Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-10 / 137. szám

OlleNordin svéd kapitány „ Rajtam kívül mindenki egészséges!" © Brazil sztárok Careca 9 Sebastiao Lazaroni, brazil szövetségi kapitány: A pálya minden létező szegletében letámadjuk majd az európaiakat, és remélem, ezzel védelmünk tehermentesül. Még aludhatok kettőt addig, hogy az összeállításról döntsek, de nagyon valószínű, hogy Careca mellett inkább a robosztusabb Müller ját­szik éket. Bebeto nagyobb tehetség Müllernél, de „törékenyebb", sérülékenyebb. 0 Összecsapás a pályán kívül Pénteken Cagliariban be­következett, az, amitől sokan tartottak: megtörtént az angol szurkolók és az olasz rendőrök között i első összecsapás. A ten ­gcrparti város egyik szórakozó­helyén csaknem száz ittas huli­gán randalírozott, majd mi­után a hatóságok felszólítására sem csitultak el a kedélyek, a hatalom őrei kénytelenek vol­tak keményebb eszközökkel Einilio Butrag ueno, a spany ivol válogatod cstára nem _ _ -hetetlen példakép marad Díéeo'Mará'dona, az argentin játékmester: —Vitt | tagadja, hogy szamára utolérh Diego Maradona, az argentin_ —Vitathatatlan,hogy maDicgoa világ legjobbja. Persze, a leginkább akkor élvezem játékát, ha nem elleniéiként, ha­© Kamerunban A pénteki nyitómérkőzés afrikai résztvevőjének hazájában, Kamerunban gyakorlatilag kihaltak az utcák a bemutatkozó 90 perc idejére. A nagy szenzációi hozó találkozó után viszont va­lóságos karneválhangulatot teremtett a főváros, Yaounde utcá­ira kitóduló tömeg. Ezzel egyidejűleg az ENSZ New York-i s/ék­helyén dolgozó kameruni diplomaták „örömfogadást" adlak honfitársaiknak és barátaiknak Kamerun sikere alkalmától. A vereségbe menekült Carlos Saul Menem argentin államfő nagy sporlbarát. Még tavaly, megválasztása után közöltük egy képéi: hazája kosárlabda-válogaloilja mérkőzésén lépett pályára... A jóhiszemű fotóriporter nem átallolta a leg­magasabb kosaras mellett lencsevégre kapni az elnököt, jelezvén, hogy a helyzetkomikum néhanapján az államfőknek is sajátja (nem csak a tárgya­lóasztal mellett, avagy mosolyt fakasztó törvények aláírásakor). Menem úr nem sokat teketóriázott: mennem kell-e avagy sem — repü­lőre szállt, s részt vett a milánói megnyitó mérkőzésen. Igen ám, csakhogy a világsajtó előre jelezte: a politikus válófélben van; nejével való hajbaka­pásáról nem szól a fáma. Annyi bizonyos, a kormftnyörségnek meghagyta: amennyiben az „elnökné" elhagyja a kormányzati palotát, ne engedjék oda vissza. Mit lehet ebben a helyzetben a válaszút előtt álló? Egyelőre nem hagyja el a rangot biztosító épületet. I la pedig kilakoltalásra kerülne sor, ott lesz a sajtó a maga információéhségével...Elképze!hetó, hogy Menemné kárörömmel figyelte a tévéadáson keresztül azt a pillanatot, amikor férjeura széles mozdulattal gratulált a kameruni elnöknek. Ezt is gondol­hatta:,, Kellett neked a vereségbe menekülni.,.!" P.S. véget vetni a rendbontásnak. A jelentések szerint a verekedés kövekeztében hatan szenved­tek kisebb sérüléseket, és mint­egy tucatnyi angol.szurkolót tartóztattak le. Ügyükben szombaton dönt a cagliari bíró­ság. Az ügy pikantériája, hogy az eset mindössze pár órával négy ország rendőrfelügyelői­nek tanácskozása után történt. nem nézőként