Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-10 / 137. szám

2 Körkép 1990. június 10., vasárnap J\ HÉT... Mazowiecki Budapesten ...KRÓNIKÁJA. Hétfón „ünnepeltük" az országunk területét egyharmadára zsugorító trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját. Érdekes dolog, hogy a győztesek, akik igencsak nyertek ezen az „üzleten", nem emlékeztek meg erről az eseményről, legalábbis hivatalos politikusok nem. A zágrábi Vjesnik tudósítója úgy foglalt állást, hogy bár három és fél millió magyar az ország határain kívül rekedt, az új helyzet mégis igazságosabb lett az 1918 előttinél, amikor Nagy-Magyarország területén tízmillió jogaitól megfosztott, nem magyar nemzetiségű lakos élt. Ennek tudható be — véleménye szerint — az, hogy a trianoni békeszerződés kulcsfontosságú rendelkezései a második világháborút is túlélték... Úgy látszik, ilyen mazochista nép vagyunk; szeretjük megünnepelni gyásznapjainkat: az aradi vértanúkat, a mohácsi és a szovjet vészt, s újabban (ezek szerint) Trianont is. Jeszenszky Géza, Magyarország új, MDF-es külügyminisztere — aki a rossz és a jó nyelvek szerint egyaránt a miniszterelnök közeli rokona, s külügyminiszteri kinevezése és e rokoni kapcsolat között szoros összefüggést vélnek e nyelvek felfedezni — ismertette külpolitikánk célkitűzéseit a Nyugat-Európai Unió közgyűlésének párizsi ülésszakán. Elsó ízben szólalt fel magyar külügyminiszter e fórumon. A magasabb beosztású rokon, Antall József miniszterelnök a keletnémet kormányfővel folytatott tárgyalásain megerősítette, hogy az NDK-val fenntartott eddigi kapcsolatokat „át kívánjuk menteni" az egységes Németországgal fenntartandó viszonyba is. A német kapcsolat hangsúlyos voltát igazolja az a tény, hogy a hét elején az NSZK törvényhozó testületének, a Bundestagnak „tiszti kara" Budapesten tárgyalt. Magyarország bejelentette, hogy a továbbiakban ugyanazon nagykövet képviseli hazánkat Kelet-Berlinben, mint amelyik Bonnban. Meglehetősen nagy szívélyességgel fogadfa /. Iliescu román elnököt M. Gorbacsov Moszkvában, s hivatalos szovjetunióbeli látogatásra hívta meg. (Megjegyzés: emez talán nem volt hivatalos?) Bulgáriában ma választanak; minden jel szerint a Bolgár Szocialista Párt (a volt kommunisták) és az ellenzéki Demokratikus Erök Szövetsége között. ...SZENZÁCIÓJA. Nemcsak a románokat, hanem „bennünket", azaz a magyar küldöttséget (Göncz Árpád, Antall József, Für Lajos) is meleg fogadtatásban részesítettek Moszkvában; a repülőtéren Gorbacsov ..jobb keze". Alekszander Jakovlev üdvözölte a két MDF-es és az egy SZDSZ-es politikust. Márpedig akár eljátszhatták volna a sértődött szerepét is, tekintve, hogy az elmúlt hónapokban „ruszkik haza" és „tovariscsi konyec" bekiabálásoktól és plakátoktól hemzsegett az ország. (Á miénk.) A nagy birodalom toleranciája tehát már önmagában is szenzáció; hisz emlékezhetünk azon időkre, amikor hiányzott e tolerancia: 1849, 1945, 1956. A másik szenzáció: az egyébként szelíd, joviális családapának tűnő Antall József nevéhez fűződött a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete ülésének legradikálisabb felszólalása. Az űj magyar kormányfő egyetértett — s ezt Moszkvában mondta! — Nagy Imre volt miniszterelnök 1956-os bejelentésével, amely akkor a VSZból való egyoldalú kilépésünket deklarálta. Ugyanakkor Magyarország célját — a szerződés katonai szervezete 1991ig történő felszámolását — késóbbi egyeztetett tárgyalások által tartotta