Délmagyarország, 1990. június (80. évfolyam, 128-157. szám)

1990-06-10 / 137. szám

Alszeghy Zoltán teológia-professzor, dogmatörténész, ma Hódmezővásárhelyen a Szent István plébánián él. Ám csak a múlt év ősze óta, hiszen 50 éves távollét után ekkor telepedett végleg haza. Olykor-olykor persze — amikor már lehetett — meglátogatta szüleit, barátait, ám a hazug dogmák kiszolgálói utólag végigkérdeztek mindenkit, vajon miről beszélgetett itthon az egyik legjelentősebb magyar dogmatörténész. Ezért aztán Alszeghy atya általában tartózkodott a gazdag társalgásoktól. Senkinek sem akart kellemetlenséget szerezni. 80. évfolyam, 137. szám 1990. június 10., vasárnap ALAPÍTVA: 1910-BEN Havi előfizetési díj: 101+20 forint Ára: 5,30 forint Már csak egy bogrács kellett... Épftők napja volt tegnap a Délép Bocskai utcai központjában. (Gyenes Kálmán f elvétele) „ A dogmák az egyház kertjének kerítésoszlopai. Nem az a dolgunk, hogy a kerítésen egyensúlyozzunk, hanem, hogy éljünk a kertben " (Jeleníts István) Tetőablak ( 7. oldal) BESZÉLGETÉS ALSZEGHY ZOLTÁN ATYÁVAL Fárasztó század volt - Az Osztrák—Magyar Monarchiában születtem 1915-ben Budapesten. Iskoláimat itt jártam, majd Rómában. A jezsuita rendbe 1933-ban léptem be, majd 1939-ben érkeztem Olaszorhetünk szemtanúi, minden földrésznek minden földrésszel van közvetlen kapcsolata, az emberek lényegesen közelebb kerültek egymáshoz. Épp ezért megváltozott az átlagember élete. Mégis azt gonszágba, ahol a háború után a Gergely Egyetemen dogmatörténetet és dogmatikát tanítottam. Az egyetemnek 1954-től 1961-ig dékánja is voltam. Miért kerültem épp most ide Vásárhelyre? Nos hát itt tanulnak éppen a fiataljaink, nyolc noviciusunk, át kell adni a tapasztalatainkat... — Hogyan érintették Alszeghy atyát azok a világi jellegű változások, melyek az utóbbi egy-két évben történtek itthon? — Hm... nehéz kérdés. Kétségtelen, hogy örvendetes változások ezek, melyeknek meg kellett történniük. Azonban a törvényhozás és az intézmények átalakulása soha nem oldja meg igazán a lényegi problémákat. Legföljebb megnyit bizonyos utakat. Lehetőségeket látok, amikkel azonban még élni kell... —...problémákról beszélt az imént. — \ társadalmak, a világ élete annyira megváltozott az utolsó ötven évben! Különösen a nagy technikai átalakulás miatt. Roppant erőteljes egységesülési folyamatnak ledolom, hogy az életmódváltozást, a gondolkodás átalakulását nem lehet törvényekkel szabályozni. Nagyon fontos hogy a mostani viszonyok sok mindenben kedvezőbbek, csak azt nem szabad gondolni, hogy megoldódott, hogy kész a világ. Továbbra is az a kérdés, hogyan tud például a magyar társadalom élni ezzel a szabadsággal. — Tudjuk jól, az emberiséget a jó s igaz dogmák mellett számtalan hazug dogma is kiséri. Nem régen omlott össze például egy ilyen hazug dogmarendszer. Lát-e jeleket új hazug dogmák kialakulására? — Nem látok most olyan ideológiát, ami a maga módján a „felkelő Nap" szerepében tetszelegne. Én például mint néző, ott voltam a nürnbergi pártkongresszuson 1933-ban, s megtapasztalhattam azt a fantasztikus lelkescdést, amellyel a nemzeti szocialista párt átvette a hatalmat. Tanúja voltam, mint e század embere, a kommunizmus térhódításának is. Ezek hatalmas ideológiák voltak, téveszmék sokaságával, embertelenségekkel... Ámbátor amikor elindultak, lehetett bőven hozsannázni. De most ideológiát nem látok, ami ilyen mértékben befolyásolná és manipulálná az embereket. Annál inkább látok zűrzavart, kételyek sokaságát, kiábrándultságot... Ha csak a saját életemet nézem, pedig micsoda egy ember élete!, mennyi az!, én mint Ferenc József alattvalója születtem, de még uralkodott II. Miklós és II. VUmos, aztán láttam az első kommunizmust Magyarországon, Horthy rendszerét, a nyilas uralmat... Soha nem voltak a történelemben ilyen gyors változások. És persze minden új mozgalom rettentően sokat ígért: „most jövünk mi!", s néhány év múlva összeomlott minden demagógia... Az emberek elfáradtak. Kihalt a bizalom, az érdeklődés, s ha van probléma, akkor ez az. Nem pedig a hamis dogmák kérdése. Magyarországon persze ez előző bajok specializálódtak a családi élet problémáival, a megélhetés nehézségeivel. Mert ha az ember rendre azon töri a fejét, miből vegyen a gyerekének egy új nadrágot, nem fog általánosabb problémákon és igazságokon gondolkodni... Fontosabb lesz ezer forint megszerzése, mint az igazság fölfedezése... — Ön most a mi országunk úgymond belső problémáiról beszélt, ám sokan emlegetnek külső veszélyeket is. Nincs félni valója tegyük föl a keresztény világnak az iszlámtól? — Nem hiszem, hogy ez valóban probléma lenne. Különösen Magyarországon nem. Az én diákjaim között Rómában nagyon sokan iszlám országból érkeztek,lévén az nyitott, internacionális egyetem. .. Az iszlám olykor tapasztalható agresszivitása egyfajta veszélyeztetettségtudatból fakad. Az ő igen tradicionális rendszerük, életvitelük valóban fenyegetve van az éuro-amerikai kultúrától. Erre ők reagájnak. Ámbár úgy gondolom, már belefáradtak abba a háborúsorozatba, amit egy vallási fanatizmus jegyében rájuk erőltettek. Az iraki-iráni háborúragondolok... —Foglalkozik-e még Alszeghy atya dogmatörténeti problémákkal? — Nem, a kutatás-szerű munkát már abbahagytam. De hát ahogy a jó kártyások még magányukban is rakosgatják a lapokat, ügyén is sokat elmélkedem, gondolkodom. Mert ezt már nem lehet abbahagyni. (Az évek során Alszeghy atyának igen sok dogmatörténeti műve jelent meg, melyeket Maurizió Flick atyával együttműködve írt, mint például: A Teremtő, A kegyelem Evangéliuma, A katolikus dogmák fejlődése. Az eredendő bün, Hogyan „készül" a teológai, A szabadulás kezde te... stb.). Darvasi László MINDENNAPVASÁRNAP IS!