Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-18 / 145. szám

Mindegy A jugoszlávok elleni 4-1-es győzelem után Franz Beckenbauer, az NSZK szövetségi kapitánya így nyilatkozott: „Az a legnagyobb gondom, miként óvjam meg a játékosaimat a túlzott önhittségtől, olyan jól küzdöttek..." Vasárnap viszont ekként vélekedett: —Ha azt a játékot folytatjuk, amit a jugoszlávok elleni győzelem után „átmentettünk" az Egyesült Arab Emírségekkel szembeni 90 percre is, akkor jöhet bármilyen válogatott az utunkba, miénk lesz a vb-trófea! Nem tart attól, hogy a játékosai olvassák ezt a véleményét, és akkor bekövetkezik az, amitől ön tartott? —Hogy átesnek-e a ló túlsó oldalára?Ez már nem érdekel! De ha a soros 90 perceken olyan összpontosítással küzdenek,akkor tökéletesen mindegy, hogyan gondolkodnak. Lehetnek önteltek, de játsszanak úgy, ahogy eddig... Az egyik „legizgatóbb" csoport az „F", ahol két forduló után mind a négy válogatott egyformán áll. Miként vélekedik: melyik kettő jut tovább? —Anglia és Hollandia lép tovább az első két helyen! De egy megjegyzésem azért van. Szombaton kapcsolgattam a tv-csatornákat. Eredetileg az angol-hollandot akartam végignézni, mert az eddigi botladozásaik hatására sem írtam le ezt a két csapatot még magamban. De volt két olyan viszonylag huzamos időszaka a cagliari mérkőzésnek, amikor gyorsan csatornát váltottam a skótsvéd meccsre. Képtelen vagyok a rosszat elviselni... A brazil MAURO G ALV AO a Botaf ogótól a francia Paris SGhez teszi át működése színterét. © ÜZLET A kameruni válogatott sikerei alapos hasznot hoztak egy Yaoundéból érkezett élelmes kereskedőnek. Camille Moute nem számíthatott arra, hogy két mérkőzés után négy ponttal áll versenyben az áfrikai csapat, de biztos, ami biztos alapon kameruni eredetre valló ajándéktárgyakkal bőven felszerelkezve vert tanyát Olaszországban. Jelenleg Selva di Fasamóban árulja holmijait. Abban a szállóban, ahol Milláék is laknak. —Jó üzlet — mondta a kezét dörzsölgetve a „butikos". — A románok elleni 21 utáni napon 100 darab trikót adtam cl. Adó ide, adó oda, bevallottam trikókat 11 ésfél dollárért értékesítette... Mármint darabját! Kinek hiányzik Bölöni? Száznyolc alkalommal játszhatott a román nemzeti válogatott színeiben a legutóbbi bajnoki idényt a francia másodosztály egyik csapatában, az Orléans-ban végigküzdő Bölöni László. Mint ismeretes, az Orléans egyik vezetője az a Krémer Károly, aki a Ferencváros francia kapcsolatainak ápolásában elévülhetetlen „érdemeket" szerzett. Lehet, hogy Bölöni is az FTC-be tart? Nincs kizárva ez a meglepetés... Jenei Imre, a románok szövetségi kapitánya az utolsó pillanatig gondolkodott Bölöni behívásán. Belodedics válaszától tette függővé ezt — végül egyik játékos sem szerepel Olaszországban. Megérzésem szerint Bölöni hiányát különösen Kamerun ellen érezte a román csapat; a játszófél mindkét gólját az a Milla lőtte, akinek a rutinja a Bölöniéhcz mérhető! Bölöni László Dicsőszcntmártonban, egy, számtalan él sportolót fölnevelő és ú t jára bocsátó kisvárosban, a Küküllő mellett született. Marosvásárhelyre került. A megyeszékhely együttese, az ASA (a katonaegyüttest a Steaua fiókcsapataként kezelték) neki köszönhetően évekig a legjobbakközött játszott. Igaz,olyan válogatottakat tudhatott maga mellett, mint Kiss Madocsa, Hajnal Gyula, Kanyaró Attila. Elvégezte az orvosi intézetet, s a Steaua fogorvosként alkalmazta. Kovács István szövetségi kapitánysága idején két évre kikerült a válogatottból. Akkor