elképzelhetőnek. Sokan, sokfelől bírálták a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontját, amely azonnali, egyoldalú kilépésre szólította fel a magyar kormányt. Nem számol a politikai realitásokkal — minősítették. Holott meggondolandó: a jelenlegi képlékeny, robbanással fenyegető szovjetunióbeli helyzet alkalmat ad-e még egyszer ily lehetőségre? Most keresztül lehetne vinni az egyoldalú kilépést. Meglehet, egy év múlva, vagy más csak fél év múlva — nem. Ha meggondoljuk, a keletnémeteken és Magyarországon kívül az összes többi országnak valamilyen érdeke fűződik a VSZ-ben maradáshoz. A lengyeleknek a németektói való ősi félelem; a csehszlovákoknak, bolgároknak a pánszlávizmus ideája; a románoknak, a jelenlegi román vezetésnek pedig az, hogy őket — minden jel szerint — a szovjet KGB juttatta hatalomra. ...KOMMENTÁRJA. A montreali katolikus iskolaszék utasította a pedagógusokat: az egymás között nem franciául, hanem más nyelven beszélő gyerekeket szigorúan büntessék meg, ismétlődés esetén csapják ki. Quebec tartományban a boltok külső feliratai csak francia nyelvűek lehetnek, az üzlet belsejében angol nyelvű feliratot is elhelyezhetnek, ám a rendelet szerint csak akkor, ha a francia szöveg betűje kétszer akkora, mint az angolé, illetve ha a francia szöveg kétszer olyan hosszú, mint az angol. Kanadában, a világ második legnagyobb területű országában 26 millió ember él; ebből hatmilliónak francia az anyanyelve. Többségük Kanada tíz tartománya közül az egyetlen francia ajkúban, Quebecben él, s ezt tekinti hazájának. Bizonyos szeparatista törekvések kaptak lábra — ismét — az utóbbi időben; Pierre Trudeau liberális párti volt kormányelnök (quebec-i!) ugyanúgy a részleges önállóságban, s az ország kétnyelvűségében látta a megoldást, mint Brian Mullroney jelenlegi konzervatív miniszterelnök. A kormány oktatási intézkedésekkel, s nagy hírveréssel törekszik arra, hogy minél több kanadai beszélje mindkét nyelvet. A nacionalista indulatokat mindez kevéssé csillapította: a quebec-i kormány rendeletek sorával tiltotta meg az angol nyelv, válaszul a szomszédos („kevert nyelvű") Ontarióban ötven város pedig a francia nyelv használatát... Tudom, hogy az olvasók egy részének elege van immár az állandó „erdélyezésból", mégsem állhatom meg. hogy ne vonjak párhuzamot. Annál is inkább, mert a helsinki folyamat egyik újabb állomásán, a koppenhágai találkozón Magyarország, Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Olaszország igen konstruktív közös javaslatot terjesztett eló a nemzeti kisebbségekről. Megelőzve ezzel Romániát, mely ország külön javaslat benyújtására készült, talán nem kell indokolni, milyen felfogásból, s milyen célzattal... Sandi István Rövid hivatalos látogatását befejezve szombaton elutazott Budapestről Tadeusz Mazowiecki, a Lengyel Köztársaság Minisztertanácsának elnöke. A lengyel politikus Antall József miniszterelnök meghívására folytatott tárgyalásokat hazánkban. Az elutazás elótt a két kormányfő nemzetközi sajtókonferenciát tartott, amelynek központi témája Magyarországnak a Varsói Szerződésből való kilépési szándéka volt. A hagyományosan elhangzott bevezetőkben Tadeusz Mazowiecki rendkívül gyümölcsözőnek értékelte rövid látogatását, Antall József pedig történelmi jelentőségűnek minősítette találkozásukat mind a napokban Moszkvában, mind pedig most Budapesten. Mindkét politikus kiemelten foglalkozott a magyar-lengyel kapcsolatokkal, amelyek — mint