találkozom vele hallgató futballista. a Keselyű becenévre © Argentínában Argentínában a kameruniaktól elszenvedett vereség után az utcákon úgy kerülik egymást az emberek, mintha szégyell­nék magukat. Az argentin tévé riporterei és kommentátorai azzal igye­keztek magyarázni a bizonyítványt, hogy a francia bíró kien­gedte kezéből a gyeplőt az első félidőben, emiatt a kameruni­ak „elkanászodtak", s a sportszerűen játszó ar­gentin válogatott, főként Maradona nem tudott ki­bontakozni a sorozatos szabálytalanságok miatt. Véleményük szer in t a bírónak már az első félidő­ben ki kellett volna állítania egy kamerunit. Nem Moldávia volt a tét... Tegnap a szovjetek az első félidő negyed órájá­ban azt játszották, amit vártunk. Határozott me­zőnyfölényüket nem tudták góllá váltani — igaz, Lun/g, a román csapat nagykárolyi származású ka­pusa szenzációsan védett. A találkozó 57. percéig öt lélektani pillanatot említhetünk; az első félidő há­rom ordító szovjet helyzetét, majd a 43. percet: ek­kor a leshatárról induló Lacalus magabiztosan érté­kesítette csapata (addig) egyetlen és meghatározó helyzetét. A szovjetek második félidei „csipkelődé­se" azt eredményezte, hogy ellenfeleik tág teret kap­tak a kontra játékra. Egy üyen alkalommal a megló­duló Lacatus elől H igy i jatullin kézzel ütötte el a lab­dát — a tizenhatoson kívül másfél méterre történt az eset, Cardellino (Uruguay) játékvezető a tizen­egyes pontra költöztette az esetet... Lacatus volt a végrehajtó, amit Jenei Imre legénysége kívánt. Az ajandék-tizenegyesről sokat fogunk beszélni, a táb­lázat azonban alakul, a papírforma ellenére. A tét csak növekedhet ! Pataki Sándor Zavarov zavart volt Akár az első négybe is bekerülhet Jugoszlávia labdarúgó válogatottja ugyan nem állandó résztvevője a világbaj­nokságnak, mégsem tartozik az esélytelen és sehol sem jegyzett csapatok közé, hi­szen a korábbi sikerei jóval többre feljogosítják, mint amennyire a szakértők hi­vatalosan taksálják ezt a válogatottat. Egyébként a D csoportban minden la­tolgatás szerint biztos to­vábbjutóként szállnak a versenybe és a vérmesebb szurkolók, de még a szak­emberek egy része is ennél többre számít. —Sajnos, a mi nemzeti bajnokságunk nem elég erős ahhoz, hogy jogosan megcélozhatnánk az első három hely egyikét ezen a Feladatom A szövetségi kapitánnyal szemben Vu­jadin Boskov, a sokszoros válogatott, egy­kori szövetségi kapitány, most a Genova Sampdoria sikeres edzője szerint a jugo­szláv válogatott feltétle­az elsó négy közé fog a nagy meg­kiaárt. Nos, a főpróba a hol­landok ellen nem sikerült, hiszen simán veszített Zágrábban 2:0-ra a csa­pat, így aztán a régi sza­bály értelmében magának az előadásnak jónak kell lennie. Ezt reméli a jugo­szláv közvélemény is, bíz­nak benne, hogy a váloga­tott végre kivágja a rezet és igazolja szurkolóinak jogos elvárását. A nyitá­nyon, az NSZK elleni mér­lesz, Cservenák János kőzésen már kitűnik, hogy valóban mire is képes ez a náíható labdát adjak -i jugoszláv válogatott, gatott szövetségi kapitá- legveszélyesebb táma­dónknak tartott Kata­necnek, aki a „mély­ségből" indul majd — mondta Sztojkovics, a jugoszlávok játék­mestere. Í^ISSíeu mi»éi tóbb nya. — Úgy ítélem meg, hogy bekerülhetünk az első nyolc közé és már ez is nagy siker lenne számunkra. „A börtönválogatott" A péntek esti, nyitónapi világszenzációt, Kamerun játékát kommentálva, Moldova György Verhetetlen tizenegy.