játszott egy csoportban a magyar és a román válogatott (az angolokkal együtt) VB-selejtezőn; ki tudja (illetve: sejtjük) milyen meggondolásból nem merte Bölönit játszatni Kovács... Utólag, a románok kiesése után Krizsán glF^ Donadoni Zoltánt (Crisan neven szerepelt), az alacsony, nagybányai származású jobbszélsőt is érte némi, tettlegességig fokozódó vád a játékostársak részéről... Bölöni László nagyon hiányzott annak idején Kovács Istvánnak, most pedig, a Kamerun elleni játék ismeretében állítom: Jenei Imrének is. Ha jól meggondolom, nem rajta, hanem két szövetségi kapitányon, illetve a jól ismert körülményeken (nem lehet túl sok magyar a csapatban...) múlott, hogy a válogatottsági világranglistát nem Bölöni László vezeti. Pataki Sándor A belgák nem csak a csipkét verik Töprengve várhattuk az egyik legnehezebb csoport két riválisának, a mindig megbízható belgák (az utóbbi vb 4. helyezettjei) és a kétszeres világbajnok (1930,1950) „uruk" összecsapását. Uruguay csapatát a vb kiszámíthatatlan indiánjának tartják, a spanyolok elleni teljesítmény ezt igazolni látszott. Csapatuk gerince s főbb sztárjai (Francescoli, Sosa, Alzamendi) európai klubcsapatokban készültek a nagy fesztiválra, s délamerikás technikai tudásukat alárendelték az európai csapatfegyelemnek, mint utóbb kiderült, nem minden esetben. A nagy versenyekről jólismert derék belgák a megszokott precizitással szőtték támadásaikat, a fizikai erőnlét, kidolgozott csapatmunka s begyakorolt figurák domináltak, mintsem a színes egyéniségek villanásai. Ezen a mérkőzésen produkciójuk tökéletesen működő számítástechnika. A kérdés, hogy indián tolldíszt, vagy belga csipkét kapunk-e ajándékba, röpke idő alatt eldőlt. A racionális futball mesterei maguk alá gyűrték a pengés indiánokat, és bebizonyosodott, hogy kockázat nélkül nincs izgalom. A vb egyik legjobb meccsét láthattuk: a belgák fél szemmel már a másik kör esélyeit vizslathatják, az „uruk" pedig készülhetnek a javításra. Várnagy ©A „szürke eminenciás 11 0 i l Vannak játékosok, akik a klasszisok árnyékában robotolva látják el nélkülözhetetlen feladatukat. Az ászokról beszél a világ, pedig aki helyettük is lót-fut, kiszolgálja őket labdával, sok esetben lényegesen értékesebb szolgálatokat végez a kollektíváért.Egy ilyen — jelenleg még — „szürke eminenciás" Roberto Donadoni, az olaszok 26 éves középpályása. Az AC Milán klasszisai közül igen sokat írtak Gullitról, van Bastenről, de önről alig. —Ez így természetes —adta a Reuternek első válaszát Donadoni, aki az Atalantában kezdett. Vannak örökké reflektorfényben élőemberek, és olyanok, akikről csakegy idöutánderül ki, hogy hasznosak. De engem ez az egyfajta mellőzöttség cseppet semzavar. Sokan hasonlítják Bruno Contihoz, az 1982-es spanyolországi vb-t nyert „squadra azzurra" hasonlóan észrevehetetlen egyéniségéhez! —Ez megtisztelő. Bruno óriási futballista volt. Szerintem Paolo Rossi főként neki köszönheti, hogy gólokat lőhetett Ibériában. Mint ahogyan a mai olasz együttesben Gianluca Vialli is sokat köszönhet önnek! —Hát, ez a feladatom..! Sok futás? Nem tagadom, szeretem a hátamra vermi a pályát. Nincs egy olyan gyeptágla, amit ne köszöntenék ismerősként egy-egy meccs után. A mérkőzések előtt mindig feltűnően csendes! —Igen, magamba forduló egyéniség vagyok. Ennek vannak mélyebb okai is. A legkézenvekvőbb: azértvagyokvisszahúzódó, mert ilyennek neveltek. Éppen azt az EMBERT veszítettem el a múlt héten, aki csendes fegy el mezét tség re nevelt. A