hangsúlyozta — az utóbbi időben a két országban végbemenő átalakulás miatt lazulni látszanak. Megerősítették: új fejezetet kívánnak nyitni a két ország és a két kormány közötti együttműködésben. A kormányfők rövidesen vázolták tárgyalásaik főbb pontjait, amelyek között kiemelt szerepet kapott a két ország politikájának összehangolása, külpolitikai lépéseik egyeztetése. Antall József a Varsói Szerződéshez való viszonyunkról, kilépési szándékunkról megerősítette mindazokat az információkat, amelyek ebben a témakörben az utóbbi napokban nyilvánosságra kerültek. A moszkvai tárgyalásról szólva kijelentette: a nagyhatalmak világpolitikai felelősséggel kezelik mind a Szovjetunió belsó helyzetére vonatkozó kérdéseket, mind pedig az európai biztonságot. Ezt tükrözi, hogy George Bush, az USA elnöke fontosnak tartotta a moszkvai tárgyaláson részt vevő kormányfőket részletes levélben tájékoztatni a Mihail Gorbacsowal folytatott megbeszéléseiről, továbbá a német egységről és Litvániáról vallott felfogásáról. (Ebben a levélben egyben Bush elnök megerősítette Antall József meghívását az Egyesült Államokba.) A magyar miniszterelnök a Varsói Szerződés katonai szervezetéből, majd a paktumból való kilépéssel összefüggésben kijelentette: Magyarországnak az erről folytatandó tárgyalásai során figyelembe kell vennie az európai biztonsági és együttműködési egyezményt. Bush elnök elképzeléseit a NATO stratégiájának széles körű átértékeléséről, a német egység létrehozásának folyamatát és nem utolsósorban a szovjet csapatok kivonását Magyarországról. A német egységgel összefüggésben hangsúlyozta: Magyarország megérti a lengyel kormány és személy szerint Tadeusz Mazowiecki álláspontját, amely szerint Lengyelország határait és helyzetét egyezményes alapon kívánja biztosítani Németországgal. Lengyelország éppen tragikus történelme, földrajzi elhelyezkedése következtében, nemzeti felelőssége tudatában, a hatalmas Szovjetunió és az egyesülő Németország között törekszik garanciális biztonságra. Tadeusz Mazowiecki a Varsói Szerződéssel összefüggésben arról beszélt: Lengyelország egyetért a szerződés gyökeres reformjával, s a majdan kialakítandó kollektív európai biztonsági rendszerrel. Az viszont tény — tette hozzá —, hogy a VSZ ma már nem jelent beavatkozási lehetőséget tagországai belügyeibe, s azt a jövőben átmeneti jelleggel kell fenntartani az európai biztonsági rendszer kiépüléséig. Addig azonban a tagországok számára minden szférában, különösen katonai területen teljes egyenjogúságot kell biztosítani. (MTI) lásokat kezdeni azzal a céllal, hogy „lehetőségeink határain belül" megoldást lehessen találni a zsidó jóvátételi követelésekre. Az 1950-es évekből származó dokumentumok tanúsága szerint az akkori NyugatNémetország vezetői a német jóvátétel kétharmadának kifizetésére vállaltak kötelezettséget. Kelet-Németország vezetői 40 éven át elutasították az NDK-ra eső rész kifizetését, arra hivatkozva, hogy az országot nem terheli felelősség a náci háborús bűncselek* ményekért A kelet-berlini kommunista rendszer bukásával ez az álláspont érvényét vesztette. Az áprilisban demokratikusan megválasztott NDK-parlament bocsánatot kért a világ zsidóságától az ellenük elkövetett náci bűnökért, és igazságos jóvátételt ajánlott fel. De Maiziere miniszterelnök a Zsidó Világkongresszus meghívására vasárnap New Yorkba utazik. Hétfőn ellátogat Washingtonba, ahol George Bush amerikai elnökkel is találkozik. Rádiófelex (Kelet)német lelkiismeret Levelet intézett Lothar de Maiziere keletnémet miniszterelnök a Zsidó Világkongresszushoz, és kinyilvánította, hogy az NDK hajlandó igazságos jóvátételben részesíteni a nácizmus zsidó áldozatait. Edgár Bronfmannak. a világkongresszus elnökének küldött levél szövegét New Yorkban pénteken hozták nyilvánosságra. Ebben a keletnémet miniszterelnök hangoztatta: országa kész tárgyaDICSÉR A NATO Az évtizedeken át ellenségesen szembenálló két szövetségi rendszer történetében példátlan dolog történt: a NATO külügyminiszteri értekezlete zárónyilatkozatában melegen üdvözölte a Varsói Szerződés Szervezete moszkvai csúcstalálkozóján elfogadott „építő szellemű" állásfoglalását önnön demokratikus átalakításáról. ..Bátorít bennünket az az épító szellem, amely ebben a nyilatkozatban jut kifejezésre" — hangsúlyozzák tárgyalásaik eredményeit összegező záróközleményükben a 16 tagállamot tömörítő Észak-atlanti Szövetség külügyminiszterei. A továbbiakban azt a kívánságukat fejezik ki, hogy Németország egyesítését követően is a NATO tagja legyen és leszögezik: az egyesített Németország vitathatatlan jogának tekintik, hogy szabadon dönthessen szövetségi hovatartozásáról. Nyilatkozatukban hangsúlyozzák: „Nem törekszünk egyoldalú előnyöket húzni a német egyesülésből, és készek vagyunk ezt azzal is demonstrálni, hogy figyelembe vesszük a jogos szovjet biztonsági érdekeket... A MAGYARORSZÁGI NÉMETEK A FÖLDKÉRDÉSRŐL A magyarországi németek számára súlyos igazságtalanság lenne, ha a föld tulajdoni viszonyait az 1947-es állapotnak megfelelően állítanák vissza — hangsúlyozták a Magyarországi Németek Szövetsége Elnökségének pénteken tartott ülésén, amelyen országgyűlési képviselők és a német egyesületek vezetői is részt vettek. Hangsúlyozták: a Független Kisgazdapárt tulajdonreformra, ületve a tulajdon visszajuttatására vonatkozó javaslatát igazságtalannak tartják, mert 1947-re már befejeződött a magyarországi németek vagyonának elkobzása. Ez kollektív büntetés volt, mellyel azokat büntették, akik az 1941-es népszámláláskor német anyanyelvűeknek, illetve német nemzetiségűeknek vallották magukat. A SZERB DEMOKRATIKUS SZÖVETSÉG KÖZGYŰLÉSE Szentendrén szombaton megkezdődött a Szerb Dertfbkratikus Szövetség kétnapos országos közgyűlése. Mint Lásztity Péter, az ideiglenes vezetőség tagja elmondta, a szövetség alakuló ülését ez év január 23-án tartották Budapesten! A szerb nemzetiség képviselői ekkor döntöttek arról, hogy a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségéből kiválva, annak jogutódjaként megalapítják önálló szövetségüket. Kiválásuk egyik fő oka az volt, hogy a régi szövetség nem biztosította a „kisebbség a kisebbségben" sajátos helyzetébe jutott szerbek egyenjogúságát a szervezeten belül. Az új szövetség alapítót januárban 9 tagú előkészítő bizottságot választottak, amely ideiglenes vezetőségként azt a feladatot kapta, hogy készítse elő az első országos közgyűlést. A szombaton megkezdődött fórumon 81 alapító és küldött kezdte meg a munkát azzal a céllal, hogy meghatározzák a szövetség alapzabályát, programját és megválasszák országos vezetőiket. A küldötteket az arányos képviseleti elvnek megfelelően választoták a szerbek lakta településeken tartott gyűléseken. SZOMSZÉDOK ... előtt és után „Egy rossz kormány számára az a legveszélyesebb időszak, amikor megreformálni igyekszik önmagát" (de Toequeville) Közép-Európa-szerte érezhető az a sokk, mely a hangosan