-e jutott eszembe. Nem tehetek róla, hogy még aznap esle, a bukaresti rádió híradását hallgatva, egy másik Moldova-művet kellett újraélnem. Eltalálta, Olvasó: A börtönválogatottról van szó. Kiderült ugyanis, hogy Petre Román úr, az ideiglenes román kormány miniszterel­nöke is Milánóban tartózkodott. Eddig nem tudtuk, hogy olyan nagy focibarát lenne őkelme — nyilvánvaló, nem akar kimaradni abból a dicsfényből, ami az esetleges jó szereplés mellett övezné a csapatot. E szerepkörben ugyanis az elődei is sűrűn tetsze­legtek. Bálorkodom összekapcsolni ezt a hírt egy, még a romániai forradalom előli a szomszéd ország sajtójában szellőztetettel, mely szerint „a román csapatot magas po­litikai személyiségek fogják Olaszországba kísérni". Mit jelentett ez akkor? Se többel, se kevesebbet, minthogy a két Ceausescu-testvér, Balcntin és Nicu „boldgítja" majd Jenei Imre legénységét. A szakértelmükkel is. Ezek szerint Román úr valamelyik Cea­usescu névre lefoglalt és kifizetett belépővel volt szerencsés a helyszínen megtekinteni a nyilóünnepséget és -találkozót? Bizonyára... Hiszen a kondukátor-bébik börtönben csücsülnek...Ok ketten képeznék a képzeletbeli börtönválogatott kulcsjátékosait. A „keret" igazán világbajnoki. Az egykori belügy miniszter, Tudor Postelnicu a Dinamó és a Victoria (mindkettő szekus-csapat) atyaistene volt; a sógorbácsi, Cortstantin Bar­bulcscu KB-titkár a szülőfalu, Scornicesti csapalát pátyolgatta; a többi „politikus" mind a szülőföldhöz vonzódva, igyekezett némi előnyt kicsikarni (adva a népszerűség­re...) kedvencei számára. Ha jól átgondolom, e börtönválogatottban a cingár llic Malei balszélsőként bevállna, akárcsak Dascalcsu volt miniszterelnök beállósként. Jó, jó, de ki legyen a börtönválogatolt szövetségi kapitánya? Fogas kérdés! Csak olyan valaki vállalhatná emefelelőstisztségct.akifclvan jogosítva „behívók" aláírásá­ra! Természetesen értenie kell a focihoz—nehogy öszetévessze a támadó középpályást a gyúróval... Egyvalakire gondolhatunk, Olvasóm... Bocsánatos bűnként. P.S. © Beckenbauer, az NSZK szövetségi kapitánya: „ Úgy játszunk vasárnap, mintha máris az aranyéremért lennérik érdekeltek." ügyetlenkedéseik, avagy végül a nagy számok törvénye alapján begyűjtik a két pontot. Habár a fair play az esélytelennek ítél­né a szimpátiát, az olaszok lenyűgöző technikai képzettsége, ötletgazdagsága és látványos csapatmunkája ezúttal mégis az esélyes mellé állította a pártat­lan szurkolót. így, ha ezúttal a főhős nem is bukott el, fanyalgásra ok még sincs. Várnagy Tamás © Lucifermégsem mosolygott Az olaszok számszerűleg sovány, de meggyőző fölénnyel, az iramot végig diktálva realizálták a papírformát. így, akik az első nap után a meglepetések folytatását várták, visszarepülhettek a valóságba. Mindezek ellenére a mérkőzés sokáig nyílt maradt, nyitva hagyva a kérdést, hogy a labdát pazarul kezelő olaszokat megtréfálja-e a kisördög, vagy saját A mellékletet készítették: Czakó Julianna Cs. Gát László Huszár Imre Tóth Péter Polstert ezúttal semlegesítették az olaszok

Next

/
Thumbnails
Contents