vasni az eléje tett nyomta­tott dokumentumot. Tavaly nyáron Magyaror­szágon is kiállított a nyugat­német Frank Audiodata cég, amely olvasógépet is készít. Idén újra eljöttek. Papp Sándor Budapesten kipró­bálhatta a berendezést, amely normál beszédsebes­séggel olvas, sót — külön utasításra — betűnként is ta­golja a szavakat. Már ez a gép sem olcsó: 8 ezer 200 nyugatnémet már­kába kerül, de olyan kiegé­szítő berendezésre is szükség lenne, amely „látóírássá'' te­szi az elhangzottakat. A Braille-drucker segítségével vakírással írt lapokon jelen­ne meg a fölolvasott szöveg. Ennek ára 5 ezer 900 DM. A két egység csak külföld­ről szerezhető be. Az „alap­gépek" —. amelyekkel mű­ködtethetők lennének, itthon is kaphatók, összesen körül­belül 1,2-1.5 millió forintot kellene szinte a semmiből előteremteni ahhoz, hogy egy világtalan ember képességei szerint tanulhasson és dol­gozhasson. A nyugatnémet cég — va­lóban nemesnek nevezhető gesztussal — előre a fiatal­ember rendelkezésére bocsá­totta a gépet, használja, ta­nulhatja a kezelését. A kifi­zetésre várnak, amíg össze nem gyűlik a pénz. De itthoni példamutatásról is írhatunk: a szegedi Digi­tál Kisszövetkezet a beszélő­gépet hamarosan kiegészíti egy IBM—AT rendszerű szá­mítógéppel, s a szegediek ugyancsak türelmesek a kifi­zetés ügyében (A számitó­gép 160 ezer forintba kerül kedvezményes, önköltségi áron.) így Papp Sándor a programozást is tanulhatja majd. Az eddigi segítség ellené­re most még csak remény­kedik abban, hogy tervei megvalósulnak. Angolul és németül tanul, jövőre egye­temre akar jelentkezni. Ké­sőbb szakfordítóként, tol­mácsként vagy nyelvtanár­ként dolgozna. Persze, mindez csak akkor válhat valóra, ha összegyű­lik a szükséges pénz. Az ügy segítői a megyei tanácshoz fordultak, alapítvány létesí­tésére kértek hozzájárulást. Jelentősebb intézmények, gazdálkodó egységek támo­gatására számítanak elsősor­ban (adományuk adócsök­kentő tényező) — de talán akadnak olyan magánszemé­lyek is, akiknek nemcsak szándékuk, de lehetőségük is van segíteni. A Torontál téri Vakok In­tézete (a Takaréktár utcai OTP közreműködésével) ke­zeli azt a számlát, amelyre az adományok érkezését várják. Száma. 33 687—7. Ha postai utalványt, azaz „rózsaszínű csekket" vesz igénybe valaki, az utalvány­ra a következőket kell írni: telepítendő a Papp Sándor érdekében nyitott számla­számra. Ha összegyűlne a pénz, egy budapesti intézmény vállal­ná, hogy valuta igénybevéte­le nélkül, kedvezményes áron lebonyolítja a gépek vásárlását, a mai pénzszűkös világban mi mást kívánhat­nánk: sok szerencsét! Nyilas Péter < Itt Erzsébet­gála készül Novemberben Szegeden, a színházban lesz az idei Er­zsébeh-gála. A Nagy Ese­mény technikai előkészüle­teiről tegnap folytatott tár­gyalásokat Speter Erzsébet a szabadtéri igazgatóságon Nikolényi István főszer­kesztővel és művésietj ve­zetővel. Mint megtudtuk tőle, meghívót adott át Spéter Erzsébetnek az au­gusztus 19-ei szabadtéri elő­adásra — hiszen a Dóm té­ren is terjesztik majd azo­kat a szavazólapokat,, me­lyeken a zsűri kitüntetésre ajánlottjaira voksolhatunk. E szavazólistát már most pénteken összeállítják (mi is közöljük majd). A no­vemberi gálaestst ismét rögzítik a tévések; á két­órás program másfél mil­lióba kerül, ezért Erzsébet asszony szponzorokat is ke­res Szegeden... Versmondóknak A Nagy László Kör közli, hogy ,.Szomszéd népek köl­tői" országos versmondó­versenyre jelentkezés — korhatár nélkül —, felkészí­tés folyamatosan Miskolc, Kisfaludy Károly u. 12. sz. alatt történik. Hat vers tu­dása kötelező — osztrák, jugoszláv, román, szovjet, cseh és szlovák, valamint lengyel költészetből. Selejte­zők a területi művelődési központokban lesznek 1990. szeptember l-jétől és a Szovjet Kultúra és Tudo­mány Házában: Budapest V., Semmelweis u. 1—3.! (Felelős rendező: Nádassy József, 46-12-554.)

Next

/
Thumbnails
Contents