kikiáltott rendszerváltások elülő üdvrivalgását követi. A jövőt illető páni félelmek hátterében az alig, vagy csak látszatra működő gazdaságok megreformálása mikéntjének bizonytalansága ólálkodik. A kimondott baj érthető szociális feszültségeket gerjeszt, hiszen a félig felfedett valóság is már-már elviselhetetlen súllyal nehezedik a reményekre. Trianon és Jalta után szinte törvényszerűen az újraéledő nacionalizmusokba hajtja fejét a kétségbeesés. A (még) Német Demokratikus Köztársaságtól a (még) Jugoszláviáig bezárólag, a (már) meggazdagodott, jó pozíciókat megtartók és a (már) gyakorlatilag tejesen kizsigerelt, elszegényedett rétegek demokráciáját készítik elő az átmenet kormányai. Ami most következik az a gazdaság racionalizálásával együttjáró munkanélküliség, azaz sokak számára a kilátástalanság. — Mi már túl vagyunk ezen! — örvendeztek legutóbbi beszélgetésünkkor Jugoszláviából jött rokonaim, meglebegtetve előttem több havi keresetemmel felérő, bevásárlásaikat fedezendő magukkal hozott márkakötegeket. — A dinár márkát ér, hála Markovicsnak. A szocialista blokkból mindig kilógó titói Jugoszlávia saját, úgynevezett önrendelkező útját járta, s bár a szocialista berendezkedés ott sem aratott osztatlan sikert, gazdasági rendszerének színeváltozásai a bennük rejlő önellentmondások ellenére figyelemre méltóak voltak. Amilyen mértékben népszerűtlen volt korábban Ante Marlcovics és kormánya az 1500- 2000 százalékos infláció megfékezését célzó intézkedéseivel, most legalább olyan népszerű. Nem is csodálkozhatunk azon, hogy az elégedettséget meglovagolni igyekszik. A napokban tett bejelentése szerint az év végére várható parlamenti választásokra kormánya tagjaival egyetemben pártot alapít. Programjuk az általuk megkezdett reformok folytatására alapozódik. A magabiztosnak tűnő kormány ezenkívül június 20-ra ígéretet tett az infláció letörésére foganatosított, máig érvényben lévő ár- és bérstop feloldására, mivel a befagyasztás kiválóan eljátszotta szerepét az infláció megfékezésében. A restriktív pénzpolitika, a keresletre nehezedő nyomás csökkentése, három-négy hónap alatt leszállította az árakat, ugyanakkor, ennek eredményeként a defláció a gazdasági élet összezsugorodásával, a termelés vészes korlátozásával, a pénzforgalom összehúzódásával, a bankhitelek feltételekhez kötésével, munkanélküliséggel és az adók növekedésével járt. Ez pedig Jugoszláviára nézve épp olyan veszedelmessé kezdett válni, mint az infláció. Sót: minimális inflációs gazdasági mozgás nélkül nincs haladás, nincs termelés és termelékenység, mert Í

trofit sincs. Az idült pénzhiány, a akosság vásárlóerejének elgyengülése oda vezetett, hogy az a vállalat, amely élni akart, csökkenteni kényszerült árait. Ezt azonban csak addig tehette, amíg az eladási és a termelési árak közötti különbség — a profit — ezt megengedte. Ennek következtében azok a vállalatok, melyeknek volt és van pénze, valószínűleg talpon maradnak, míg a többiek tönkremennek. Az árak „kifagyasztása" és a bérek szabad alakulása ezért óriási társadalmi megrázkódtatásokkal jár majd a politikailag amúgy sem túl stabil Jugoszláviában. Hogy az ismét saját törvényei szerint működni kezdő belső és külső piac miként hat majd a továbbra is mesterségesen, a márka mindenkori árfolyamához igazított új dinár értékállóságára, további kérdés marad. A tét, s a kockázat óriást: ha a dinár valóban stabil, akkor talán Jugoszlávia is, a kormány is — marad. Virgi Iván