Nagymamámat. Nyolcvannyolc éves volt. Övezetett rá, hogy csakis kemény következetességgel valósíthatom meg álmaimat. A másik ok? A CrvenaZvezdaelleniBEK-találkozón egy ütközésnél l enyel téma nyel vemet, és szájzárat kaptam Szerencsémre megmentettek. Nos, ez minden 90perc előtt egy kicsit kísért, nem is tagadom Ezért vonulok félre a társaktól. Mit hoz ez a vb az olasz válogatott számára? —Az eddig látottak alapján az NSZK alakította ki magáról a legelőkelőbb képet. De igazi klasziscsapattal még nem találkoztak, ezt azért ne feledjük el. Annyi bizonyos, aló között „kezdődik a tánc". Addig hadd ne válaszoljak az utóbbi kérdésre! A nagy csere Sebastiao Lazaroni brazil szövetségi kapitány azt fontolgatja, hogy támadókettősét, Cerecát és Müllert pihenteti a záró csoportmérkőzésen, Skócia ellen. —Tökéletesen hidegen hagy, hogy sokan támadnak napok óta amiatt, mert szerintük Carecáék nem végzik el kellően támadó feladataikat — nyilatkozta Lazaroni. — Nem a kritikák hatására határoztam el, hogy Romario és Bebeto játszik éket az európaiak ellen. Egyszerűen arról van szó, hogy mielőtt igazán komolyra fordulnának a dolgok minden egyes kerettagomról meg kívánom állapítani: milyen formában vannak, miként számíthatok rájuk a Mondiale folytatásában. © A halálkor előtt Palermo vakító vasárnap délutáni napfényében játszották a világbajnokság legkiegyensúlyúzottabb csoportjának negyedik mérkőzését. Az írek a Amenhotep leszármazottjai gyötörték egymást a gyepen, hatalmas sziklafalak, indokolatlanul boldog ír tömegek s egyiptomi tengerészgyalogosok hadának árnyékában. Erő, lendület, egyhangúság az egyik oldalon, technika, ravaszkodó időhúzások, gyors ritmusváltások a másikon. A második félidőben nyomasztóvá válik az ír f ölény, s miközben a „kötöző" egyiptomiakról kiderül, hogy színművészeknek is igen jók, az íreknél az elképesztő erőnléten túl más nemigen van a tarsolyban. Marad tehát a gól nélküli döntetlen, ami azt jelenti, az utolsó kör halálkör lesz: aki győz, továbbjut, aki nem, búcsúzik. De mi lesz két újabb egyazon döntetlen esetén? •MMMM^• dÓ Hogy van ez, Enzo? Egy-egy világversenyen akadnak krónikusan „nagyotmondók". A Mondialén eddig Enzo Scifo a csúcstartó ebben az értelemben. A belgák középpályása kerek-perec kijelentette: Belgium világbanok lesz! Hogy van ez, Enzo? Hiszen a Koerai Köztársaság ellen nem voltak éppen csúcsformában! — mondott ellent a Reuter munkatársa Pescantinában. —Ha jól megfigyelte, a koreaiak csakis a védekezéssel törődtek — hangzott Scifo válasza. — Egy felállt védelmet megtörni igazi diadal, mert az a legösszetettebb feladat. Szerencsére sikerült és győztünk 2-0-ra. 1986-ban negyedik lett Belgium. Ezek szerinta mai válogatottjuk Jobb erőkből áll? —Ha azt mondtam, hogy aranyérmesek lehetünk, akkor logikus, hogy jobb a mai csapatunk. Két távoli lövésen kívül nem sok feltűnően „friss" támadó kombinációról adtak tanúbizonyságot! Akkor mire fel ez a nagy optimizmusa? —Egyvb-dön lő hosszú sorozat. Itt napok alatt változható kép. Mi valóban nem voltunk csúcsformában, de makacs következetességgel törtük meg Koreát. No látja, Belgium ebben nagy. Amit eltervezünk, azt képesek vagyunk megvalósítani. És ml kell még a végső győzelemhez? —Szerencse. Minél nagyobb, annál jobb. Kl a vb legnagyobb Játékosegyénisége? —Az uruguayi Enzo Francescoli. Nem véletlenül nevezik társai „Hercegnek",. Úgy irányít, olyanelegáns, min tha „kékvérű" lenne. De méltó társa a csapatban a kiváló csatár, Ruben Sosa is.